Tolna Megyei Népújság, 1971. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-30 / 101. szám

(.adomány nova őri ás a «alapúié« U a «L Mária Terézia 1766-os ÍMzairázá- < bon már szarapait, amikor nyok Job- « bágycsalád talált itt mogálhotást 16/32 J e—9/32, négy jobbágycsalád •'32—3/32 | fináratű tol kok on, míg további nágy fa- « miliánok 4/32 rézz tolok jutott. Házatlan , zsellért agyat vottafc Mámba. (Egy job- ] hagytalak hu sí ónk át magyar holddal ' mH agyértókű). Nyolcvan áwal később 4 Fényos Elak összeírása mint ssázhúsx - lakosú, tol jósán némát ajkú falut o ra­li ti. gráf Fastatich földesúri hatalmú- ] ban. Az agykor volt földasurak hatal­om a mai olvasát édaskavéssá érdok- • U. Tán az sa nagyon, hogy a „Possas- sia Ladomér" kifaja zés már agy 1437- as oklevélben Is aláfordult, (.adomány IflO-ben szerepek utoljára mint Ön- éllé kisközség, 134 lakossal. 1960-ban sxázöten éltek itt, ma mintegy nyolc­vanon. Miért szarapai hát Ladomány lapunk hasábjaiét ff LADOMÁNY Létének tényét egyetlen ér­telmes gazdasági érv nem in­dokolja. A falu sorvad. Aki az alvégi keresztnél tölcsért csi­nál a markából és jó torokkal elordítja magát, annak szavát Pál György felvég-domboldal! szöllejénél biztosan meghall­ják. A vízmosás egyszer már szurdikot vésett ezen a dom­bos tájon, most vési a másodi­kat. Kérdásés, hogy lesz-e 15“- 20 év múlva, aki szekere ke­rekét erre nyikomgtatja? Uj G-űrűfűvé romlik-e egy település, néhány fut3modás- nyira a Budapestről Pécsre ve­zető út mentén? A „néhá.jy fulamodás” per­sze szót.oki Kife. ezés. Lado- mány messzebbre van. 3500 vagy talán valamivel több mé­ternyire, ami csak az újság be­tűi jóvoltából Könnyen áthidal, ható távolság. Tudunk lado- mányi gyerekekről, akik réggé fél ötkor kelnek, hogy elérjék a szekszárdi iskolához (MŰM 505.) szállító buszt. Van eset amikor este kilencre írnek ha­za, Közben azon is gondolkoz­hatnak, hogy kilojitáK-e a sze. lepet a nyáridőben használ kerékpárok gumijából, vaga eltűntek-e a téli hólábalásn szánt gumicsizmák. Ugyani hóhordta utakon ez a távolsál sokszorta töob a méterben ki fejezettnél, és ha a busz má közeledik, akkor sehová sinc idő beadni a csizmákat, íg; többnyire hóba ássák azokal Sajnos ezt más is tudja. Be széltünk olyan ladc mányi csa Iáddal, ahol egyetlen tél — a idei — öt pár gumicsizmát vil el. A villanyt egyetlen oszlopsc szállítja Latíományba. A: egyetlen telefonkészüléket be kötő vezetéket egy másik. Ki vesút nincs. Mind a két iske la becsukott A oap óvcr.1 háromszor jó ha kijár az oi gonáját vesztett, nagyobb ki polnányi templomba. A bo félműszakos. Úgy hírlik, hoj az eddigi árukészlet érték (35 ezer forint), most tízezen szállítják. Kenyeret heten kétszer hoznak, helyi fogatt; Aki végigmegy a falun, netán csak fél órás tartőzk dást szánna Ladományra, i adatok és a még ecsetelendő látottak alapján könnyen csa­lódhat! Néha mar art a is gon­dolni kell szinte, hogy górták a mi nyelvünk, hiszen olyan könnyen ítéli „vénnek” azt a munkában megfáradt asszonyt, aki más körülmények között legfeljebb csak az öregség kü­szöbét taposná. Ladomány a „vénasszonyok" faluja » is, ezt maguk a helybeliek-: is állítják, némi keserű gúnnyal. Itt könnyű házat venni. Salgó Lajosné, egy ötszobás, rangos, jó építésű parasztporta gazdaasszonya: — Negyvenezerért bármikor odaadnám, csak lenne, " aki vinné! Alább is adná Zsók Péteré- ket a falu közepén leltük egy már elűnt ház helyén kukori­cát vetni. Kapa nyomán, te­hát enyhén szólva sem a leg- haladottabb technológia.-sze­rint. Miért élnek mégis itt? A kérdés ismét csak szóno­ki, pedig azt sem kell keres­ni mögötte, hogy a ladomá- nyiak bővelkednek anyagiak­ban (bővelkednek), se _ azt, hogy ide köü őket a szülőföld szeretet a (két-hárooi személy híján nem itt születtek). Élni — elméletben — ott lenne ér­demes, ahol az ember neve és rangja szerint — hisz a név rangot is ‘jelent — valóban emberi életet tud teremteni magának. Ladományban? A nagyon jól működő bony­hádi Petőfi Termelőszövetke­zet párttitkára egy közélmúlt értekezleten fejtette ki, hogy a gazdaság mennyire alapoz a „külterületeken” lakók mun­kájára. Próbálna ne alapozni, hiszen ezek (állítólag) tényle­ges munkaerő-szükséglete har­madát biztosítják. Ami Lado­mány esetében kereken tís keresőt jelent. Régebben s család fogalmát kellett volns használni, ma mar ez alighr ístlr.