Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-17 / 64. szám
a. közgazdasági szakközépiskola épülete szintén az elmúlt ötéves terv során készült. Foto: G, KV% lakóházak Bonyhád a Völgység „fővárosa”. Az előnyös földrajzi fekvésű, megyeszéli község már évtizedekkel ezelőtt rangos település volt, módja megyeszerte, állattenyésztése pedig még az Ország határain túl is híres. Bonyhád rangját azonban már régóta nemcsak mezőgazdasága, hanem fejlődő ipara is adja, mely széles környék kisebb településeire gyakorol szívó. hatást, A járási székhely tavaly megkapta a „nagyközség” rangot, lélekszámú pedig már a tizen-. kétezres számot közelíti. Az elmúlt ötéves terv során a nagyközség jellege sarkalatos változásokon ment át. Kinőtte régi, történelmi központját, új, immár városias negyede épült A lakosság tizennyolc százaléka költözött összesen 526 új lakásba. A családi házas építkezési forma mellett megjelentek az emeletes házak. A község fejlesztésére az eredeti tervek szerint negyvennyolcmillió forintot szántak. A ténylegesen megvalósult beruházások — új közgazdasági szakközépiskola, áruház, az üzemek bővítése, korszerűsítése — értéke felül jár a nyolcvankétmillió forinton. Ez minden lakosra, csecsemőtől az aggastyánig, közel hétezer-kétszáz forintos beruházást jelent. Fényképfelvételeinken bemutatunk néhányat a bonyhádi változások közül. Befejezésül csak annyit, hogy a negyedik ötéves terv további százhúszmillió forintot irányoz elő a Völgység fővárosának fejlesztésére. Tanács A „tanács” szó útbaigazítást jelent valamilyen ügyes-bajos dolog, gond, probléma megoldásában, nehézségek elhárításánál. Jelenti azonban a tanácskozásra egybegyűltek testületét is, akik közös erőfeszítéssel igyekeznek az előbb mondott feladatnak megfelelni, tehát tanácsot adni. Lótó-futó mindennapjaink során minderre ritkán gondolunk, pedig nincs olyan felnőtt magyar állam-'' polgár, akinek valamilyen dolga ne akadt volna már „A TAJSÁCS"-csal, és é? Ifnftár a szó harmadik értelme, sőt tartalmában történelmi íeg változott értelme is. Évszázadokkal ezelőtt a király „tanácsba hívta” a főurakat. A főúr hangsúlyozandó, hisz kinevezett személyeket, vagy örökletes jogon szerzett cím- és hatalom birtokosokat jelölt Ma a tanács tagjait választják, méghozzá a legszélesebb körből választják és ez sarkalatos különbség. Ne féljünk a sokszor koptatott szavaktól! Azt is méltán mondhatjuk, hogy államunknak a tanácsrendszeren alapuló felépítése tulajdonképpen az egész nép kollektív bölcsességére apellálva jött létre. A kezdeti szőelemzésre visszatérve, éppúgy van „jó tanács”, mint ahogyan „rossz tanács” is. Ne csak az esetenkénti felkérésre, baráti szívességből, vagy más okból adott útbaigazításokra gondoljunk, hanem a választott testületekre is. A két feltétel nélkülözhetetlen ahhoz, hogy egy tanács, valójában jó tanács legyen. Az egyik a bizalom, a másik a felkészültség. Nagyon nehéz lenne, de felesleges is a kettő között fokozati különbséget tenni. Az elkövetkező választások során, sőt már azt megelőzően, a jelöléseknél, a választópolgároknak bőséges módjuk lesz viszont a jelöltek közti megkülönböztetésre. Aszerint, hogy azok milyen mértékben bírják Irgalmukat. Közérdek, így tehát egyéni Népújság 5 érdek is, hogy tényleges bizalom nyilvánuljon meg a választandók iránt. A tanácsok alapegységeinél, a községeknél, illetve az egyes tanácsi választókörzetekben csupán néhány száz ember el, ami többnyire közeli ismeretséget, valós emberi kapcsolatot