Tolna Megyei Népújság, 1971. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-25 / 97. szám

Kürti András: — Ez a Jielyes kifejezés. Akarva-akaratlanul. Tudniillik a főautomatának a kapacitása szinte kimeríthetetlen. És úgy van szerkesztve, hogy ál­landóan keresnie kell magának újabb, meg újabb elfoglaltságot, hogy kihasználhassa energiáját, képességeit. Nos, Aarlesben nincs megfelelő em­ber-ellenfelem, de a kiberno-automatával nem szívesen játszom, még döntetlent sem tudtam ve­le szemben egyetlen alkalommal sem elérni. Pe­dig tízperces partinál öt perc előnyt ad. Nyo­masztó ez a fölény. Ezért inkább magammal sakkozom, régi versenypartijaimat játszom ie új­ra, elemzem őket. Ezt ő rossznéven veszi, azt sze­retné, ha vele mérkőznék. — Rossznéven veszi?! Szeretné?! Egy gép?! — Hát igen, a kifejezések nem egészen pon­tosak, de lényegileg mégiscsak arról van szó.., ön meddig marad nálunk? — Egy óra múlva indul a hajóm. — Hát akkor üdvözlöm a pesti nőket és Barcza nagymestert. Talán ő még emlékszik rám. Szerencsés utat kívánok. Füttyent a foxinak, elmennek. Mégiscsak dilis a papa. A nevét sem árulta el. Hát most mit mondjak a pesti nőknek és Barcza nagymesternek, ki üdvözli őket? Órámra nézek, felállók, hónom alá kapom a táskámat, ideje, hogy kibattyogjak a hajó­állomásra. Már a park végében járok, amikor nekem ront egy négyéves forma kisfiú, majd ledönt a lábamról. Arra sincs érkezésem, hogy néhány keresetlen szóval kioktassam, magyarul persze, nehogy kárt tegyek bimbózó érzelemvilágában, már tovább is szalad. De kőében egy papírgala- csint nyom a kezembe. Kisimítom, ez áll rajta gyöngybetűkkel, né­metül: „Drága barátom! Légy pont délben az Orsted utca és a Műnk utca sarkán. A helyet a járókelőktől érdeklődd meg, semmiképp se fordulj a lila körhöz. Csókol: Renate”. Hű, de melegem lett! Szóval itt van a drága, vár, tegez, csókot küld. Nincs utazás, maradok. Illetve rohanok. Az Orsted utca és a Műnk utca kereszteződéséhez. Nem kérdezősködöm senkinél. 6orra veszek minden kereszteződést. RENATE ÉS BARÁTAI Jó ideje toporgok már a Műnk utca és az Orsted utca kereszteződésénél. A hajóm rég elment, öt perc múlva dél. Még öt perc és találkozom Renátával. Minden látnivalót megszemléltem már a kör­nyéken, megszámoltam a cserepeket a szemben­iévé ház tetején, az előtte húzódó vaskerítés ci­rádáit szintén. Hiteles statisztikát készítettem ar­ról, hogy a nők közül, akik mellettem elmentek, hányán viseltek mini- és hányán midi-szoknyát, hány szőkére jutott egy vörös, hogyan aránylik a rövid ujjú inget viselő férfiak száma a pulóvere- sekéhez és így tovább. Matematikai képességei­met nem tették próbára ezek a műveletek, a forgalom gyér, Aarlesnek ez a része kertváros- szerű. Nagyon takaros, gondozott, többnyire két­szintes családi házak, hatalmas verandákkal, a házak körül virágágyások, lugasok, hátrább ga­rázs, úszómedence, nem nyomorognak az itteni tulajok, annyi szent... A várakozásnál az utolsó percek a leghosz- szabbak. Már mindent megnéztem, mindent meg­számoltam, amit lehetett, most azzal szórakozom, hogy egy régen olvasott elbeszélést elevenítek fel magamban. A történet — ha jól emlékszem —, a század- forduló táján játszódik. Két kanadai lovas rendőr szerepel benne. Azt a megbízást kapták, fogja­nak el egy bűnözőt, aki az igazságszolgáltatás elől messzi északra, az örök jég és hó birodal­mába menekült. A két hatósági közeg útra kel. A kanadai lovasrendőrség szigorú hagyományai szerint mindaddig nem térhetnek vissza, amíg nem teljesítették feladatukat. Eleinte lovon, az­tán kutyaszánon, sítalpon, gyalogszerrel