Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-30 / 75. szám
Nagyító a nagyító alatt. Ezúttal mi vesszük nagyító alá a Nagyító című folyóiratot. Ez a hasznos kiadvány arra hivatott, hogy eligazítsa a fogyasztót, a vásárlót, az áru milyen jó, rossz tulajdonságokkal kerül forgalomba. Mi azt vizsgáltuk a folyóirat idei három számának alapján, hogyan informálja a vásárlókat a folyóirat. Pontosabban: mennyire tárgyilagosak közleményei, megállapításai, — tanácsait érdemes-e figyelembe venni. Ez a folyóirat a múlt év júliusában úgy indult, hogy nem csinál reklámot egyetlen cégnek sem. Sőt, minden számában keretes közleményben adja tudtul: Hirdetéseket nem közlünk. Feladatának csak a fogyasztók érdekét, érdekének képviseletét tekinti. Amennyiben mód van rá, a folyóirat valóban megtesz mindent, hogy tájékoztassa a vásárlókat. Amennyiben mód van rá •— mondottuk, mert első bíráló jellegű. megállapításunk mindjárt az, hogy a tesztelések nem az áru megjelenése idején, előtte, hanem hónapokkal később készülnek. Ez egyrészt a folyóirat elvei szerint van így — nem csinálnak előre reklámot egyetlen árunak sem, másrészt pedig az óvatoskodás azzal jár, hogy nem ad kellő időben — az áru megjelenése előtt, tehát még a ..nyúzó próbán” információt. Az 1971. évi januári, februári és márciusi Nagyító különös érdeklődésre tarthat számot. Az első számban mindjárt a retikül- és zsebrádiók tesztjét, tanulmányozhatjuk. A vizsgálati eredmények „száraz” közlése azonban e témánál is — mint a későbbi táskarádió, villanyborotva, vagy sampontesztek — túlságosan „hivatalos” ízű. A vásárló úgy szeretne véleményt hallani, ahogyan maga mond véleményt a borotvalcészülékről, a rádióról — tehát amilyen jelenségeket naponta tapasztal. Tehát, milyen gyakori a villanyborotvák meghibásodása, ezeket hogyan használják, a táskarádiók különböző helyeken — bérház első emeletén, földszintjén, családi házban, stb. — milyen módon hallgathatók, a rádiók mely alkatrésze hibásodik gyakorta stb. A Nagyító nagyító alá venni nem könnyű dolog, mert véleményünk szerint nem jut el annyi emberhez, amennyinek ezt a hasznos folyóiratot olvasni kellene, és a róla alkotott bírálat is csak kis rétegeit érdekel. Sok hasznos ismerettől fosztja meg magát, aki nem vásárolja rendszeresen a folyóiratot. Az ember nem vásárol gyakorta táskarádiót, meg villanyborotvát, mosószereknél is a régi, egy kipróbált mellett maradnak, de az ipar egyre több újdonsággal jelentkezik a piacon, ezeket pedig meg kell ismertetni- a fogyasztókkal. Es az ipari üzemeinkről mindent cl lehet mondani, csak azt nem, hogy jó propagandát csinálnak terméküknek. A vevők nem ismerik az árukat — vásárlás előtt. A prospektus, melynek tanulmányozására a vásárlás kor van lehetőség — keveset mond. A hétköznapi vásárló, szinte sötétben toporog. Jeanne Marie Darré zongoraestje Szekszárd zenei élete ebben a hangversenyszezonban igen •megélénkült. Jeane Marie Darré francia művésznő zongoraestje egy héten belül már a második nagy zenei esemény volt. Jeanne Marie Darré sokszor járt már hazánkban, művészetét jól ismerjük. Káprázatos technikája különösen az apró finomságokban, az érzékeny hangulatváltozások ezerszínű megnyilvánulásában egyedülálló. Chopin négy Ma- zurkájában a gyengéd érzelmek, a honvágy, az álomvilág tündéri