Tolna Megyei Népújság, 1971. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-28 / 99. szám
A kártérítési rendelet kapcson / a zajról Nagyon szép. Akár egy hullámvasút kicsiben. A színes konzervdobozok vidáman kígyóznak tova — rendeltetésüknek megfelelően. De az első benyomások közé nem csak a sárga, piros, kék, ezüstfény szabályos siklása tartozik. hanem a fülek rémült „védekezése”, a dobhártyák önkéntelen „összehúzódása”. Néhány perc múlva tompa, majd egyre élesebb fejfájás, — Csak ki innen! Mielőbb ki! — de ez sem hoz sok jót, mert a fej tovább zúg, a járás egyidőre bizonytalanná válik. S ez még nem is minden. Ugyanis a Paksi Konzervgyár dobozüzemében jelenleg nem működik a két palástforrasztó gép, „pedig azok csapnak csak istenigazából zajt”. Újlaki Gyula, a Baranya megyei KÖJÁL zajmérő csoportjának vezető főmérnöke üzembe helyezi a precíziós zajszintmérőt, s máris diktálja a súlyozott zajszint ás az ok- távszintek átlagos értékeit. A zaj 85—95 decibel között mozog. Az ÁBEO (Általános Balesetelhárító Egészségügyi Övórendszabályok) szerint 80 decibelnél erősebb zaj néhány év után halláskárosodást okozhat. A zajmérő csoport Tolna megyében is végzett felmérést, s megállapította, hogy 14 ipari üzemben 3500 dolgozó (!) végzi munkáját megengedett zajszint feletti munkahelyén. Nem is beszélve a mezőgazda- sági üzemekről, ahol szintén gyakori a zaj okozta hallás- károsodás. Nem túlzás azt mondani: ahány traktor, any- nyi dolgozó van kitéve a zajártalomnak. A zajos munkahelyeken dolgozók hallás- károsodása a bejelentésre kötelezett foglalkozási megbetegedések közé tartozik. A zaj, nem vitás, kellemetlen. Zajos munkahelyen dolgozni fárasztó, idegesítő, a zaj elvonja a figyelmet a munkáról, tehát növeli a balesetveszélyt. Tartós zajbehatásra az emberi szervezet működésében átmeneti, sőt maradandó károsodás alakulhat ki. A halláskárosodáson kívül fehéren- feketén bebizonyították, hogy a zajos környezetben élő dolgozók köizött emelkedik a magas vérnyomások száma, sőt közvetve gyomorfekélyt is okozhat. A zajártalommal foglalkozók számos más betegség okozójaként részben a zajt tartják. Napjainkban nő a nagyothallók száma, s ez igen elkeserítő. Vajon lehet-e ezt a számot valamilyen módon csökkenteni, illetve a hallás- károsodást egyszerűen törölni a foglalkozási megbetegedések hosszú listájáról? A válasz egyértelmű: Igen. Éspedig? A civilizálódással kétségtelenül egyre növekedett és növekszik az egész világon a zaj. De nem a civilizálódással van a probléma — ne annak dobjuk a kesztyűt. Nem az ellen kell harcolni. Egyszerűen a korszerűsítésre kell kényszeríteni az üzemeket, s lehetőség szerint mielőbb kiiktatni a régi gépeket, megszüntetni atz elavult technológiát. — A Tolnai Selyemgyár új üzemrészében legutóbb 100 decibel körüli zajt mértünk — mondja dr. Szelényi Béla, a Tolna megyei KÖJÁL munkaegészségügyi főorvosa. — Vannak korszerű szövőgépek, melyek az orsó helyett sűrített levegővel, vagy vízcsep- pel továbbítják a szálat. Ezek a gének természetesen a megengedett zajszint alatt működnek. A 29/1969. számú kormány- rendelet — mely idén július elsejével lép életbe — e szellemben fogant, s közvetve kényszeríti az üzemeket, vállalatokat a korszerűsödésre. Ugyanis a rendelet kimondja, hogy azt a dolgozót, aki öt évnél hosszabb ideje dolgozik a megengedett zajszint feletti munkahelyen, a vállalat részéről kártalanítás, az SZTK részéről pedig járadék illeti. Például akinek 16 százalékkal csökkent a hallása, egy évi átlagkeresetének 8 százalékát, a 66 százalék fölötti halláskárosult dolgozó pedig fizetésének 60 százalékát kanja folyamatos járadékként. Természetesen havonta. Ismét a konzervgyár. (Olyan erős a zaj, hogy csak 80 decibel hangerő felett lehet társalogni”). Az egyik dobozgyártó gép mellett fiatal munkásnő áll. Megkérdezzük: — Van füldugójuk, vagy fülvattájuk? — Igen. — Használják is? — Nem. — Miért? — Mert már megszoktuk a zajt. S ha használjuk, utána még rosszabb. Ha kimegyek az utcára, olyan szédülés fog el, s olyan bizonytalanná válik a járásom, hogy nem merek átmenni a túloldalra. Dr. Szelényi Béla, az elkeserítő párbeszédhez ennyit tesz: — A Billesholm svéd gyártmányú fülvátta körülbelül 20 —40 decibellel csökkenti a zajt. A füldugó, vagy a fülvatta használatának is van „fortélya”. Használatukhoz szoktatni kell a dolgozókat Első időben naponta egy órát, néhány hét múlva két, majd három órát lehet csak használni. Csak egy-két hónap múlva lehet áttérni az egész műszak alatti alkalmazására. Ugyanis amit a fiatal munkásnő