Tolna Megyei Népújság, 1971. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-08 / 83. szám

A íX. ötéves terv vitája az SZKP XXIV. kongresszusán Fock Jenő választási beszéde A . Kremlben szerdán foly­tatta munkáját az SZKP XXIV. kongresszusa. A kül­döttek megvitatják Alekszej Koszigin kedden elhangzott be­számolóját a népgazdaság fej­lesztésének kilencedig ötéves tervéről. Valamivel 10 óra előtt nagy taps fogadta a kongresszus el­nökségének a terembe lépő tag­jait. A tanácskozási terem szá­mos pontján .mini ünnepsé­gek’' zajlottak: a küldöttek azokat a társaikat köszöntöt­ték. akik a kongresszus idején kapták meg a Szocialista mun­ka hőse kitüntető címet. Ezt követően Pjotr Mase- rov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a dél­előtti ülés elnöke Pjotr Nye- porozsnyij energetikai és vil­lamosítási minisztert szólította a szónoki emelvényre. Nyeporozsnyij részletesen szólt a villamosipar fejlődésé­ről,' s ezzel kapcsolatban hang­súlyozta : az elmúlt öt év során a fejlődés minőségileg új sza­kaszba érkezett. 1970-ben a Szovjetunió 740 milliárd kilo­wattóra villamosságot termelt. A jövő feladatairól szólva Nyeporozsnyij hangoztatta, hogy egységes villamossági és távvezetékrendszert kell kiépí­teni, amelynek a fejlesztése nemcsak a Szovjetunióban, ha­nem a szocialista gazdasági integráción belül is feladat. Példaként hozta fel a minisz­ter a Béke távvezetéket, amely­be a Szovjetunión kívül Ma­gyarország, az NDK, Lengyel- ország, Csehszlovákia és Bul­gária is beletartozik, Nyeporozsnyij vitába szállt azokkal a kongresszusi fel­szólalókkal, akik környezet­védelem címén a víztárolók, a vízierőművek építését nehez­ményezik. Hangoztatta, hogy az építkezések összhangban állanak a föld védelmével.- Nyomatékosan rámutatott, hogy a kérdést komplex módon kell megközelíteni: az energia­bázisok kiépítését úgy kell vé­gezni, hogy abból a haltenyész­tés, az öntözéses gazdálkodás, a rizs termesztés is profitáljon. Az energetikai és villamosí­tási, miniszter után Vaszilij PVohorov, a Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára lépett a szónoki emelvényre. Vaszilij Prohorov felszólalá­sában hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek tevékenyen ki­vették részüket az új ötéves terv irányelvednek kidolgozá­sából. A dolgozók tízmilliói vitatták meg az irányelveket, számos javaslatot terjesztet­tek elő, amelyeket figyelme­sen. megvizsgált az SZKP Köz­ponti Bizottsága és a Minisz­tertanács. Prohorov megelégedéssel ál­lapította meg, hogy az SZKP Központi Bizottságának beszá­molója támogatta a vállalati kollektíváik szociális fejeszté- se tervezésének gyakorlatát, amivel a szakszervezetek aktí­van foglalkoztak az utóbbi években. Az ilyen tervek in­tézkedéseket irányoznak elő a lét- és munkakörülmények, a s z ab adldő -kibasznál ás további javítására, a munkások és al­kalmazottak szakképzettségé­nek, általános műveltségi szín- vonalának emelésére. A társadalmi fogyasztási alapok növekedésével — mu­tatott rá az SZSZKT titkára, — bővülnek a szakszervezetek lehetőségei, egyebek között egészségügyi területen. A 8. öt­éves terv éveiben a szovjet szakszervezetek 165 ezer férő­hellyel rendelkező szanatóriu­mokat, üdülőket és hasonló intézményeket építették. "A szovjet szakszervezetek forrón helyeslik az ország fej­lesztésének új szociális—gaz­dasági programját — mondot­ta Prohorov. A moszkvai Lihacsov autó­gyárban az automatizált és gépesített szalagok hossza el­érte a 75 kilométert — mon­dotta