Tolna Megyei Népújság, 1971. március (21. évfolyam, 51-76. szám)
1971-03-14 / 62. szám
Franciaország politikája Afrikában A | Témoignage Chrétien írjai Furkósbot és dohány Afrikai utazása során Pompidou a volt Francia-Afrika öf : országát látogatta meg: Mauritániát, Szenegált, Elefántcsontpartot, Gabont és Kamerunt. Hamarosan újabb utazások következnek majd. Egy- egy ilyen utazás a meglátogatott fővárosokban alkalmat ad nagyszabású rokonszenv- és barátsági tüntetésekre stb ___ ( lásd a napisajtót). Azonban ném árt egy kicsit „disztíng- válni”. Először is, Pompidou megérkezése előtt mindenütt súlyos nyomás nehezedett az ellenzékre. Becslések szerint Mauritániában mintegy száz ellenzéki személyiséget, általában szakszervezeti vezetőiket és pedagógusokat tartóztattak le megelőzés címén, néhányu- kat meg is kínozták. Nouakchott gyakorlatilag ostromállapotban volt, és valószínűleg. eZ még most is tart. Akik ismerik az országot, azt mondják, hogy a fogadtatás jeges volt: a sajtó ezt finoman „komorként” jellemezte. A kormány tüntetésektől félt, amelyek nem annyira Pompidou, mint Ould Daddah rendszere ellen irányultak volna. Ugyanez volt a helyzet Szenegálban, bár ott a rendszer helyzete szilárdabb. Árpolitikai és a szakszervezeti ellenzék egy tucat vezetőjét tartóztatták le a Francig Kulturális Központ és a 'Kereskedelmi Intézet felgyújtása után. „A megtorlás — írta a kormánypárti Le Soleil — elsősorban a szakmai szervezetek marxista irányzatú fontosabb vezetői ellen irányult": értsd azok ellen a szakszervezeti vezetők ellen, akiknek többsége fellép a hatalom kisajátítása ellen. Az ellenzék itt is fel akarta használni a látogatást, hogy fellépjen a hivatalos örömmámor ellen. Szenegálban általános az elégedetlenség a rossz gazdasági helyzet következtében, amit a földimogyoró-termelés csökkentése, illetve a világpiaci árának alacsony volta váltott ki: tipikus példája ez a „harmadik világ kirablásának”, amely ellen Senghor elnök főként csak szavakban tiltakozik. Mivel a földimogyoró a kereskedelemre alapozott gazdaság bázisa, az eredmény a parasztok és a kereskedők elégedetlensége, költségvetési nehézségek, szociális követelések, romló légkör az egyetemeken. Természetesen Pompidou ebből semmit nem vett észre. „Modern* feudalizmus Elefántcsontparton a nyomásnak valószínűleg nem kellett felülmúlnia azt a mértéket, amelyet az előző évek során már amúgy is elért. Állítólagos összeesküvések után két drámai időszakra került sor, 1963—1964-ben és 1966- ban. A kínzás mindennapos volt, elraboltak embereket, akik aztán néha végleg eltűntek: mások hosszú hónapok után kiszabadultak, de örökre megtörve. A Houphouet-rendszer elleni minden ellenállást megsemmisítettek. kivéve az egyetemi köröket, ahol még létezik bizonyos tiltakozó mozgalom. Éhhez három pótlólagos adatot kell hozzáfűzni: Elefántcsontpart Nyugat-Af- rika leggazdagabb országa, az egy lakosra jutó átlagjövedelem hozzávetőleg kétszerese a többi ország hasonló mutatójának, kivéve a kis Gabont; ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a lakosság nagy tömegei nem élnek nyomorban. De ennek a viszonylagos virágzásnak a révén kialakult egy közbenső osztály, amely a kis- és köeéphivatalnokok- ból, a kereskedő kispolgárság- bál, a fekete ültetvényesekből és a számos hagyományos vezető családjából álL Ez az elég nagy számú „középosztály” (a valóságban inkább esik „tehetős osztály” az afrikai nyomorhoz viszonyítva) részt vesz a neokolonialista kizsákmányolásban, felszedve annak morzsáit. Ez a legjobb támasza Houphouet-nek. A közigazgatás és a hadsereg magasabb tisztségeiben erős francia és izraeli segédcsapat védelmezi Houphouet-t az engedetlenség minden veszélye ellen. A biztonsági szolgálatot francia és izraeli „tanácsadók” segítik — valójában ténylegesen ők irányítják. A tőzsde és az életek Gabon a legkisebb ezek közül a területek közül a lakosok számát tekintve (500 000- nél kevesebb), de évente 6 millió tonna kőolajat termel, ami már figyelemre méltó mennyiség (Algéria 40 millió tonnát termel.) Ez a kőolajtermelés, amelynek legnagyobb részét az ERAP francia vállalat tartja a kezében, komoly fejlődési reményekre jogosít. Található uránium és mangán is az országban. Ezek az indokok elegendőek az 1963-as francia katonai beavatkozás megmagyarázására Léon M’ba hatalmának helyreállítása céljából... és annak a ténynek a megmagyarázására, hogy az expedíció* hadtest továbbra is a helyér, maradt, örökösének és utódának. Albert Bongónak a megvédésére. A rendőrség és egv maroknyi európai ejtőernyős könnyen a kezében tarthatja ezt a ritkán lakott országot. Ami Kamerunt illeti, a „közvetlen neokolonializmus” szép példájáé szolgáltatja, mint ahogy Elefántcsontpart jó példa a „közvetett neokolo- nializmusra”. Elég egy pillantást vetni a kameruni fegyveres erők vezetőinek épületes jegyzékére: ezek a vezetők mind franciák. A dolog annál inkább is figyelemre méltó, mivel Kamerun egyike azoknak a ritka fekete-afrikai országoknak (Libériával és Ghánával együtt), amelyek ténylegesen nemzeti katonai káderekkel rendelkeznek, akik képzésüket az európai tisztiiskolákban szerezték (Francia- országban és Nagy-Britanniá- han). Talán Ahidjo elnök nem bízik bennük teljesen. Ahidjo (ellentétben Houphou- et-Boignyval) aligha képvisel valamilyen többséget országában. Gárdája és ő maga is a Kameruni Nemzeti Tömbből került ki; ez a párt pedig a függetlenné válás előtt „együttműködő” párt volt Semmiféle más hatalommal nem rendelkezik, mint amit a hadsereg és a francia rendőrség nyújt neki. Pedig Kamerunban létezik egy tényleges nemzeti párt, a Kameruni Népi Unió, amelyet leírhatatlan megtorlás tizedelt meg 1955 óta és amelynek egyetlen még élő vezetőjét Ernest Ouandiét Ahidjo szeptemberben letartóztatta és a yaoundei per után kivégeztette. Az Unió előző vezérét, Felix Moumiét 1960-ban Genfben megölték, alapítóját, Rubent Um Nyobét különös körülmények között gyilkolták meg az őserdőben 1958- ban. Um Nyobe halálának pontos körülményei nem ismeretesek. Félix Moumiét a francia titkosszolgálat egy „volt” ügynöke, William Betehel mérgezte meg. Ami Ouandiét illeti, magától értetődik, hogy megmenekült volna, ha Franciaország, amelytől Ahidjo százszázalékosan függ, meg akarta volna menteni. Afféle sugalmazott gyilkosság volt ez. A terrornak az a rendszere, amely Kamerunt uralmában tartja, és amely olyan békés embert Is az ellenállás soraiba állított, mint Ndongmo érsek, valószínűleg lehetővé tétFurcsa magyarázat A múlt évben megjeleni Mosolygó Medicina című könyv egyik szellemes írását 5dé*7.