Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-23 / 45. szám
„Sréretném, ha a gyerekeim műveltebbek lennének, mint én, és ennek csak örülnék”. ,,Nagyra nem vágyom, csak megbecsülésre.” Érdemes egy kissé elidőzni annál a gondolatnál, hogy a fiatalok vágyai mennyire tükrözik élményeiket, tapasztalataikat, a jelenlegi valóságot. Szélsőséges példa: „meg akarok halni! Jobb mint a mostani munkahelyemen”. „A jövőt pénztelennek képzelem — talán férjhezmenéssel — albérlettel, tanulással. Szüléimre item támaszkodhatok, mert az igényeimet nem teljesítik, hanem mindent a maguk igényei szerint.” „Addig, ameddig nem lesz lakás, fogalmam sincs, hol fogunk lakni. Talán albérletben? Mivel a cigányok több támogatást kapnak, mint a fiatalok.” A várt és kívánt két-három gyerek felnevelésével kapcsolatban szinte minden válaszadónál érződik, hogy azért akar különb körülményeket teremteni utódainak, mert nincs megelégedve azokkal, amelyek között ö élt. Egy érettségizett gépjármű-villamossági szakmunkástanuló: „két gyermek apja szeretnék lenni, s megígértem magamnak, hogy ők úgy fognak öltözködni, ahogy akarnak és olyan hajuk lesz, ami nekik tetszik, nem a szüleiknek. Ök szabadabban fognak élni, s remélem bodogabban.” Sosem tulajdonítottunk túlzott jelentőséget senki hajhosszának, szakállának és öltözködésének sem, ha azzal nem sértette a civilizált együttélés szabályait. Az ilyen és hasonó megjegyzések azonban arra utalnak, hogy a tiltó rendelkezéseket fiataljaink személyes szabadságuk megsértésének érzik. Lehet benne igazság, amiként hogy az előbb idézett keserű megjegyzések is elgondolkodásra kell, hogy késztessenek. Nem kispolgári tespedést tükröz az az igény, amely a válaszadóknál rendszeresen felmerül és a nyugalommal, a családi békével és azzal kapcsolatos, hogy a feleség két- három évig maradjon otthon, éljen a gyerekgondozási segély adta lehetőségekkel, nevelje gyerekét. Sűrűn tiltakoznak, főleg a fiúk, a mértéktelen italozás ellen. Fiúk és lányok egyaránt természetesnek tartják, hogy az úgynevezett második műszak terheit megosszák egymással. Sőt éppen a lányok azok, akik kifogásolják annak lehetőségét, hogy a férj dolgozzon túl sokat otthon (!), miközben a feleség „újságot olvas”. Aligha tűnik jogtalannak a feltételezés, hogy amit fiataljaink nem kívánnak maguknak, azzal már találkoztak, feltehetőleg a saját, szüleik otthonában. „A jövőmet nagyobb feluban szeretném letölteni.” „Falubeli lányt szeretnék nőül venni.” ,,A termelőszövetkezetben maradok.” A szakmunkás jelöltek nem üvegházban élnek. Nagyon pontosan tudják azt, és ez írásaikból is kiderül, hogy a munkahelyeken többnyire még egyáltalán nem optimálisak a munkakörülmények. Éppen ezért szerepel a jövő vágyai között „a jó, megértő brigád, megfelelő munkakörülmények” és az az elv, hogy „dolgozom, amennyit csak kell”. A szakma azonban falun is jobb kereseti lehetőségeket biztosít, nincs feltétlenül ok arra, hogy egy mezőgazdasági gépszerelő, ács, vagy állványozó városba vágyódjon. A kulturális igények iránti vágy kielégítésénél majdnem' mindenki ismét megemlíti a gépkocsit is. Ezzel a várost megközelíteni nem nehéz, színházba, moziba járni épp oly kevéssé az. Persze az is előfordulhat, hogy „egyesek azt mondják, akinek nincs kocsija, az a szocializmusban már nem ember”. Hiába keresne bárki is lényegbevágó különbséget szakmunkástanulóknak és gimnazistáknak az életről, jövőjükről alkotott elképzelései között. Amíg