Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-28 / 74. szám
MI, SZEKSZÁRDIAK Beszélgetés Császár Józseffel, a városi tanács elnökével E beszélgetési ötletet a Magyarország egyik cikkének kezdő mondatai adták. Idézem: „1962-ben 12,2 személygépkocsi jutott Budapest 1000 lakosára, 1969-ben (ez az utolsó hivatalos adat), már csaknem háromszor annyi: 32,4. Azt gondolhatnánk, hogy vidéken sokkal alacsonyabb az arány, kevesebb az egy lakosra jutó személyautó. Általában így van, de egyes vidéki városokban viszonylag több a kocsi, mint a fővárosban. Meglepetésre Szekszárd vezet, a csekély iparral rendelkező dunántúli városban 46 autó jut 1000 lakosra. Veszprémben 42,6, Pécsett 38,4. Székesfehérváron 37,2, Egerben 33,1 az arány, de még Kaposvár is egy tizeddel felülmúlja Budapestet...” — Elnök elvtárs, próbáljuk egy kicsit „leltározni”, hogy mi, szekszárdiak végeredményben hogyan is élünk? Természetesen a teljesség igénye nélkül, mert hiszen annyi összetevője, meghatározója van a mindennapi életünknek, hogy mindent képtelenség lenne felsorolni — Városunkban örvendetesen szaporodnak a magángépkocsik. Tavaly több mint kétszázzal nőtt számuk, s ugyanezen idő alatt a nagymotorok száma is több mint százzal gyarapodott. Ez nagyon sokat mond városunk életére vonatkozóan, de hadd tegyem hozzá gyorsan, hogy semmiképpen sem ad, adhat arról teljes képet, örülünk a magánautók szaporodásának, de ugyanakkor azt is le kell szögeznünk, hogy az autó nem minden. Téves képet kapnánk, ha az autóknak a városunk lakosságához viszonyított, kedvező arányából messzemenő következtetéseket vonnánk le. Ha jól belegondolunk, az autó végeredményben nem -kizárólagos meghatározója a lakosság mindennapi életének, nem is lehet az emberi törekvések fő céljának tekinteni, ezért városunk esetében is. mint a sok közül egy mutatót értékelhet- jük. — Valahogyan én is így vélekedem az autókról. Hozzátéve, hogy a magán személyautó jó ha van, de nélküle is meg lehet élni... Méghozzá jól. Sok embernek nem azért nincs autója, mert nem tudta volna megvásárolni, hanem egyszerűen azért, mert a személyi igényeiben, törekvéseiben nem szerepel. Ezért nem lehet egy család életének értékelésekor kizárólagos jelleggel alapul venni az autót, ugyanígy a nagyobb család, a város esetében sem. De a Magyarország cikkéből kitűnő sorrend — úgy érzem — mégis nagyon gondolkodásra késztető. — Kétségtelen. Erről érdemes is szólni. Persze, hozzátéve, hogy a városok általános jellegű összehasonlítása nem szerencsés dolog, mert mindegyiknek megvannak a maga sajátosságai, s az összehasonlításból könnyen kaphatunk torz képet. Egy-egy konkrét dolgot párhuzamba lehet állítani, de a következtetésekkel óvatosan kell bánni. Ha az anyagi helyzetünkre vonatkozó mutatókat vizsgáljuk, megállapíthatjuk, hogy nem állunk rosszul... Ez részben abból fakad, hogy nálunk magasabb a foglalkoztatottsági arány, mint az országos átlag. A város megyeszékhely, s az e jelleggel járó hivatali apparátusokban meglehetősen sokan tudnák elhelyezkedni, de az iparosodás folyamata is meggyorsult az utóbbi években. Három-négy évvel ezelőtt protekcióért kilincseltek, hogy valaki bejuthasson egy üzembe. most peditg bárki válogathat a munkalehetőségekben. Mintegy 6000 ember jár be vidékről dolgozni, mert helyben nincs annyi munkaerő, mint amennyi kellene. A bejáró és helybéli foglalkoztatottak aránya is eltér sok más városétól : nálunk aránylag sok a bejáró, ami már eleve feltételezi, hogy a helybélieknek nincs elhelyezkedési gondjuk. Városunk életéihez tartozik, hogy itt a jómódnak van bizonyos hagyományos jellege is, és kimutatható a paraszti körökre jellemző spórolós életmód : egyesek nem élik fel javaikat úgy, ahogyan felélhetnék. hanem minden. lehető módon kuporgatnak. Ennek természetesen egyaránt megvan a maga jó és rossz oldala. A jó benne maga a takarékosság, az, hogy nem máról holnapra élnek, hanem családi kereteik közt is tartás biztonságra törekszenek. Viszont rossz ennék a túlhajtása, amikor saját maguktól is megvonják azt, amit nem szabadna. Ez az úgynevezett önmagáért való spórolás, ami ugyan nem kívánatos, de a város anyagi összképét mindenképpen kedvezően befolyásolja. ■— Szekszárdid a régi öregek mezővárosként tartják számon. Ha valaki idevetődik távolabbi vidékről, az az első benyomása napjainkban is, hogy e városban erősen dominál a paraszti jelleg. Hogy állunk ezzel? — öt évvel ezelőtt a keresőknek 17 százaléka volt mezőgazdasági foglalkoztatottsá- gú, tehát e hányad már akkor is meglehetősen alacsony volt. most pedig még alacsonyabb, körülbelül 12—13 százalék. Tehát bármennyire is tiszteljük a helybéli paraszti hagyományainkat és „csörgedezik bennünk paraszti vér is”, a Szekszárd parasztváros meghatározás ma már idejétmúlt. Ez nem a város mezőgazdaságának a lebecsülése, hanem egyszerű fény. Viszont a mezőgazdaságon belül a szőlővel szervesen összenőtt a város. Az, hogy történelmi nevezetességű borvidék vagyunk, meglehetősen rányomja bélyegét az egész város életére. A Szekszárdon lakó 7500 családból több mint 2600-nak van közvetlen kapcsolata a szőlőheggyel: vagy tulajdonosként, vagy bérlőként, vagy munkásként. dolgozik ott. így tehát e családok igen jelentős részének a megélhetés szempontjából valamilyen formában jelentősége van a szőlőhegynek- is. Bár közel sincs akkora haszon belőle, mint egyes felületes szemlélődök hiszik, de a mérleg serpenyőjét mindenképen nyomja. Nagyon sokan másképpen hasznosítják a szabad idejüket. Én úgy látom, hogy a szekszárdi emberek nagyobb része keresett, .és talált a hivatalos munkakörének el* látása mellett is valamilyen, jövedelmező elfoglaltságot és ez nyiván kedvezően hat az egész város anyagi összképére. — És az italmérő helyek forgalma? — A legjobb tudomásom szerint nő a vendéglátóipari forgalom. De van olyan megfigyelésünk is, hogy a vendéglátó helyeken sok a nem szekszárdi, s a városnak azok a lakói, akik,- hogy úgy mondjam, jó módban élnek, ritkán fordulnak meg ilyen helyeken. Következésképpen az életmód kedvező alakulásához az is hozzátartozik, hogy a város lakói keresetükből aránylag keveset költenek a vendéglátó helyeken. Ez nem feltétlenül azt jelenti, hogy itt esetleg kevesebbet isznak az emberek, mint másutt, mert a .saját termésből” bőségesen lehet koccintgatnd... Többen állítják, hogy itt azért élnek jobban az emberek, mert nem kocsmázzáfe el a pénzüket, mint más városban. Vagyis, párhuzamot vonnak e tekintetben város és város között. Hogy pontosan kinek van igaza, nem lehet eldönteni, mert ilyen mutatok nem készülnek. Az viszont arany- igazság, hogy aki minduntalan a kocsmákban fröccsözik, nemigen lesz autótulajdonos... Ehhez kapcsolódva hadd mondjam el, hogy örvendetesen nő a városban a színház- és mozilátogatók száma, szépen szaporodnak a családi házak, a televízió-előfizetők, rohamos emelkedést mutat a -takarékbetét-állomány, s ami ugyancsak sokat mond. nemrégiben egy iskolázottsági statisztikát böngésztem és aszerint is előkelő a sorolásunk. Szó sincs arról, hogy mindennel elégedettek lehetünk, de jó érzés látni a munkánkkal, a közös összefogással és az egyé. ni törekvéseinkkel elért eredményeinket — fejezte be nyilatkozatát Császár József* városi vto-elnök. . ßöDA FERENC SEX SAL LINK naposcsibe megrendelhető az Uraiújfalui Állami Gazdaságnál Iraínk: jérce csibe 13.— Ft'db vegyes ivarú csibe 7.— Ft db 500 db-on felüli rendelés házhoz szállítását v Saljuk! llüvid határidőn belül szállítunk! Icgrendelést 1972-re is felveszünk. (387) Tanácsot adnak a pályaválasztóknak Pszichológusok, közgazdászok, pedagógusok segítenek a nyolcadikosoknak és a középiskolát végzetteknek a pályaválasztásban, a Fővárosi Pályaválasztási Intézetben. Tanácsot adnak, milyen továbbtanulási formát, milyen szakma kiianulását javasolják a gyerekeknek. Még az iskolaév alatt. több száz osztá lyfönökkel, több ezer szülővel beszélték meg a pályaválasztás lehetőségeit. Évente négyezer körüli azoknak a gyere keknek a száma, akiket továbbtanuláshoz segítenek. Külön foglalkoznak a m ozgásszervi fogyatékosságú és a beteg gyerekek pályaválasztásával, az állami gondozottak további sorsával. Az intézetben pszichológiai csoport beszélget el azokkal a gyerekekkel, akik saját maguk valamilyen okból nem tudják eldönteni, mihez kezdjenek, hová menjenek. Húsz-huszonkét gyerek csoportos tesztvizsgálatával kezdődik a foglalkozás. Ezt érté kelve, a pszichológus egyenként és legalább két alkalommal beszélget a pálya- választóval. Akad olyan gye rek is, aki fél évig jár az intézetbe. Addig folytatják a vizsgálódást, a személyiség sokoldalú megismerését, míg végül megfelelő munkát, pályát tudnak ajánlani. Az intézethez kerülnek azok a gyerekek is, akiknek nem sikerült a pályaválasztásuk, akiket nem vettek fel 1 abba az iskolába, ahová jelentkeztek. Az ilyen gyerekek továbbtanulási lapját az iskolák a pályaválasztási intézetnek küldik meg. Ide aztán behívják a gyerekeket, valamint a szülőket és a tanulók érdeklődési körének, képességeinek megfelelő, a választotthoz hasonló pályát, iskolát, szakmát ajánlanak. Néhány nagyvárosban m űködik már hasonló intézet, de valamennyi megyei tanács munkaügyi osztálya is szervez pályaválasztási tanácsad ást. t .. >s leszívizsgaíatial KcZuu.iUi a —s A szín piramis-teszt érzelmi, hangulati momentumokról a<t f „ -i Az intézet munkatársa a tanuló műszaki érzi..út vizsgálja; a kisdiáknak bonyolult konstrukciós hengert kell szétszednie és összeállítania. (MTI foto Keleti Éva felvétele — KS)