követik a nyomot. Hosszas bolyongás után, hatalmas vi­har éri utói őket egy eszkimótelepülésen. Ott kell vesztegelniük, amíg valamelyest enyhül az idő. Rettenetes a hideg, alig van élelem, külső se­gítségre nem számíthatnak. Hetekig tart a kény­szerű vendégeskedés. Az egyik rendőr az első perctől minden tekintetben igyekszik alkalmaz­kodni az eszkimók életrendjéhez, szokásaihoz. Megeszi a faggyút, elrágja a fókabőrt, a füstös jégkunyhóban együtt alszik a háziakkal, akkor kel, akkor fekszik, amikor azok, az ő ruháikat hordja, részt vesz a szertartásaikon, szívja a közös pipát, halászni, vadászni jár velük. Nem így a bajtársa, ő itt is úgy próbál élni. mint ko­rábban. Külön kunyhót épít magának, szellőzteti, nem eszik faggyút, nem fogadja el a vendég­szeretetből felkínált feleségeket, naponta mosdik, borotválkozik, el is patkói hamarosan. A másik viszont átvészel minden bajt, folytatja az utat, a bűnöst fülöncsípi, fényes medáliát tűznek a mellére. Vajon miért éppen ez az elbeszélés jutott az eszembe? Hiszen ez Dánia és nem Alaszka, meleg nyár van, sehol egy eszkimó és ha jól meggondolom, én sem vagyok kanadai lovas rendőr. Ha eltekintünk azonban ezektől az apró­ságoktól, akkor nagyon is használható útmutatás birtokába jutunk. Mi a történet tanulsága? Az, hogy külföldön viselkedj úgy, mint a helybeliek! Fogadj szót nekik, hallgass tanácsaikra, még ha pillanatnyilag nem is érted, hogy mit, miért kell tenned. Akkor hosszú életű leszel és a jutalom sem marad el. Vegyük az én jelenlegi helyzetemet. Fogal­mam sincs, hogy Renate miért egy ámokfutó gye­rekkel, cetlin üzent. Miért nem jött személyesen, vagy ha tegnap éjszaka ő leselkedett a szálloda előtt az esőben, ha tudta, hogy hol lakom, miért nem hívott fe] telefonon?... Hopp, ez érdekes! Abban az összkomfortos szállodai szobácskám- ban nem volt telefonkészülék. A sarokban tele­vízió állt, mellette az asztalkán világvevő rádió, de telefon, az nem volt... És ha visszagondolok mai sétámra, a városban sem láttam sehol te­lefonfülkét. De ne kanyarodjunk el a témától. Ha már ilyen rejtelmesen hívott randevúra, ha valamilyen okból titokban akarja tartani, miért fényes nappal történik a találkozónk? Szóval, akad itt néhány furcsa, érthetetlen dolog, és ta­lán még különösebbekkel is szembekerülök a közeljövőben. Lesz, ami lesz, úgy fogok visel­kedni. mint az okosabbik lovas rendőr. Már alkalom is nyílik rá, hogy gyakoroljam magam. Szeplős képű kölyök fékezi le a roller­ját a túloldalon és int, hogy menjek utána. Mi ez itt?! Timur és csapata! Renate ilyen srácok­kal irányít engem?! Gyerünk, majd meglátjuk, mi sül ki belőle. Nem megyünk messze, jobbra-balra pár száz métert kanyargunk mindössze, a szeplős egy ala­csony kerítés előtt megáll, körülnéz, néptelen a táj, áthajítja a rollert, átmászik, aztán kézzel- lábbal mutatja, hogy tegyem én is ugyanazt. Dobom a táskám, ugróm én is, iszkolás a srác után. Megkerülünk egy lugast, a kert végé­ben lévő garázshoz szaladunk. Résre nyitva a kétszárnyas műanyag kapu. Besurranunk. A félhomályban nem sokat látok, de azt ér­zem, hogy két vékony, kellemesen hűvös ka- rocska fonódik a nyakam köré, lehúzza a feje­met és vagy száz apró csókot kapok hamarjá­ban. Renate! — Te menj vissza a kerítéshez, Erik! — uta­sítja Lins kisasszony a vezetőmet. — Őrködj! Hát ez pompás! Kettesben Renatéval a sö­tét garázsban! Erre az aarlesi kirándulásra sem­miképpen nem fizethetek rá. Renate megfogja a kezemet és beljebb húz. Két gépkocsi között préselődöm át, aztán falba verem az orrom, megtorpanok. Renate kinyit egy keskeny ajtót, fény csap a