Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-04 / 29. szám
iez®gaz«fa§ägi teríts elés NEM KELL A JUTALOM! műszaki bázisai Beszélgetés Pesti László vezérigazgatóval A Minisztertanács néhány héttel ezelőtt megtárgyalta a Mezőgazdasági Gépjavító Tröszt és vállalatai tevékenységét. A határozat előírta, hogy a tröszt szélesebb profilban és nagyobb mennyiségben elégítse ki a mezőgazdaság különböző műszaki igényeit. Magát a trösztöt egyébként nem ez a minisztertanácsi határozat hívta életre. Évekkel ezelőtt alakult, a volt gépállomásokból és megyei gépjavító vállalatokból. Most csupán bizonyos további átszervezés következett be. Újévtől a tröszthöz tartozik a ME- GÉV Vállalat is. Ez egy ke- reskedelrfii szervezet, amely mezőgazdasági gépalkatrészek beszerzésével és szétosztásával foglalkozik. Az összevonás célja az volt, hogy a MEGÉV igényeit megfelelő ipari bázis támassza alá. A mai felépítésben a tröszthöz 21 vállalat tartozik, több mint száz telephellyel, mondhatjuk úgy is, hogy kisebb, vagy nagyobb gyárral. A dolgozók létszáma meghaladja a 40 ezret, az évi termelési érték pedig a 6 milliárd forintot. A minisztertanácsi határozatot követően munkatársunk kérdésekkel fordult Pesti Lászlóhoz, a — új nevén — Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalatok Trösztjének vezérigazgatójához. — A kormányhatározat kapcsán mondhatjuk-e, hogy a MEZŐGÉP Tröszt visszatér a mezőgazdasághoz? — Én úgy fogalmaznék, hogy el se hagyta a mezőgazdaságot. Tudóm, hogy á szakmai közvéleményben voltak ezzel kapcsolatos előítéletek. Ezek azonban ma már gondolom csak múlt időben emlegethetek. Mind a két félnek voltak érvei. Csakugyan előfordulhatott, hogy a gépjavító vállalatok nem olcsón és nem elég jó minőségű munkát végeztek. Amikor a tsz-ek átvették a gépállomások traktorait, az a természetes igényük támadt, hogy a gépjavítást is maguk végezzék. Erre be is rendezkedtek. A gépjavító vállalatoknak viszont nem volt elég munkájuk, vácuum keletkezett. Ebben a helyzetben olyan munkát végeztek, amilyet szerezni tudtak. ’ — Hogyan alakult a tröszt vállalatainak tevékenysége a minisztertanácsi határozat után? — Vállalataink profiljának átszervezése megkezdődött. Tevékenységük már korábban úgy alakult, hogy nem egyedi gépjavítást végeztek, hanem komplett fődarabokat készítettek elő, és ha a tsz-ek ilyet javíttatni akartak, akkor már a kész fődarabot azonnal odaadták, a behozott alkatrészeket pedig később kijavították. Megkezdődött a mező- gazdasági gépek gyártása is. Mi már legalább annyi műszaki cikket szállítunk a mezőgazdaságnak, mint az ipari minisztériumok vállalatai. Most pedig tovább fejlesztjük ilyen irányú tevékenységünket. Bekapcsolódunk például a húsprogram megvalósításába, 1975-ben már egymilll- árd forint értékben szállítunk gépeket és felszereléseket a komplex állattenyésztő telepeknek. Erőteljes ütemben fejlesztjük a mezőgazdasági üzemeknek nyújtott szolgáltatásainkat, mint amilyenek például a komplex telepek vízvezeték-, villany-, csatornaépítési-szerelési munkálatai és ezek folyamatos működésének biztosítása. Elvégzőnk olyan gyártási feladatokat, amelyeket az ipari minisztériumok vállalatai nem vállalnak. — A Minisztertanács az Önök kötelességévé tette a mezőgazdasági alkatrész- hiány megszüntetését. Mit mondhat erről Pesti elvtárs? 1 —• Itt nagyon fontos, hogy pontosan fogalmazzunk: A mi kötelességünk most az, hogy segítsünk enyhíteni az alkatrészhiányt. Ennek érdekében vállalatainkat — az eddigiek mellett — további alkatrészgyártási feladatokkal bíztuk meg, amelynek végrehajtásaként üzemeink .többezerféle új alkatrész gyártását megkezdték. Azt is szükséges pontosan meghatározni, hogy a belföldön gyártott új gépekhez, vagy az importból származó berendezésekhez később sem mi gondoskodunk alkatrészről, hanem a belföldi gyár, vagy a külföldi szállító. Elviselhetetlen teher lenne a népgazdaságnak, ha minden alkatrészből önellátásra rendezkednénk be. Azonban az úgynevezett kifutott gépek alkatrészeit, vagy az importból be nem szerezhető alkatrészeket mi fogjuk gyártani és ezt a tevékenységet teljes egészében átvesszük majd, de csak fokozatosan, amint képessé válunk rá. Mint nehezítő körülményt megemlítem, hogy ezekhez az alkatrészekhez műszaki rajz, dokumentáció sehol nincs. A mintadarab alapján a gyártmány-szerkesztési munkát is nekünk kell elvégezni. — Egy vállalat nyilván haszonra törekszik. Milyen üzlet az alkatrészek gyártása? — Megfelelő műszaki színvonal és szervezettség esetén nem rosszabb, mint a többi. Ezt bizonyítja talán, hogy a mi budapesti. Forgács utcai gyárunk évek óta kizárólag alkatrészeket gyárt. Több mint ötezerfélét. Ez a gyár évente 350 millió forint termelési értéket állít elő, dolgozóinak pedig 30—40 napos nyereség- részesedést oszt. — A szakmai közvélemény az utóbbi időben nem ki• fejezetten trösztpárti. Nem lennének rugalmasabbak a vállalatok tröszt nélkül, önállóan? — Véleményünk és a gazdasági vezetés véleménye szerint nem. Ez az igen jelentős kapacitás rendkívül szétaprózott, vállalataink az ország egész területét behálózzák. A feladatok viszont központiak. Kis sorozatokat gyártani, alkatrészeket készíteni csak akkor lehet, ha erre egy üzem berendezkedik. Nélkülözhetetlen tehát ma még az a tevékeny-. ség, hogy a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumtól kapott műszaki, közgazdasági feladatok elvégzését az élelmiszer-gazdaság érintett területéin koordináljuk. Vállalataink egyébként önállóak. Maguk készítik terveiket, maguk gazdái, kodnak a béralappal, a nyereségrészesedéssel, a fejlesztési alapokkal. Mi az amortizációs és a fejlesztési alap 30 százalékát központosítjuk, ezt használjuk fel centralizáltan, az országnak fontos feladatok megoldása érdekében. — Kérdés nélkül is szeretném még ehhez hozzátenni, hogy vállalataink ma is adnak fődarabokat, ma is készséggel elvégeznek apróbb javításokat, sőt még szántóföldi gépi munkát is végzünk. Persze mindez már munkánk töredéke csupán. Nincs akadálya annak sem, hogy a fejlettebb tsz- javítóműhelyek és vállalataink közösen oldjanak meg bizonyos feladatokat. De erőnk javát a kormány által jóváhagyott programunk teljesítésére össz- , pontosítjuk. FÖLDEÁKI BÉT.,A Foto: Gottvald Í5Zí*jAViv7*jíí.ÍíUÍ FÄW ÖI&ÄM A llarsány közfelháborodást keltett az eset. Egyik köz- *"*• intézményünkben föllázadt egy dolgozó nő és — bár beosztásánál fogva az alacsony keresetűek közé tartozik, nem volt hajlandó átvenni a részére kiutalt pénzjutalmat. Szokatlan tettét azzal indokolta, hogy nem elég a lelkiismeretes jó munka anyagi megbecsülése, jutalmazása, régtől fogva baj van a munkahely belső hangulatával, vizsgálják meg arra jogosultak a helyzetet és tegyenek intézkedéseket, hogy egyszer és mindenkorra megszűnjék a nem megfelelő, az önérzetet bántó hanghasználat! Nem csekély elkeseredés, s nem kicsi bátorság kellett ahhoz, hogy a munkakörét szinte észrevétlenül betöltő asszony ilyen szokatlan jelzésre szánja el magát, s kimondja azt, amit a hozzá hasonlóak csak egymás között hangoztattak eddig. De nézzük, mit ért el az egyesek által impertinensnek minősített viselkedéssel? Neheztelnek rá, különcnek tartják, holott mélységesen igaza van, mert nem elvetlen ajnározást reklamál, hanem a dolgozó embernek jogszerint megjáró tiszteletet, méghozzá abból a pozícióból, ami rászolgál az időnkénti különjutal- mazásra, mintegy ösztönzésül, hogy a maga dolgát a továbbiakban is az eddigiekhez hasonló odaadással, lelkiismeretességgel lássa el. A jelenség sajnos, nem nevezhető egyedinek. Ritkán, de előfordulnak esetek, amikor nyilvánosság elé kerül, hogy X. Y. vagy Z visszaélve a munkában kapott sarzsijával, hely- lyel-közzel légiós őrmesterekre jellemző hangot használva „ítél elevenek és holtak fölött” és szeme sem rebben, ha négygyermekes családanyákat, vagy tisztességben őszült családapákat „fiamoz” le, szégyenít meg mások füle hallatára, szeme láttára, mintegy kétségbe vonva az illetőnek jogát a létezéshez is. Kérdés, hogyan értelmezik az ilyen X-ek, Y-ok és Z-k népköztársaságunk alaptörvényét, az alkotmányt? Saját munkaterületük gyakorlatából mivel tudnák példázni, hogy társadalmunkban csakugyan az ember a legfőbb érték? Továbbá; mi a véleményük arról az elvárásról, amely szerint ki-ki annyi megbecsülést, tiszteletet várhat el embertársaitól, — így munkatársaitól, a szorosabb, vagy tágabb közösségtől — amennyit viszont adni kési és képes? Hallottam középvezetőről, aki a rábízott kollektívában élte ki időről időre a hazulról hozott egyéni problémák megoldatlanságának dühét, s hiába volt fölkészült, jó szakember, a félelem és sértettség általa meghonosított légkörében alig talált rá a segítőtársakra, már el is veszítette őket. Másutt — egy termelési értekezleten bekövetkezett robbanásig — stafétabotként járta be a munkahelyet az igazgatói letolás, mígnem nem volt már kinek tovább adni. Félreértés ne essék, nem a bírálat joga és kötelessége ellen emelünk szót, amiképpen az idézett eset főszereplője sem az ellen tiltakozptt amikor jutalmát visszautasította, A „vádlott” itt az önérzetet súlyosan sértő hanghasználat, az a nem tudni honnan merített „bátorság” ami a nyilvános lehülyézésekkor érvényesül és amit nem engedhetünk meg magunknak, még akkor sem, ha napjainkban mind kevesebbszer fordul elő! —6a— Hogyan került Kossuth Lajos Esztergom vármegye adózó polgárainak sorába? A Komárom megyei Levéltárban több oiyan dokumentumot őriznek, amely arról szól, hogy Kossuth Lajos saját példájával is igyekezett rábírni nemes társait arra; mondjanak le kiváltságos előjogaikról „Udvardi Kossuth Lajos unyi közbi rtokosnak” a „tekintetes nemes vármegyéhez'’ intézett levele azt bizonyítja, hogyan akart az adózók sorába lépve, a közteherviselés igazságosabb elosztásával könnyíteni a nép gondjain. A beadványban többek között így írt Kossuth Lajos' .meg vagyok lelkiismere- íemben győződve, hogy mostani adórendszerünk, miszerint t. i. mi, nemesek, kik a hazánk legfőbb javait az alkotmány jóvoltából pedig csaknem egyedül élvezzük, a közterheket mégis nemcsak főképpen, vagy egyedül viseljük, de sőt azoknak viselésében még csak legkisebb részt sem veszünk, az igazsággal egyáltalán meg nem egyezik. Legforróbb óhajtásom volt volna tehát, hogy a közterhek- ben személyem és birtokom utáni részesülésre, minden ne-, mes társaimmal egyetemben törvény kötelezzen, s ezáltal honunk kifejlődésének alapköve letetessék. Miután azonban ez meg nem történt, a ne-; mesi adótnen tőséget JeMajiwb galommal tovább nem élvezhetem, mert én azt igazságtalanságnak hiszem”. Ezért Uny helységben lévő csekély nemesi birtoka adó- mentességi kiváltságáról lemondott: „Amíg élek, ezennel ünnepélyesen szabad ajánlatképpen önként lemondok, s alázatosan esedezem a tekintetes nemes vármegyének, mél- tóztasséic engem ezen nemes megye adózói sorába iktatni... Nem is kételkedem tehát, hogy amit már nemes Pest vármegye, az azon nemes megyében fekvő vagj’onomra nézve tett, hasonló kötelezettségemet elfogadná, úgy a tekintetes karok és rendek is, ösmeretes igazságérzetüknél fogva, azt kegyesen fogadni méltóztat- nak. Kötelezettségem természetesen csak halálomig, s birtokban maradásomig, tehát személyre értetik, mert örököseimet. vagy azokat, akikre birtokom szállni fog, hasonlóra kötelezni nincs hatalmamban”. rwmiWIBMMWIWBWBMi Népújság 7 1*14, február 4.
