Tolna Megyei Népújság, 1971. április (21. évfolyam, 77-101. szám)

1971-04-17 / 90. szám

tQi.MiL MEGY!it VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK] niFPiiKan Választási nagygyűlés Gyünkön Az ország eredményeitől a választókerület gondjaiig Tegnap az esti órákban a gyönki művelődési otthonban tartott választói nagygyűlést Csapó Jánosné, a 7. sz. vá­lasztókörzet országgyűlési képviselőjelöltje, a Simontornyai Bőrgyár művezetője. A megjelenteket, köztük Lukáes Gyu­lát, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársát. Hideg Mihályt, az MSZMP Tamási Járási Bizottságának tagját és Andirkó Sándort, a Hazafias Népfront járási titkárát Ku­ni ez Antal, a Hazafias Népfront községi titkára köszöntötte. Csapó Jánosné beszéde után Hóf Ádám, a községi ta­nács vb-elnökének zárszavával ért véget a választási nagy­gyűlés. Az elmúlt években eredmé­nyesen fejlődött országunk. A IU. ötéves tervet sikeresen teljesítettük. Az ipari terme­lés 35 százalékkal, a mezőgaz­dasági termelés pedig az elő­ző 5 évihez képest 16—17 szá­zalékkal növekedett. Eredmé­nyeinkre méltán lehetünk büszkék. Ha róluk szólunk, ta­lán nem veszik ünneprontás­nak, ha beszélek azokról a dolgokról is néhány mondatot, amelyek kedvezőtlenül befo­lyásolták életünket, így arról, hogy a jelentős ipari termelés emelkedésének csupán 55—60 pzázaléka származik a terme­lékenység emelkedésből. A műszaki színvonal sem ala­kult, fejlődött kellő mérték­ben. És a munkafegyelem is az a terület, amelyen még sok javítani valót találunk ország­szerte, s szűkebb pátriánkban Is­— Hazánk fejlődésének, gaz­dasági eredményeinknek kö­szönhető, hogy az elmúlt években foko­zatosan emelkedett élet­színvonalunk, javultak életkörülményeink. Nagy segítséget jelentett a nyugdíjak felemelése, az anya­sági segély bevezetése, a szociá­lis segélyezés mértékének sza­bályozása, az egészségügyi középkáderek fizetésének ren­dezése, hogy csak a legfonto­sabbakat említsem. Csapó Jánosné ezután rész­letesen beszélt a X. kongresz- szus határozatai nyomán vár­ható intézkedésekről, a IV. öt­éves terv célkitűzéseiről, s e két fontos dokumentumban lefektetett tervekről, elképze­lésekről, amelyek szocialista hazánk fejlődését biztosítják. Bővebben szólott a nők és a fiatalok helyzetének alakulá­sáról. — További fejlődésünk, munkánk függvénye. — hang­súlyozta — A nemzeti jö­vedelem megtermelése és emelkedése nyit teret ahhoz, hogy egy-egy réteg életszínvo­nalában hathatós javulás, fej­lődés következzen be. Az országgyűlési képviselő­asszony rövid külpolitikai ösz- Szefoglalójában ezután az eu­rópai biztonság helyzetéről, a közel-keleti és az mdokínai eseményekről, valamint a Szovjetunió és az országunk fc^jesoiatárói szólott. — A következőkben szeret­nék néhány szót szólni az or­szággyűlés munkájáról is. Az elmúlt négy év alatt, amikor már én is élveztem választó­im bizalmát, több fontos és sürgető kérdésben hozott dön­tést, alkotott törvényt az or­szággyűlés. Ebben a munkában részt venni rendkívül érdekes, felelősségteljes és megtisztelő volt. Az elmúlt választási cik­lus alatt olyan, sokakat érintő ren­delkezések, törvények szü­lettek, mint a szakmun­kásképzést szabályozó tör­vény, vagy mint a föld­törvény, a tanácstörvény. Minden rendelkezés között pe­dig a legfontosabb talán a Munka Törvénykönyvének módosítása volt, amely az ipa­ri munkásság széles táboráról gondoskodott. Csapó Jánosné, a 7-es szá­mú választókörzet országgyű­lési képviselőjelöltje beszélt arról ezután, hogy a jelölő­gyűlések óta eltelt időszak alatt meglátogatta körzete va­lamennyi községét. — Látogatásaim alkalmá­val találkoztam a község ve­zetőivel, pedagógusaival, a párt-, társadalmi szervezetek vezetőivel. így értesültem va­lamennyi közérdekű javaslat­ról, amely