feltételez választó és jelölt között. Ez az emberi kapcsolat sem elhanyagolandó, hiszen annyit jelent, hogy öl^áttV: széméiyélc ‘ Intézik’ - a választópolgárok ügyeit, akik közveftei}.. isrner,ősöJfe ...... ] VÍilyen ügyeket? A febJ-*A ruár 10-én törvényerőre emelkedett „Törvény a tanácsokról” fejezetek, paragrafusok, pontok és alpontok sorában határolja körül a tanácsok feladatát, hatáskörét, működését, a tanácstagok, a végrehajtó bizottság és a tisztségviselők jogait és kötelességeit. A feladatok körülhatárolásánál elsőként ezt rögzíti le a törvény: „A tanács tevékenysége során képviseli a lakosság érdekeit” A jogok, kötelességek és feladatkörök leszögezésénél a törvény legelőre a tanácstagokat vette. A törvények nem lírai alkotások. Bár ilyen is van, ennek a ténynek legelőször is ne érzelmi, hanem tartalmi, fontossági, sorrendbeli jelentőséget tulajdonítsunk. Mire van joga a tanácstagnak, akinek munkája „a választók bizalmán alapuló, megtisztelő, közéleti tevékenység?” Mint hivatalos személynek, joga, hogy részt vegyen a tanács tevékenységében, tanácsrendeletek és határozatok meghozatalában. A tanács bármely tisztségébe és bizottságába megválasztható. Megbízás alapján képviselheti a tanácsot. Bármilyen közérdekű kérdést, vagy javaslatot a tanács és a végrehajtó bizottság elé terjeszthet. Ä tanácsi hatáskörbe tartozó ügyekben felvilágosítást kérhet bárkitől és legkésőbb tizenöt napon belül választ kell, hogy kapjon. összehívhatja választóinak gyűlését. Jogok természetesen nincsenek kötelességek nélkül. A tanácstag kötelessége képviselni választói és lakhelye érdekeit, tevékenyen részt kell vennie a tanácsi munkában, személyesen is méltó magatartást kell tanúsítania a köz- és magánélet minden területén. Választói megbízásait a közérdeket szem előtt tartva kell képviselnie, és végül az utolsó, de egyáltalán nem legkevésbé fontos kötelessége: „közvetlen és rendszeres kapcsolatot tartani a lakossággal, bevonni a lakosságot a tanácsi feladatok megoldásába.” A felkészültséget Is emlí- 1 tettük a két feltétel közt, mely szerintünk nélkülözhetetlen ahhoz, hogy egy tanács valóban jó tanács legyen. A tanács végrehajtó bizottságán és szakigazgatási szervein keresztül irányítja választópolgárai életét, köz- igazgatási funkciót tölt be. A közigazgatás pedig szakma, melyet el kell sajátítani. Más rendelkezések, melyekről korábban már írtunk lapunkban, intézkednek arról, hogy ez a felkészültség minél alaposabb legyen. A tanácsakadémiák tanulmányi idejét növelték, a tananyagot tartalmasabbá tették, a szak- igazgatási szerv vezetőjének, a végrehajtó bizottság titkárának, funkcióját pedig nem kötik egy választási ciklushoz. A párt politikájának szellemében, az államigazgatás egész gyakorlata, a választás, rendszere mind arra irányul, hogy a tanács, valóban „jó tanács’’ lehessen. ORDAS fVÄN A szekszárdi műszergyár felvételre keres: KÖNYVELŐI munkakörbe gimnáziumi, vagy közgazdasági technikumi érettségivel rendelkező munkaerőt, valamint REZSIGAZDA munkakörbe technikumi érettségivel és ipari gyakorlattal rendelkező munkaerőt. Fizetés kollektív szerződés szerint. Jelentkezés a szekszárdi műszergyár munkaügyi osztályán. (237) Jegyzet egy felmondás tanulságairól A háromgyermekes anya hátrányosabb helyzetbe került, mini volt Így nem szabad. A hiba nem annyira az elküldés tényé» ben van, inkább a felelőtlen felvétellel és az eljárással (ént. Három műszakos váltásban, 16 esztendőn &t, egyhuzamban. a Paksi Konzervgyárban