képei tetszetős előadásban elevenedtek meg. Debussy három darabjában a francia szellem, az elegancia finomságait csodálhattuk. Maradéktalan élvezetet nyújtott Liszt csillogó, káprázatos két Etűdjének briliáns megoldásával. Darré elsősorban a kis for mák művésze. Ezért maradt adós Chopin h-mőll szonátájának nagyméretű megformá lásával és annak drámai súlyával. A lassú tétel szivettépő zokogásához, vagy az utolsó tétel diadalmenetéhez a felszínen játszó csillogás már kevésnek bizonyult. Ugyanilyen idegen világ számára Bartók zenéje. Darré elegáns zongorázása nem tükrözte az Op. 14. szvit magas feszültségét, za katoló vad ritmusait, kétség- beesett jajkiáltásait és legfőképpen az utolsó tétel sirató zenéjét. A műveket Thész László ismertette. Húr. Három fontos esemény A Fáklya április 4-én megjelenő száma három jelentős eseményt tükröz: A XXIV. pártkongresszust, Gagarin űrrepülésének 10., és Magyarország felszabadulásának 26. évfordulóját. „A nép javára” című cikk összegezi az elmúlt nyolcadik ötéves terv nagyszerű eredményeit, s felvázolja az új, immár kilencedik ötéves tervidőszak első esztendejének feladatait. ,.A kozmikus kutatások szovjet programja” áttekm'éri ad a szovjet űrkutatás eddigi eredményeiről, s megraizo'i" a jövő perspektíváit. Három •’. dalas, képekkel illusztrált öszszeállítás tájékoztat a fontosabb szovjet űrrepülésekről, egy másik írás pedig a szocialista országok közös űrkutatási programjáról. Több cikk foglalkozik Magyarország felszabadulásával. Nyikoláj Zabelkin, a Szovjetunió Hőse, a magyarországi harcok résztvevője a puszta- szabolcsi harcokról írta meg emlékeit. M. Zaharov marsall a 26 év előtti budanesti hadműveletekről számol be. Olvashatunk még a lapban apró történeteket Jurij Gagarinról, továbbá —■ egyebek közt — színes képekkel illusztrált anyagot az orosz tél búcsúztatásáról. Ez a folyóirat egyedüli a tekintetben is, hogy a lakosságot közvetlenül érintő hasznos tudnivalókkal ismerteti meg. A lakásrendeletről például ebben a folyóiratban olvashattuk a legérthetöbb ít — a sok megjelent publikáció közül; és itt olvashatunk olyan eligazító bírálatot egyes szakmákról, amely még a sajátosan szaklapokban sem jelenik meg. A bátor hangú Nagyító tizedik számát kaphatják kézhez az olvasók a közeli napokban. Ismét sok-sok hasznos tanácsot kapunk: csónakokról, porszívókról. Informálódhatunk a lakbérhozzájárulás rendszeréről, a lakásépítő szövetkezetek működéséről, a fogamzásgátló szerekről és a motorkerékpárokról többek között. Kár, hogy ez a hasznos folyóirat draga. S véleményünk szerint emiatt nem juthat el éppen azokhoz a rétegekhez, amelyek nagyon megfontolnák a Nagyító tanácsát, mire érdemes a pénzt költeni... _Pj_ Kérdezzen, válaszolunk t Az űj lakásrendeletek értelmezéséről — Lakás-használatbavételi díjat kell fizetniök az új bérlőknek július elseje után. Úgy tudom, hogy akik már főbérlettel rendelkeznek, azokra ez nem vonatkozik. De ha július elseje után lakást változtatnak, vagy építenek, s a régi lakásukat felajánlják a tanácsnak, megkaphatják-e érte a „leiépest'.’" A lakásépítési' hozzájárulás és a lakás-használatbavételi díjak a lakosság szempontjából újszerűek, kevésbé ismert fogalmak. Annyira azonban nem újszerűek, hogy erről az elmúlt időkben nem eshetett volna szó. Jogilag tiltott dolog volt lelépést fizetni, de ez a tilalom önmagában nem zárta ki az ügyeskedők lehetőségeit. Az új rendelkezések állami lakások esetében bizonyos mértékig kötelezően írják elő, míg a szabadrendelkezésű (az állampolgárok tulajdonában lévő) lakások esetében lehetővé teszik a lakásépítési, illetve lakás-használatbavételi díjak fizetését. Ezzel gyakorlatilag megszűnik az a sokat, és jogosan kifogásolt eddigi állapot, hogy egyes családok ingyen juthattak tanácsi bérlakáshoz. A lakásoknak értékük van. Fenntartásuk és a további lakásalap megteremtése rendkívüli terhet ró a népgazdaságra, ezen belül a tanácsokra és a házkezelő szervekre. A kérdésre válaszolva elmondható, hogy azok a családok, akik bérleti jogviszony alapján már lakással rendelkeznek, nem fizetnek lakáshasználatbavételi díjat július elseje után sem. Természetesen, ha lakást cserélnek, azzal számolniok kell, hogy az új és a régi lakás-használatba vételi díj közötti különbözeiét meg kell fizetniük, illetve, ha nagyobb lakásból költöznek kisebbe a különbséget részükre a tanács megtéríti. Ha valaki a tanácsi bérlakásáról lemond és azt a tanács rendelkezésére bocsátja, természetesen meg fogja kapni a lakás-használatbavételi díjjal azonos mértékű, úgynevezett lelépési díjat. A lakásépítési hozzájárulás és a lakás-használatbavételi díjakra vonatkozó megállapításokat, utasításokat alapjaiban a 2 1971. (II. 8.) számú kormányrendelet, valamint a 2 1971. (II. 8.) számú ÉVM— PM együttes rendelete szabályozza. Azért mondjuk, hogy alapjaiban, mert e témában is készülnek tanácsrendeletek, amelyek a részletkérdéseket fogják majd szabályozni. A vezetők és a munkatársak együttműködése A Gyuiaji Állami Erdő- és Vadgazdaság öt erdészetében 18 mérnök és 36 technikus vezetésével 850 munkás foglalkozik erdőműveléssel, fakitermeléssel és fafeldolgozással. Munkájukat többnyire gépekkel, fakitermelő gépekkel, rakodókkal, autódarukkal, feldolgozó gépekkel végzik. Évente 75—80 ezer köbméter fát termelnek ki, ebből az erdőgazdaság 18—20 ezer köbméter anyagot a saját fűrészüzemében dolgoz fel. A gazdaság területe széttagolt, az egyes erdészetek egymástól távolesnek, nehezebb kapcsolatot teremteni egymás között, mint másutt. Az egyes kerületek, munkahelyek nem alkothatnak önálló, zárt egységet. A folyamatos munkavégzés állandó kapcsolatit kíván meg az igazgató, a gazdaságvezető, és az egyes gazdasági egységei között. Hogyan sikerül jó együttműköd st kialakítani a vezetők és a vezető munkatársak között — erre kértünk választ Németh Lászlótól, oz erdőgazdaság igazgatójától. — A munkatársak és a vezetők közötti jó kapcsolat kialakítása vállalati érdek: a munka természete megkívánja. Kezdhetnénk akár a tervezésnél. A korábbi gyakorlattal ellentétben a múlt évtől az ipar globálisan öt évre előre jelzi a faanyagszükségletét. Ezen belül évente szerződést kötünk a faanyagot felhasználó vállalatokkal. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy minden köbméter fára van vevő. Az erdőtelepítés alapszabálya: minden fafajta a megfelelő helyre kerüljön. Ugyanakkor figyelembe kell venni az ipar igényeit, a munkaerő-ellátottságunkat, a felszereltségünket, talaj ad ottsá- gainkat és a vadgazdálkodás szempontjait is. A jó tervezés tehát csak kollektív munka eredménye lehet. — A mindennapi munka során is szükséges az együttműködés: a magszedéstől a fafeldolgozásig, minden munkafolyamat szorosan kapcsolódik egymáshoz. Feldolgozó üzem sem működik minden erdészetben. Például a csibráki feldolgozó üzemünkbe három erdészet is szállít. Előfordult például, hogy a pári erdészet géD- kocsija a bikácsi erdészetből szállította az alapanyagot a csibráki feldolgozóba, ami a hőgyészi erdészetben van. A gazdaság termelésének irányítását három csoport, az erdő- művelési, az erdőhasznosítási és a műszaki csoport végzi. Kéthetenként csoportvezetői értekezletet tartunk, ahol a csoportvezetők részletesen beszámolnak az elmúlt két hét munkájáról és vázolják a következő két hét tennivalóit. Ha szükségesnek tartjuk, kiegészítjük, bíráljuk egymás munkáját, minden torzsalkodás, személyeskedés, piszkálódás nélkül, kizárólag az eredményes munka érdekében. — Előfordult például, hogy az erdőhasználati csoport vezetője, akinek tudvalevőleg a termelés, a feldolgozás, szállítás és az értékesítés irányítása a feladata, figyelmeztetett bennünket: helytelenül telepítenek a munkások. Egy másik példa: a gépészmérnök értékelte az elmúlt év munkáját, a hibákat, a hibák okait. Az értékelés elhangzása után egy másik, egészen más területen dolgozó szakemberünk javaslatot tett arra, hogy miként próbáljunk az alkatrész-ellátási nehézségeken segíteni. — Érzik tehát a gazdaság vezetői: ők a felelősek minden magért, minden, fáért, minden hektárnyi területért és minden emberért, összekovácsolja vezetőinket a szakmaszeretet. Viták, mint mindenütt, nálunk is vannak. Minden ágazatvezető megvívja a maga csatáját. Éppen a minap adtuk vissza valamelyik csoportnak átdolgozás végett az ez évi tervet. Kértük a vezetőinket, kalkuláljanak jobban a lehetőségekkel, támaszkodjanak a dolgozókra, tárják fel a helyi adottságokat, használják ki jobban azokat. Az igazsághoz tartozik, hogy az elképzelt nyereséget elérni meglehetősen nehéz. Valamennyi csoportvezető a maga ágazatában igyekezne ügy tervezni, hogy a nyereség „kihozása'’ aránylag gyorsabban, könnyebben menjen. Az ez évi nyereséget már eleve úgy terveztük, hogy annak elérése kizárólag összefonódott, jó munkával lehetséges. — Ügy vélem, az erdőgazdaság dolgozói, középvezetői és vezetői között demokratikus, jó légkör uralkodik. A fizikai dolgozók hozzászólásaira, véleményére a napi munka során felvetődő javaslataira támaszkodunk, és igényeljük a segítségüket. Korántsem állítom, hogy nálunk minden tökéletes — van még hol javítani. Az új, korszerűbb gépek üzemeltetéséhez új munkaszervezés szükséges, kevesebb, de kvalifikáltabb szakmunkást kívánunk alkalmazni, természetesen magasabb fizetéssel. Azt szeretnénk elérni, hogy mindenki képzettségének megfelelő munkát végezzen; a mesterember ne végezzen segédmunkát, a mérnök minél kevesebbet adminisztráljon. — A hazai és a külföldi piac megtartása érdekében javítanunk kell a minőséget. Olykor tizedmilliméternyi pontosságon múlik, hogy átveszik-e az árut, vagy sem. Mi, a vállalat vezetői mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy a harmonikus együttműködés, a jó légkör kialakításának nem a fizetés és a nyereség nagysága az egyedüli alapja: bármenynyire nehéz és költséges, de lehetőségeinkhez mérten javítanunk kell dolgozóink életéi munkakörülményein is. — VM —