elhangzott a jelö­lőgyűléseken. Tudom, hogy mi az, amit — ha megválaszta­nak — munkám során figye­lemmel kell kísérnem, me­lyek azok a problémák, ame­lyek megoldása a legfontosabb a következő esztendőkben. Tu­dom, hogy több községnek szüksége van még törpevízmű­re, hogy művelődési náz is el­kelne néhány faluban. Tudom, hogy még mindig rossz a já­rás területén lévő utak jelen­tős hányada, s hogy a keres­kedelmi ellátottság javításá­val is sokat kell törődnünk. Arról is értesültem, hogy sok lakásra volna szükség, s tu­dom, hogy az egészségügyi, az orvosi ellátottság megjavítása is fontos feladatunk. S tudom, hogy a közvéleményt olyan ál­talános szociális problémák is foglalkoztatják, mint a csalá­di pótlék emelésének, vagy a nyugdíjkorhatár ismételt meg­állapításának gondolata. — Annyit már most is ígér­hetek, hogy e feladatok közül több megvalósul már a IV. öt. éves terv során. De őszintén kell szólani arról is, hogy cso­dákat nem várhatunk. öt év alatt sok mindent elvégezhetünk, de nem mindent. S, hogy milyen «mértékű lesz fejlődésünk, az elsősorban munkánktól függ. Csapó Jánosné végül beszélt a tanácsok önállóságáról. Szó­lott arról, hogy az önállóso­dás nyomán a tömegkapcsola- tók erősödése várható. A tö­megkapcsolatok erősítésére szükség van már azért is, hogy az anyagi lehetőségek figye­lembevételével, társadalmi munkával, a lehető legtöbb és rangsorolva a lehető legfon­tosabb feladatokat tudja az ország végrehajtani a soron következő években. Magyar dráma fesztivál Moszkvában Pénteken, néhány órával a magyar drámák szovjetunió­beli ünnepélyes megnyitója előtt, a szovjet művelődés- ügyi minisztérium tanácster­mében sajtóértekezletet tartot­tak. Vaszilij Kuharszikij művelő, désügyi miniszterhelyettesnels a drámafesztivál jelentőségéí- és a szovjet—magyar barátsá­got méltató bevezető szavai után Simó Jenő művelődés­ügyi miniszterhelyettes, a fesz­tiválon részt vevő színházmű­vészeti delegáció vezetője hang­súlyozta: még sohasem fordult elő, hogy valamely ország vál­lalta volna a magyar kultúra egyik területének ilyen átfogó jellegű bemutatását. A feszti­vál idején 75 szovjet szín­házban, 25 magyar színművet mutatnak he — mondotta. Simó Jenő a továbbiakban rámutatott: huszonöt esztendő kulturális eredményeinek meg­koronázása a mostani feszti­vál, amelynek során kulturális kapcsolataink elérik általános kapcsolataink szintjét. Darvas József, a Magyar írók Szövetségének elnöke, a feszti­válon részt vevő íróküidöttség vezetője után a sajtóértekez­leten felszólalt Vlagyimir Ko- lekov, a Komi Autonóm Köz­társaság művelődésügyi mi­nisztere is. Péter János befejezte olaszországi tárgyalásait Magyar Péter, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: Péter János külügyminiszter olaszországi látogatásának hi­vatalos része a csütörtöki hosszú és zsúfolt ‘munkanapon befejeződött. Az olasz vezetők­kel folytatott tárgyalások eredményeit összefoglaló közös közleményt pénteken délután adták ki. Pénteken délelőtt Péter Já­nos külügyminisztert magán­kihallgatáson fogadta VI. Pál pápa. Személyes jellegű, őszin­te és hasznos beszélgetést foly­tattak időszerű nemzetközi kérdésekről és a kétoldalú kapcsolatokról. A beszélgetés légköre konstruktív és baráti volt. A magánkihallgatás mint­egy 45 percig tartott A pápai kihallgatás után Péter János rövid látogatást tett Jean Villot bíborosnál, a pápai államtitkárság vezető­jénél. Ezt követően külügyminisz­terünk meglátogatta a római magyar intézményeket, és szí­vélyesen elbeszélgetett az ott dolgozókkal. Délután Péter János és kí­sérete az etruszk műemlékekről híres vidéken fekvő Porto Er- colé-ba utazott, ahol a dél­utánt pihenéssel töltötte. A külügyminiszter és kísé­rete szombaton a délelőtti ófákban utazik