Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-26 / 72. szám

Gondolatok a tulajdonosi látószögről, közös dolgainkról Kutatásuk tárgya: a gyümölcstermesztés Mozdítani* tenni keli Alakul, érlelődik a káros szélsőségektől mentes, előre­mutató tulajdonosi gondolko­dás. Két. vagy több ember találkozásakor, s a kisebb lét­számú tanácskozásokon tanúi lehetünk annak, hogy megnőtt a dolgozó ember kritikai ked­ve, néhány mondat után kö­zös dolgainkra, s gondjainkra terelődik a szó. A beleszólás, a jobbat akarás szembetűnő igényéhez feltétlen hozzájá­rult a X. kongresszust meg­előző és azt követő helyi esz­mecserék termékenyítő hatá­sa. s napjainkban erőteljesen erre késztet a politikai pezs- dülést keltő jelölőgyülések okos számvetése is. Előbbiekkel együtt az is észrevehető, sokan eljutottak arra a szintre, hogy fülük ha'- latára nem lehet felelőtlenül belebeszélni a vakvilagba. El­várják az önvizsgálatot és nem e°'rszer rászorítanak, vsar­ra intenek másokat is. Kis- dorog községben történt az egyik jelölőgyűlésen. Felállt egv fiatalember és hetykén ki­jelentette, hogy szerinte ná­luk nem történt semmiféle fejlődés, minden változatlan. Illő türelemmel meghallgatták, majd egyikük cáfolta az el­hangzottakat, s végül feltette a személyhez szóló kérdést: Te fiam, valón mit tettél, mit cselekedtél annak érdekében, hogy a mi falunk többre vi­gye? Engedett az ifjú a het- venkedésből és kénytelen-kel­letlen a gyűlés színe előtt is­merte be, hogy- édeskeveset mozdított az, általa türelmet­lenül reklamált dolgokban. Hogyne sértette volna a meg­gondolatlan kijelentés azok­nak igazságérzetét, akik ere­jük javát adva, igenis a köz javára fáradoztak. A népkép­viselettel nem ellentétes a le­kicsinylő degradálás kritikája, a féloldalas’..kívánsághangver­seny’ elutasítása. Belülről nézi, cselekvőén és nem előkelő idegenként szem­léli mások erőfeszítéseit a szekszárdi mezőgazdasági üzemnek az a munkása, aki mindennel elégedetlen társát józan megítélésre inti, a ló­gással való felhagyásra, a jo­gok és kötelességek összhang­jára nógatja. „Tetteit látva, szavait figyelve hogyne hábo­rodnék fel. Mivel-elfelejtette, emlékeztetnem kellett arra. hogy emberré válását velem együtt ennek a rendszernek köszönheti. Úgy .is dolgozzon.” Megmondta kerek-perec a lén- ten-nyomon dohogó, szőkébb baráti körben nyíltan a szo­cializmust ócsároló munkatár­sának, hogy tizedmagavnl szo­ronghatna egy szobában — ahogy az apja —, ha nem jön a rendszerváltozás, amelyben remek szakmát szerezhetett. Volt erkölcsi alapja kemény szavainak, mert a • veszélyes munkahelyen savakkal, négy műszakban dolgozó munkás- ember — aki előre- és bátra- pillant — sosem húzta ki ma­gát a közösségi munka alól. Helyén volt és maradt az esze és a szíve. Az érettebb gondolkodás, az erősödő tulajdonosi szemlélet mutatkozik meg azokon a je­lölőgyűléseken is. ahol nem eresztik el a fantáziájukat, hegy mit kérhetnének még Helyette azt vizsgállak, hogy mire futja, és ők maguk mi­vel járulhatnak hozzá » fal­vak építéséhez és szépítésé­hez. Az egyik összejövetelen arról beszéltek, hogv az előző ciklusban az ő lakóterületük­re fordítottak többet, a mos­tani és esetleg a következő szakaszban pedig nem szabad sajnálni a többi körzettől a nagyon is véges anyagiakat. Másutt az őszinte, a gondokat is feltáró és tettekre mozgó­sító előadói beszéd hallatán az égető gondok olcsóbb meg­oldásán törték a fejüket. Kísért, a mában is tovább él meg a tegnapok erkölcse, nem ritkaság napjainkban sem a csak magával törőd > ember.-Ennek esv’k valfaia az elzárkózás, a jobbik esetben a közvetlen érdekeltség képvi­selete. Szerencsére egyre gya­koribb városban és talon a fellépés " a * magunknakélés visszahúzó felfogása és meg­rögzött szokása ellen. És ha ez a fellénés nem is Végződik minden egves esetben látvá­nyos győzelemmel, többnyire mégis az marad magára, aki nem lát továbh saiát portájá­nál. aki akkor egv szalma­szálat sem hailandó orféhb- tenni, ha az nem gyarapítja ecvéni javait. Többen vannak az érettebb, a szélsőségektől mentesen gondolkodó, a köz. javát őszin­tén szolgáló emberek, mint az azzal nem törődök. Minden ellenkező híresztelés ellenére azok szavának van hitele, akik a közösség érdekeit képvise­lik. akik nemcsak másokat szólítanak rá. de maguk is megfogják és viszik. A közös dolgainkat tulajdonosi látó­szögből néző, ezt valló és cse­szünk a bort a Szekszárdi Állami Gazdaságban Gottvaf'’ lekvő ember képes csali ma- gávalragadni társait. Egy népes falusi összejövetel szünetében, a közepes köz- , ségben fel kellett figyelni egy jó ötvenes, túlzás nélkül mai bölcsnek tekinthető, jó fellé­pésű tsz-tagra. ízes, szép be­szédében, saját szavaival úgy érvelt — később tudtam meg: gyermekkori pajtásához intézte a szót —, hogy állás­pontjában az egyik sarkalatos párthatározat lényegét és szel. lemét lehetett felismerni. „Mozdítani, tenni kell érte” — sommázta végül. Amikor fel­fedezésemet az egyik ismerős helybéli vezetőnek újságoltam, azzal felelt, hogy a nagy te­kintélyű, egyenesbeszédű, jó észjárású, felvilágosult pa­rasztember annak icfején ku- láklistára került, noha nem volt kizsákmányoló. Tiz év alatt a tsz-ben ízig-vérig köz­életi emberré vált, félretette, túljutott régi sérelmein, és párton kívüli, nem is fiatal ember létére teljesen azono­sulni tudott a mi világunk­kal. Adni kell a szavak és tettek egységére, ami sokat mondó és lemérhető. Ez az ember el­érkezett a „mozdítani, tenni kell” elhatározásának maga­sabb szintjére. Nyitva a sokak által taposott út, van rá lehe­tőség. Ujfehértón működik az Országos Kertészeti Kutató In­tézet kísérleti telepe. Feladata a nyírségi időjárási és talaj­viszonyoknak leginkább megfelelő gyümölcskultúra kialakí­tása. A mikrobiológiai kutatás mellett nagy hangsúlyt kap a telepen belül az a kísérleti gazdaság, ahoi a gyakorlatban vizsgálják a nemesített új gyümölcsfajtákat. A kutatások so­rán szerzett információkat, eredményeket tovább adják a nyírségi gyümölcstermesztő tsz-eknek és állami gazdaságoknak. Képünkön: Rácz Júlia tudományos munkatárs a bio­kémiai laborban folytat speciális vizsgálatot. SOMI BEN.TAMINNÉ (MTI foto JéRzái Csaba felv. — KS) 1975-re az egész országban befejezik a szarvasmarha-állomány gümdkór-mentesítését A közelmúltban Tolna me­gye mezőgazdaságát is közel­ről érintő kérdésről, az ország állategészségügyi helyzetéről tartott sajtótájékoztatót dr. Kádár Tibor, a MÉM főosz­tályvezetője. Elmondotta: pár szórványos esetet leszámítva országunk sertéspestistől és baromfipestistől évek óta mentes, bár Európa egyes or­szágaiban mindkét betegség terjedőben van. Magyarországon 1964-ben kezdték el állami támogatás­sal a szarvasmarha-állomány gümőkor-mentesítését. Köz­ismert, hogy e munkában je­lentős eredményt értek el a Tolna megyei mezőgazdasági üzemek is, az itteni állator­vosi kar irányításával és tevé­keny közreműködésével. 1964- ben gümőkórmentes gazdaság sehol az országban nem volt. Hét évvel ezelőtt e betegség évi kártétele megközelítette az egymilliárd forintot. A harmadik ötéves terv utolsó évében a szarvas- narhatartó gazdaságok 10 zázaléka. a háztáji udva­rok 92 százaléka mentes ettől a betegségtől. ’ranya, Komárom. és eszprém megyében elérték a nezőgazdasági üzemek szarvasmarha-állományának teljes mentességét. Erre a ha­talmas munkára az állam ed­dig összesen mintegy hatszáz­millió forintot fordított. Fi­gyelemre méltó adat. hogy a mentes állománnyal bíró üze­mek összesen évente három­százmillió forint tej-felárat kaptak. 1969 óta a gümőkór-mentesí­tést összekapcsol iák a szarvas­marha-ó 1 lömön v brucellózistól való mentesítésével A sertés- brucfllóitis elleni védekezés is eredményesen folyik. Az or­szág csaknem valamennyi ser­tés törzstenyésztőtelepét és több árutermelőtelepet sike­rült már ettől a betegségtől „megszabadítani”. í:r. K " • r Tibor főosztályvezető bejelen­tette: ma már ott tartunk, hogy a mintegy' 152 tenyésztő­telepen lévő 24 ezer. tenyész- koca brucellózistól mentes utódaival fertőzött állományát bármelyik gazdaság lecserél­heti, s így egyszerre megsza­badulhat ettől a betegségtől. Tavaly az év elején szerve­zett akció indult a baromfi­tífusz visszaszorítására. Ez a betegség képes a napos, a pár hetes állomány 20—30 száza­lékát elpusztítani. Az akció kezdeti eredményei biztatóak. A tenyésztő,jást előállító gaz­daságok jelentékeny részét a baromfitífusztól máris mente­sítették, az úgynevezett fertő­zött gazdaságokat a tenyész- tojás és naposbaroinfi forgal­mazásából kizárták. Az ország szarvasmarha- állománya gümőkór-mente- sítésének befejezését a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztérium táv­prognózisa szerint 1975-re tervezik. Az állami támogatás teljes összege el fogja érni az egy- milliárd forintot. Tolna megye mezőgazdasá­gi üzemeiben a hagyományo­kat továbbfejlesztve egyre ma­gasabb színvonalon foglalkoz­nak állattenyésztéssel. Éppen ezért megkülönböztetett fi­gyelmet érdemel, hogy a MÉM az eddiginél hatásosabb akci­ókkal iránvelvekkel. ajánlá­sokkal óhajtja leküzdeni az állategészségügyi szervezettel azokat az ártalmakat, ame­lyek a? állatok termelését leg­inkább veszélyeztetik. Továbbmélyítik az állat­egészségügyi szervezet irányí­tó apparátusában a specializá­lódást. Legtöbb állategészség­ügyi állomás megyei központ­jában már szarvasmarha-, sertés«, baromfiegészségügyi, áliathigiénikus és élelmiszer­higiénikus szakállatorvosok szervezik és irányítják ármun­kát. Az élelmiszer-gazdaság terü­letén az állategészségügyi fel­adatokat háromezer-négyszáz­negyven állategészségügyi dol­gozó látja el. Közülük kétezer- háremszázhúsz az állatorvos. Évről évre több az üzemi al­kalmazást vállaló állatorvos. Számuk elérte a hatszázat, s ezzel a gyakorlatot .folytató ál­latorvosok egyharmada már. üzemi alkalmazottként dolgo­zik. A negyedik ötéves terv­ben befejeződik az állat­egészségügyi intézmény­hálózat teljes kiépítése. Az Országos Állategészségügyi Intézet mellett felépül az új Virusdiagnosztikai Intézet, amely alkalmas lesz az egzoti­kus vírusokkal való kutató- és diagnosztikai munkára is. Magyarországon ilyen jellegű állategészségügyi intézmény eddig nem volt. Felépül a Húsipari Állatorvosi Ellenőr­ző Szolgálat központi labora­tóriuma, bővül és korszerűsö­dik az Állatgyógyászati Oltó­anyag Ellenőrző Intézet köz­ponti laboratóriuma. Az állategészségügyi szolgá­lat intézményeinek fejleszté­sére a harmadik ötéves terv­időszakban százhetvenmillió forintot fordítottak, a negye­dik ötéves tervben 310 millió forintot fordítanak.

Next

/
Thumbnails
Contents