é a téövcVe*. Nagy csalá­dok élnek a kis faluban, sok és javarészt eljáró keresővel, il>esformán bőségesen jön be pénz Ladományba. (De haeon- Kíam'3tiőségesen: tnegy vel on­nan.) A nagy családok Erdélyországból, Torda-Ara- nyos vármegyéből, meg köze­lebbről Marosludasról jöttek. Ismét felhív a a figyel- et ar­ra a tényre, melyre nem art olykor emlékezni, hogy az elmúlt háború népvándorlasi intenzitással kavarta össze a Kárpát-medence amúgy sem éppen nyugodalmas múltúine­peinek életét. Aki Ladomany- ban meglettebbekkel, vagy éppen idősebbekkel beszel, érdeklődéssel állapíthatja meg, hogy szinte csupa kato­naszökevény társasagában van. Kalandregénybe illő kö- rülmények. közt szöktek él a királyi Románia hadseregéből, hogy aztán legtöbbjük a ma­gyar királyi honvédség egyen­ruhájának terhét is hurcolja még jó néhány esztendeig. Egyenruhákat azonban előbb- utóbb le lehet vetni, évszáza­dok szokásait — sokszor sze­rencsére — nehezebben. Ilyen a bőséges gyermekáldásé, amit az anyák-apák még tartottak A nagy családokról azon­ban csak akkor szerez tudo­mást a látogató, amikor már bensőséges beszélgetésekbe bo­nyolódott az egyébként ven- dégmarasztalóan szíves ladomá- nyiakkal. A falu ugyanis ki­halt és összképe vigasztalan, Iskola, mint mondottuk, nincs, tehát iskolás gyerek sincs. A szép tavaszi napon hiányzik a szünetekben udvaron fut- kározók zsibongása. — Hol vannak? — Mányokon. Kollégium­ban... Tehát a legkisebbeket mái megkímélte az állami gondos­kodás a bejárás fáradalmaitól, Bejáró maradt még bőven, legalább negyven. Javarészük úticéljí Eonyhád, elsősorban a cipő­gyár. Utazásuk eszköze alkal­mas, vagy viszonylag aigai- mas időjárás esetén..# kefék-, pár és. a motor, egyébként, az autóbusz. Utóbbi más.. szóval annyit jelent, hogy aki a dél­utáni műszakba "megy, az délben indul és éjfél előtt fél órával ér haza. Kis távol­ságon, de egy esztendő alatt vllágjárásnak is beilíető utaz­gatás: — és időveszteség. Milyen ma egy .tipikus­nak” mondható ladomanyi csalid összetétele? Idézzük Pál Györgyét, aki ^eUesleg szólva az egyetlen ,,felható sági” személy a faluban, lé- vén tanácstag, önkéntes rend- őr és az ó lakásán van a te­lefon. (A lakásról később.) Az apa: a termelőszövetke­zet gyalogmunkása. Az anya: gyenge egészségű, otthon van. A legidősebb fiú: lakatos, nős, Bonyhádon lakik. A második fiú: lakatos a vízügynél, otthon él, egyelőre. A leány: varrónő a bony­hádi ktsz-nél. A harmadik fiú: végzős villanyszerelő tanuló. A negyedik fiú: asztalos­tanuló, tizenöt éves. Az apa kenyérkeresetét le­számítva, a család egyetlen kereső tagjának sincs olyan szakmáia, melynek végzésére Ladományban tér nyílna. El fognak költözni. Amint, hogy elmentek a Salgó fiúk. és a nyolcvankét éves Hajdú né­ni gyerekei is, aki most egy­maga lakik egy négyszobás portán. — Adnám én. kedves, de mondja, ki jön ide? Egyetlen emberről tudunk, akit visszahúz a szí­ve Ladományba. Radnai Jó­zsef itt született, Bonyhádor alig várja a nyugdíjaztatást ő ■ hazaköltözik. A meglet- tebbek és akiket ideköt s föld, a termelőszövetkezet, pe­dig maradnak és igyekezne! elfogadható otthont teremteti maguknak. Az említett Pálé! házánál csempézett fürdőszo­bát építettek, csapból folyil a víz a konyhában és a szín­ien ott a Moszkvics. A ter-í lelőszövetkezeti gyalogmurx :ás tavalyi keresete a közös» ól 24 000 forint volt. — És a háztáji? — kérdez* ;ük? Szerényen körülmutat a lontpásan kezelt szőlőben, ihol munkájában megzavar» uk: ■ ’ — tíaí, ézl Meg... nos, ta­raly száz szerződéses maiak nent ki az én portámtól. Az állattenyésztési kedv negnövekedett Ladományban. Mérhető a különböző ársza- jályozó intézkedések haszna. \ 'tehénlétszám egy év alatt -négduplázódott a házaknál, nőst tizennégy van. — A Moszkvics...? — A „taxim”? Használón^ amikor tudom! Az egyetlen remény kerül szóba és egy egész állő nap minden beszélgetése ide torkollik. A kövesút! Évekkel ezelőtt „valaki” megígérte. A „valaki” személye ma mái kinyomozhatatlan, de ha csak azért Ígért, mert ilyen mondái kívánkozott ki a száján, fe­lelőtlenül cselekedett. Tény, hogy ha Ladományt kövesül köti össze a 6-os úttal, it! megáll a sorvadás, a megye- székhely környéke pedig eset­leg egy festőién szép, jó! megközelíthető, kiránduló- hellyel gyarapszik. Szó var a termelőszövetkezet közeli százholdas halastavának ké és félszeresére növeléséről egy völgyzáró segítségével. Hí ez megvalósul, a hal elszállí­tása • elkerülhetetlenné teszi a; út építését Ha... (Az új tanác. mindenesetre jól tenné, hí itteni tagján keresztül felvilá­gosítaná ezirányban a lado- mányiakat!) Addig azonban az időjárás kénye szerint por­ba, sárba, vagy hóba zárkó zik Ladomány. ORDAS IVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents