Tolna Megyei Népújság, 1971. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-25 / 97. szám
Tudományos-e a népművelés? A címben föltett kérdés szélsőséges válaszra ösztönöz: igen, vagy nem ? Amihez. — Karinthyval élve — tüstént hozzá kellene tenni: s ha igen, miért nem? Mindkét véglet igaza mellett ugyanis alapos érveket lehet felsorakoztatni. Az érvek csatája azonban túlmutat a „kinek van igaza?” kérdésén: a népművelés minőségi átalakulására utal. Idestova alig akad olyan művelődési ház, amelynek népművelői meg ne próbálkoztak volna saját területükön számba venni az igényeket, körvonalazni tevékenységük hatósugarát. Igaz ugyan, hogy a javarészt kérdőívek segítségével végzett vizsgálatok hasznosítása egyelőre ritkán arányos a beléjük fektetett munkával s tudományos értékük is vitatható. Ámbár azt sem árt megjegyezni: épp a közelmúltban fejeződött be a Népművelési Intézet és a Könyvtártudományi és Módszertani Központ három járási központ — Dombóvár, Encs, Törökszentmiklós — művelődési intézményeinek hatókörét kutató fölmérése, amelynek az a célja, hogy kidolgozza a hasonló típusú vizsgálatok módszereit. Mindenekelőtt azért, hogy alkalmazásuk révén másutt már önerőből föl tudják mérni: meddig terjed a művelődési ház, a könyvtár, a klub hatása? Kiket vonz, kiket hagy érintetlenül a népművelők tevékenysége? Azért fontos ez, mert szinte lépten-nyomon tapasztalható a hagyományos — mondjuk így: konzervatív? — népművelés emberformáló hatásának csökkenése. A modern hírközlő eszközök korszakában a konvencionális értelemben vett nép-művelés egyre kevésbé versenyképes. Egyik legfontosabb funkcióját, az információközvetítést például úgyszólván teljesen elvesztette. Hiszen a rádió, a televízió, s a százezres példányszámú sajtó ismeretterjesztésével alig vetekedhet. Az emberi szellem szenzációi immár elsősorban nem a népművelés hajszálerein keresztül találnak utat a tömegekhez. A művelődé^ terjesztésének közkatonái .kevésbé látványos — ám nem kevésbé fontos! — szereppel kénytelenek beérni: az információk értelmezését, földolgozását, elrendezését segíthetik — ha tudják. Akik ugyanis idáig eljutottak, kérdőjelek sokaságával kénytelenek szembenézni. Az új szerepkör betöltése tudniillik nem pusztán fölismerés-elhatározás dolga. Még csak nem is egyszerű utletességé. Nélkülözhetetlen az a többlet, amit csakis a tudomány — jelen esetben a népműveléstudomány — képes adni. Pontosabban képes — volna adni... Művelődési rendszerünk kialakítása és fejlesztése az elmúlt két és fél évtized alatt tulajdonképpen különböző fehér foltok fölszámolásából állt. Az utóbbi években jutottunk el addig, hogy a továbbfejlődés nem új művelődési intézmények — iskolák, művelődési házak stb. — létrehozásától függ. hanem a meglevők hatósugarának növelésétől. Azaz népművelési tevékenységük minőségileg magasabb szintre emelésétől! Nyílt kapukat döngetünk, vethetnék közbe azok a szociológusok, pszichológusok, pedagógusok, irodalomtörténészek, akik már évek óta népművelési témák tudományos vizsgálatával foglalkoznak. Tíz tudományos intézményünk foglalkozik művelődésszociológiai, illetve művészetszociológiái vizsgálatokkal, Négy másik helyen folytatnak hasonló jellegű lélektani kutatásokat. Újabb hét intézmény munkatervében pedig különböző művészeti hatásvizsgálatok szerepelnek. A tudomány tehát — a különböző társtudományágak felöl közelítve — egyre mélyebbre hatol a népművelés kérdéseinek tanulmányozásába. Sajátos folyamatról van szó, amelynek eredményeként — pontosabban: összegeződéseként! — a tudomány új ága, a népműveléstudomány jön létre. Mindez, persze, nem spontán zajlik le. Holott nem ritkán úgy teszünk, mintha a népművelésnek csupán