szemembe. Belépünk. Körülpillantok. Lőttek az édes kettesnek! Egy zsúfolt kis bárban találom magam. ALBRECHT DÜRER A Magyar bsta 10 forint névértékű lőlek kiadásá- al köszönti lbrecht Dürer születésének 00. évforduló­it. A blokk nagy mű­ész Férfikép- aás c. alkotá­st ábrázolja nely a Szép- nűvészeti Mú- eum féltett incsei közé artozik. Az új iadás keretét lokros Ferenc •afükus mű­ész Dürer gyik keret­anulmányából illította össze. Dürer egye- emes művész, estő, grafikus fa- és rézmet­szet) ezenkívül értékes könyveket is írt. A német nép nagy művészét szoros kapcsolatok fűzik ha­zánkhoz. Szülei a Békés me­gyei Ajtós községben éltek. Az apa ötvös volt és a XV. század közepén költözött Né­metországba. Az évfordulót szülővárosá­ban, Nümbergben páratlan kiállítással ünnepük, Dürer 500 remekművét mutatják be, amelyet 13 ország múzeumai­ból kölcsönöznek. A kiállí­tást szeptemberben Drezdába helyezik át, hogy a Német Demokratikus Köztársaság polgárai is gyönyörködhesse­nek Dürer életművében. A Magyar Posta új blokkján szereplő kép is vándorútra kel és mindkét helyen gyö­nyörködteti majd a látogató­kat. Számos külföldi bélyegen láthatók Dürer alkotásai, kü­lönösen önarcképe (ez lesz Al­bánia jubileumi blokkján is), amelyet három példányban festett meg és most a párizsi Louvre, a madridi Prado, a müncheni Pinakothek őriz. Különleges műélvezet lesz a három portré összehasonlítá­sa, eddig ezeket sohasem le­hetett együtt láni. A kiállítá­sok befejeztével a képek visz- szatémek a múzeumokba és egy-egy helyen a művésznek csak néhány alkotásával ta­lálkozhatunk. A filatelisták albumában az 500. születési évfordulóra megjelenő, vala­mint a korábbi kiadások a cUireri életmű teljességét tár­ják elénk AZ ANGOL KIRÁLYI GYŰJTEMÉNY BUDAPESTEN A világ legnagyobb bélyeg­gyűjteménye az angol királyi család tulajdonában van. II. Erzsébet királynő engedélyez­1 rin igtbUíütái kincseit szeptemberben a ..Bu­dapest 71” világkiállításon be­mutassák. A kiállításra 41 külföldi országból érkeznek gyűjtemények. A jelentkezők olyan kiváló anyagot ajánlot­tak fel, hogy a legszigorúbb válogatás után is háromszáz­zal fel kell emelni a bemuta­tó-keretek számát, de még így sem lehet minden igényt ki­elégíteni. A Magyar Filatélia Válla­lat meghívására a kiállítás tartama alatt Budapesten tartja az IFSDA (Bélyegkeres­kedők Nemzetközi Szövetsége) konferenciáját. Szeptember 9- én külföldi kereskedők rész­vételével bélyegárverés lesz. HÍREK Andorra a természetvédelmi év eszméjének propagálására pulykát és medvét mutat be bélyegen. — Belgium Lobri- chon bájos festményével nép­szerűsíti a gyűjtést Az ifjú filatelisták napjára kiadott ké­pen kicsi leány emeli a még kisebbet, hogy a magasan el­helyezett postaládába jusson a levél. — Hollandia a népfő­iskolák ötvenéves fennállását öt feláras bélyeggel köszönti, amelyek közül négy a XV. századi holland faszobrászat remekeit ábrázolja. — A Né­met Szövetségi Köztársaság az idén már a második négyér­tékű sorozatot használja fel a közlekedési szabályok és jel­zések változásának ismerteté­sére. — A világélelmezési program megvalósításáért, az éhezés megszüntetése érdeké­kében két bélyeget adott ki az Egyesült Nemzetek postá­ja. — Az asszuáni erőmű üzembe helyezésére az Egyesült Arab Köztársaság blokkot adott ki, amelynek közepén Nasszer, a nemrég elhunyt el­nök arcképe látható. Közületek, építtetők figyelem! Friss 500-as cement, hullámpala, eternit nyomó- és lefolyó­cső nagy mennyiségben kapható a mélykúti Tüzép-telepen. Telefon: Mélykút, 11. Nyitva tartás: mindennap 7—14 óráig. (405)

Next

/
Thumbnails
Contents