Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-21 / 68. szám

fi iugoszláviai magyar írók alkotó munkásságának feltételei írta: dr. Juháss Gésa Magyar Szó ÍiSkiswe:::iíh:i:ínitam”ii"wÍn«msiiRitirass««et»í8l írja: A Közművelődési Közösség tartományi bizottságának szer­vezésében -hamarosan tanácsko­zást tartanak a magyarság mű­velődési életéről. Ilyen tanács­kozások már voltak a szlovák, ruszin és román művelődési élet kérdéseiről. A magyar művelő­dési élet egy-egy területének a megvitatására ntár huzamosabb ideje folynak az élőkészületek. Elsőnek valószínűleg az iroda­lom, a könyv és a könyvtárak kérdése kerül terítékre. Az egyik beszámolót dr. Juhász Géza írta. Ebből közlünk néhány részletet. Az alábbi elemzésben, amint a címből is kitetszik, az al­kotó munkásság azon sajátos feltételeivel foglalkozunk, amelyek az alkotók nemzeti hovatartozásából következnek, vagyis abból, hogy a mintegy félmillió lelket számláló ju­goszláviai magyar nemzetiség­hez tartózhak, annak á nyel­vén, s elsősorban hozzá szó­lanák, műveik annak kultú­ráját gyarapítják. Ez továb­bá azt is jelenti, hogy e vi­szony lág csekély számú és túlnyomórészt falusi, földmű­ves'-lakosság Soraiból' ragratá- lódik íróink olvasóközönsége is, tehát e lélekszám végső soron döntő mértékben meg­határozza írói működésük leg-, főbb feltételeit, mindenekelőtt a publikálási lehetőségeket, azaz az írói munka realizáló­dásának objektív adottságait. Noha e tevékenység altalá­nos, országos feltételeit adot­taknak tekintjük, s a mi író­ink munkásságának sajátos feltételeit ezeken bélül vizs­gáljuk, érdekes lesz mégis legT alább két megállapítást idézni az általános helyzetre vonat­kozólag is, melyek a Jugoszláv Közművelődési Szervezetek Szövetségének tanácskozásán hangzottak el 1970 őszén. A tanácskozás témája A hazai szerző könyvének helyzete volt. „E kivételes fontosságú tár­sadalmi tevékenység (a könyv- ellátás — J. G.) egész gondja mégis teljesen a könyvkiadók­ra hárul, amelyek mind súlyod sabb helyzetbe jutnak, vala­mint a könyvtárakra, melyek­nek általában csekély Jehetőr ségük van valamennyivel is többet tenni, mint amennyit tesznek, s a közművelődési közösségekre végül, amelyek­nek nem nagy a befolyásuk.” (Mesa ISelimovié, Knjizevne novine, 197Q. XII. 5.) „íme egy példa: N. ti. szer­kő 10 íves kézirata megjelent 3000 példányban. A könyv pél­dányonkénti tiszteletdíja 3,80 dinár. Ebből természetesen le kell számítani a szerzői adót; a könyv 80 dináros áron kerül forgalomba. Az előállítási költ­séget azonban a nyomda (pa­pír, munkadíj) 38 dinárral ter­heli meg. Ha úgy vesszük hogy valamiféle elméleti szá­mítás. szerint (de a gyakorlat­ban nem!) egy író évente meg­írhat egy-egy könyvet, s mondjuk kiadót és nyomdát is tálát rá, akkor a jelenlegi tiszteletdíjak mellett 10 OÖO di­nárt kereshet évente.' (Pero Budák Uo.). Az irodalmi alkotómunka feltételeinek felmeréséhez egyik lehetséges kiindulópont­nak áz írók száma és a publi­kálási lehetőségek közötti ösz- szefüggés vizsgálata kínálko­zik. Ha azt akarjuk megállapí­tani, hogy valójában hány ak­tív, termékeny magyar ító is van Jugoszláviában — nem bocsátkozva itt az íróság kri­tériumának tisztázásába —, akkor a legegyszerűbb abból kiindulni, hogy a felszabadu­lás utáni 25 esztendő aiatt kö­rülbelül 70 írónak jelent meg könyve. Igaz, hogy az eredeti névsorból azóta néhánj an ki­maradtak, mert kidőltek a sor­ból, vagy felhagytak az írás­sal, de helyükbe újabbak, fia­talok léptek és lépnek évről évre, úgyhogy az írók száma .jelenleg is kb. 70-re tehető. A tárgyalt 25 év alatt a 70 írónak összesen 253 könyve je­lent meg, ami azt jelenti, hogy 