fokozottabban kellene kihasználnia a különböző tudományos kutató intézetek megtestesítette lehetőségeket. Magyarán: mintha csakis több pénzre volna szükség, hogy a népművelés problémáit — tudományos „bérmunkaként” — föl lehessen dolgoztatni a társtudományágak szakértőivel. Vitathatatlan ugyan, hogy ez is előrelépés volna. Különösen a pillanatnyi helyzethez képest: rendkívül nagy a távolság a népművelést kutatók és gyakorlók között. Olyannyira, hogy a kutatások eredményei- következtetései nemigen jutnak el azokhoz, akik a tapasztalatokat a napi munka próbájának vethetnék alá. Másrészt az is tagadhatatlan, hogy a kutatási témák kiválasztásának esetlegességein ugyancsak érződik a föntebb említett távolság a köznapok aktuális kérdőjeleitől. A legjobban azonban azok a tudományos műhelyek hiányoznak, ahol a részkutatási eredmények szintézise végbemehetne. Erre különösen alkalmasak a szellemi élet örvendetesen fejlődő vidéki központjai. Debrecen, Szeged, Győr, Veszprém, s a többi város kialakítandó közművelődési fórumai nélkül ugyanis elképzelhetetlen a népműveléstudomány kifejlődése. Á népműveléstudomány műhelyeinek létrehozása azonban aligha képzelhető el parancsszóra, rendeletek útján. De a jeleníeginól kedvezőbb helyzetet kétségkívül lehetne — sőt kellene! — teremteni. A többi között az egymásról nemigen tudó kutatók elszigeteltségének megszüntetésével. Okos ösztönzők alkalmazásával: a népművelők anyagi és erkölcsi érdekeivel összhangba kellene hozni a tudomány eredményeinek alkalmazását. Ez, persze, elválaszthatatlan a jelenlegi — javarészt szokványos írásbeli jelentéseken és formális ellenőrzéseken alapuló — népművelési „mérték- rendszer” megváltoztatásától. Sokat segíthetne, ha elsősorban a szomszédos szocialista országok hasonló vizsgálatokat folytató intézményeivel, tudósaival szorosabb kapcsolatokat alakítanánk ki. Mind a tudományos munkamegosztás, mind a tapasztalatok kicserélése, mind pedig az információcsere céljából. VESZPRÉMI MIKLÓS Kéziratokat nem őrzünk meg és nem adunk vissza! Csak olyan irodalmi munkákra válaszolunk. amelyekben a tehetség jelét látjuk. Gyermekra'z-kiálHtás KECSKE A kecskeméti Kodály Zoltán iskola „Népdal gyermekrajzokban” címmel 6—14 éves U.lános iskolieck részére rajzpályázatot hirdetőit, az ország zenei sorolásai között. A pályázatra harminc iskolából több száz rajz érkezett, melyekből a kecskeméti képzőm .vé /ekbCI i.% pedagógusokból álló zsűri összeállította a kiállítás anyagát. Képünkön: A VII. osztályos Kósik Attila siklósi tanuló „Három betyár” c. I. díjat nyert képe. Káldi Judit rajza M1SZLA1 GYÖRGY t TAVASZI HIMNUSZ Virág, virág — töméntelen virág: cseresznye, meggy, barack és alma. Ez mind április diadalma. Feslő bimbót rejt az argonaág. Csendet ömleszt a kéklő, messze ég. Arcom aranysugárba mártom, megifjultan szívem kitárom. Fölöttem szállnak nászos cinegékul Szent ébredés, én véled ébredeks fülembe csengnek régi énekek, t eljön hozzám egy Tisza-parti dal.'.'. Egy hamvábáholt régi szerelem álmaimban incselkedik velem, s vén éveimmel leszek fiatal.11 GALAMBOS! LÁSZLÓI ) TAVASZ l Mentelek: sebzett rigót a Tavasz. II. Szállók legmélyebb lángkörödbe; rózsákkal köszön a végtelenből ívelő, kékhajú láthatár. TOLDALAGI PÁL: VALLOMÁS Olyasmit tett, hogy kiirtotta a szenvedélyt, mi bennem élt. Már csak az ablakokban álló szerény, színes virágokért • ... lelkesedtem, a csendes élet formái vonzottak, magam is ablakomba ültem volna, hogy nézzem én is céltalan a fényt, a fákat, a növekvő és fogyó embertömeget, öreg emberré váltam volna, ki mindent s mindenkit szeret, de jött megint, szemébe néztem, s ott voltam, ahol azelőtt: magamat megvetve, zilálton szerettem és kívántam őt.
