Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)

1971-03-03 / 52. szám

»*V¥¥WA‘»YYY»VvYYY..vY.YVVYVYVYf ¥»V¥¥YYY»V»v»V¥W!»V*,»VTY V'rYVVY'VYVYVYVrf Vf YY VYv*VY."r.»YiMr'r'*YYvY»Yi Hwmmvwvmw ■Y — 26. — Eszerint amíg általa még pontosan fel nem derített, bármilyen körülmény megzavarta üzleti köreit, mindig az utazás mellett döntött. Néhány hetes, vagy hónapos tengeri út luxusyachtjának nyugalma mindig hozzásegítette az ismeretlen erők felderítéséhez, s mire vissza­tért Nápolyba, elültek már a zavar hullámai, s ha hálóját imitt-amott meg is tépdeste a rend­őrség és néhány kisstílű ügynöke lakat alá is került, hozzá sosem érhettek el a vádaskodások. Ezúttal se hagyja magát és sem Rómában, sem másutt nem lesz Luciano-per. Maria Bel- lonit magával viszi és úgy döntött, Bertit is fel­veszi hajójára. Kellemetlen lenne, ha Matranga a hekusok kezére jutna. Talán még fecsegne is... Gúnyosan elvigyorodott. „Majd a tenger megold minden gondot” mélázott. „De lehet, hogy csak a palermóiak hatalmi harca zavarta meg üzle­tét és minden más csupán képzelődés.” „Lehet” — állapította meg, de bármennyire vágyott is most mozdulatlan paradicsom béké­je után, mennie kell. Jobb óvatosnak lenni, sem­mint megijedni. Régi, de bölcs maffia-mondás volt ez és Luciano ehhez tartotta magát... Egyszer azért szeretne még eljutni Lercara Friddi-be, ahol apja oldalán már nyolceszten­dős korában a kénbányában dolgozott. „Rot­hadt proletársors” és arra gondolt, ugyan, ki merné feltételezni ma róla, akinek csak a Banc of Englandnál 56 millió dollárja van, hogy va­laha koszos, mindenkitől lenézett kénbányász, a patkánynál is alávalóbb volt, mert a patkány legalább nem teszi be lábát a pirít emberváita és dögletes levegőt árasztó tárnáiba. Két elemi osztályt járt Friddi-ben s nem tanulhatott to­vább. Ma is áldhatja apját, mert az öregnek, még volt annyi ereje, hogy 1906-ban fél tüdővel nekivágjon Amerikának. Lucianonak eszébe ju­tott most az a bizarr ötlet is, mi lett volna be­lőle, ha Lercara Friddi-ben marad, mivé lett volna. Talán „vörös”. Ugyanolyan ostoba, mint a többi, szíját nyomorában megrekedt munkás és napszámos, aki mind a szakszervezettől, a jámbor pofázástól várja sorsa jobbrafordulását. Holott az isten vezérnek küldte őt ebbe a vi­lágba. .. Vezér is lett. Hatalmas, rettegett em­ber, akinek tízezrek hajtják véc~e parancsait.. és most, élete alkonyán mégis ő retteg. Hogy mitől? Maga sem tudja. — Főnök — zavarta meg Lucianot töprengé­seiben Charley. — Mit akarsz? — mordult ingerülten testőré­re. — Hekusszagot érzek — és a ragyásképű ko­mikumán fintorgott. — Már te is képzelődsz? — Jó, jó. Csak úgy mondtam... — Ne zavarj. Hagyjál magamra egy kicsit — és Luciano türelmetlen mozdulattal testőrének intett, visszamehet a bárpulthoz... — Várj — — szólt utána — ha megjön a palermói gép, vezesd ide a lányt és Bertit 36. A félemeleti bárhelviség repülőtéri oldala ha­talmas táblaüvegekből épült. Innen kén vei me­sén lehetett látni a leszálló- és kifutópályákat, a távolban villóző jelző fényeket. A bár bejá­rata az ugvancsak üvegfallal elválasztott hatal­mas haliból nyílt, ahonnan mint a körfutó te­raszt mind a be- és kiiáratoh a iegyváltó- fülkéket, a poggyászfeladót és az üzletsort le­hetett megközelíteni. Az utasok zöme is itt vá­rakozott a födémet tartó márványoszlopok kö­ré rakott bőrüléseken, vagy pedig az utazáshoz szükséges cikkeket árusító üzletek előtt... Marc az egérszagtól felizgatott macska türelmetlen­ségével nyalogatta száiszeeletéf Luigi embe­reivel a bárban és a félemelet; kitáró környé­kén helyezkedett el. A megállapodás szerint az akcióra Marc adja a jelet azzal, hogy belép a bárba és Luciano felé indul. A palermói gén pontosan érkezett cvmriey a ha.llba torkolló kiiárati feUmon v-zó- Bel­lonit és Bertit. TTiilegv'ntéssel köszöntötte őket és szó nélkül előre ment. Flettret nvmohnr f■>]fTWornnt aki szern­hunvorítással figyelmeztette, maradjon a köze­lében. Luciano, Maria láttán, felkelt és tétova moz­dulattal előre lépett. Barátságosan nyújtott ke­zet a lánynak, míg Bertit csak fejbiccentéssel köszöntötte. — Sikerült? — kérdezte Mariától, miután he­lyet mutatott neki maga mellett a kerek már­ványlappal borított asztalnál. — Sajnos, csak részben — válaszolta Maria és az ölében levő táskára mutatott. — Maga hatökör — sziszegte Berti felé Lu­ciano. — Főnök, nem tehetek róla... A palermói vonal totál bedöglött — Majd bedöglesztlek én... — Lucy — csicseregte békítőén a lány — Al­berto valóban nem tehet semmiről. — És bal­kezével megsimogatta Luciano kezefejét — Alberto? — húzta fel szemöldökét Luciano. — Ki az? — Én — nyögte Berti és gyöngyöző homlokát törölgette. — Úgy? Szóval • a szállítást megszervezni nem tudtad, bezzeg a kisasszony fejét megpró­báltad elcsavarni. Na várj csak! Azonnal indu­lunk... — és Luciano megmozdult, hogy feltá- pászkodjon. — Lucy, drága, kis félreértés van — szólalt meg a lány — az én fejemet senki sem csavar­ta el és dr. Berti még sosem udvarolt nekem... Ezt igazán elhiheti. Én még sosem hazudtam. — Maid tisztázzuk a yachton — és Luciano az asztallapra tenyereit, mint aki nem akarja abbahuuvni a megkezdett mozdulatot. — Olyan szomjas vagyok... csak egy colát igyunk — mondta a lány és megállította Lu­ciano mozdulatát. — Rendben — és Luciano magához Intette a nyurga Charleyt — Hozz három colát, konyak­kal. .. — Főnök — kezdte gyöngyöző homlokkal új­ra Berti, — Manzella családját kiirtották, Bo­nifacio hulláját magam is láttam az Éden be­járata előtt, a járdán. Toto halott. A Barbera- család az utolsókat rúgja. Liggiot elkapták. Én az utolsó pillanatban, ma reggel, megkísérel­tem Hamburg felé terelni az árut és Milánó­ból Rómába rendeltem Amporealet. Arról nem tehetek, hogy a hongkongi gép késett és emiatt Maria már nem tudott a hotelbe menni... — Hagyja abban — intett bágyadtan Luciano — majd a hajón megvitatjuk a helyzetet... Charley hozta az italt; — Főnök — és jelen­tőségteljesen hunyorított a bárpult felé. (Folytatjuk) AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAa* Gyermeliliönyvhrt Dombóváron Találkozó Örsi Ferenccel Két alkalommal is elbeszél­gettek a dombóvári pajtások a Tenkes kapitánya írójával. Ujdombóváron a klubkönyv­tárban és a művelődési köz­pont nagytermében. Felgyulladtak a filmriporter- szakkör lámpái, berregtek a kis kamerák. Filmes légkör fogadta szellemes bemutatko­zását Őrsi Feri bácsinak, aki „szerkesztőségi értekezletet” tartott a Pajtás ifjú olvasói számára. A kérdésekből — melyekre fel-alá já-kálva ad­ta meg a választ Feri bácsi — sok minden érdekes kiderült; őrsi Ferenc 37 évet élt Pé­csett. első műve Barcs köz­ség történetével foglalkozott. Ismert tévéjátékai mellett re­gényeket is írt, például Bi­zonyítvány a bombatölcsér­ben. Megtudtuk azt is, hogy jelenleg Zrínyi Miklós költő­ről ír regényt. A pajtások az úttörőújságról a Pajtásról kérdezgettek, ötleteket adtak a szerkesztői munkánoz. A ta­lálkozó végén autogram- kérők árasztották el a nép­szerű írót, aki szívesen tett eleget kéréseiknek. Aki ott volt, segíthet az utókornak, mivel Őrsi Ferenc így vála­szolt arra a kérdésre, hogy írónak érzi-e magát; Majd az utókor eldönti! Babati Edit Sakkvertteny A „Könyvhét Kupa” nem vonzott hangos nézősereget, de a versenyzők árinál lelke- sebben ültek a tizenkét sakk­táblához. A négy dombóvári iskola csapatához a szarvasdi csapat is csatlakozott ezúttal. Megnyitó beszédet dr. Németh József, a DVSE sakkszakosz­tályának vezetője mondott, majd ismertette a szabályo­kat és megkezdődött a ver­seny. Az éppen szabadidős csapat a könyvtombola nyere­ményeit nézegette abban a re­ményben, hogy a kedvenc ol­vasmányát nyerheti meg. Iz­galmas versengés csak az Ének-Zenei Iskola és az Uj- dombóvári Iskola csapatai kö­zött alakult ki. Az eredmény- hirdetést Karászi Imre test­nevelő tanár tartotta: Első az Majd a gyerekek... Ezzel a címmel zajlott le Dombóváron a Gyermek­könyvhét megnyitó vetélkedője. A versenyző pajtások meg­mutatták, milyen szorgalmas olvasói a Sirály könyveknek. A játékot Vörös Károlyné vezette, aki a Móra Ferenc Könyvkiadó propagandaszerkesztője. A város négy iskolá­ja hatfős csapatot indított, de a közönség is aktívan be­kapcsolódott a játékba. A játékvezető ugyanis kérdéseket tett föl, amíg a versenyzők gondolkoztak a helyes válaszo­kon. A jó válasz esetén könyvtombola volt a jutalom a versenyen kívüli válasz 1óknak. A vetélkedőt a Gárdonyi Géza Általános Iskola csapata nyerte meg, a közönség pe­dig egy érdekes, változatos verseny élményével távozott a vasutas kultúrotthonból. Borsi Mária Málnaszörp Egyik délután a kisdobosok csillogó szemmel vették kö­rül Janikovszky Éva gyermek- írónőt. Éva néni egyik köny­vének tanulságos részét el is játszották a kisdobosok. Ez­után kérdéseket tettek föl; — Hol dolgozik? — A Móra Ferenc Könyv­kiadóban. és szalmaszál — Hány regénye jelent meg? — Eddig tíz gyermekregény, többek között a Málnaszörp és szalmaszál, Te is tudod, Ha felnőtt lehetnék. A kék nyakkendős olvasók énekszámokkal és versekkel köszöntötték Éva nénit. Veress Márta Ének-Zenei, második az Uj- dombóvár csapat. A pajtások nem búcsúztak el egymástól, mert a könyvhét más rendez­vényein még találkozhattak. Tokody Miklós Népújság 4 1971. március 3»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents