Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-17 / 64. szám

Magasabb szinten Beszélgetés a népszerűségről, a felelősségről és a munkakapcsolatokról Vári Györggyel a Déldunán­túli Áramszolgáltató Vállalat szekszárdi üzemigazgatósága igazgatójával a népszerűség­ről, a felelősségről és a mun­kakapcsolatokról beszélgetünk. — Hány embernek paran­csol Vári elvtárs? — Üzemigazgatóságunk 272 dolgozót foglalkoztat. Hogy úgymond jam ez a személyi ál­lományunk. E 272 ember munkáját irányítom, irányít­juk, de én azt hiszem nagyon ritkán parancsolgatok. Úgy­szólván soha. — Nem tartozik a stílu­sához a magasabb hang? — Szerintem nincs rá szük­ség. Határozottságra, követ­kezetességre igen. De magasabb hangra nem. Jól tudom, ter­mészetesen, hogy az emberek, emberek, nem angyalok. Oly­kor megesik, hogy a kérő szó nem talál meghallgatásra. Mégis az a véleményem, hogy nincs helye az útszéli hang­nak az irányítómunkában. A közelmúltban tartottunk ép­pen egy fegyelmi tárgyalást. Olyan emberrel álltunk szem­ben, aki súlyosan vétett mind gz üzemi, mind a munka- fegyelem ellen, s ügyét tár­gyalva némelykor úgy érez­tem, talán ordítani kellene, annyira cinikusan viselkedett. Magamra parancsoltam. Fe­gyelmezettség önuralom nél­kül nem megy. — Gyakori a fegyelme­zetlenség? — Nem mondhatnám. In­kább azt mondanám, hogy üzemigazgatóságunk dolgozói­nak többsége rendszerető, dolgos, szorgalmas ember. Ezt az is jól bizonyítja, hogy dol­gozóink ötven százaléka törzs- gárdatag. Mit jelent ez? Több mint. 10 éves munkaviszonyt. Van egy nagyon mostoha munkaterületünk, a hálózat- szerelés. Ott már valamivel rosszabb a helyzet. A hálózat- szerelők nehéz fizikai mun­kát végeznek, munkakörülmé­nyeik rosszak. Ehhez képest nem tudjuk megfizetni őket úgy, miként szeretnénk. Ezen a területen a fluktuáció nagy. Olyan minőségromlás követ­kezett be, amely megnehezíti a technológiai fegyelem be­tartását. Más részről viszont mindent elkövetünk, hogy a hálózatszerelők érezzék a megbecsülést, a gondoskodást. 10—11 forint az átlag órabér. Naponta gépkpesival visszük őket a munkahelyekre, és gép­kocsivaj szállítjuk őket haza. Kiküldetési átalányt kapnak, ha szükséges, akkor még szál­láspénzt is... — Vári elvtárs. érdemes a DÉDÁS^-nál a terzsgárda- tfigok sorába kerülni? Közéletünk Tegnap délelőtt tartotta so-' ron következő ülését a dom­bóvári városi tanács végre­hajtó bizottsága. Elsőként Vidóczy László, a vb .elnöke terjesztett be je­lentést a lejárt határidejű vb- határozatok végrehajtásáról, majd a „Középiskolák nevelő­munkája. helyzete, problémái” címmel Veress József és Ge­lencsér József iskolaigazgatók tartottak beszámolót. Kiegészítő jelentésként az oktatási és népművelési állan­dó bizottság vizsgálatáról hangzott el hozzászólás. A dombóvári városi tanács végrehajtó bizottságának ülése bejelentésekkel ért véget. — De még mennyire. Tíz év után a dolgozó 400 forint pénzjutalmat kap és fizetésén kívül havonta 50 forintot. Húsz év után ennek dupláját Harminc év után a jutalom ezer forint, a havi külön fi­zetés kétszáz forint. Negyven év szolgálat után az egyszeri jutalom össeege 1500 forint, a havi törzsgárdatag-pótlék négyszáz forint. Más szem­pontból is kifejezésre juttat­juk az itt. dolgozó emberek iránt a megbecsülést. Segítjük őket a tanulásban, a tovább­képzésben. Aki például 10 év óta a hálózatszerelésben se­gédmunkás, azt mi már nem tekintjük segédmunkásnak. Más szóval minőségi különb­séget is testünk, a nagy gva- korlajot, a szskmai hozzáér­tést házon belül elismerjük. — Az utánpótlásról gon­doskodnak? — Hogyne. Minden évben felszabadítunk 20 ipari tanu­lót. Ezeknek a fele nyomban elmegy tőlünk. Ez azonban számunkra nem okoz megle­petést. Van egy bizonyos ön­védelmi helyzet is, ami azt jelenti, hogy általában rátar­tással képezzük az ipari ta­nulókat. rendszerint ötven százalékkal többet. mint amennyire szükségünk van Miért mennek el? Több do­loggal magyarázható. Réseiben azért, mert szélesíteni, bőví­teni kívániák szakmai tudá­sukat, részben az otthonhoz ígvekeznek közelebb kerülni. Sok esetben néhány év múl­va újból visszajönnek hoz­zánk. Megmondom őszintén, szélesebb szakmai tudással és látókörrel. — Igazgatóként mit tart a népszerűségről? — A népsűrűségről? — Igen. — Ahhoz, hogy egy vezető élő, eleven kapcsolatot tart­son beosztbttaival, feltétlenül szükség van arra, hogy ismer­jék, elismerjék az embert. De nekem az a véleményem, hogy a vezető tevékenységét ne az olcsó népszerűség jellemezze. Ne tegyen könnyelmű, fele­lőtlen és megvalósíthatatlan ígéreteket. Legyen mindig őszinte és egyértelmű, ha sza­bad ezt a kifejezést használ­ni tovább menve: szerintem egy vezetőnek ismernie kell a dolgozók mindegyikét. Leg­alábbis olyan mértékig, hogy­ha szóba kerül egy ember, nyomban be tudja őt „tájol­ni”, tudjam kiről van szó. Népszerűség. Hát ez bizony érdekes kérdés. Annál is in­kább mert elengedhetetlen, hogy ne keresztezzem egyszer- másszor az egyén érdekeit. Ilyenkor nem hiszem, hogy népszerű yagypk. Mindeneset­re azt vallom, feltétlenül sziik­■ ség. van arra, hogy elismerje­nek úgy is mint vezetőt, úgy is mint embert, sőt úgy is mint szakembert. Nem szeret­ném fcülön választani a szak­embert a vezetőtől, de sokszor külön kell egymástól válasz­tani a kettőt. — A népszerűség azonos a tekintéllyel, illetőleg a te­kintély azonos a népszerű­séggel? — Távolról sem. Lehet va­laki tekintélyes és népszerű vezető egyszerre, ám az is elő­fordulhat, hogy van tekinté­lye, de nincs népszerűsége, vagy van népszerűsége, de nincs tekintélye. Ilyenkor én mindenesetre valahol egy fa­lat érzek. Azt tartom ideális­nak, ha egv vezető pépseerű is és tekintélyes is. Ennek bi­zonyára lehet valahol egy Öt­vözeti optimuma. De talán be­széljek a saját gyakorlatom­ról. Úgy vélem, a dolgozó tár­sakkal leülni fehér asztal mel­lé még nem okvetlen jelent bizalmaskodást, haverkodást. Megmondom őszintén: megbe­csülésem jelét érzem, amikor meghívnak brigádvacsorára. Számomra ez valóban nagy megbecsülés, a dolgozók ré­széről. Ennek ellenére én ke­vés emberrel vagyok tegeződő viszonyban, főleg az idős sze­relőkkel. — Van ideje foglalkozni a dolgozók egyéni problé­máival? — Azt vallom, egv vezető­nek is nagyjából nyolc óra a munkaideje. Én azt az igaz­gatót becsülöm, aki napi nyolc oraba bele tudja vinni a munkáját, és jut ideje min­denre. Egyébként a vezetés tudományához az is hozzá tar­tozik, hogv az igazgató tud­jon gazdálkodni az idejével. Súlyozottan kegelie a problé­mákat. Minden kérkedés nél­kül állítom, hogy van időm foglalkozni a dolgozók prob­lémáival. — Beiöhet ide az igazga­tói irodába bárki, bármi­kor? — Nincs fogadási idő. Van ahol célszerű bevezetni, ná­lunk a létszám nem indokol­ta. ~ Vilrt elvtárs, meddig lehet in ember egy gazda­sági vezető? ~ Arra gondol meddig néz­heti el a hanyagságot? Ne nézze el. Amikor egv dolgozó szembe kerül a közösség ér­dekeivel. és ha sem a szón szó. sem a figyelmeztetés nem használ, akkor nines más hát­ra, mint a felmondás — Gyakorlatban is ezt az elvet alkalmazza? — Tgen. önmagommal és a kollektívával kerülnék szem­be, ha mást alkalmaznák. — Köszön?íik a beszélge­tést Vári elvtárs. — Sz. P. — Helikonra készülődve Lezajlott a megyei középiskolás vers-, és prózamondó verseny Befejeződött a kétnapos ve?s_ és prózamondó verseny Szek- szárdon. A vetélkedő szín­helye a Rózsa Ferenc Szak­közép iskola kollégiuma volt, ahová a megye 17 középisko­lájának 70 tanulója sereglett össze szombaton és vasárnap. A versenykiírások szerint annyi aranyérmet lehetett vol­na kiosztani, ahány közép­iskola benevezett a versenybe, ám a három tagú zsűri végül úgy határozott, hogy csak 15 aranyérmet oszt ki a fiatalok között. Á zsűri tagjai: Keszt­helyi (György, a Bajai Tanító­képző Főiskola tanszékvezető­je. Nagy Géza, az iskola do­cense. valamint Dobos Gyula, a KISZ MB középiskolai fe­lelőse. Első helyezést a szekszárdi Garay-gimnázium ért eí, öt aranyéremmel, melyeket Né­meth Judit, Jánosi György, Papp Györgyi, Esküdt Judit és Páterbence Anikó kaptak. Az ifjú versmondók felkészítő ta­nára Nagy Andor volt. Második a bonyhádi Petőfi Sándor Gimnázium lett, három aranyéremmel. Szentes Ilona, Lovász Edit és Pócs Margit kapták. Felkészítő tanáruk: Pálos László és Istók Kálmán. Harmadik helyezést a paksi gimnázium tanulói értek el, a nekik kiosztott két aranyérem tulajdonosai Eisenberger Mar­git és Fitcz Magdolna, taná­ruk Gálosi Jánosné és Gálosi János. Aranyéremmel — egyt>en á keszthelyi Helikonon való rész­vétellel — jutalmazta még a zsűri Kőrössy Máriát, a bony­hádi Perczel Mór szakközép­iskola tanulóját, Béres Juditot, a bátaszéki gimnázium tanuló­ját, Takács Rózsát, a tolnai gimnázium versenyzőjét, Gyi- móthy Lászlót, a gyönki gim­názium versenyzőjét, valamint Parádi Erzsébetet, a szekszárdi kereskedelmi szakközépiskola tanulóját. A tizenöt aranyérem mellett kiosztottak egy ezüst- és há­rom bronzérmet is. Szezo n k ezdés március IS-én Valamennyi téglagyárban, így a Baranya—Tolna megyei Téglaipari. Vállalat csatári téglagyárában is március V5-én kezdték meg a tégla gyártását. A kemencék beindítására kö­rülbelül három hét múlva ke­rül sor. addig 10 órás váltott műszakban naponta 50 ezer nyers téglát készítenek. Nyers téglából ebben az évben a csatáriak hétmillió-hétszáz­ezer darabot, égetett téglából pedig hétmillió darabot Készí­tenek. Ugyancsak hétfőn kezdődött a szezon az Építőanyagipari Vállalat paksi betonüzemében. Télen a vállalat dolgozói a betonáruhoz szükséges vas­szerkezeteket készítették elő. A betonba olyan védőanyagot kevernek, amely lehetővé te­szi. hogy mínusz 5 Celsius fokos hőmérsékleten is tud­janak dolgozpi. Üzemanyag­töltő állomás Zom