felszólalásában Pavel Borogyin, a gyár igazgatója, Borogvin, aki maga is segéd­munkásból vált a termelés vezetőjévé, beszámolt azokról a minőségi változásokról, amelyek a szovjet munkás- osztály képzettségi szintjében mentek végbe. Konsztantyin Geraszimov, az Orosz SZSZSZK miniszter­elnök-helyettese és tervbizott­ságának elnöke felszólalásá­ban hangsúlyozta: helyesnek tartja a pártnak a köztársa­ság keleti körzetei gazdasági potenciáljának növelését, ter­mészeti kincseinek gyorsított ütemű kihasználását célzó irányvonalát. Hangsúlyozta, hogy Nyugat-Szibéria az új ötéves tervben az ország leg­nagyobb kőolaj- és földgáz­bázisává válik. Szibériában és a Távol-Keleten tovább fej­lődik a fémkohászat, a gép­gyártás, a fafeldolgozó- és könnyűipar, valamint több más iparág. Amilcar Cabral, a Portugál Guinea és a Zöldfoki-szigetek Afrikai Függetlenségi Párt­jának főtitkára, Hernan del Canto, a Chilei Szocialista Párt képviselője, Nisizava To- mio, a Japán Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára üdvözlő szavai után Nyikolaj Taraszov szovjet könnyűipari miniszter felszó­lalásában az üzemek műszaki korszerűsítésének problémái­val foglalkozott. Elmondotta, hogy iparágában az új ötéves tervben a termelés növekedé­sének 95 százalékát a munka­termelékenység emelésével érik el. Az SZKP XXIV. kongresz­szusa . csütörtökön folytatja munkáját. (MTI) (Folytatás az 1. oldalról) — Az életszínvonal egyik igen fontos tényezője a lakás- helyzet. alakulása. A negyedik ötéves terv során további 400 ezer új lakást építünk fel. En­nek nyomán öt esztendő alatt — egy lakásra három személyt számítva — egymillió 200 ezer ember költözik majd új ott­honba. Közvéleményünk időszerű­nek és szükségesnek tartotta a lakásgazdálkodás probléma­körének átfogó rendezését is. A nemrég hozott határozatok megvalósításától a lakásviszo­nyok további javulását, a jobb lakáselosztást, és a terhek igazságosabb megoszlását vár­juk. — Amint pártunk X. kong­resszusa is rámutatott, az or­szágépítő célok elérésének fon­tos feltétele és követelménye, hogy a nemzeti jövedelem emelkedésével összhangban növeljük a nép életszínvona­lát — mondotta a továbbiak­ban. Egyes társadalmi rétegek, csoportok jövedelmében az évek folyamán indokolatlan különbségek alakulnak ki. Ezek megszüntetésére időkö­zönként központi bérintézke­dések is szükségesek. Ezt szem előtt tartva a kormány, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsá­val egyetértésben — az MSZMP Központi Bizott­ságának korábbi állásfog­lalása alapján — néhány területen béremelésekre hozott határozatot. Fontos megbízatásnak te­szek eleget, amikor most tá­jékoztatom önöket és egyúttal az ország közvéleményét arról, hogy 1971. június 1-én —össz­hangban a negyedik ötéves terv életszínvonal-emelés; elő­irányzatával — a következő központi bérintézkedéseket hatjuk végre; Felemeljük az alsó- és középfokú oktatási intézmé­nyek és az óvodák pedagó­gusainak illetményét 20 szá­zalékkal. Ez az intézkedés mintegy 110 ezer pedagó­gust érint. — Felemeljük az orvosok, a gyógyszerészek bérét, szintén 20 százalékkal, to­vábbá az egészségügyi kö­zépkáderek (ápolók, labo­ránsok, asszisztensek, műtő­sök, stb.) bérét 5—10 szá­zalékkal; az alsó- és közép­fokú oktatási és egészség- ügyi intézmények egyéb al­kalmazottainak bérét 10 szá­zalékkal. — Emeljük a fegyveres erők és testületek köteléké­ben szolgálatot teljesítő hi­vatásos állományú tisztek, tiszthelyettesek illetményét 10 százalékkal. — A béremelésre hozott