el az olasz fő­városból. Közlemény Péter János olaszországi látogatásáról Péter János, a Magyar Nép- köztársaság külügyminisztere Aldo Morónak, az Olasz Köz­társaság külügyminiszterének meghívására 1971. április 14 és 15-én hivatolos látogatást tett Olaszországban. Olaszországi tartózkodásakor Péter János külügyminisztert kihallgatáson fogadta Giuseppe Saragat köztársasági elnök. A magyar külügyminiszter meg­beszéléseket" folytatott Amin- tore Fanfanival, a szenátus el­nökével és Emilio Colombo mi­niszterein öíkk el. A két külügyminiszter a ha- ráti együttműködés és őszinte szívélyesség légkörében folyta­tott eszmecseréin a legfonto­sabb nemzetközi kérdésekkel, valamint a két ország kapcso­latait érintő problémákkal foglalkozott. Különös figyelemmel teikin- tette át az európai helyzetet. A két fél egyetértett abban, hogy minden erőfeszítést meg kell tenni a bizalom és a ter­mékeny együttműködés lég­körének kialakítására Európá­ban, tiszteletben tartva a füg­getlenség, a szuverenitás és a be nem avatkozás elveit, va­lamint a népek azon jogát, hogy maguk döntsenek sorsuk­ról. A két miniszter megállapí­totta, hogy Európában az utóbbi időkben mutatkozó fej­lődésben pozitív elemek jelen­tek meg, amelyek azonban még kiegészítésre várnáik. A két fél ezért azt kívánja, hogy az Európában folyamat­ban lévő párbeszédek, ame­lyekhez minden hozzájárulást meg-akarnak adni, mind széle­sebb körűek legyenek és lég­körük mind enyhültebbé vál­jon, hogy a folyamatban lévő különféle tárgyalások remélt sikere lehetővé tegye az euró­pai biztonsági és együttműkö­dési konferencia előmozdítása módozatainak felkutatását. Ezen a konferencián minden szakaszban részt kell vennie valamennyi érdekelt országnak. A két fél egyetért abban, hogy az európai országok kö­zötti párbeszéd a hatékonyabb együttműködésre, a szilárd biztonság megteremtésére és olyan rendszer kialakítására irányuljon, amely sokrétűbb és gazdagabb a kölcsönös kap­csolatokban, beleértve a sze­mélyi, emberi vonatkozásokat is. A felek hangsúlyozták az ál­talános és teljes leszerelés fontosságát, majd áttekintet­ték azokat a főbb kérdéseket, amelyeket jelenleg a genfi le­szerelési bizottság ülésszakán . — amelyen mindketten részt vesznek — vizsgálnak. Kö­zöttük a biológiai (bakterioló­giai) fegyverek betiltását. A két miniszter egyetértett ab­ban, hogy ezekben a kérdé­sekben országaik küldöttségei a leszerelési értekezleten gyü­mölcsöző kapcsolatokat tart­hatnak fenn. A két miniszter vélemény- cserét folytatott a közel-keleti helyzetről és hangsúlyozták, hogy minden kezdeményezést támogatni kell, amely előse­gítheti az ellentétek békés rendezését a Biztonsági Tanács 1967. november 22-i határo­zata alapján. Kicserélték véleményüket az indokínai helyzetről is; a két fél kifejezte azt az óhaját, hogy az 1954-es és az 1962-es genfi egyezmények alapján mielőbb létrejöjjön a politikai- megoldás, hogy a térség" min­den népe maga választhassa meg jövőjét. A két miniszter ismét ki­fejezte meggyőződését: hasz­nos, hogy a két körmány érintkezést tartson fenn egy­mással a fontosabb nemzetkö­zi problémákban kialakított álláspontok kölcsönös megvi­lágítása céljából. A két fél megvizsgálta a kétoldalú gazdasági kapcsola­tok kedvező és állandó javu­lását és örömmel állapította meg, hogy a kölcsönös keres­kedelmi forgalom értéke je­lentős emelkedést mutat, kü­lönösen a legutolsó két évben. A felek leszögezték a két kor­mánynak azt az akaratát, hogy — az 1969. november 15-én aláírt hosszú lejáratú állam­közi kereskedelmi megállapo­dások keretében folytatott kapcsolatokon kívül — elő­mozdítsanak minden együtt­működési lehetőséget, amelyet a két ország gazdasága kölcsö­nösen kínál. (Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents