Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-06 / 55. szám
Férfiak és nők Áz egyenjogúságról „A nő tényleges emancipációjának előfeltétele. hogy nagymértékben a társadalmi termelésnek szentelhesse, idejét, s a házi munka csupán jelenték- ‘ télén mértékben kösse le. Ezt a történelemben először a modern nagyipar biztosította, mely nemcsak megengedi, de egyenesen megköveteli a nők tömeges bevonását a társadalmi termelésbe (Engels: ,,A család, állam és a magántulajdon eredete”). * * * Napjainkban rangos belpolitikai feladatnak számít, — különösen a Központi Bizottság 1970. februári határozata után — a nők, mindenekelőtt a dolgozó nők helyzetének javítása, az alkotmányban rögzített egyenjogúság maradéktalan megvalósítása. Nem véletlenül. Hazánk aktív keresőinek nem kevesebb, mint 41 százaléka nő. Amikor különböző korú, foglalkozású, beosztású nőket és férfiakat kérdeztünk meg — a közelgő nemzetközi nőnap alkalmából —, mit értenek a női egyenjogúság alatt, az derült ki, hogy többnyire maguk a nők tartják reménytelennek egy en j o-gúsá guk gyakorlati megvalósul ását. A miért ?-re válaszoljanak a kérdezettek: Dr. Bajtal Mártonná, iskolaigazgató: — Az iskolában, ahol dolgozom, ugyanazok a jogok és kötelességek illetnek meg bennünket „is, mint férfikollégáin - kat, ez nem vitás. A vezetésben és a pedagógus-szakszervezetben is sok a nő. Otthon? Saját példámat említeném. Nálunk szó sem lehet egyenjogúságról, a tennivalók megosztásáról, mert a férjem vidéken dolgozik, szombatonként jön haza, így azután a gyerek nevelési, a házi munka, minden rám vár. Dr. Baráth Márta, gyámügyi főelőadó: — Nem előny, hátrány az, ha egy nő dolgozik. Főként akkor, amikor szülésről van szó. A főnök nem örül, hisz kiesik az ember a munkából. Lemarad a szakmai ismeretek megszerzésében is. A saját szempontjából igaza van. Ha beteg a gyerek, újból csak az anyának kell otthon maradnia. Hol van hát az egyenjogúság? Sehol! Szabó Imre, a „Szakálytcstvérek” Ktsz elnöke: — Szerintem feltétlenül megváltozott a nő értéke. Nálunk, a vállalatnál is sok asszony dolgozik és nem. X, vagy Y fizetését határozzuk meg, hanem egy-egy státusz betöltése tartozik meghatározott bér- kategóriába. függetlenül attól, hogy nő, vagy férfi tölti-e be. * — A nő maradjon otthon. Tartsa össze a családot, nevelje a gyerekeket. Az én feleségem is dolgozott ugyan, amíg nem volt gyerek, de most már nem engedném meg — hallottam egy 30 év körüli brigádvezetőtől, Kovács Sándortól. Az nem kétséges, hogy közjogi, politikai tekintetben adottak a nők egyenjogúságának lehetőségei. De: ugyan nem sokat ér, amíg szemléletbeli gátak tornyosulnak a megvalósítás elé. nők és férfiak részéről egyformán! A beszélgetések során természetesen találkoztunk olyan nézeteket valló férfiakkal, családapákkal is. akik, — ha az asszony például tanul — éppúgy elvégzik a nagymosást, a főzést, a takarítást, mint a feleség. Ennek ellenére elismerik, hogy még így is több feladat hárul az asszonyra. Azt, hiszem, nem kétséges, hogy ez az utóbbi a ma. emberének nézeteit tükröző álNemrégiben arról számoltunk be lapunkban, hogy az idei szeptembertől kezdve levelező tagozatú első osztály nyílik a Szekszárd-palánki Meláspont. Igaz, mai ember mesélte a következőt is: — Asszisztensnő a feleségem. Tanul, két gyerekünk van. Tavaly beutalót próbált szerezni a családnak a Balatonra. Nem ment. Évtizedes gyakorlat — világosították fel a szakszervezetnél —, hogy csak a férj igényelhet beutalót, az 5 munkahelyén. Egy másik szekszárdi fiatal- asszony a harmadik gyerek megszületése után munkába állt. Az első hónap végén kapott saját fizetés feletti örömében kijelentette: neki is szüksége van havi 200 forint zsebpénzre. mint a férjének. Veszekedés. másfél