ük! Kovácsné szomorúan hallja a nrttry úgy ásztól, hogy' sohasem lehet gyereke. Tartottam tőle, hogy így lesz! — sóhajtja — Nálunk ez amolyan családi vonás. Már az anyámnak sem volt gyereke.” Hát ha a2 anyjának nem - nt gyereke, akkor hogy lehet, hogy ön itt áll előttem?** Válasz: vízsz. 1., függ., II. és 21. MEGHATÁROZÁSOK: VÍZSZINTES: 16. Az Orion űrhajó Jagelló hadnagya. 17. Olasz író. (Marcello). (Germán vakáció). 18. Háló, angolul. 19. ... mail (légiposta), 21, Nyílás. 22. Sporttrikó. A Tisza mettékftjlyója* névelővel. 25. . . .Lajos, színművész. 27. Chile, Kolumbia, Uruguay pénze fonetikusan. 28. Durván mozgat. 30. Szemfényvesztés. 32. Nem sűrű. & Psaüátöo Sä. Küllő,W AJTÓST. Sí. Szovjet folyó. 57. A fának is van. 39. Tengerparti város Siardi- nia északi részén. 40. Téli sporn t űzött. 42. A magyar LOT. 43. Férfi becenév. 44. Szovjet gépkocsi- márka. 4*. író eszköze, w. eleműi 47. Duplázva női név (Gábor). 49. Hegycsúcs a Kárpátokban. 51.. Női becenév. 53. Ritka családnév. 5«. Vörös, angolul. 50. Pápuák között! 80. Nóí név fordítva (+’). 61. Óriáskígyó. 03. Állami bevétel. OS. ITG. 06 Észak-malysíai város. 6». Mezőgazdasági gép. FÜGGŐLEGES: 2. Mókus. 3. Külföld! személyt az állampolgárok sorába felvenni. 4. Hiányos gép l 5. Ezen növény 6. Római 1052. 7. Csak — németül. 8. Regébelsó! 9. Osztrák és vatikánvárosi gépkocsik jelzése. 10. Nagyon — németül (fonetikusan). H. A nemzet. 12. Nó- tás egynemű betűi. IS. Jugoszláv gépkocsik Jelzése. 14. Aki a vételárat megszabja 15. Kérdöszó. 24. Papintszhajó. 25. Darálja. 2«. Ranzos labdanlgó-tröfea. 27. 3,14. 29. Kártyazsargon. 30. Képesség- vizsgálat. 31. Kosár, népiesen. 32 Gyorsan, azonnal. 34. Ülőalkalmatosság. 13. Madár. 41. Angol nemesi cím. 40. Kettős betű. 50. Szerszám. 52 szamárhang. 54. Megijed, meg. . . 55. Narr, mostanában. 57. A szervezet egyik legfontosabb eleme,. . . rendszer. 59 Nem marad le .. . éri. 61. Nagy német zeneszerző családneve, fonetikusan. 62. Két névelőnk. 03. Helyhatározó. 64. Védelmező. 67. Tenisz- trófea. 6». Kettőzve: Zola-regény- alak. 69. Kiejtett betű 70. Állami Biztosító. Beküldendő a vízsz. 1., a függ. ll. és 20. számú sorok megfejtése, 1971. március 22-én déli 11 óráig, levelezőlapon, a Megyei Művelődési Központ, Szekszárd címre. A levelezőlapra kérjük ráírni: REJTVÉNY. A helyed megfejtést beküldők között 5 db könyvet sorsolunk ki. Az 1971. február 39-1 rejtvény helyes megfejtése: Beszédes Kálmán — Cholnoky László — Buzinkat Mihály — Erdélyi József — Dömötör. Könyvjutalmat nyertek: Diós! Agnes Tamási, Szabadság u. 7, Gergits Ferenc Dombóvár, Kertváros, Guid János Tolna, Deák F. . 7, Kadnai József Bomyhád, Kos- öl L. u. 24, Thuróczy Gyulámé -$i Táncsics u. 14. A könyveket »<Mt4a küldjük eL te, Hogy Pompidou látogatása minden baj nélkül menjen végbe. Kétséges azonban, hogy hosszú távon — úgy mint Csádban — ez lesz-e a legjobb módszere a „francia jelenlét" biztosításának. Úgy látszik, Vietnam tanulságai semmit sem értek. Emögött az Afrika iránti elnöki érdeklődés mögött természetesen a francia vállalatok profitjai és más még stratégiaibb jellegű érdekek állnak. Ismeretes, hogy a családi beavatkozás (a napokban 5 francia katona esett el ebben az országban) rendeltetése egyrészt az, hogy védelmezze a „Cotonfran” gyapot- monopóliumát, és megakadályozza, hogy a „dominó” — elmélet szerint (ez az elmélet épp olyan kedves a francia vezérkarnak, mint a Pentagonnak) Csád „bukása” ne vonja maga után Hamani Diori urániumban gazdag Nigerjének bukását is. Mauritánia a nagy hatalmú „Mifer- ma” (vasérc) gazdasági gyarmata. Kamerun fontos bauxit- forrás. Elefántcsontpart pedig Franciaország legnagyobb kakószállítója. Szenegál földi- mogyoróját, Gabon kőolaját már említettük. Jól kiszámított kőnyőrületesség... Mindig Franciaország „nagylelkűségét” emlegetik volt gyarmataival szemben. Jól kiszámított nagylelkűség ez. Egyes szakértők becslése szerint a francia vállalatok kizárólag Elefáncsontpartról hazautalt nyereségei felérnek a francia állami segélyek és magánbefektetések teljes összegével a volt francia Afrikában. Még ha ez az egyenlőség vitás is lehet, figyelembe kell venni a jövendő profitokat is, hiszen még csak a fejlődési periódus elején vagyunk. Ez bizony megér né- hányezer katonát, rendőrt és különféle közigazgatási szakembert. Ez az egész polgári, katonai és rendőri uralmi hálózat idáig Foccart, az Elysée-palo- ta volt főtitkára kezében volt, aki továbbra is az „új gyarmatok minisztere” szerepét játssza, egyrészt a különböző hivatalokra, másrészt pedig azokra a párhuzamos rendőrségekre támaszkodva, amelyek fölötti ellenőrzés soha nem szűnt meg. Azt mondják, hogy Foccart hatalma végére jár, és hogy az afrikai ügyek átkerülnek az Élysée-palota főtitkára, Jobert, a titkosszolgálatok pedig Juillet, az elnök munkatársa kezébe. Nem látjuk egyébként, hogy mi haszna származna ebből Afrikának, mivel nem valószínű, hogy Pompidou rendszere vállalja annak kockázatát, hogy a francia nyelvterülethez tartozó Afrika demokratikus úton fejlődjék. Az „afrodollárok** Csemegének is beillő részlet: Franciaországnak ez a támogatása és ez az ellenőrzése az afrikai kormányok fölött nem akadályozzák meg az utóbbiakat abban, hogy külpolitikailag az esetek többségében ne Franciaországhoz csatlakozzanak, hanem az Egyesült Államokhoz, 1970. novemberében, a legutóbbi ENSZ-szavazás alkalmával Kína felvételéről a volt francia Fekete-Afrika államai közül egyedül Brazzaville-Kon- gó, Mali és Mauritánia szavaztak Franciaországgal együtt Peking felvételéért. Dahomey, Gabon, Elefántcsontpart. Niger, Csád, Togó, Felső-Volta és Madagaszkár ellene szavaztak, az USA-val együtt Kamerun, a Közép-afrikai Köztársaság és Szenegál tartózkodtak. Az ördögbe is. kell valami szabadságot adni’ csatlósainknak és lehetővé kell tenni nekik, hogy dollárokhoz jussanak, örömet okozva Nixonnak!