dolgozott, amikor a népessé vált család, a kicsiny gyermekek ellátásával összeegyeztet- hetőbb időbeosztású munkára alkalmazta I*. Józsefnél pák« si telephelyén a vasipari vállalat. Korai volt a család öröme, mert alig két hónappal az asszony munkába állása után, 1971. január 14-én megszüntették az 1200 forintos átlagkeresetű raktári segédmunkásnő munkaviszonyát. A háromgyerekes anya és családja reményeikkel ellentétben hátrányosabb helyzetbe került, mint korábban volt. A vállalat vezetői ugyanis időközben rájöttek arra, hogy a paksi telepen felesleges a raktárban két embert alkalmazni, elegendő egy is. Ezt a „gordiuszi csomót” úgy vágták ketté, hogy felmondtak L. Józsefnének, megváltak a három kicsiny gyermekét ellátó anyától. Sérelmesnek tartotta a határozatot az asszony, fellebbezett a vállalati, majd a másodfokú döntőbizottsághoz. „Felvételem alkalmából nekem ilyen kilátásokat nem is említettek. Engemet Pakson alkalmaztak állandó munkahelyre. Nem szeretem váltogatni a munkahelyeket, főként nem oly módon, hogy megkérdezésem nélkül, családomtól 3-5 kilométernyi távolságra helyezzenek át. Érthetetlen számomra, hogy a vállalat miért ajánlott fel szekszárdi munkahelyet azzal a megjegyzéssel, hogy nemleges válasz esetén felmondja munkaviszonyomat” — írja többek között, a döntőbizottsághoz címzett levélben a két szék között a pad alá került anya. Mást nem tehettek, mindkét fokon el kellett, hogy utasítsa a döntőbizottság a felmondás hatálytalanítását kérő asszonyt. Hogy miért? Tették azért, mert köti őket a törvény betűje, mivel a vasipari vállalat jog szerint nem követett el törvénysértést. Ugyanis az egy évnél rővidebb munkaviszony külön indoklás nélkül is megszüntethető. Mivel L Józsefné áthelyezés híján elveszítette a háromgyermekes anyának kijáró és korábban élvezett védettségét, megtehették, hogy elküldjék. Mégis hiba van a kréta körül. Indoka ugyan még külön is lett volna a vállalatnak a felmondáshoz, de... Miért vették fel, miért hagyták kilépni a kon zervgyárból? Forma szerint nem csorbult a jog, de nagy csorbát szenvedett a szocialista erkölcs, az anyaság védelme, a többgyermekes anyákat övező megbecsülés gyakorta reklamált kívánalma. Utólag mondják: meggondolhatta volna az asszonyka a munkahely-változtatást. Most már azzal is érvelnek, hogy Összeférhetetlen a feleség alkalmazása a férj raktáros! beosztásával. Mindezek még igazak is lehetnek, de... mégis sántít a felelősség áthárítása. Pár hónappal ezelőtt az előbbit és a kilátásokat nem tudták a vállalatnál? Elmarasztalható-e a törvényben járatlan édesanya azért, mert apró gyermekeinek jobb ellátásában reménykedve, egy műszakos állást vállal? így nem szabad. Az előrelátás, a kötelező körültekintés és a méltányosság ez esetben hiányzott a vasipari vállalatnál. Az emberi sorsok intézésekor elengedhetetlen megfontoltsággal és kellő előretekintéssel megkímélhették volna ezt a családot a töréstől, az újrakezdés nehézségeitől. Nem nélkülözheti a család a második keresetet, újra kell kezdeni, hiszen öt embernek kevés a férj 1700 forintnyi fizetése. Ha minden sikerül, ha harminc napon belül talál L. Józsefné új munkahelyet, folyamatos marad a munkaviszonya. Okulásul szolgálnak a történtek. Az L. Józsefné esetében tanúsított elítélhető eljárás mellett arról is bizonyságot adtak, hogy a helyes munkaerő-gazdálkodás, a családvédelmi törvény szellemének hőn óhajtott, mindennapi érvényesítése terén még vannak kívánnivalók.-5 -é 1971. március 17. Bonyhádi változások