év után válás lett a végeredmény. — Úgy érzem, az az első zsebpénz-vita volt a kiindulópontja kapcsolatunk megromlásának. A férjem azóta újra megnősült, a három gyerekből kettőt én nevelek. Nagyon rossz egyedül. Akaratlanul is Ibsen Nórájára gondol a hallgató, arra, a napjainkban abszurd Nórára, aki — tételezzük fél — ma már dolgozó nő, de tulajdonképpen megmaradt a „második nem” képviselőjének, aki számára fontos kérdésekben ma is úgy határoz, hogy előbb megpróbálja elképzelni, mit gondolt, vagy tett volna a férje az ő helyében. Március 8 a nemzetközi nőmozgalomnak ma is harcos ünnepe. Mint azt a világ eseményei igazolják, a küzdelem az ünneplés óráiban sem szünetelhet itt, nálunk sem. A törvényeink biztosította egyen, jogúság gyakorlati megvalósításának legfőbb ellensége a maradi — nevezzük nevén: kispolgári — közgondolkodás. RADIOS ÁGNES zőgazdasági Szakközépiskolában, s erre már megkezdődtek a beíratások. Most Kiss László, a levelezőtagozat vezető tanára arról értesített bennünket, hogy második és harmadik osztály is indulhat 1971. szeptemberétől kezdve a levelezőtagozat növénytermesztő ée állattenyésztő, Illetve gépészeti, vagy kertészeti szakán. Közölte azt is, hogy az emelt szintű szakmunkásképző iskolákból beiratkozok honvédségi szolgálathalasztást is kapnak. Anyakönyvi hírek A dombóvári anyakönyvi kerületben 1971. február hónapban az alábbi anyakönyvi események kerültek bejegyzésre: Születések: Berta Éva, Gergely Zoltán, Fenyvesi János, Balassa Béla, Berta György József, Illés István, Szőllősi Anna, Monostori János, Rákosi Zsolt, Géring Szilvia, Dudás István. Takács Tímea, Garai Csaba, Sonkoly Attila, Simon Adrien, Pápai Zoltán, Lehmann József, Kitanics Tünde. Házasságkötések: Kalocsa István—Szenyéri Mária, Varga Jó- zsef-^Hörnyéki Mária, Szatnik Ferenc—Sulák Rozália, Horváth Gyula-Szák Margit Terézia, Kollár István—Bacsmai Anna. Szigethy István—Kövesi Edit, Mészáros Kálmán—Kovács Zsuzsanna, Bemáth József—Haraszti Gizella. Halálesetek: Szita Jánosné Marosi Teréz, Stecker Ferenc, Kormos Istvánné Bájhámer Rozália, Somogyvári Sándomé Nagy Mária, Kovács Gyuláné Kis Zsófia, Binder Jolán, Kondor Gyuláné Varholl Ilona, Lovas Erzsébet, Lovas János, Varga Józsefné Ben- de Mária. V»**Pa Istvánné Sarinleh Mária, Szabados Ferenc, Szomor Istvánné Morva Erzsébet* Uj szálloda és étterem Mátészalkán Tizenötmillió forintos költséggel szállodát és éttermet avattak Mátészalkán. A szállóban 64 szoba áll a vendégek rendelkezésére, étterme pedig 150 személyes. (MTI-foto: Jászai Csaba felv.) II. cs III. levelezőosztály is indul Palánkon Egyebek között A panaszkodás jogáról A régi vicc valahogy így szólt: Svájcban találkozik két magyar, az egyik disszidens, a másik hivatalos kiküldetésben jár kint, beszélgetnek. Mindkettő dicsekszik a fizetésével, a lakásával, a kocsijával, egymást túllicitálva bizonygatják, hogy milyen jól megy sorsuk. A kilátogató magyar summázza helyzetét, hogy szóval, nem panaszkodhat. Mire a disszidens: na látod, én viszont még panaszkodhatom is. Csakugyan szakállas a vicc, idejét múlta. Mert tessék csak belegondolni, ki az, aki nálunk manapság nem panaszkodhat? Ebből a szempontból is teljes az állampolgári jogegyenlőség, nincs hátrányos megkülönböztetés, származásra. vagy nemre való kategorizálás. Valamikor, hát igen. akkor előfordult, hogy volt. Az éltesebbek még jól emlékezhetnek a régi időkre, amikor állítólag az volt az ábra. hogy inkább lent panaszkodtak, de mire az feljutott az illetékes fórumokhoz, addigra valami egészen csodálatos átalakuláson ment át a szöveg. A panaszkodásból helyeslés lett, méghozzá nem is akármilyen. E sajátos jelenség következtében ha például a normákra panaszkodtak az üzemekben, úgy ez a felső vezetéshez