Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-27 / 73. szám
Életszínvonal-politikán k fő vonásai a X. kongresszus tükrében \ szocialista társad a] om- ban a termelés közvetlen célja a dolgozók egyre növekvő szükségleteinek mind tökéletesebb kielégítése, a lakosság életszínvonalának rendszeres, szakadatlan növelése, így van ez a mi szocializmust építő társadalmunkban is. Ezért pártunk gazdaságpolitikájában — .mely a szocializmus teljes felépítésére irányuló általános politikánk szerves része — rendkívül fontos szerepet tölt be az életszínvonalpolitika, a párt és a kormány azon törekvése, hogy gazdasági fejlődésünkkel párhuzamosan. anyagi lehetőségeink- kél összhangban , állandóan emelkedjék a dolgozók életszínvonala, javuljanak életkörülményeik. Pártunk X. kongresszusa jelentőségének megfelelően — gazdaságpolitikánk szerves részeként — mélyrehatóan elemezte életszínvonal-politikánk érvényesülését, jövőbeni feladatait. Határozatában megállapította, hogy a szocializmus építésének magasabb szintű folytatása során „a termelés emelésével összhangban növelni kell a nép jólétét, gazdagítani életét, biztosnani mű- veltségériék .'gyarapítását”»' Követendő életszínvonal-politikánk fő- tartalmának e rövid, tömör megfogalmazása a konkrét tennivalók egész sorát, a megoldásra váró feladatok1 egész rendszerét tartalmazza, hiszen az életszínvonal, a nép jóléte rendkívül sok tényezőből tevődik össze. Ezek közül csak a leglényegesebbekkel, az életkörülmények alakulását leginkább meghatározó tényezőkkel kívánok foglalkozni, a X. kongresszus állásfoglalásai alapján. . Életszínvonal-politikánk alapelveként a kongresszus leszögezte: az életkörülmények alakulására ható tényezőknek úgy kell alakulniok, hogy hosszabb időn át egyetlen jelentős számú társadalmi réteg életszínvonala sem stagnálhat, vagy csökkenhet. A riövekedés ütemének pedig olyannak kell lennie, hogy az mindenki .számára érzékelhető legyen. Ennek alapvető gazdasági feltételeit IV. ötéves tervünk van hivatva biztosítani, melynek központi célkitűzése az életszínvonal rendszeres emelése. E célkitűzés megvalósulása, valamint a népgazdaság tartós egyensúlyának biztosítása érdekében az elkö- vetkezendő 5 évben a nemzeti jövedelem felhasználásának arányain alapvetően nem kívánunk változtatni, a felhalmozás és fogyasztás növekedése alapjában azonos lesz. Ez biztosítja, hogy a lakosság fogyasztása a nemzeti jövedelem növekedési ütemével lesz arányos. (A lakosság fogyasztása mintegy 29—30 százalékkal nő 5 év alatt.) A lakosság életszínvonalát jelentősen befolyásolja a foglalkoztatottság mértéke, annak változásai. A negyedik ötéves tervben — a hatékonysági követelmények fokozottabb érvényesítése mellett — a lehetőségeknek megfelelően tovább növeljük a foglalkoztatottság színvonalát. Népgazdasági szinten mintegy 190—210 ezer fővel kívánjuk növelni a foglalkoztatottak számát. Emellett elő kívánjuk segíteni a termelés szerkezeti változásai által megkívánt egészséges munkaerőmozgást, ugyanakkor csökkenteni kell minden területen a társadalmilag indokolatlan, káros munkaerőVálXííu-UV-i U-IZu-i > J elentőségét és társadalmi hatásait illetően azonban jelenlegi körülményeink között lényegesen fontosabb eleme életszínvonalpolitikánknak a bér- és jövedelempolitika, a reálbérek és reáljövedelmek alakulása. Részben mert a reálbérek és reáljövedelmek alakulása tükrözi és teszi legközvetlenebbül érezhetővé az életszínvonal növekedését, másrészt mert a munkabéreken keresztül lehet elsősorban megvalósítani a több, jobb, termelékenyebb munkára való anyagi ösztönzést, az egyre inkább előtérbe kerülő hatékonysági tényezők kibontakoztatásának legeredményesebb eszközét. Ebben a kérdésben a X. kongresszus álláspontja mindenekelőtt abban összegezhető, hogy az elkövetkezendő időben az eddiginél jobban, következetesebben kell érvényesíteni a munka szerinti elosztás szocialista elvét. Azt az elvet, hogy aki több, jobb, hatékonyabb munkát ad a társadalomnak, az többet is kapjon és csak az kaphasson többet, aki többet ad. Ennek érdekében mind a vállalati bér- gazdálkodást, mind a termelőszövetkezeti jövedelemelosztás rendszerét úgy kell javítani, fejleszteni, hogy a dolgozók jövedelmei az eddiginél jobban függjenek a végzett munka eredményétől. Ez a követelmény a munkajövedelmek eddiginél nagyobb differenciálását feltételezi két vonatkozásban is. Egyrészt a különböző munkaterületek, termelési ágak és vállalatok dolgozóinak átlagos k íresete között legyenek eltérések az adott terület, ágazat, vagy vállalat tevékenységének társadalmi hatékonysága, gazdaságossága alapján. Ez azt is jelenti, hogy az alapkeresetek színvonala, azok emelkedése is az eddiginél jobban függjön a vállalati nyereség alakulásától, a dolgozók ne csak a nyereségrészesedésen keresztül legyenek érdekelve a hatékonyabb gazdálkodásban. Másrészt a szakmákon belül, az egyes dolgozók jövedelmei jobban differenciálódjanak egyéni teljesítményeik, begyakorlottságuk, szorgalmuk, munkafegyelmük és egyéb tényezők szerint. ’T'ehát ezután is — az ed- diginél nagyobb mértékben — lehetővé kívánjuk tenni és nem ítéljük el a hasznos többletmunkával szerzett többletjövedelmet. Ugyanakkor az eddiginél határozottabban kell visszaszorítani minden olyan törekvést, amely nem több, jobb munkával, hanem különféle ügyeskedésekkel, „jó helyezkedéssel”, de mindenképpen a szocialista erkölcs megsértésével igyekszik nagyobb jövedelmet biztosítani. A munka szerinti elosztás következetesebb érvényesítése tehát azt is jelenti, hogy mindenki megértse és magáévá tegye azt az alapigazságot, amit Kádár elvtárs kongresszusi vitazáró beszédében így fogalmazott meg: „Társadalmunkban a munka minden jog alapja. A szocializmus a munka társadalma, amelyben a munkaképes embernek dolgoznia kell, hogy jo_: gai legyenek”. Sok egyéb jog mellett ez a jövedelemszerzés jogára is vonatkozik! Életszínvonal-politikánknak az előbbinél nem kevésbé fontos, szerves része a szociálpolitika. Ennek alapvető feladata, hogy segítsen feloldani azt az objektív társadalmi ellentmondást, ami a munka szerinti elosztás elve és a társadalmi igények között létrejön. Ez a feladat elsősorban a társadalmi juttatások rendszerén, valamint egyéb szociális intézkedéseken . keresztül valósul meg. A szociálpolitika jelentőségét, szerepének növekedését pártunk X. kongresszusa is mélyrehatóan elemezte és meghatározta az elkövetkezendő évek legfontosabb feladatait. Mindenekelőtt azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a szociálpolitika társadalmi funkciója a jövőben sem csökken, sőt, jelentősen növekszik. Ezt a többi között két különösen fontos tényező is alátámasztja. Az egyik a meghatározott rendeltetésű — rendszerint természetbeni szolgáltatások formáját öltő — • társadalmi juttatások szerepe, melyek fő ■ ként egészségügyi és kulturális jellegűek. Ha ezeket a szolgáltatásokat teljesen ráfordítási költségeik alapján kellene a társadalom tagjainak jövedelmeikből „megvásárolni”, akkor nagyon sokan, főleg kisebb jövedelműek, elhanyagolnák — esetenként el kellene hanyagolniuk — ilyen irányú szükségleteik kielégítését, más, fontosabbnak ítélt igények kielégítése érdekében. A lakosság kisebb jövedelmű rétegeinek xpeg felelő szintű egészségügyi, k 'líurá- lis ellátása tehát fél tételezi és megköveteli az ilyen jellegű társadalmi juttatások fé/infár- tását, színvonaluk állandó emelését. A másik tényező, ami a szociálpolitika társadalmi szerepét aláhúzza és növeli az, hogy o szocializmusban — így hazánkban is — a munka szerinti elosztás elvének érvényesítése mellett az egyes családok jövedelemszintje, az egy családtagra jutó jövedelem nagysága nagyon eltérő, és viszonylag magas az alacsony jövedelmű (havi 600 Ft/fő) családok aránya. (Kb. a lakosság 15 százalékát teszik ki). Ugyanakkor ezek a jövedelemkülönbségek és az alacsony egy főre jutó jövedelemszint nem elsősorban a munkajövedelmek különbségeiből, alacsony szintjéből adódnak, hanem alapvetően a családok demográfiai összetételéből, az eltartottak magas számából a családon belül. Ezeknek az eltéréseknek az életszínvonalra gyakorolt hatását csak részben mérsékli az ingyenes oktatás és egészség-, védelem, a gyermekruházati cikkek állami dotációja és egyéb tényezők. Az elkövetkezendő években tudatosabb és hatékonyabb szociálpolitikával tovább kell csökkenteni a családi jövedelmek .ilyen. indokolatlan differenciáit. Első. sorban meghatározott szociális juttatások bővítésével (családi pótlék, alacsony nyugdíjak emelése stb.) kell a társadalomnak nagyobb terheket vállalnia a társadalom még nem, vagy már nem munkaképes tagjainak eltartásából. Ilyen célokra IV. ötéves tervünk 27 milliárd 800 millió forintot irányoz elő, ami több mint 10 milliárd forinttal magasabb a III. ötéves terv előirányzatánál. Bér- és jövedelempolitikánkat tehát az elkövetkezendő években a, munkajövedelmek eddiginél erőteljesebb differenciálása mellett a családi jövedelmek indokolatlan különbségeinek csökkentésére irányuló törekvés jellemzi. A TV. ötéves tervben a lakosság egy főre jutó reáljövedelme 25—27 százalékkal ■— ezen belül a ]Na«\obí) segítséget kapnak az egyetemre készülő munkás—paraszt diákok Megkezdődtek a jélenükezések a felsőoktatási intézmények nappali tagozataira. A beiskolázási szezon küszöbén három egyetemen érdeklődött az MTI munkatársa: mit szándékoznák tenni, milyen segítséget nyújtanak a hátrányos helyzetű tanulók egyetemre való bekerüléséhez? Hazánk, legnagyobb felső- oktatási intézményén, a Budapesti Műszaki Egyetemen elhatározták: az egyetem munkáját, képzési tervét részletesen ismretető kiadványt, illetve filmet készítenek és ennek segítségével is tájékoztatókat szerveznek, elsősorban az ipari kerületek iskoláiban. A középiskolákban minden évben a harmadévesek előre jelzik pályaválasztási szándékukat. Ennek alapján az egyetem kiválasztja a fizikai dolgozók jó tanuló gyermekeit, akik a műegyetemen kívánják folytatni tanulmányaikat és különösen matematikából, fizikából jó eredményt értek el. Ezekkel a diákokkal' külön is foglalkoznak, s a munkát kari bizottságok fogják össze. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanácsa úgy döntött; hogy a következő tanévtől kezdve a Cukor utcai gyakorlóiskola épületében százszemélyes kollégiumot nyit, kizárólag fizikai dolgozó szülők tehetséges gyermekei számária. Az egyetem oktatói közül számosán máris vidéken ismerkednek a pályázók élet- és munkakörülményeivel: nem. csak iskolájukat keresik fel, hanem családjukat is, hogy minél teljesebb képet kapjanak a jelentkezettekről. A Pécsi Orvostudományi Egyetem hivatalos beiskolázási körzete a Dunántúl öt megyéje: Baranya, Somogy, Tolna, Vias, és Zala. Innen kerül ki a hallgatók zöme. E megyék szakszervezeti tanácsaival együttműködve „hírverő” napokat tartanak a nagyobb iskolai központokban, összehívják a tovább tanulni vágyó, tehetséges és szorgalmas diákokat, elsősorban fizikai dolgozók gyermekeit, és ismertetik velük az orvostudományi egyetemre való jelentkezés lehetőségeit. A következő lépés: a jelentkező, munkás-paraszt származású fiatalók intenzív előkészítése a felvételi vizsgára. A vizsga előtt összehívjál« őket Pécsett és az egyetem oktatói rendkívül alaposan, sokoldalúan valamennyiüket f^lr készítik, a vizsgakövetelményekre. A Ili. ötéves tervben épült a szakmunkásképző iskola Szekszárdin Foto: tioítvald reálbér 16—18 százalékkal — emelkedik, úgy, hogy a munkás-alkalmazott! és a paraszti lakosság jövedelmei azonos mértékben növekednek. Életszínvonal-politikánk, a reálbérek és reáljövedelmek növelésére irányuló célkitűzéseink megvalósulása szervesen összefügg a fogyasztói árpolitikával is. - - • A X. kongresszus . állásfoglalása ebben a kérdésben is egyértelmű: árképzési alapelveink — az~ árak további fokozatos közelítése a társadalmilag Szükséges ráfordításokhoz — valamint a jelenlegi árformák alapvető változatlansága mellett biztosítani kell, hogy áz árszint évenkénti emelkedése ne haladja meg a még eltűrhető 1—2 százalékot és ez a növekedés ne csökkentse a lakosság egyetlen számottevő rétegének élet- színvonalát sem. Másrészt minden eszközzel meg kell akadályozni az indokolatlan, á fogyasztók érdekeit sértő áremelkedéseket. Emellett az árszint emelkedését úgy kövesse, illetve haladja - meg a lakosság jövedelmeinek növekedései hogy á tervezett reálbér- és reáljövedelem-növekedés biztosított legyen. Életszínvonal-politikánk szerves részeként beható elemzésre került a kongresszuson a lakáshelyzet további javításának, a iV. ötéves terv 400 ezer új lakásával befejeződő 15 éves lakásépítési program további folytatásának szüksé-. gessége. Kiemelten foglalkozott továbbá a kongresszus a lakossági szolgáltatások színvonalának emelésével, a közvetlen munkakörülmények további javításával, a 44 órás munkahét további kiterjesztésének lehetőségeivel és az életszínvonalat, a lakosság életkörülményeit meghatározó egyéb fontos tényezőkkel. A széles körű tóta során megállapítást nyert: életszínvonalunk, és annak növekedése arányban áll gazdasági fejlettségünkkel. Ahhoz, hogy. az életszínvonal egyes tényezőiben megközelítsük a gazda, ságilag fejlettebb országok szintjét, mindenekelőtt a gazdasági hatékonyság, a munkatermelékenység növelése szükséges, melynek révén a IV. ötéves terv végére elérhetjük az iparilag fejlett országokra jellemző 1000 dollár körüli egy főre jutó nemzeti jövedelmet. Ez egyik alapvető feltétele annak, hogy a szocializmus építésének magasabb szintje életszínvonal-politikánkban is megvalósuljon. Énekes Ferenc esti egyetemi tanszékvezető