a MŰM 505-ben a kér- dezősködést a pedagógusok részvételünk nélkül bonyolították le, a Gőgös gimnázium harmadik b. osztályában ott voltunk amikor ebből az alkalomból (közörömre) elmaradt a matematikaóra. A harmadikosok nem tudhatták előre, hogy mit kérdezünk, összebe- . szélésre mód nem volt, a beérkezett lapok azonban bámulatos hasonlóságot mutattak egymással és a szekszárdi szakmunkástanulók véleményével is. Ez arra vall, hogy a probléma ilyen vagy olyan formában már nem egyszer vita tárgya lehetett a fiatalok körében. Különbség legfeljebb csak annyi, hogy a gimnazisták nagyobb szókinccsel, bőségesebben fejtették ki gondolataikat. A nyugodt, kiegyensúlyozott és ilyesforma boldog élet feltételei között a gimnazisták sűrűbben említik a szülők és a fiatalok közötti viszonyt. Alig akad közöttük olyan, aki el tudná képzelni, hogy igényei szerint éljen, ha nincs önálló háztartása. A nagymamák szerepét fontosnak tartják ugyan, mint alkalmankénti gyermekgondozókét, de semmi esetre sem úgy, hogy állandóan közös háztartásban éljenek, beleszólhassanak a fiatalok életébe. Egyöntetűen elítéli mindenki az érdekházasságokat, sőt borzadállyal emlegetik azt, hogy netán „kényszerházasság” is előfordulhat. Sűrűn, következetesen hangsúlyozzák nevelési elveiket. Szerintük a házasságban, noha „az anyagiak fontosságát nem akarom tagadni”, legfontosabb a szerelem és a gyerek. (Folytatjuk.) ORDAS IVÁN Egyházi személyek eskütétele és a hékebizottság vezetőinek fogadása Tavaszt köszöntő busóünnep Mohácson Szabópál Antal, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke hétfőn délelőtt fogadást adott a Tolna megyei katolikus papi békebizottság képviselői részére. A fogadáson köszönetét mondott a békebizottságnak aktív tevékenykedéséert, népünk országépítő munkájának támogatásáért. A békebizottság nevében Dörnyei István szekszárdi apátplébános mondott rövid beszédet. Hangsúlyozta, hogy a megye katolikus papsága az állam és egyház közti egyezmény értelmében továbbra is készséggel kívánja segíteni a nép jólétét szolgáló békés építőmunkát. A fogadás keretében hosszas beszélgetés alakult ki a megye fejlődéséről, gondjairól, a választási előkészületekről, és sok más közérdekű kérdésről. Hétfőn délelőtt került sor az előléptetett és újonnan kinevezett Tolna megyei papok eskütételére. Amint ismeretes, a magyar papság az állam és egyház közti egyezmény érteimében állami esküt is tesz. A most előléptetett és újonnan kinevezett papok megjelentek Szabópál Antal, a megyei tanács vb-elnöke előtt, hogy letegyék az esküt Nép- köztársaságunk alkotmányára. Az eskütétel után a jelenlévő katolikus papság képviseletében dr. Csigi Imre pápai kamarás, püspöki irodaigazgató egyebek közt a következőket mondotta: — A mostani ünnepi aktus is szép bizonyítéka annak, hogy népi államunk megbecsüli a bctolikus papságot, ti- ••'Vi-ri tartja egyházunké'- r~'"e mi azzal válaszolhatunk legméltóbban, ha továbbra is segítjük népi államunk békés erőfeszítéseit, országépítő munkáját. Hétfőn tette le az állami esküt a megyei tanőcs vb- elnöke, Szabópál Antal előtt több református és evangélikus lelkész is. A református lelkészek nevében Bocsor Lajos egyházmegyei esperes, az evangélikus lelkészek nevében pedig Sólyom Károly egyházmegyei esperes szólott az eskütétel után. Mindketten hangsúlyozták, hogy továbbra is mindent elkövetnek az állam és az egyház közti jó viszony érdekében. Az eskütételen reszt vett Sárosdi Tibor egyházügyi tanácsos és dr. Rózsa József jogtanácsos is. Tízéves a zombai takarékszövetkezet A zombai takarékszövetkezet küldöttgyűlését nevezetes jubileummal egybekötve tartották vasárnap. Éppen tíz éve működik e takarékszövetkezet, és igazgatósági elnöke, Hoffmann Márton kezdettől irányítja a szövetkezet munkáját, következésképpen kezdettől részese a nem kis eredményeknek. Amint az előterjesztett igazgatósági beszámolóból kitűnt, a szövetkezet népszerűsége különösen az utóbbi 5 évben nőtt erőteljesen. Erre utal az is, hogy a taglétszám ez idő alatt megduplázódott, szövetkezet betétállománya 7 alpkulrs évében az egy- r-.V.V.ó forintot sem c-te e' 'óit pedig már 20 r :"li illett tartanak. A régi mohácsiak is aligha emlékeznek hasonló napra. A csodálatos tavaszi időjárás mintegy húszezer vendéget — köztük ötezer külföldit — segített idecsalogatni a hagyományos mohácsi busójárásra. Ezt az ünnepséget az idén másképp rendezték, mint korábban, a színpadias hatások helyett az esemény népünnepély jellegét hangsúlyozták a szereplő táncosok, és ijesztő jelmezeikben a busók spontán szereplése, kötekedése, tréfás farsangi játékai — a legnagyobb tömeg kellős közepén. Már kora reggel pecsenyeillat, farsangi zenebona, petárdák durrogása fogadta a vendégeket. Itt-ott pedig egy- egy kedélyes hátbavágás is. A városban császkáló úgynevezett busótestőrök, azaz jary- kelek homokzsákjukkal szívesen oldalba lódították azt, aki elbámészkod ott. Reggel kilenc után már hosszan sorakoztak és egyre érkeztek a személygépkocsik. A sűrűsödő embertömeg tar- kár-feketén hullámzott a lezárt főutcarészeken és a vásári bódék között. Éktelen sípolás, dudálás, a téren bömbölő hangszórók még a pécsi úttörőzenekar vidám térzene muzsikáját is elnyomta helyenként. Időközben a hullámzó tömeg sorai között fel-fel tűntek a búsóiárás ver.dégtúnco- sai: kilenc baranyai, egy jugoszláv és egy bolgár népi együttes mintegy háromszáz táncosa, zenésze. Délelőtt népdalhangversenyt rendeztek a Kossuth Filmszínházban Schneider Lajos mohácsi népdalgyűjtő emlékére. Ugyanitt az épület emeleti helyiségeiben gyönyörű délszláv népviseleti kiállí- j tást láttunk, együtt a mohácsi busómnszk faragók ez évi i ötötdik kiállításával. Déltájt ha lehet, még gyarapodott is a tömeg. A sok irányból érkező ijesztő busófigurák lenyűgöző képet nyújtottak a mohácsi Kóló-téren. Láthatóan maguk a busók is élvezték a farsangi atmoszféra emelkedését, a fotósok és amatőrfilmesek pergőtüzében. Felvonulásukat, ennek az egész tavaszillatú népünnepélynek egy kedves színfoltja," a gyermekkarnevál előzte meg. A zsivaj, kereplők és kolompok hangja egyre erősödött. A szüntelenül durrogó petárdák robbanásaiba bele- bele dördült a busóágyúk jellegzetes robbanása is. Ez * jelezte, hogy megkezdődött a busók hagyományos farsangi felvonulása. Ezzel ért a tetőpontjára a busók tavaszünnepe, s amikor már-már belefáradt az ember szeme, füle, agya a látni- és hal- lanivalók tengerébe. akkor fellobbantak a máglyák és felröppentek az első rakéták. A busófarsang záróakkordjaként jó negyedórás tűzijáték fénye kápráztatta a nézőket, részvevőket Este sokacbállal és busóbállal ért véget a mohácsiak tavaszt köszöntő népi karneválja. Aki ott volt, jól mulatott, sokáig emlegeti és alighanem visszatér ide jövőre is, WALLINGER ENDRE Azonnali belépéssel GYORS- ÉS GÉPÍRÓT felveszünk. Jelentkezés: ‘ szekszárdi műszergyár személyzeti osztályán. (283) I