határozat végrehajtása során egy évben 1 milliárd 520 mil­lió forintot fordítunk az érin­tett kategóriák életszínvona­lának javítására. A bérintéz­kedés több mint 400 ezer em­ber jövedelmét emeli. — A végrehajtás kimunká­lása az érintett minisztéri­umok és szakszervezetek kö­zös és felelősségteljes felada­ta. Ehhez a párt és a kor­mány csak elvi szempontokat ad. Nem lenne helyes a bér­emelésnél az egyenlősdi. A pedagógusoknál a béremelést lel kell egyben arra is hasz­nálni, hogy a természettudo­mányos szakokon végzők az oktatás területén maradjanak és ne az ipar és kereskedelem területén helyezkedjenek el egy-két évi nevelői tevékeny­ség után. — A népgazdaságunk adott lehetőségeinek keretében el­határozott béremelés társa­dalmi hatását nagyon jelen­tősnek tartjuk és mert tud­juk, hogy ez az intézkedés az érintettek gondjait enyhíti. Márpedig, ha egy pedagógus, vagy egy ápolónő, érezve a fokozottabb megbecsülést na­gyobb kedvvel, jobb közérzet­tel végzi munkáját, annak a szülő, vagy az ápolásra szo­ruló beteg, s közvetve egy- egy család érzi majd kedve­ző következményeit. Fock Jenő a továbbiakban elmondotta: — Tudfjuk, hogy ezzel a mostani intézkedéssel koránt­sem oldottunk meg minden égető problémát. Éppen a most lezajlott szakszervezeti kongresszusok jelezték, hogy akadna még más területen is bőven tennivalónk. A problémákat az ország anyagi erejéhez mérten sorra- rendre megoldjuk, mint ezt egész dolgozó népünk tanúsít­hatja. A mostani bérpolitikai intézkedések azokat érintet­ték, akiknek a bérét a leg­régebben rendeztük, akik a legjelentősebben maradtak el mások bérszínvonalától Nemzetközi gazdasági kap­csolatainkkal összefüggésben a Minisztertanács elnöke alá­húzta : Minden vonatkozásban bő­vítenünk kell külkereskedel­münket. a mainál hatékonyab­ban fel kell használnunk a nemzetközi együttműködésben rejlő nagy lehetőségeket. Együtt a szocialista orszá­gokkal, elő kell segítenünk a szocialista nemzeti gazdasá­gok közötti integrációs folya­matokat és a különböző koo­perációs együttműködések to­vábbi kiterjesztését. A szónok a továbbiakban a KGST-országok gazdasági in­tegrációjának és munkameg­osztásánál: fontosságáról a népgazdaságokban kialakult, nem kívánatos párhuzamossá­gok kiküszöböléséről beszélt. Mi, magyarok, különösen nagy jelentőséget tulajdonítunk a tüzelőanyag, az energetika, a fontosabb nyersanyagok bizto­sítását célzó, szoros együttmű­ködésnek — fűzte hozzá. Ezután a nemzetközi poli­tika időszerű kérdéseivel fog­lalkozott Fock Jenő. Hangoz­tatta, hogy tevékenyen részt veszünk minden olyan akció­ban, amely a nemzetközi hely­zet javítását, a béke és a biz­tonság megszilárdítását, a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok békés együttműködé­sét szolgálja. Emlékeztetett az elmúlt idő­szak egyik legjelentősebb kül­politikai jellegű kezdeménye­zésére, a Varsói Szerződés tag­államai „budapesti felhívásá­ra”, s leszögezte: kormányunk álláspontja szerint elérkezett az idő. hogy a bizonytalan euró­pai viszonyok rendezettebb alapokra kerüljenek; minden ország ismerje el a második világháború után Európában kialakult realitásokat, s foko­zatosan megszűnjenek azok a körülmények, amelyek bizal­matlansághoz, esetleg fegyve­res konfliktusokhoz vezethet­nek. Elérkezett az ideje annak, hogy kontinensünk orszá­gai áttérjenek az európai biztonsági értekezlet elő­készítésének aktívabb sza­kaszára, a tanácskozás sok­oldalú előkészítésére. A Minisztertanács elnöke ez­után a délkelet-ázsiai helyzet­tel foglalkozott, majd az iz­raeli agresszió nyomán a közel- keleti problémák megoldásá­val. — Álláspontunk szerint a délkelet-ázsiai problémák ha­marább megoldódnának, ha javulna az együttműködés a Kínai Népköztársasággal, ha szorosabbra zárulnának a so­rok a Kínai Népköztársaság, s a világ kommunista és műn* kásmozgalmai között. Ezért munkálkodunk mi, magyarok céltudatosan és következete­sen az egység megteremtésén. A szocialista közösség más országaival együtt, a M agy ti Népköztársaság is számos konkrét erőfeszítést tett azért, hogy a világ békéjét is fenye­gető izraeli agresszió követ­kezményeit — minden e tér­ségben élő nép jogos érde­keinek figyelembevételével politikai eszközökkel felszá­molják. Támogattuk és támo­gatjuk a Biztonsági Tanács 1967. november 2?-i határo­zatának végrehajtását, ame­lyet Izrael konokul ellene! és végrehajtását mind ez ideig elszabotálta. Nagyra értékeljük az Egye­sült Arab Köztársaság kor­mányánál: a konfliktus békés megoldására tett pozitív ja­vaslatait. Fock Jenő a továbbiakban a szocialista országok közöt­ti kapcsolatokról szólt. — Egyik fő törekvésünk volt, hogy erősítsük szövetsé­günket a Varsói Szerződéshez és a Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsához tartozó szo­cialista országokkal, minde­nekelőtt a Szovjetunióval. E feladatot is sikerrel teljesitet- tük. Fejlődtek kapcsolataink a többi szocialista országgal is, a Vietnami Demokratikus Köztársasággal, a Kubai Köz­társasággal, a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársa­sággal, a Koreai Népi De­mokratikus Küf'.társasággal. Megelégedéssel konstatáljuk, hogy az utóbbi időben a Kí­nai Népköztársaság vezetői ré­széről is mutatkozik bizonyos készség államközi kapcsolata­ink normalizáséra. A továbbiakban hangoztat­ta, hogy a népek békéjének, a különböző társadalmi rend­szerű országok együttműkö­désének legfőbb akadályozója afz Egyesült Államok, amely makacsul ellenszegül a vitás kérdések békés eszközökkel történő megoldásának. A nemzetközi munkásmoz­galom kiemelkedő eseményé­ről, az SZKP XXIV. kongresz- szusáról szólva a kormány el­nöke rámutatott: Ez a nagyszabású tanácsko­zás, a kommunisták munkaér­tekezlete mérföldkő a szovjet nép történelmi útján, egyben kimagasló eseménye a szocia­lizmust építő országok életé­nek, a világ kommunista moz­galmának, az egész nemzetkö­zi életnek. A kongresszust, a2 egész világhoz hasonlóan nagy figyelemmel kísérjük mi, ma­gyarok is. Az SZKP kongresszusán megfogalmazott értékelé­sekkel a legteljesebb mér­tékben egyetértünk. És lelkesedéssel töltenek el azok a célok, amelyek az SZKP XXIV. kongresszu­sának tanácskozásain meg­fogalmazódnak. Beszéde végén Fock Jenő a következőket mondotta: — Kipróbált, igaz barátunk­hoz, a Szovjetunióhoz hason­lóan mi is céltudatosan, lé­pésről lépésre, szorgalmas és fegyelmezett munkával tu­dunk csak tovább haladni gazdasági és társadalmi fej­lődésünknek útján. Sikere­ink, — mint eddig is — a szocializmust építő népeknek, a szocializmus és a világ ha­ladó erői gyarapodásának szerves részét képezik. Mun­kásosztályunk, dolgozó né­pünk hatékony támogatását kérjük ahhoz, hogy politikán­kat következetesen valóra tud­juk váltani. Kérem szavaza­tukkal, bizalmukkal és min­dennapi munkájukkal támo­gassák igazán nemes és von­zó nagy társadalmi célkitűzé­seink megvalósítását! Az SZKP XXIV. kongresszusának küldöttei nagy érdek­lődéssel veszik át a tanácskozás eddigi anyagait. CK ép távírónkon érkezett)

Next

/
Thumbnails
Contents