Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-27 / 49. szám

9r*vyyrrfvvvvv»'fvivy»,vyTvvTT¥*yvyff*TyyyTT>y>iVTyfYT*,vyrt,TTTTT wTfrfTrjrrwrrfrrfTrrfrfTfrrrwrTfvrfwrrrrrfYrrfrvwTfrrj^n fc ► t t ► t ► E É ► ► E t K­► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► — 23. — És 6 akkor nem gondolt Mariára. Legalább eltette volna azt az egyetlen golyócskát, amit az eszelős Arturo oly nagyon kínált, hogy vigye csak magával, próbálja ki bárkin és saját sze­mével győződhet meg, micsoda szenzációs szer az a labdacs. Berti ekkor bizonytalanul megtorpant Mint­ha eltette volna mégis. Zsebrevágta, vagy eldob­ta? Töprengett és a homlokán összefutó rán­cok mögött agya megfeszítésével gondolkodott. Mintha mégis eltette volna... De hová? Hiszen Arturo annyira erősködött... Mintha betette volna a zsebébe. Milyen ruhában is volt? Két tenyerét egyszerre tapasztotta zakója két zse­béhez. A kezdő mozdulat után ujjai idegesen kotorásztak a zsebek mélyén. Kétszer, három­szor, ötször, négyzetcentiről-négyzetcentire vé­gigtapogatott minden kis rést, varrásszegélyt. Hiába. Pedig ahogy egyre jobban belemélyedt a kutatásba, mind határozottabban emlékezett rá, hogy Arturotól elhozott egy golyócskát. A tenger felől ekkor enyhe szél támadt és a zse­beiben kotorászó Berti feje felett megcsikor- dult egy bádogcégér. Ahogy tekintetét a várat­lan zajra a magasba kapta, a téglalap alakú, zászlócskához hasonló cégéren két pálmafa kö­zött kihúzott zsinóron függő betűket látott. „Kék part” volt a kocsma neve és ezt ismé­telte magában Berti, s mikor harmadszor mo­tyogta el, felvillant benne: a kék kabátjában járt legutóbb Milánóban. És a kabát a szállo­dában, útibőröndje mélyén van. A felfedezés örömével tért be a tavernába és dupla konyakot rendelt.* Itt is ebédelt és a ko­ra délutáni órákban még egyszer elsétált a kikö­tőbe, Utolsó lehetőségként Manzella szállítmá­nyozási irodáját kereste fel. A kikötői raktárhá­zak sikátorában levő iroda azonban lehúzott redőnyökkel fogadta. Berti jóidéig tehetetlenül ténfergett a teherkikötő rakpartján. A soroza­tos kudarc egyre rémítőbben vetítette elé a fe­nyegetést és vele együtt egyre erősebben szi­lárdult benne az elhatározás, egvetlen mene­külése van: kilépni Luciano hajójából... Visszasétált a szállodába, a késő délután meg­élénkülő belváros utcáinak nyüzsgésében nem vette észre, hogy követik. A sors felkínálkozását látta abban, hogy a szállodában útibőrödje mé­lyéről előkerült a kék zakó és a kabát jobb­oldali rejtett belső kis zsebében megtalálta a kis méreglabdacsot Piszkos volt már, fénylő fehérsége eltűnt, de az volt. Az elszánás nyu­galma áradt szét sejtjeiben. Mindent gondosan becsomagolt s negyed hétig a szobájában vára­kozott Ekkor a portás telefonált, hogy távirata érkezett Berti kérte, küldesse fel. A távirat­ban Luciano értesítette: a nápolyi repülőtéren várja, Mariával együtt az utolsó palermói gép érkezésekor. Berti a délelőtt kimásolt menet­rendi időpontokat egyeztette. Maria Rómából csak a húsz órakor érkező járattal jöhet. Ná­polyba pedig az utolsó gép ötven perccel később indult. „Még szerencse, hogy Amporealet reg­gel értesítettem” gondolta elégedetten. Titok­ban ugyanis abban reménykedett, hogy Maria a csomagot még Rómában le tudta adni Ampo- realenak. Az azonban zavarta, miért nem adott Rómába történt megérkezése után magáról élet­jelt Amporeale. Berti utálta a bizonytalan dol­gokat. Ezúttal mégis három megválaszolatlan kérdés meredt elé: eljutott-e Amporeale Ró­mába, autós embert útközben százféle kellemet­lenség, akadály érhet. Baleset, motorhiba, köz­lekedési kihágás... a rendőrség Amporeale-el- lenes bármilyen akcióját azonban elképzelhe­tetlennek tartotta. Másodszor: Maria az eddigiekhez hasonlóan bonyodalom nélkül jutott-e el Lianghoz és idő­ben elérte-e a visszajövő gépet, s ha igen, nem történt-e valami előre nem látható malőr a hongkongi, vagy a római repülőtér vámellen­őrzésénél? S ha ez is rendben volt, találkozott-e Amporeale Mariával? Harmadszor: Ha a lány találkozott Ampo- realeval, egyáltalán tovább repül-e Palermó- ba? Minderre másfél óra múltán megkapja a vá­laszt a palermói repülőtéren. Kicsit izgult Lu­ciano miatt is, mert jól tudta, hogy amennyi­ben Maria Rómában nem tudta továbbítani az árut, akkor azt nekik magukkal kell vinniük Nápolyba. Ezt viszont Luciano nem szereti. Dii- höngeni fog. Hájas, ostoba és tehetetlen vén disznónak titulálja maid, mint tette már any- nyiszor, ha egy-egy üzleti akció balul ütött ki. ,,De nem sokáig disznózik a vén buzi”, és Ber­ti elégedetten gondolt a labdacsra. A recepciót hívta. A hoteüével két iegyet rendeltetett a húsz ötvenkor induló nápolyi gépre és taxit kért. Luciano távirata Bertinek a megváltás men­tőkötelét jelentette. Tegnap, óta halálfélelemben élt s nem tudta, honnan kapja a döfést. A ha­lál jobbra-balra, szeszélyes mennykőként csap- dosott körülötte. A syracusai német tábori re­pülőtér megtámadásakor legalább a társaiban lehetett biztos. A háta védett volt. Az ellenség UAUUiáÁAiiiiáUiiiAUAAAUiliiiUAiiUliAtAáiáUiiAiiiiAA- t AA AAA A AAAA AA A A A A csak szembe támadhatott. Ezekben az őrült na­pokban Palermóban viszont olyan darázsfészek­be pottyant gyanútlanul, ahol még . véletlenül sem tudhatta, mely irányból éri a halálos szú­rás. Az elmúlt évtizedben Luciano szárnyai alatt oly nyugodtan élt, hogy elszakadt a maf­fia megszokott és folyton változó hétköznapjai­tól, az örökös élethalálharctól. Rómában és északon legfeljebb a rendőrségtől kellett tar­tania, A rendőrség akciói viszont nagyjából elő­re kiszámíthatóak voltak. Az a fő, hogy ez idáig megúszta ép bőrrel. Most már csak el innen, minél előbb. Még más­fél óra és azt is elfelejti, hogy Palermóban járt Mire a hallba ért, a taxisofőr is befutott. Berti kifizette számláját és gavalléros borravalót adott a portásnak és a bőröndjét cipelő londi­nernek. — Hova parancsolja, uram? — kérdezte a taxis. — A repülőtérre, 33. Pleurot utolsónak szálK ki a hatalmas Boening-ből. Hongkongig, némi ügyeskedéssel, sikerült elkerülnie, hogy sem az utastérben, sem a repülőgép szalonjában nem került Maria Belloni szomszédságába. A brit koronagyarma­ton az .Interpol helyi rezidense várta Fleurot-t, egy szemüveges, alacsony kínai. Neki és embe­reinek köszönhette, hogy Belloni kisasszonyt feltűnés nélkül sikerült Liang Yol Evans street-i boltjáig követni. Maria az első meglepetést az­zal okozta, hogy üres kézzel, a várt Buddha- szobor nélkül távozott Yol üzletéből. A lány­nak az érkezés és az indulás között 90 percnyi ideje maradt. Ezalatt a sziget délnyugati szö­gén lévő repülőtérről be kellett jutnia az öt-hat kilométerre levő Victoria városnegyed központ­jába és onnan tovább a zsúfolt szűk utcák la­birintusán keresztül az Evans street-re és visz- sza, s közben le kellett bonyolítania az üzletet is. Fleurot a repülőtér első osztályú szalonjában maradt, miután az al.acsony, szemüveges kínai férfi megszólította: ezúttal is dicsérhette Marc előrelátását, amely kimeríthetetlennek bizo­nyult. Ugyanis az Interpol-főnök még az éjszaka folyamán képtávírón elküldette Hongkongba Fleurot és a lány fényképét Ezért ismerte fel egyből és szólította meg Mr. Pendergast néven az alacsony emberke. (Folytatjuk.) Minden üregre jó az extra örökdugó! Vásárolja Ön is! Gyártja a bonyhádi ktsz. (202) Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat Szekszárd Keselyűsi út. Felvesz: VILLANYSZERELŐKET, óra- és darabbéres SEGÉDMUNKÁSOKAT, valamint csőtoló és présgépre há­rom műszakba 14—40 éves korig NŐI DOLGOZÓKAT. Jelentkezés a vállalat munkaügyi csoportjánál. (428) SZEKSZÁRDI IPARI ÜZEM PÁLYÁZATOT HIRDET számviteli és pénzügyi osztályvezetői állás betöltésére• Pályázati feltétel: mérlegképes könyvelői vizsga és 5 éves ipari gyakorlat. Továbbá titkárnői állás betöltésére. Feltétel: érettségi, perfekt gyors- és gépírás, valamint 5 éves gyakorlat. Pályázatokat „1971” jeligére kérjük, a szekszárdi hir­detőbe. (282) A VOLÁN 21. sz. Vállalat FORGALMI SZOLGALAT­TEVŐKET ÉS GÉPKOCSIVEZETŐKET vesz fel. Dumper, ZIL és Kraz gépkocsikra a Dunántúl térségében változó munkahelyekre. Fizetés a gyakorlati időtől függően, alapfizetés -f- teljesít­ménybér. Jelentkezés a siófoki üzemegységen. Siófok Balatonkiliti út. (402) Dolgozókat felvesz! 16 évet betöltött lányokat szövőnek felvesz a Pamut­textilművek Jacquard Szövő, svára. A betanulási idő 12 hét: ezen idő alatt havi 1050.— Ft bruttó fizetést és napi 1.— Ft­ért ebédet biztosítunk. Lakást, minimális térítés mellett, leányotthonszerű elhelyezésben adunk. Jelentkezés írásban, a PTM Jacquard Szövőgyár üzemgazdasági osztályán, Bu­dapest, XIII., Szekszárdi u. 19—25. (12) Szekszárdi Vasipari Vállalat felvesz: GYORS- ÉS GÉPÍRÖNŐT, nagy gyakorlattal, titkárnői beosztásba, GYORS- ÉS GÉPÍRÖNÖKET, BÉRELSZÁMOLÓT, SZERSZÁMKÉSZÍTŐ SZAKMUNKÁSOKAT, TMK-LAKATOSOKAT, SEGÉDMUNKÁSOKAT. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi csoportjánál. Szekszárd, Rákóczi u. 13. (334) A hátai November 7 Mg Tsz felvételre keres VÍZVEZETÉK- SZERELŐ ÉS BÁDOGOS SZAKIPAROSOKAT. Jelentkezni lehet a tsz központi irodájában. (289) Népújság 4 1971. február 27, ► íAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAIAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaí.

Next

/
Thumbnails
Contents