3,5 címszó jut egy íróra, azaz átlag 7,5 évenként jelentethe­tett meg egy-egy író önálló kö­tetet. Az átlag természetesen nem mondhat sokat, de ha az előbbi adathoz hozzátesszük, hogy némely írók ezalatt 10— 14 könyvet is közreadtak, ak­kor kiderül, hogy 13 olyan szerzőre, aki 5-nél több köny­vet jelentetett meg, összesen 133 címszó jut, a maradék 52- re pedig 120, vagyis egyen­ként 2.3 könyv, tehát 11 éven­ként egy! Valamivel kedvezőbb, bár korántsem megnyugtató képet - kapunk, ha az utóbbi 12 esz­tendő (19,59—1970) adataiból indulunk.'ki;-amikor a rhá- gyar könyvkiadás folyamato­san fejlődött, szemben az előb­bi másfél évtized ingadozá­saival, amikor évekig alig je­lent meg jugoszláviai magyar írónak könyve (1956: 1, 1957: 2, 1958: 3). Az utóbbi 12 év aiatt a 70 jugoszláviai magyar szerzőnek 203 könyve jelent meg; ez 16 címszavas évi át­lagot jelent, s azt, hogy álta­lában háfomévenként jelent­kezett egy-egy író. Ha továb­bá az átlagos (3-szori) meg­jelenést egy szintéh átlagos terjedelmű (8—9 ív) könyvre, s ennek átlagos (650 din.) tisz­teletdíjára számítjuk, azt lát­juk, hogy az író könyve meg­jelentetéséből kb. évi 1950, azaz havi 162,5 dináros jöve­delemhez juthat. Joggal vet­heti ellen valaki, hogy ennél jóval többet is lehet „keresni" könyv publikálásával. Éz igaz, de jóval kevesebbet is! Már­pedig az irók többsége az utóbbi kategóriába tartozik, s ha ebből a számból is kivon­juk azt a tízegynéhány írót, akik (12 év alatt) 5-ször, vagy' ennél többször jelentek meg, akkor kiderül, hogy a többség még a fenti összegnek is esek csekély hányadához juthat a könyve kiadása révén. Egészen nyilvánvaló tehát, hogy az írónak könyve kiadá­sából származó jövedelme a létfenntartás szempontjából úgyszólván figyelembe sem vehető, sőt még az ún. mellé­kes jövedelmek között sem tartozik a számottevők közé. Természetes, hogy a könyv­kiadás nem az egyetlen publi­kálási lehetőség, tehát számba kell venni ilyen szempontból a folyóiratokat, a lapokat és a rádiót is. Hozzávetőleges szá­mítás szerint a könyvalákban és a lapok, folyóiratok hasáb­jain, illetőleg a rádió hullámai révén közlésre kerülő hazai magyar irodalmi szövegek évi összterjed elmét kb. 500—600 szerzői ívre tehetjük, s ez egy szerzőre évi átlagban egy 7—8 íves könyv, ami viszont átía-, gos tiszteletdíjjal Számítva évi 5000—6000, vagy havi 500 dináros jövedelmet jelent. Tehát még eipellett is min­den írónak 'Völarflilyen .. ;,éb- vil” foglalkozás után kell néz­nie hogy létfenntartását bizto­síthassa. Ez a helyzet arra készteti íróinkat, hogy olyan „civil” foglalkozás, állás után nézze­nek. amely leginkább lehetővé teszi számukra, hogy legalább A rejtvényünkben szereplő híres emberek mindegyike vezeték­nevével szerepel, kiknek utóneve a Sándor, József, Benedek nevek egyike. Sándor, József, Benedek, Hozzanak már meleget. Ne sokat, ne keveset, Hanem éppen eleget. MEGHATÁROZÁSOK: Vízszintes: 1. Kossüth-dijas, érdemes, kiváló művész. tenor\sta (1916—). 7. Az Ifjú Gárda hős vezére (Oleg). 14. Négy. németül. 15. Művészet, lati­nul. 17; Feltűnő a viselkedése. 18. Hamlet, barátja. 21. Szovjet város. 22. Igen, oroszul. 24. Az acél és a tapló társa. 25. Tova. 27. Mo­hamedán híró. 28. pels egyforma , e k betűi. 30. Éneklő hang. 31. Néha három oldala van. 33. Gallium, szén vegyjele. 34. ,,A” hant. 36. Nyakravaló. 38. Kerületi Ingatlan Kezelő. 40 Zamat. 41. Kossuth- díjas mezőgazdász. 43. TES. 43. Spion. 46. Szarvasfajta. 48. Arad a tömeg. 50. Kettősöetű. 51. Pl. sebészek. 54. Munka, dolog lati­nul, 55, Elő betűi keverve. 5% A te tulajdonod. 58. Költő, az Uj Idők szerkesztője. Nemrégen meg­jelent könyvének címe: Emberek és állomások (1898—). 