elmondott, az mind így igaz. Ha a dolgozók egyik napról a másik napra nyolc órán keresztül használják a védőfelszerelést (fülvatta) az utcai zajt szinte alig halliák meg. Teh*t ilvmódon mesterségesen növeljük a közlekedési balesetek számát. Végül néhány zajszintérték: a dombóvári Láng Gépgyár: az egyik munkateremben a le- mezegyengetést 5—8 kilós kézikalapáccsal végzik. A zaj megközelíti a hallásküszöböt: 120 decibel. Budapest — Rákóczi út — délután 16—18 óra között (az úton tízpercenként ötszáz jármű halad!: 85 decibel fölötti a z°j értébe: a Soroksári úton pedig már reggel négy órakor 80 decibeltér el a zaj. HORVÁTH MÁRIA Konfekciós varrónői munkakörbe dolgozókat felveszünk. Kétműszakos termelés, egy hónapos betanulási idő, fix bérrel. Jelentkezés: Tolna, Marx K. u. 136. (525) Hív az építőipar! Valamennyi építőipari szakmában, egész éven át BIZTOS KERESETET, MUNKAALKALMAT BIZTOSIT a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat. Vidékieket naponta autóbusszal szállítja, távollakók résiére munkásszállót biztosít. VÁRJUK: I ácsok, kőművesek, építőgépészek, betonvas- szerelők, festők, villanyszerelők, központifűtés-szerelők, víz-, gázszerelők, vasútépítők, kubikosok és segédmunkások jelentkezését a munkaerő-gazdálkodáson, PÉCS, Rákóczi út 56. vagy SZIGETYÁROTT, » sportpályánál lévő m«nkáasaáUébaa és MOHÁCSON, a NOSTRA-építkezéseo, H59) Déiütitiii píliCiió Foto. Gottvaid Kiáltvány a szocialista Magyarországért j ti uszonöt évvel ezelőtt, 1946. április 28-án a ! Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata I Párt és a Szakszervezeti Tanács közös kiáltvánnyal I fordult az ország dolgozó népéhez. A terjedelmes felhívás lendületes fogalmazása, logikus felépítése és | tömörsége a közeledő májusi seregszemle alkalmá- | ból közös programot ad: hogyan lehet úrrá az ország | a tornyosuló nehézségeken, hogyan kerekedhet felül a belső ellenségen,' akik nem nyugodtak bele a demokratikus fejlődésbe. Gondolatébresztő olvasmány 'ez a régi „Májusi Kiáltvány”. Ezzel a mondattal kezdődik: ,,A szabad Magyar- országon másodszor ünnepeljük május 1-ét, a dolgozók harcos ünnepét.” Ez már nem a frissen elnyert szabadság mámorával ünnepelt május volt. A teljes felszabadulás óta több mint egy év telt el. A magyar demokrácia megszilárdult, de belső ellentétei is kiéleződtek. Az J.945-ÖS választáson a Független Kisgazdapárt kapta a legtöbb szavazatot a pártok közül. A régi rend hívei rákapcsoltak, ebbe a pártba vetették bizalmukat. Támadták a földreform teljes megvalósítását, a föld mélyében rejlő kincsek államosításának, a nehézipar legfontosabb üzemei állami kezelésbevételének, a bankok állami ellenőrzésének a közhivatalok megtisztításának közös, munkáspárti tervét. Az egy évvel azelőtt felhőtlennek tűnt májusi ég; 1946-ban már korántsem volt ennyire biztató, akkor már mindenki látta: nehéz lesz még a harc a régi rendszer híveivel szemben. De még az ő legyőzésük sem a végcélt jelentette; hiszen elmaradott országot örököltünk. A gondokat növelte, hogy a háború alatt az ország súlyos károkat szenvedett. Az iafláció javában dühöngött. A májusi kiáltványban felvetett program gond olatok között bizonyára az keltette a leváltál án.osabj) helyeslést, amely a pénzromlás megszüntetésére hívott fel: „a demokratikus kormányzat egész figyelmét arra kell összoontosítani, hogy aratás után megteremtsük az értékálló, új magyar pénzt.” A széncsata utón voltunk; de a spekuláció még ; óriási hasznot húzott, a dolgozók nélkülöztek. Volt kenyér; négymillió hold földet művelt meg a földözjutott parasztnép. De még volt éhező is. A kiáltványban a három nagy szervezet leszögezte: „má- j jus elseje a nagy szocialista Szovjetunióval való szó- I lidaritásnak és a barátságnak az ünnepe.” Hangsúlyozta a békekötés előkészítésének fontosságát. Ám I azok a hazaárulók, akik a szovjetellenes háborúban | akarták megsütni pecsenyéjüket és akiknek a fel- | szabadulás — vereség volt, még politikai tényezőnek t számítottak. Hosszú-harc-után -szenvedtek csak vere- | séget. Évek múlva nehéz, áldozatos küzdelemben semmisítette meg politikai bázisukat az egységessé j vált mn"yar munkásosztály. Az akkori tervek — ma már régen túlhaladott célok. Ma a szocialista ország megteremtésén fáradozunk. A lényeg azonban maradt: a nemzeti egység I erősítése, a gazdasági erő növelése, a Szovjetunióval I és a szocialista országokkal, minden, velünk baráti | kapcsolatra törekedő néppel való szorosabb együttműködés politikája — továbbra is első helyen szerepel a májusi jelszavak között.
