Tolna Megyei Népújság, 1971. április (21. évfolyam, 77-101. szám)
1971-04-18 / 91. szám
/ Kende Sándort Hasaüssg Ferihegy. A repülőtéri nagy Várócsarnok. Csupa fény, csupa üveg, csupa márvány. Sima csillogás és sietős léptek visszhangzó kopogása. Hangszórók hullámzó figyelmeztetései, mintha a világűrből üzennének. Felhang színezi a hordárók suttogását, de még a gumikerekű targoncák nyikor- dulásait is. — Es a tág, hűvös térben egyetlen tisztviselő se mosolyog, önmagától csillog minden. Hideg a korlát és tiszta az ablak. .. ,Ök ketten — nem is kapaszkodnak egymás karjába, úgy várakoznak az egyenruhás szolgálatteljesítővel szemben. Az asszony csaknem mezítláb: amolyan posztós falusi totyogóban, Lábszára fénytelen az otthoni portól. Talán az utolsó percben kapta a sürgönyt, s miár nem ért arra, hogy megmosakodjék. Mellette az ura. sötét ruhában. Fehér inggallérja begombolva. Ráncos arca vörös, csak a homloka fehér. Karimás kalapja, melyet sosem vesz le, most a kezében. A megafon mindenfélét beszél. Egyfolytában. Hallják, hogy London..., Brüsszel..., Párizs... Utólag eszmélnek, hogy nem értették. Amikor a csapóajtó föltárul végre: — ő az első, aki átlendül és hozzájuk ugrik. Dús, pöttyös nyaWkendőcsokrába belekap a huzat. Sárga zakója puha reverjén piros virág. Egy pepita lakkbőröndöt lendít maga elé, a jobbjával pedig rózsaszínű selyemkendőt lobogtat. — Helló, mami — kiáltja, majd szökken egyet, s óvatosan rákulcsolja karját a parasztasszony kendős vállára. Szalmakalapja akkor se billen a fejéről, mikor az apja odamerészkedik, hogy tán a mellére ölelje. — Drága fiarhi... — bukkan a szó az öreg szájáról. — Helló, old boy! — lelkendezik ő. — Hát itt vagytok?! Széttárja karját, s nem tud egyebet mondani-: — Nagyszerű! * A minap az esvik könyvesboltban két fi a'-'kam’-er szép magyar szavaira fig m föl. . Lapozgattam — s m'N.'yi mélyen elmeri1' - ovasmányombun. üsszehuzódsaküd,u,n. zilálni is alig mertem ' már. mert semmiképp sem akartam kockáztatni, hogy kívóncsiskodá- som megzavarja őket, s ne: ,n abbahagynák. Észre ne vegyék, hogy figyelem, udya: iutiun hallgatózásom el ne rémítse őket — megilletődésem talán gyanakvóvá tenné valamelyiküket. Pedig csak ne har.vják abba, még ne, még egy kicsit ne!... .. .Mert ugyan ki beszél ma mifelénk magyarul szépen?! Hát még hibátlanul is, Ugyan kicsoda?!... Lám, külföldiek a fiúk. .persze, megtudtam bizony néhány perc alatt! Igen. Mert így. nálunk, itthon már senki se beszél; — csak aki könyvből tanulta, ezt az összehasonlíthatatlan nyelvet. így csak az vigyáz a szájára, a szórendre, a hangsúlyokra és a tárgyas ragozásra, így csak az becsüli ezeket .a szavakat, aki megkínlódott értük. Aki nem kvóta, hanem vállalta. Aki'nem örökölté, hanem szerezte. Vagyis:.aki1 eny- liyire szereti. Franciák. A Sorbonne diákjai. magyar szakosok, s most azért utaztak ide, hogy gyakorolják, .amit tanulták. (Hm. Ki bírná tovább szótlanul- és, közömbösen?-!); — Dehát .miiért poht magyarul? !!!... (Mert ugye. ha mi, összebújva, fojtogató magányunkból kifelé kíváncsiskodván, mások szavait pörgetjük, rágjuk.. emésztjük, hiszen évezredes . a ■ tapasztálat, hogy különben a kutya se áll velünk szóba: — ez logikus, és kíméletlen kényszerűség. — De, hogy ők?! Például ezek, ketten?! Akik a világon bárhol érnek is partot, akonhal válaszolnak nekik: — ők miért kíntódnak e2zel a vastag nyelvvel, pont ezzel; minek ez nekik?!...).. — Mert a magyar nagyon intelligens nép... Ezt mondta -egyikük-. — Be óriási dolog ez!... így a másik. * Rövid hajú lány. Egy úgynevezett ..mai fiatal”: — Egyidős vagyok a világ'T'vL .. — Mi???... Annyit csak nem ittunk?! Élő múlt Megjelenés előtt a Tanulmányok Tolna megye történetéből IfL A cím közhely és ugyanakkor valóság. A hazai levéltárait funkciójának fontosságáról, ezen belül megyénk levéltárának hasonló jelentőségéről, már nem egyszer írtunk ezeken a hasábokon. A folyó- méterszám mért iratanyag azonban általában csak különböző, szaktudományok művelői részire jelent értéket, a mindennapok. emberének ritkábban. A hazai levéltárak történetében is egyedülálló volt az a kezdeményezés, mely a megyénkbeliit dicséri és amelynek az a lényege, hogy egy közigazgatási egység múltját egymást folyamatosan követő kötetek keretein belül, tanulmányok sorában tárja úgy az érdeklődő ele, hogy azok ne csak ismereteket adjanak, hanem érdeklődést is ébresszenek. Tulajdonképpen az elmúlt idő minden perce történelem, mely tanulságokkal szolgál. Nemzedékek diákjainak sorát kínoztok tanárok, rossz koncepció alapján, olyan történelmi ismeretekkel, melyek egy tele- fonkönyv bemágnlásával voltak egyértékűek. A Tolna megyei Levéltár gbndozásában megjelenő sorozat — „Tanulmányok Tolna megye történe— Egyidős... Veled, velük, mindenkivel. Mindenkivel, aki él..., alti életben maradt... Nézd, vannak egészen kicsike történelmek, magánhasználatra, melyeik azonban éppoly igazak, mint a nagy történelem maga, amely, ugye, ezekből az aprókból áll össze, különben nem lesz igaz, vagy nem áll össze... Érted egyáltalán, hogy miről beszélek? — Hogy ezért vagy egyidős... — Pontosan. *— Akkor mesélj. — ... Mert valakinek akkor választania kellett. Dönteni kényszerült. Határozni... Arról, hogy ő éljen-e tovább, vagy én szülessek-e meg?... Az apám. Aki katonaszökevény volt éppen és bujkált az anyámmal. Csakhogy én kopogtatni kezdtem ám, sürgetően és szemtelenül. SzóVal, nem is akárhogyan, hanem először is: túl korán; másodszor pedig: túl erőszakosan. Jellemző rám; nem ?... Akkor idd ki, amit otthagytál, ne dédelgesd... Tehát kórház kellett volna. Viszont bujkáltunk; ezt már mondtam. És a falu, meg a többi falu egyetlen orvosa fogságban a németeknél, vagy a katonáknál, vagy a községházán, mit tudom én. Mindegy. Apám magához emelte anyámat, a másik kezébe egyetlen fegyverét kapta, a házi- fejszét ugyanis, és nekirontott a községházának. Ilyen ember volt: romantikus; anyám így mesélt róla... M^rt lövés dördült azonnal, természetesen. Egy. De rögtön utána egy egész sorozat is. És, ha a lövöldözés egyszer megindul valahol... szóval, mintha cáak jeladás lett volna az az árva lövés, úgy nekibuzdult utána, hogy^már abba se maradt. .. Csak a katonák tűntek el később, meg mindenki, aztán más katonák jöttek, és mások rohantak; senki se maradt, csak az az egy orvos. Meg az apám; de ő mozdulatlanul-, az első golyóval a válla alatt. Meg anyám. És aztán mindjárt én... Na, látod: hát egyidős vagyok az ő halálával. Öt ünnepeljem-e most a születésnapomon!, vagy magamat? Azt a rohanást akkor, azt a fejszevágást a hivatalos nagykapun, . mellyel utat nyitott egy másik világnak... nekem... nektek... nekünk?... Anyám azóta is így mondja.» Szerinted? Fellengzős vagyok.?... téből” — most nyomdába került harmadik kötete lesz az újabb bizonysága annak, hogy az ország életében (indokolatlanul és régóta) „fehér folt”- kénit, nyilvántartott megye valami teljesen újat tud adni. A tartalomjegyzék éppúgy vall a lényegről, mint a szerzők nevének felsorolása, vagy azöké, akik — mint leghivatot- tatíbak — lektorként bírálták el az írásokat. Mi kerül a' harmadik kötetbe? Dr. Csizmadia Andor: A szekszárdi prediálisok és utódaik a feudális korban. (Lektorálta dr. Degré Alajos kandidátus). Csorba Csaba: A Sárvízmente településtörténete a X—XVII. században. (Lektorálta dr. Andrásfalvy Bertalan tudományos főmunkatárs). Dr. Horváth Árpád: Tolnavármegye és az utolsó nemesi felkelés. (Lektorálta dr. Vörös Károly, a Történettudományi Intézet főmunkatársa). Dr. Katona Géza: Jellegzetességek a •Tolna megyei bíróságok ítél-* kezésd gyakorlatából az abszolutizmus első szakaszában. (Lektorálta dr. Varga László egyetemi tanár). Dr. Puskás Attila: A Tolna megyei 1918— 1919-es képviselőtestületek és tanácsok tevékenysége. (Lektorálta: K. Balog János, a megyei .pártarchívum vezetője). Csányl László: Babits és Szek- szárd. (Lektorálta: Illyés Gyula, Kossuth-díjas költő). Egy tartalomjegyzék előzetes közlése távol van még a szándékától is annak, hogy értékelést akarjon jelenteni. Kiderül azonban belőle egy bizonyos kronológiai sorrend, melynek' láncra fűzött szemei közül lapunk egyik szerkesztője ad.a az utolsót, megyénk egyetlen elhalt európai nagyságrendű szülöttjének a szükebb pátriájához fűződő kapcsolatának taglalásával. A szerzők — és lektorok — rangja egyformán sokat ígérő. Érdeklődéssel várjuk a kötet megjelenését. (Ordas? FÖLDESI JÁNOS: BARACK VIRÁQ Álmot, csókot, szerelmet bontó szelíd vihar ez a tavasz. Csupa-arasz élet mutasd hát bő-kékséged, megújuló nyíló ág-lelkem virágteli sóhajtása szentgyörgyheti támadása, életre halálra, harmat a búzasásra, nem is gondolok másra, látom is minden ágon az én barackvirágom. Bővítik a 15 éves Állami Gorkij Könyvtárat Az Állami Gorkij Könyvtár a napokban ünnepelte fennállásának 15. évfordulóját. A Budapesten lévő 130 ezer kötetes, 50 nyelvű könyvtár a negyedik ötéves terv folyamán jelentősen bővül. A tervidőszak végére könyvállománya eléri a negyedmilliót és teljes rekonstrukciója során új audiostúdió. olvasószolgálati helyiségek és korszerű könyvraktár épül az intézmény Molnár utcai székházában. Képűnkön: a Gorkij-könyvtár nagy olvasóterme. (MTI foto — Fényes Tamás felv. — KS)