59. A fel­vidék kezdete! 60. Testrész. 61. Édesség. 62. Csökkentette-e a fi­zetésemet? 84. ismeretlen mono­gramja. 65. Zérus. 07. Dal, an­golul. 68. Folyik a könnye. 69. Török férfinév. 71. John . . . , amerikai Oscar-díjas western- színész. 73. Éktelenül lángol. 75. Ez a lány. 77. Az ellenállás mér­tékegységének betűi, keverve. 79. Nemcsak én. 80. il'Tyrag. 82. ' Orosz férfinév'. 84. Kötőszó. 86. LC. 87. Német folyó. 89. Mutató­szó. 90. Avion az eleién! 92. ö, németül. 94. Híres futtatások szín­helye. 96. ... di Lasso, német- alföldi zeneszerző U332—1594). 99. Ráhull. 101. Hajó része. 102. Dug, eltesz a Szem elől. 104. Költő, a . Nyugat munkatársa. Harcolt a Tanácsköztársaság Idején, Szőlő- türt című verseskötete 1965-ben jelent meg (1896—). 105. Romániai magyar költő, műfordító (1929—). Függőleges: 1. Kossuth-díjas, érdemes művész, bariton. Külföl­dön él (1906—). •>. Római kettes. 3. Emel! 4. Cipészszerszámok. 5. lró. költő. Kossülh-dijas. A Magyar írószövetség elnöke. A Szakadék írója (1912— j. 6. Papír­ra vetette. 8. Okozat szülője. 9. Mértani alakzat. 10. Északi férfi­név. 11. Költő, műfordító (1754— 1830). 12. A legkisebbek ..munka­helyével” kapcsolatos. 13. Opera­énekes, tenor, Európa-szerte so­kat szerepel (1918—>. 16. Szemé­lyes névmás. 19. Rövid férfinév, keverve. 20. Gambrinus itala. 23. Parányi. 26. Albán pénznem. 29. Kiváló művészünk, karakter­szerepeiről ismert (1897—). 31. Lét. 32. Kétszeres KoSsuth-díjas szobrászművészünk. Legismertebb műve a vecsési Parlamenter­szobor. 1903—). 34. Mérnök. Kos­suth szárnysegédbe. elkísérte amerikai emigrációjába és az ot­tani polgárháborúban is harcolt. (1811—). 35. Város, oroszul. 37. Ke­resztül. 39. Ébred. 42. Madár és légiforgalmi társaság neve. 44.. Egymásután mond. 47. Ceruza­márka. 49. ..öszes” lószfn. 50. Jó húsban van. 52. Balaton teszí. S3. Magyar származású ftanc.a zene­szerző, sanzonjai világhírűek. (1905—1.). 55. Költő, író. Kossuth- díjas. Ismert müve Prenn Ferenc hányatott élete (1896—). 56. Kos- suth-díjas fizikus, a Rádió és Te­levízió állandó előadója. (1895—). 59. Újból divat ez a írizuratípus. 61. Bátornak lenni. 6.. VOW. 64. Régi népi hangszer. b3. Udvarias megszólítás, németül. 66. Női név falusiasán. 70. ifjúsági havllap röviden. 72. Nizza francia neve. 74. A SZOT főtitkára, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa El­nökségének tagja. (1917—). 76. Ruhájának tartozéka. 78. Kéreté, magához rendelé. 81. Titokban fi­gyeled. 83. Esőben álló. 85. Vo­nat közlekedik rajta. 88. Idegen női név. 90. Forma. 91. ... Árpád, színész-rendező. (1876—1937.) 93. VIT- és Liszt-díjas kumaraéneke- sünk. érdemes művész (1925—), 95. Afrikai folyam német neve. 97. Részvénytársaság. 98. Külön­böző magánhangzók. 100. Dél- vietnami bábkormány elnöke volt. 103. JD. , (SZEREK) Beküldendő a vízsz. i„ 58., 104., 105. a függ. 1., 5.. 11.. 13., 29.. 32.. 34., 53., 55.. 56., 74., 93. számú so­rok megfejtése 1971. március 29-én déli 12 óráig, levelezőlapon. a Megyei Művelődési Központ Szek- szárd címre. A levelezőlapra kér­jük ráírni „REJTVÉNY”. A helyes megfejtést beküldők között 5 db könyvet sorsolunk ki. Az 1971. március 7-1 rejtvény helyes megfejtése: Dolores Ibár­ruri — Basilides — Sand — Déry­né — Nana — Elek Ilona — An­gela Davis — Benke Valéria — Toti Dal Monte — jsugenia Cotton — Jane Fonda — Bandaranaike — Maria Callas — Antea — Ida. Könyvjutalmat nyertek: Baller Ferenc Paks. Dózsa u. 24. Erdei Józsefné Tamási. Bocskai u. 1. Kiss Gvuláné Szekszard. Pollack A'7. Méhes István Dunaföldvár, Paksi u. 3. Molnár Nándor Máza, Vasútállomás. A