Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-02 / 27. szám
igazságosan és méltányosan A KRESZ módosítása N éhárv nap- múlva, feltehetően a hét végén, egész sor, egymással összefüggő, új jogszabály — kormányrendelet és végrehajtási utasítás — kerül a nyilvánosság elé a lakásépítésről, elosztásról, a lakbérekről és a kapcsolatos kérdésekről. A rendelkezéseket a kormány már jóváhagyta és ezt követően az építésügyi miniszter ismertette a sajtóval. A bejelentés lényegét illetően, nem jött váratlanul. Ellenkezőleg, már a lakásügy e széles körű rendezésének és az alapelveknek tavalyi „előrejelzése'’, különösen pedig a bérlakások felmérésének megkezdése óta kíváncsian várták az emberek, pontosan mit is tartalmaznak majd az új jogszabályok, és hogyan történik a végrehajtás, egyszóval, hogyan alakul az egész lakásügy a jelzett július 1-i dátum Után. Ami pedig a rendezés lényegét illeti, az még régebben közismert, hiszen már évekkel ezelőtt megfogalmazódott a pártnak és a kormánynak a munkásosztály helyzetéről hozott határozataiban és a 15 évre kitűzött egymilliós lakásépítési programban. Es itt nyomban hadd jegyezzük meg: A tizenöt évből tíz letelt, és az egymillió , lakásból jó néhány ezerrel több áll mgr hatszázezernél, azaz a tíz esztendőre tervezett meny- nyiségnél. A hátralévő mintegy négyszázezer 1975-ig esedékes, s most már elég nagy biztonsággal tehetjük hozzá: reális is. ■ Szóval, a kérdés összefüggő rendezésének alapelgondolása jó. ideje közismert, mégis egészében eléggé szerteágazó»és bonyolult ahhoz, hogy alkalmat adjon félreértésekre, esetleges ferde magyarázatokra és nem csekély, indokolatlan félelemre is. És annyi bizonyos is: a lakáskérdés, amelynek megnyugtató rendezését olyan sok, részben kü- löböző érdekű ember igényli, és amely annyi szállal kötődik a gazdasági'és társadalmi fejlődés egészéhez, csak igen nagy anyagi és erkölcsi, ha úgy tetszik, politikai erőfeszítés áfán {gér általános megnyugtató megoldást. A rendeletek szerkesztői mindezek tudatában dolgoztak, olyan jellemvonásokkal rüházva fel munkájuk eredményét, amelyek Rendkívül fontosak az egész rendezés megbízhatósága, hitele szempontjából. Melyek hát ezek a vonások? Mindenekelőtt az alaposság, a körültekintés. A lakásügy egyes problémakörei annyira összefüggnek a gazdasági és társadalmi fejlődés számos kérdésével és mindenekelőtt egymással,'' hogy nem kevesebb, mint nyolc új jogszabály egyidejű elkészítésére volt szükség, amelyek közül hét néhány napon belül megjelenik, s a nyolcadik — amely telekkérdéssel összefüggésben rendezi a saját tulajdonban levő lakó- és üdülőépületek helyzetét — néhány hét múlva szintén napvilágot lát. Mit rendez az említett hét intézkedés? A lakások elosztását és magát a lakásbérletet, a lakbéreket, valamint az albérleti és ágybérleti díjakat, a lakbérnövekedés miatt szükségessé vált állami, illetőleg vállalati lakbérhozzájárulás mértékét, kifizetésének módját, az új lakásba költözők áltár fizetendő lakásépítési hozzájárulást, illetve lakáshasz- . nálatbavételi díjat, a már eddig is ismert lakásszövetkezetek helyzetét, a létesítendő új jellegű lakásépítő szövetkezetek státuszát, végül a különböző lakásépítési normákat és az" építés pénzügyi feltételeit, Valóságos kérdés-rengeteg, amelyet némi joggal olykor dzsungelnek neveztünk, s amely most kezd áthatolható- vá lenni. A * thatol hatóvá, nem csupán jogi értelemben, hanem — és ez a rendelkezés szelleméből következik — az emberi igazságosság követelménye szerint is. Mindenki tudja, hogy a lakáshelyzet ma, bárhonnan tekintsük is át, r^k igazságtalanságot aránytalanságot jelez; egyesek ingyen jutnak olcsó lakáshoz, mások rendkívüli terheket vállalnak, hogy segítsenek magukon, vagy gyermekeiken, a lakbér nem nyújt fedezetet sem az állami, sem a magán- tulajdonban lévő lakások tisztességes fenntartásához, a bérek egyébként is aránytalanok és így tovább. Mindez már jó ideje rendezésre várt. de mert összefüggött sok egyébbel is, a rendezés váratott magára. Ugyancsak a társadalmi igazságosságra, nem kevésbé szociális törekvésre, méltányosságra vall a rendelkezések sok más jellemvonása. Abból indul ki mindahány: a lakáskérdés megoldása össz- ■ társadalmi ügy a lakosság részvétele nélkül aligha elképzelhető; épjíen ezért indokolt, hogy minden munkaképes ember — lakásigényének és anyagi képességeinek megfelelően — vállaljon részt a lakásépítés és fenntartás terheiből. Hasonló vonás az is, hogy a tanácsok a jövőben csak meghatározott jövedelmű, illetve szociális helyzetű igénylőknek juttatnak állami költségen épült tanácsi bér-, vagy szövetkezeti lakást. Különösen fontos az az egyértelmű törekvése az egész rendezésnek, hogy egyetlen réteg életszínvonala se csökkenjen egyetlen család se kerüljön nehéz helyzetbe, vagyis hogy a lakáshelyzetet úgy javítsuk és oldjuk meg végűi, hogjr közben az életszínvonal, a párt politikájával összhangban, fokozatosan emelkedjék. Ilyen értelemben szabályozzák a rendelkezések a lakbéreket és a lakbérhozzájárulást, különös tekintettel a nyugdíjasokra és a keresőképtelenekre; s ilyen szellemben az új lakásba költözés, illetve a lakásépítés feltételeit is, megkülönböztetett figyelemmel a gyermekek számára (még a születendő gyermekekre is!) és az eltartottakra. Miután egész társadalmi fejlődésünket a demokratizmus növekvő igénye jellemzi, természetes, hogy ez csendül ki a lakásrendeletekből is. Alapelv ugyanis, hogy a lakások elosztásában és a lakásállományai való gazdálkodásban a tanácsok szerepe lényegesen megnövekszik, ők állapítják meg a lakásigény helyileg méltányos mértéket, egyszersmind azonban időről időre lakáselosztási és tényleges kiutalási tervet kell készíteniük és azt ki is kell függeszteniük, mindebben kötelezően részt vesznek a jövőben az illetékes társadalmi bizottságok! L átnivalóan lényegesen növekszik tehát az egész kérdés — ha helyénvaló még ez a kifejezés — „kezelésének” nyíltsága, őszintesége, ami a rendelkezéseknek nemcsak a betűjéből, de a szelleméből is, kiviláglik. Senki sem állítja például — még a kérdés rendezéséért felelős miniszter sem —, hogy egy csapásra sikerül letörni az albérleti uzsorát, de megtesszük az első lényeges lépéseket ennek megszüntetése érdekében is. Mint ahogy az egész lakáskérdés sem oldható meg végképp, sőt még a következő öt esztendőben sem teljes egészében e rendezéssel. De nyugvópontra kerül az egész ügy olyan értelemben, hogy kijelölt vágányon, gyorsabban és tervszerűbben haladhat a valóban megnyugtató, igazságos rendezés felé! A rendelkezések tehát végül is messzemenő realitásérzékről tanúskodnak, mert éppenséggel nem vindikálják önmaguknak e nagy társadalmi kérdés egy csapásra való megoldásának képességét, hanem továbbra is a legfontosabbra, a gyorsított ütemű építésre hárítják a legfőbb feladatot. Mégis megteszik, ami tőlük telik: anyagilag, szervezetileg megnyitják az utat a valóban minden eddiginél nagyobb mértékű lakásépítés előtt. 1975-ben, a mostani tervidőszak utolsó esztendejében például már kerek 90 ezer lakást kell felépíteni, ami azt jelenti, hogy időközben el kell érnünk az évi 80 ezres lakásépítési átlagot! Ezért reális, ezért alkotó rendelkezések. A belügyminiszter ’ valamint a közlekedés- és postaügyi miniszter együttes rendeletet •adott ki; á KRESZ módosításáról, illetve kiegészitéséről- ' Az új rendelkezés — egyes pontjait kivéve — 1971. február elsejétől van érvényben. A rendelet megjelent a Magyar Közlöny január 29-i számában, január 30-án pedig sajtótájékoztató keretében ismertették a Parlamentben az újságírókkal, s rajtuk keresztül a nagyközönséggel. A KRESZ-módosítás „előszele” már régebben is érezhető volt, s ezzel kapcsolatban egyesek a legkülönfélébb dolgokat vélték tudni. Sajnos, szélsőségek is szép számban akadtak: egyesek valóságos KRESZreformot vártak, ilyen vagy olyan megfon (olásból. Az új rendelkezés semmiképpen sem jelent KRESZ- reformot, s ha egy kicsit mélyrehatóbban elemezzük, nem nehéz megállapítani, hogy nincs' is szükség arra. A közlekedésünkben lévő problémák elsősorban nem a KRESZ bizonyos hibáiból adódtak, hanem a szabályok be nem tartásából. A balesetek okozója nem a rendelkezés, hanem az azt megszegő ember. Éppen ezért határozottan le kell szögezni, hogy akik valami • féle rendeletreformtól _ vártak és várnak általános javulást a közlekedési morálunkban, már eleve rossz úton kapis- gálnak. A magyar KRESZ alapjában véve jó, lényegében a nemzetközi szabványoknak is megfelel, semmi sem indokolná annak a megreformálását. De szükséges állandóan annak a korszerűsítése, bizonyos kiegészítése. Mint ahogyan ezúttal is történt. Az élet minduntalan újabb és újabb problémákat vet fel, s időközönként megteremtik ezek kellő jogi vetületét is, anélkül, hogy a témakörre vonatkozó alaprendelkezés lényegét érintenék. Nos, ez a mostani rendelkezés is ilyen korszerűsítés Egyrészről alkalmazkodás a gyorsan fejlődő közlekedésünk szülte új körülményekhez másrészt pedig további igazodás a nemzetközi szabványokhoz. Minden országnak megvannak a maga közieke„Bocibölcsőde' ' désrendészeti sajátosságai, vi- ' szont általános tendencia a jól bevált és elfogadott nemzetközi szabványokhoz való ' alkalmazkodás. A mi KRESZ- ünkben is akadhat ilyen, a lényeget nem érintő sajátosságok, és időszerűvé váilt a korrekció. Nem kívánunk felsorolni minden módosítást, ezekre esetenként később majd visz- szatérünk. Most csak egy-két részkérdésre utalunk, mindenekelőtt a kanyarodási módosításra, amely joghatálya február elsejével kezdődött. Az eddigi KRESZ szerint piros fénynél, ha ezzel ellentétes jelzés vagy kiegészítő fényforrás nem volt, jobbra kis ívben lehetett kanyarodni. Mostantól kezdve csak zöld fénynél lehet jobbra kanyarodni, ha pedig a zöld fényforrásban nyíl jelzés van, azaz kiegészítő fényforrást helyeztek cl, azok jelzése az irányadó. Néhány új táblát is rendszeresítenek, illetve helyeznek el. A megállási tilalmat jelenleg a „várakozni tilos’ tábla alatt elhelyezett „Megállni tilos” feliratú kiegészítő táblával jelzik. Ez semmiképpen sem felel meg a mind nagyobb nemzetközi forgalom követelményeinek, hiszen feltételez bizonyos magyar nyelvi ismereteket, márpedig ez semmiképpen sem várható el a sok hazánk útjait járó külföldi gépjárművezetőtől. A várakozási tilalom jelzésére felirat nélküli, nálunk eddig ismeretlen táblát rendszeresítenek. Ugyanígy a kötelező megállás és az egyirányú utca jelzésére. Eddig sok vitára adott okot a lakott terület fogalma, ahol megfelelő sebességkorlátozás van. A mostani rendeletmódosítás pontosítja ezt a fogalomkört azzal, hogy kimondja: a lakott terület a helységnév- táblánál kezdődik, és a négyzetes csíkkal áthúzott helység-: névtáblánál ér véget. A szavatossági biztosítás általánossá tételével ser kerülhetett a balesetekkel kapcsolatos eljárási kötelezettség módosítására is: ha személyi sérülés nem történt, és az anyagi kár nem haladja meg a 15 OflO forintot, nem kötelező rendőrt hívni, de a karambolozok egymásnak igazolni tartoznak hitelt érdemlően személyazonosságukat. Viszont ha valamelyik fél igényli a rendőrhatóságot, a másik érdekelt > félnek is kötelessége azt a helyszínen megvárni. A február 1-től eltérő hatálybalépési dátumokra és az egyes részletekre vonatkozóan természetesen tanácsos fellapozni a Magyar Közlönyt. Csak ráfizethet az a gép- járművezető, aki elmulasztja a rendeletmódosítások kellő megismerését. 200 férőhelyes, korszerű borjúnevelőt építettek a tolnai Aranykalász Tsz-ben, több ii .1 2 millió forint költséggel. Első lakói, a tíznapos borjak, már el is foglalták helyüket. Gottvald Károly felvétele Az MMG. Szekszárdi Műszergyár pályázatot hirdet belső ellenőri állás betöltésére Pályázati feltétel: köz- gazdasági egyetemi végzettség és 5 éves gyakorlat. Jelentkezés a gyár személyzeti osztályán. (31)