már némileg módosított változatban érkezett el és mire a panaszosokhoz visszajutott. az lett belőle, hogy a dolgozók kívánságára felülvizsgálták a normákat. Amit úgy kellett érteni, hogy megszigorították. És amiből teljesen világos lett, hogy a panaszkodással csínján kell bánni. D ehát ez régen volt, tán igaz sem volt. Sokkal figyelemreméltóbb a múltnál a jelen, amelyben lent is és fent is bátran panaszkodnak. Helyesebben panaszkodunk. Oda- és visszapanaszkodunk. Ezt úgy kell érteni, hogy tegyük fel, valamiből nincs elég az üzletekben. A vevő már csak olyan, hogy ezt előbb-utóbb észreveszi. És panaszkodik. És mint tudjuk, nem hasztalanul. Előbb, vagy utóbb visszapanaszkodnak ne ki. Elpanaszolják, hogy az igények ugrásszerűen megnőttek, hogy nagy a munkaerő- vándorlás, emiatt a termelésben fennakadások vannak, hogy nincs elég szállítóeszköz, emiatt a „terítésben” is fennakadások vannak, ráadásul a kereskedelem is hibás, mivel nem rendelt eleget. Ez persze, így eléggé általános megállapítás, ki-ki behelyettesítheti a képletet az éppen időszerű hiánycikkel. Maradjunk ezúttal a sörnél, amely nyaranként immár klasz- szikus hiánycikk, tíz évvel ezelőtt sem volt elég belőle, s mint a múlt héten bejelentették, az idén sem lesz más a helyzet. Pontosabban, valamicskével több lesz a sör, mint tavaly, de változatlanul kevesebb, a szükségesnél. Nomár- most ez annvira megszokott állapot, hogjr voltaképpen nem is volna érdemes szóvá tenni a sörügyet. Rögtön megláthatjuk azonban, hogy nagyon is érdemes, nem mehetünk el behunyt szemmel a fejlődés je'wsAjei mellett. Hogy mi itt a fejlődés? Tessék csak végiggondolni a dolgot. Most még csak márciust írunk, de már megmondják, hogy nyáron, sajnos, nem lesz elég sör. Régebben úgy volt, hogy utólag panaszkodtak. Nem volt sör, erre jött a nyilatkozat, hogy miért nincs sör. Hát nem kétségtelen a fejlődés? Csak fel kell ismerni: itt egy új jelenséggel, az előre- panaszkodással állunk szemben, s ha minden jól megy, akkor ellátásunk mind több területén tapasztalhatunk majd hasonlókat. A ztán arra is érdemes felfigyelni, hogy az előrepanasz- kodás mennyivel körültekintőbb, árnyaltabb a korábbiaknál. A növekvő igények és az ezekhez képest szűkös sörgyári kapacitás ugyan még szerepel, de most már a komlóra is panasz tétetik. Hogy bár Európában a mi éghajlatunk a legkedvezőbb komlótermesztéshez, mégis, az utóbbi években lanyhult a termelési kedv, mert a növény rendkívül munkaigényes. Megtudhatjuk továbbá, hogy a komlót a régi módszerekkel már nem lehet nagyüzemi szinten termelni. így hát a sörügyet már kora tavasszal sikeresen lezártuk, s ha megtörténik, hogy nyáron hiába keresünk egy pohár habzó italt, a jól tájékozottak nyugalmával bólinthatunk, ja persze, az a büdös komló az oka, miért olyan munkaigényes. És bár söröket az idén is nagyobb mennyiségben kell importálni, azért megnyugtató, hogy magyarázatokat, panaszokat nem kell, azokból immár kielégítő a hazai termelés, az egy főre eső adagban elértük, sőt túlhaladtuk a nálunk gazdagabb, fejlettebb országokat is. Lám, ebben semmi okunk panaszra. S ummázva a dolgokat, elvi és gyakorlati szempontból egyaránt el kell ismerni, hogy a panaszkodás, mint állampolgári jog, mindenkit megillet, mindenkire kiterjed, többé nem a kisfogyasztók kiváltsága. Vagyis a demokratizmus további szélesedésének lehetünk tanúi. Mélységesen igaz a mondás, hogy életünk minden területén együtt sírunk és együtt nevetünk. Egyelőre úgy tűnik, hogy többet sírunk, együttesen ér külön-külön is, lent csakúgy, mint fent. Jól kipanaszkodjuk magunkat, élünk jogunkkal, abban a reményben, hogy fogunk mi még nevetni is esetleg némely olyan dolgon, ami miatt most panaszkodunk, oda, vissza és előre. • (laikus)