könyveket pos­tán küldjük el. szabad idejüket az alkotó­munkának szentelhessék. Nem véletleh, hogy a 70 író közül mindössze 5 „szabadúszó”, aki sehol sincs munkaviszonyban, nem számítva az egyetemi hallgatókat. De bizonyos, hogy ez a néhány író sem írói tisz­teletdíjából tartja fenn magát. Legtöbben az újságírásban ke­resnek kiutat. De tévedés vol­na azt gondolni, hogy ott va­lamiféle szinekúrát élveznek. Ellenkezőleg: a többi — szép­írói tevékenységet nem foly­tató — újságíróval egyforma teljesítményt kötelesek nyúj­tani. ám valahogyan ez a munkakör mégis a legköze­lebb áll hozzájuk, s viszony­lag a legtöbb lehetőséget nyújtja az alkotótevékenység­hez. . Ha az imént arra a meg­állapításra jutottunk, hogy íróink alkotómunkából szár­mazó jövedelme a létfenntar­tás szempontjából alig vehető számba, akkor ezt most azzal kell kiegészítenünk, hogy az „írói mesterség” hasonlókép­pen csak másodlagos, mellé­kes tevékenységnek tekinthető, habár az írók szabad idejük és gyakran főfoglalkozásuk rová­sára is idejüknek és energiá­juknak jóval nagyobb részét fordítják alkotómunkára, mint amennyi az abból eredő jöve­delmükkel arányban lenne. Az a körülmény pedig, hogy íróink voltaképpen csak sza­bad idejükben irók, úgyszól­ván amatőrök, mindenekelőtt azt jelenti, hogy idejüknek'csak egy hányadát tudják arra a te­vékenységre fordítani, amire az író általában egész napját, egész életét fordítja. Ha pl. számha vesszük a naponta megjelenő hatalmas könyv- és folyóirat-mennyiséget, amelyet akármilyen szigorú szelekció­val, de figyelemmel kell kí­sérnie egy gyakorló írónak, ha szem előtt tartjük. hogy mun­kássága szinte elképzelhetetlen kiadós hazai és külföldi uta­zások. kiterjedt levelezés néi­k.til, akkor nyilvánvaló lesz, hogy az írói tevékenység egy egész — nem is átlagos ener­giájú és munkabírású — em­bert igényel, pedig még szót sem ejtettünk valamely na­gyobb lélegzetű mű megírásá­hoz, kihordásához szükséges, tényleges munkaidőről, arról a teljes koncentrációról, s min­den egyéb dologból való teljes kikapcsolódásról, ami nélkül igazán emélyült alkotómunka . él sem képzelhető. Igaz, világviszonylatban is igen kevés az olyan író, aki kizárólag alkotómunkásságá­ból tartja fenn magát, s a mi íróin^ munkakörülményei, al­kotási feltételei nem is abban különböznek a másokétól, hogy más, állandó foglalkozás révén kell biztosítaniuk megélhetésü­ket. A különbség e foglalkozá­sok választékában van. Úgy látszik, az sem véletlen, hogy a mi íróink legnagyobb többségükben újságírók, ha­nem úgyszólván szabály, hogy a fejlődőben lévő irodalmak a legszorosabban összefonód­nak az újságírással. A század- fordulón például a monarchia gyorsan fejlődő sajtója egy­szerűen „szolgálatba vette” az íróikat, mivel gyorsabban és jobban tudott fizetni, s ebben keresendő az akkori sajtó „irodalmi dekórumának” ma­gyarázata is. Kétségtelen, hogy a mi sajtónk is dicsekedhet ilyen dekóriummal. s amint a magyar irodalom említett kor­szakában „regénydifteritiszről”, mosolygó külsejű novellákban és tárcákban elporladó regény­témákról beszéltek, hasonló­képp tapasztalható bizonyos kifulladás nálunk is épp azok­nál az íróknál, akiket leg­inkább igénybe vesz a sajtó. Hogy pedig ebben valóban van valami törvényszerűség, azt a két háború közti romá­niai magyar irodalom példája is alátámasztja. Tabéry Géza írja erről az időszakról: „Egye. dűl a toll hivatása tart el min­ket. Valamiben az írótollon kí­vül mindannyiunknak meg kell kapaszkodnunk”. S az .,írósors palettáján”, mint írja, „a ta­nárkék és a publicisztika cinó- bere” a két uralkodó szín.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents