Tolna Megyei Népújság, 1971. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-18 / 91. szám

Inícpjú a TOLNAKER igazgatójával

Nemcsak a névtáblát cserélték ki

Nemrégiben írtunk róla; átszervezték a Szövetkezetek Tolna megyei Értékesítő Központját. Megalakult a TOLNA- KER. Az átszervezés kapcsán beszélgetünk Nika Károllyal, a közös vállalat igazgatójával.

— A MÉK elnevezésről TOLNAKER elnevezésre történő áttérés csupán formai, vagy tartalmi változást is takar?

— Ennél sokkal többről van szó. Az alapvető változás a tulajdonviszonyokban következett be. A TOLNAKER teljes vagyona az alapító tagszövetkezetek tulajdona. Ölt is rendelkeznek felette. A jelenlegi 50—100 ezer forint vagyoni hozzájárulással szemben a MÉK-nél a. tagok csupán a 2000 forintos részjegy erejéig voltak érdekeltek. A vállalat tulajdonjogilag a SZÖVOSZ-hoz tartozott. A tagonkénti 2000 forinton felüli összeg a SZÖV- OSZ vagyona volt. Mit jelentett ez abszolút számokban? A 63 millió forint összvagyonból a tagok vagyona 260 ezer forint volt.

— Elegendő volt-e a vállalat gazdálkodásához ez az összeg?

— Kereteket szabott a vállalat tevékenységének. Eszközökben és alapokoan volt elsősorban hiány. Kevernek, szűknek, korszerűtlennek bizonyultak a forgalmazást kiszolgáló létesítmények. Például a raktárak, segédüzemek, feldolgozó- és tartósító üzemek, és kiskereskedelmi boltegységek. Korszerűtlen például 'a nagydorogi tartósítóüzem, a decs-szőlőhe- gyi gyümölcs-szeszfőzdénk. Hiányoznak a szárítóüzemek, nincs megfelelő tartósító üzemünk és még sok, a szekszárdi Mezőgazdasági Termékek Boltjához hasonló üzlet kellene. De időszerű lenne hűtőraktár építése Dombóvárott. Általában az áru félkész, vagy konyhakész állapotba történő előkészítéséhez szükséges berendezések, mosó-csomagoló helyiségek és még más sok, szinte nélkülözhetetlen berendezés kellene.

— Az új közös vállalat rendelkezik-e azokkal az

anyagi eszközökkel, amelyekkel ezeket a beruházásokat megvalósíthatják?

— Ebből a szempontból is igen jelentős a változás: megváltozott a jövedelemszabályozás. A közös vállalat a 3/1967. évi törvény alapján jött létre, és ezért a mezőgazdasági üzemekre érvényes jövedelemszabályozás kereteibe sorolták. Ez azt jelenti, hogy a közös vállalat tiszta nyereségét nyereségadó nem terheli, csupán a községfejlesztési hozzájárulást kell teljesíteni. A fennmaradó nyereség felett a tagság rendelkezik.

— Ez azt jelentheti, hogy ha jól gazdálkodik a TOLNAKER, jól járnak a tagszövetkezetek is.

— Előfordulhat, hogy egy 50 ezer forintos vagyoni hozzájárulás 25 ezer forint nyereséget is eredményez.

— Nem túlzottan optimisták?

— Nincs kizárva. De arra törekszünk, hogy lehetőleg minden évben a tagszövetkezetek elégedettek legyenek a képződött nyereséggel. Üj vonása a TOLNAKER-nek; nem a nyereség abszolút tömegének növelése, hanem a tagok szolgálata az elsődleges. Ez tulajdonképpen azt jelenti, hogy eredményes ienet a TOLNAKER működése akkor is, ha az év végi nyereség összege nem növekszik, ezzel szemben a tagszövetkezetek önálló nyeresége a TOLNAKER tevékenységén keresztül növekszik. Cél: a'vállalat tevékenysége a tagoknál realizálódjék, a közös nyereség növekedése másodlagos. Ez meglehetősen különleges állapot. Magyarországon

1968. január 1. óta minden gazdálkodó szervezet közvetlen nyereségérdekeltségű. Közös vállalatunk nem közvetlen, hanem közvetett nyereségérde- keltságű. Mindez ellentmondásosnak látszik, de azt hiszem, egy-két év után a közös tevékenység tisztázza a látszólagos ellentmondásokat. Természetesen a működési nyereségből való részesedés nagyságát a tagok vagyoni hozzájárulása határozza meg. Ha a korszerűtlen eszközök, esetleg hiányzó berendezések nem szolgálják az alapító tagok érdekeit, úgy a nyereséget azok pótlására, újítására, vásárlására fordíthatják. Az eddigieknél ez lényegesen nagyobb lehetőség. A másik: a tagszövetkezetek tőkehozzájárulásukkal növelhetik a közös vállalat fejlesztési alapját. A vállalat összvagyona jelenleg 63 millió forint, ezpn felül 2 millió 800 ezer forint származik az alapító tagok hozzájárulásából. Nincsenek anyagi problémáink.