bán A Szekszárd—siófoki útvo­nalon — különösen a nyári időszakban — nagy a gépko­csiforgalom. Egyre növekszik az igény a jobb benzinellátás iránt. Az ÁFOR ennek a jogos kérésnek tesz eleget, és rövi­desen megkezdi Zombán a benzintöltő állomás építését. Erre a község Kéty felőli ré­szén. a sportpálya mellett ke­rül sor, ahol jelenleg a gáz­cseretelep van. A közeli na­pokban 150—200 méterrel hát­rább helyezik a gázcseretele­pet, és amint ez megtörtént, a kivitelezők hozzáfognak az üzemanyagtöltő állomás épí­tésének földmunkáihoz. Az előzetes tervek szerint október közepén kell átadni üzemké­pes állapotban az új telepet, ahol nemcsak benzint, hanem gázolajat is árusítanak. Tamási képviselőjelöltje: Szászi Gábor Tegnap kora délután tar­tották Tamásiban a Vl-os számú országgyűlési választó- kerület képviselői jelölőgyű­lését. Az ifjúsági ház nagy­termét zsúfolásig megtöltő közönség előtt Tolnai Ferenc, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára, mint a jelölőgyülés előadója, tartott beszédet. Beszédében ismertette az el­múlt választások óta orszá­gunkban és itt a megyénkben is végbement fejlődést. Ez a fejlődés a gazdasági alapja annak, hogy most a választópolgárok abban a biztos tudatban adhat­ják le szavazatukat az általuk jelölendő képvise­lőre, hogy az ország a megfelelő irányban halad. Szilárd tör­vényesség, alkotmányos rend jellemzi mindennapjainkat. A harmadik ötéves terv idősza­kában a paraszti lakosság jö­vedelme felzárkózott a mun­kásságéhoz. Amellett, hogy az ipar jelentős eredményeket mutathat fel, megyénk vál­tozatlanul mezőgazdasági jel­legű. Megváltozott falvaink képe. Negyvenkilenc települé­sen például már biztosított a vezetékes vízszolgáltatás Hat­ezerkétszáz lakásból 1300 ál­lami kivitelben készült el, de még nem mondhatjuk azt, hogy valamennyi lakásproblé­mát sikerült megoldanunk, jóllehet az építőipar 700 mil­liós termelési értéke minden eddigit felülmúl. — A megye fejlődése is nagyszerűen bizonyítja, hogy az a poltika, az a progTam, melyre négy év­vel ezelőtt szavazatunkat adtuk, helyesnek bizo­nyult — mondotta befejezésül az előadó. Ezután tért rá arra, hogy a Hazafias Népfront a különböző szervekkel való ta­nácskozás után olyan jelöltet javasol, aki eddigi munkájá­val, magatartásával kiérde­melte a dolgozók bizalmát. Szászi Gábor, a tamási gim­názium igazgatóhelyettese 1932-ben született. Szekszár- don végezte általános és kö­zépiskoláit, majd 1955-ben a ' estnevelési Főiskolán szer­it oklevelet. 1948 óta részt asz az ifjúsági mozgalomban. 957-től a Tamási Járási Sport ’>követség elnökségének tagja. Tavaly elvégezte az esti egye­temet. — Ajánljuk, hogy indítsák képviselőjelöltüknek — java­solta Tolnai Ferenc. Több hozzászóló részletesen méltatta Szászi Gábor sze­mélyét és eddigi ipunkássá- gát, majd a jelölőgyűlés egy­hangúan elfogadta őt a Vl-os számú választókerület képvi­selőjelöltjéül. Szászi Gábor meghatottan köszönte meg az iránta megnyilvánult bizal­mat és ígéretet tett. hogy megválasztása esetén a párt X. kongresszusán megjelölt politika szellemében és an­nak megvalósításáért fog dol­gozni. A jelölőgyűlést a tamási gimnázium irodalmi színpada- * nak níyós műsora zárta.

Next

/
Thumbnails
Contents