Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-07 / 56. szám

yyvyyvwyTT'rvvTTvvvTvvvyvvTwvvyTVVTvvvTTVTTTVfVTVTyrrTTm1? Tmwmmr>TmwymmTTnmffTYtTmrTvrrwyTm> %** % %" $ '« fS ? * * * * # » r r </> — 3. — — Nem baj, Vég elvtárs, tudja mit mondok én magának, én még mindig ennek a kis gebines cirkusznak az igazgatója leszek, amikor maga már régen nem lesz főnök. A vásártér. A sátor mögött a körbeállított lakókocsik és az állatszállító kocsik egy valósá­gos kis szekértábort képeznek. Ennek a térnek közepére érkezik meg Damógyöngyei, az igaz­gató. Megáll középen, tapsol kettőt, mire a lakó­kocsik ablakában, ajtajában megjelenik eev-egy fej. A kocsik mellett az asszonyok is abbahagy­ják a háziasszonyi tevékenységüket és Darnó- gyöngyeire figyelnek. Damógyöngyei körülhordozza tekintetét társu­latán és lakonikus rövidséggel csak ennyit mond: — Mehetünk. Ekkor a kocsma felől jövet, két kocsi között, kibukkan Luciánó és Anita. Anita felmegy az egyik lakókocsi lépcsőjén, Luciánó pedig egye­nesen Damógyöngyei felé tart. Megáll előtte, szembenéz vele. Szó nélkül is értik egymást. — Csak szomszédos megyék jöhetnek számí­tásba — mondja Luciánó, — mert a lovak na­gyon le vannak strapáivá. — Tehát? — Békés, vagy Heves?! Békés nagyobb, de sok a tanya. Heves dimbes-dombos, de kiseb­bek a községek. Békésből egyszer már kiutasí­tottak bennünket, de azt a górét azóta levál­tották. Ha az új megtudja, hogy az elődje ki­utasított bennünket, nyert ügyünk van: leta­rolhatjuk az egész megyét — Köszönöm Luciánó. Aztán egy harsány vezényszó: — A tevéket fordítsuk Békés felé. Indulás 10 óra 15-kor. A falusi csárda mellett megáll a menet Dar- nógyöngyei igazgató úr kászálódik le az egyik kocsiból elsőnek és határozott léptekkel meg­indul a kocsma bejárata felé. Ezt több ablakból 4t*4***l*£*4*M figyelik a társulat tagjai, és villámgyorsan le­vonják belőle a következtetéseket Sorra ki­nyílnak az ajtók, a társulat úgyszólván egy emberként követi vezérét. Utoljára Luciánó marad, hozza magával a füzetét Ä csárda különtermében a társulat asztalokat tol össze, és valamennyien letelepszenek. Min­denkinek jut egy hely, csak Luciánónak nem. ö az ajtóban áll. Az igazgató tárgyal a pincér- nővel. — Mit lehet enni? — Marhapörköltet tarhonyával. A bohóc nézi a pincémőt. — Sör van? — érdeklődik tovább az igazgató. — Nincs. — Kérek 27 pörköltet és 27 kisfröccsöt. Luciánó közbeszól: — Csak 26-ot. En nem kérek. A pincémő hozzáfordul. — önnek mit szabad? Luciánó átnéz a szomszédos terembe, ahol egy biliárdasztal körül elég nagy a tolongás, mert négy helybeli személy játszik ott egy döntő partit. Luciánó félrehívja a pincérnőt és suttogva mondja: — Mondja meg, legyen szíves, kik azok, akik ott játszanak. A pincérnő vállat von, de mégis megadja a felvilágosítást. Óvatosan mutogat, hogy a ben­tiek ne vegyék észre. — Aki most lök, az Lipcsei úr, az edzőnk. Az ott mellette Varga elvtárs, a Magyar Labdarúgó Szövetség járási vezetője. Középen Szotyori fő­hadnagy, sporttiszt, a helybeli gyalogezrednél. És végül, aki háttal áll, ő Szántódi elvtárs. a tanács népművelési osztályának helyettes veze­tője. — S melyikőjük a legjobb játékos? — Azt hiszem, Szántódi. — Köszönöm. Hozzon nekem két sóskiílit, meg egy pohár tejet. A társulat már a marhapörkölt végén jár, sőt a fröccsöt is többször megújrázták már. Luciánó a biliárdteremben, kezében a ma­radék kiflivel elmerülten figyeli a játékot, és főleg a játékosokat A játék az úgynevezett 32-ezés. A biliárd­asztal közepére felsorakoztatott öt kis fabábú meghatározott szabályok szerint történő feldön­tésére megy, s az elért pontokat egy kis táblán jegyzik. A kis táblán lyukak vannak és négy különböző színű pálcika. A táblát tartó ezeket a pálcikákat szurkálja a lökések után mindig előbbre. A teremben mindenki a játékot figyeli, mindenki szakember. Luciánó leül, rágja a kiflit. Odakint Anita odafordult az igazgatóhoz — Luciánó mit csinál odabent? Damógyöngyei tele szájjal válaszol; — Puhatolózik. Anita szinte ellágyul. — Csupa szív ez a bohóc. Nem is tudom, mi lenne belőlünk nélküle. Damógyöngyei nem szereti, ha csorbítják igazgatói mindenhatóságát. Zordan néz a mű­lovarnőre, aki ennek következtében kijavítja magát,.. — Meg nélküled, apuskám Luciánó az asztalnál áll, s minden lökés után bejegyez valamit a füzetébe. A sporttiszt, akinek nem megy a játék, ide­gesen rámordul Luciánóra: — Mit jegyez maga? Luciánó mosolyogva válaszol; — Statisztikai rendszerbe foglalom a talála­tokat, engedelmével. Luciánó egy gyors számítást végez, aztán még behízelgőbb mosollyal fordul a sporttiszt­hez: — Ha megengedj, megmondom előre, hogy ön a harmadik lökés után fog 12-es találatot ki­érni. Az edző felröhög: — Soha. — Nem kérem. A főhadnagy elvtárs a harma­dik lökésre fog egy 12-est csinálni, ön pedig a másodikra 4-est. Erre aztán Szántódi elvtárs, aki eddig ügyet sem vetett Luciánóra, most jól végigméri a kis bohócot — Nahát, erre lenne egy fogadásom. — Nekem is — mondja Luciánó. Szántódi gondolkozik, krétázza a dákóját, Lu­ciánó a füzetébe tekint — Most ön következik, nemde, Szántódi nekikészülődik. — ön most ötöt fog lökni. Szántódi felegyenesedik. — Fogadjunk, hogy nem ötöt lökök. (Folytatjuk.) í i AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAi 1AAAAJ kAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAaAAAAAAAAAA* PÁRIZSI KOMMÜN Március 18-án három forint névértékű bélyeggel köszönti a Magyar Posta a Párizsi Kom- mün centenáriumát. A bélyeg rajzát Nagy Zoltán grafikus- művész a diadalív (Arc de Triomphe) féldombormű for­májában ábrázolt forradalmi jelenetéből merítette. A kom- mün dicsőségét megörökítő szo­borcsoport vezéralakját, erőtől duzzadó ifjú harcost látunk a bélyegen. Az új emlékkiadás ofszetnyomással készül a buda- pest* r>Sr'---——’ ”vn A proletariátus erejét első­nek bizonyító forradalomban franciákon kívül más nemzet fiai is részt vettek, így a ma­gyar Frankel Leó, akit a komm ün vezető szerve, a végrehajtó bizottság tagjává választottak. Tevékenységéről és a forradalom hőseiről pos­tánk a 80. évforduló alkalmá­ból, 1951-ben kétértékű soro­zattal már megemlékezett, A 60 filléres címlet Frankel arc­képét, az 1 forint névértékű bélyeg a barikádon harcoló kommünárokat mutatta be. NŐNAP A tavasz küszöbén, március 8-án ünnepli az emberiség a nemzetközi nőnapot. Erre az alkalomra a Magyar Posta elő­ször 1949-ben bocsátott kj bé­lyeget. Tedesco Anna grafikus­művésznő terve alapján egy mezőgazdaságban dolgozó fia­tal leány került a 60 fillér név­értékű bélyegre. Ezen az ösz- szegen felül a bélyeg meg­vásárlásakor további 60 fillér felárat kellett fizetni a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége javára A kiadásból 201 100 da­rab készült, ebből a mennyi­ségből 50 ezer példányt a MABÉOSZ kiállítása alkalmá­ból felülnyomással láttak el és felár beszedése nélkül adtak el. A MABÉOSZ-bélyeg ritka, ára 160 forint, az eredeti nő­napi bélyeget meglepően cse­kély összegre, csak 5 forintra értékelik. 1954-ben a nőnapi sorozat hat bélyege a legszebb hivatás, az anyaság megbecsülését tár­ja elénk. A 30 filléres érté­ken orvos vizsgálja a gyerme­ket váró kismamát, a 40 fil­léres címleten boldog édes­anyát látunk, amint újszülött gyermekét karjába veszi. A sorozat további részén kicsi­nyek lépteit óvó gondozó- és ápolónők szerepelnek. Üjabb nőnapi sorozatot nem adtak ki, de azóta is számos sorozat szépségét emelte asz- szonyok, lányok képmásának és a nők áldozatos munkájá­nak bemutatása. HÍREK A Magyar Posta március 8- án adja ki a már korábban is­mertetett Luna—17 és Luno- hod—1 blokkot. — Grenada, a nyugat-indiai szigetvilágban fekvő, alig 100 -*zer lakosú ál- iaimocska különleges csemegé­vel lepi meg a filatelistákat. Háromdimenziós kivitelben ké­szítenek bélyeget a világ szép­ségkirálynőjéről, Jennifer Hos- ten kisasszonyról, hogy csinos alakját minéd tökéletesebben juttathassák az albumokba. — Hollandiában nem kedvelik a blokkokat, eddig összesen hét ilyen kiadás jelent meg. A bé­lyeg megjelenését 90 év múl­va, 1942-ben követte az első holland blokk. a második ki­adását 23 évi várakozás előzte meg. — Megjelent a filateldsta kiskönyvtár negyedik kötete, Pákozdi László tanulmánya, klasszikus bélyegeink gyűjtésé­ről. BÉLYEGVÉDŐ A használatlan sorozatokat csak akkor tekintik teljes ér­tékűnek. ha képoldaiuk hibát- lansága mellett hátoldali eny- vezésük olyan tükörsima, mint a postán, vagyis a bélyeg postatiszta. Az albumokat ezért sokan berakokönyvre cserélték fel, ezekben a bélyegek el­helyezése ragasztás nélkül tör­ténik és így állapotok nem romlik. Az előnyomtatott al­bumban szebben mutatnak a gyűjtemények, gyönyörködhe­tünk a legkisebb részletekben is. ezért érdemes kicsit többet fáradni, (ez ugyan inkább öröm a gyűjtőnek), a bélyegek elhelyezésével. Segítségünkre van a bélyegvédő (fila), ez olyan bélyegméretű celofán- tasak. amelynek hátoldala erő­sebb karton-lapocska. Az al­bumba kell beragasztani a ta- sakot, ahol a bélyegeket, a celofán előlap alá helyezve, tökéletes állapotban őrizhetjük meg. Újabban 34 centiméter hosz- szúságú, különböző szélességű csíkokban is kapható fila. Eze­ket először fel kell vágnunk az elhelyezni szándékozott bélyeg méretére és azután lehet aa album megfelelő kockájába ra­gasztani. A csíkban árusított bélyegvédő külföldi termék, jobb minőségű a celofán alap­anyagú hazai gyártmányoknál. A bélyegméretre vágott filák három oldalon nyitottak, az ezekben elhelyezett példányo­kat a műanyag előlap elekt­romos töltésének vonzása rög­zíti. B 50—B 280 minőségben TRANSZPORTBETON előállításával is foglalkozunk. Ezt kedves vásárlóinknak üzemünkben történő átvétellel tudjuk rendelkezésére bocsátani, Címünk: Pécs—Szekszárdi TÜ7ÉP Vállalat 35. sz. termelő­üzeme Dombóvár, Gyár utca 7. (24)

Next

/
Thumbnails
Contents