— A képződött nyereség forintarányos részét a tagszövetkezetek a közös alapban hagyhatják. Mit jelent ez konkrétan?

— Hogy otthagyják-e, vagy sem, ezt a tagszövetkezetek egyénileg döntik el. Ha például a tagszövetkezet nyeresége 10 ezer forint, de ezt az összeget nem veszi ki, hanem vagyon- betétjének növelésére kéri fordítani. Ez olyan, mintha az OTP-nél az év végi kamatot nem váltjuk ki, hanem ezzel is növeljük a betét összegét. Így a következő évben a megnőve, kedett összeg kamatozik.

— Előzőleg a közös vállalat a SZÜVO.jZ-lioz tartozott. Elszakadtak teljesen a SZÖVOSZ-tól?

— Nem. Az országos érdek- védelmi funkciókat a SZOV- OSZ és a TOT együttesen látja el. Ez a kettősség abból fakad, hogy a vállalat tevékenységében a SZÖVOSZ-hoz tartozó áfész-ek és a TOT-hoz tartozó termelőszövetkezetek együttesen vesznek részt. Másrészt a vállalat kereskedelmi funkciójából eredő érdekvédelmi képviselet inkább a SZÖV- OSZ asztala, míg a termelési funkcióból származó érdekképviselet a TOT feladata.

— Melyek a közös vállalat működési mechanizmusának új vonásai?

— Ebben a tekintetben is lényeges a változás. Elsősorban abban jut kifejezésre, hogy a közös vállalat tevékenysége nem korlátozódik a burgonya,

a zöldség és a gyümölcs forgalmazására, hanem minden szabadforgalmú mezőgazdasági terméket felvásárolhatunk, és értékesíthetünk. Ezenkívül nemcsak a mezőgazdasági termékek forgalmazásával, hanem a mezőgazdasági termeléshez szükséges anyagok, eszközök beszerzésével is foglalkozhatunk, továbbá ipari tevékenységet is végezhetünk — ameny- nyiben ez összefüggésben van valamely alaptevékenységünkkel. Ilyen a tartósítás, feldolgozás, göngyöleggyártás, stb. Korábban nem foglalkozhattunk például bor-, vagy takarmányfelvásárlással, most már igen, — ha kérik a tagok. Ha például valamely tagszövetkezet azt mondja, hogy 10 vagon szemes takarmányra van szüksége, mégkéri a vállalatot, hogy szerezze be, és mi beszerezzük. Ugyanakkor, ha valamiből feleslege van, azt eladjuk.

— Tehát a TOLNAKER és más felvásárló és értékesítő kereskedelmi vállalat között konkurrencia is létrejöhet?

— A tagoknak ez a legnagyobb óhaja. Az alapítás során többször hangsúlyozták: ha nincsenek megelégedve valamely kereskedelmi vállalat munkájával, legyen lehetőségük saját vállalatukon keresztül kereskedelmi ügyleteiket lebonyolítani. A konkurrencia a termelők és a fogyasztók érdekeit szolgálja.

— Milyen kötelezettségeik vannak a tagszövetkezeteknek?

— A tulajdonjogból és a működés eredménye feletti rendelkezési jogból fakad a közös vállalat gazdálkodásáért vállalt .teljes és korlátlan felelősség.

Ez azt jelenti, hogy a TOLNAKER hiteleiért a tagok kezesként felelnek. A másik kötelezettség: a vállalat esetleges gazdálkodási veszteségeit a tagok a jövedelemből való részesedés arányában viselik. Vállalatunk jogelődjénél a tagok az általuk befizetett kétezer forintos részjegy mértékéig korlátolt felelősséggel vettek részt.

— Milyen a vállalat szervezeti felépítése?

— Legfelsőbb vezető testület a tagszövetkezetek egy-egy választott küldöttéből alakult igazgató tanács. Hatáskörébe tartozik a legfontosabb gazdálkodási, vezetési és tagsági kérdésekben való döntés. Az igazgató tanács határozza meg a közös vállalat termelési, for galmazási és fejlesztési terveit* rövid és középtávon egyaránt.

— Mióta működött a szövetkezetek értékesítő központja?

— 1958 óta. Talán ez a legtöbbet átszervezett vállalat. A zöldség- és gyümölcsforgalmazás a szocialista államokban és a kapitalista államok többségében államilag preferált tevékenység. Éppen a nagy kockázat miatt. Ebből fakad az útkeresés. A jelenlegi átszervezés is ennek az útkeresésnek egyik folyamata.

— Ügy néz ki, hogy az ilyen közös vállalatoknak

van jövője?

— Az éledező piaci verseny miatt feltétlen. Az egymástól elszigetelten működő termelő- szövetkezetek igénylik az ilyen és hasonló közös vállalatok létrehozását. S hogy versenyben tudjanak maradni, gazdasági szükségszerűségből társul, nak, koncentrálják anyagi eszközeiket. Ez az „erőkoncentráció” úgy megy végbe, hogy a résztvevő szövetkezetek teljes önállóságukat megtartják. A TOLNAKER nem egy zárt szervezet. Az alapítást követően amennyiben a tagsággal járó feltételeket elfogadják, más szövetkezetek is taggá válhatnak. Vállalatunk nem új tevékenységet kezdett, hanem folytatta a meglévőt, magasabb szinten és nagyobb lehetőségekkel — mondotta befejezésül Nika Károly, a TOLNAKER igazgatója.

D. VARGA MARTA

Dőlnek az eperfák

Hazánknak ezen a táján sokan felfigyelnek az útmenti eper fák kiirtására, mivel ezek a fák 30—40—50 esztendővel ezelőtt százával segítették hozzá a nincstelen családokat nyomorúságuk enyhítéséhez. Tolnán, Szekszárdon és a környező községekben ki így, ki úgy reagál az út mentét

szegélyező Vaskos, öreg törzsek kidöntésére.

A legifjabb generáció bizonyára helytelen, magyartalan szóhasználatnak minősítené ezt a mondatot: „Elmegyünk levelet szedni.’’ Ezen a környéken a jó negyvenesek és a náluk idősebbek tudják, mii takart e fogalom, nekik még

ma is mond valamit. Dehoq’s a postás szedte a levelet. Szedte azt mindenki, aki valamennyire is épkézláb volt. Útnak eredtek — ki gyalog, ki egy rossz kerékpárral vagy talyigával — és az alig cseperedő emberpalánták felmásztak a legvékonyabb ágakra is. A gyerekek lenyomták a felnőtteknek az eperfa ágait, lecsupaszították a husángokat, megtömték a zsákokat és aztán együtt, inukszakadtáig vonszolták, ahogy bírták. A legszegényebbeknek adott valamelyes életlehetőséget az eperfa. Zsákszámra szedtük gyerekkorunkban a levelet a falánk, valóban selyemre evő, göm- bölyödő hernyóknak. Kellett a pénz, ha nem csurrant, cseppent, el kellett tűrni a kicsiny lakásokban a bűzt árasztó, később már nem is annyira undorító kövér hernyókat.

Életet adó eperfákról emlékezik hozzánk intézett levelében Imre Erzsébet nyugdíjas selyemgyári munkás, aki Tolnán neavvenkilenc éven át. tizenkét esztendős korától ette az „igazi selymesek” többnyire nem na«*• darab kenyerét. Könnybelábadt a szeme, tollat ragadott, amikor dőlni látta a hajdani fonodái munkásnő az útmenti eper fákat. „Eleséget szolgáltattak a selyemhernyónak és ezen keresztül kenyeret adtak az árva lányoknak, szép ruhát az asszonyoknak... A selyem- tenyésztés magyar úttörője, Bezerédj Pál megteremtette a selyemipart, az ő jóvoltából árvalány-otthon működött Tolnán és Győrben, ahol az apátlan-anyátlan gyerekek átvészelték életük legkritikusabb idejét és reálisan gondolkodni, dolgozni tudó felnőttként hányták el az otthont.” Megrohanták az emlékek, tollat ragadott. Érződik, hogy a szépítő messzeség hangulatát, sajátos nosztalgiáját hordozza a becsületben, sokszor embertelenül kemény munkában megöregedett, ötven éven át gürcölő „igazi -■’l-vmes” levele. S ezt meg is lehet érteni, hiszen ifjúságát, szinte egész életét töltötte el az üzemben, a selyemgubóval.

Most visszanéz, felidéz az utánuk következőknek: „Mire a mai fiatalok olyan idősek lesznek, mint mi, már

nagyon kevesen értik meg azt, miért könnyező a mi szemünk most, amikor kivágják a százéves eperfákat, amikor elköszönünk tőlük. Ébredjen fel néhány percig az újságolvasó ember emlékezetében a selyemtenyésztés, és gondoljon néhány pillanatig az egykor életet adó eperfákra, a hernyóselyem fonására” — írja, amikor többi nyugdíjastársával együtt törvényszerűnek tartja a fák elmúlását, amikor tudomásul veszi, hogy mindezt a fejlődés hozta magával.

Dőlnek az útmenti eperfák, kiben ilyen, kiben olyan gondolatokat ébreszt a látvány. Kivágják a fákat, mert elhaladt felettük az idő, miként letűnt az az életforma, amely a szegényembernek létkérdésévé tette, hogy ragadjon m^g minden nyomorúságot enyhítő lehetőséget. Fölöslegessé váltak az eperfák, újratelepítésükre nincs szükség. Örömet fakaszt az a tény, hogy a régi nyomorúsággal együtt kihúzta alóluk a talajt a kenyérgondokat megszüntető, előrevivő új magyar történelem.-i -é