Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-21 / 44. szám
I Történetem A föld gazdát cserél i i 1945 tavaszán megkezdődött a Tolna megyébe érkező , székelység végleges letelepítése. Erről az immár történelminek számító eseményről annak idején Talpassy Tibor riportkönyve számolt be némi érthető elfogultsággal, indulatoktól se mentesen. Az indulatok azóta kihűltek, lehiggadtak. Az alábbiakban Talpassy Tibor riportkötetéből azt a részt közöljük, amely a telepítés lefolyását ismerteti. Az első feladat magúnak a hivatalnak megszervezése volt, ami a kaotikus állapotokat tekintve, nem tartozott a legkönnyebb feladatok közé. A helyi hatóságok segítségével azonban gyorsan áthidalt iák a nehézségeket. A rendőrség Bonyhádra az egyik régi Perczel-kúriában a hivatal részére lefoglalt két szobaija községháza bútorokat és írógépet kölcsönzött: egy lelkes helyi lány pedig, Szeles Erzsébet, vállalkozott arra, hogy néhány jelképes pengő ellenében alkalmazásba áll. Másnap meg is nyílt a telepítési hivatal. Nem voltak benne elegáns váró-fotőjök, még a névtáblái is csak keménypapírra pingálták. rá, rajzolásban meglehetősen gyakorlatlan kezek, ennek ellenére a székelyek pontosan megtalálták, s harmadnap már egész szekérkaravánok táboroztak előtte. Rövidesen tevőleges segítőtárs is akadt: Várda Aladár és Szőts Gergely bukovinai . származású tanítók, dr. Kis-Várdai Gyula, ugyancsak bukovinai származású orvos, főképpen pedig László Antal, istensegitsi katolikus pap személyében Mindenekelőtt a« irányelvet szegezték le: addig telepítenek, amíg letelepítendő ember akad. Világosabban: addig tágítják a telepítési területet, amíg minden bolyongó székelyt nem juttatnak te- f<y alá és földhöz. A kiürítést a rendőrség végezte a már kialakult technikai módszer szerint. A három lelkes pionér: Kovács Miklós- né, Such Fülöp és Árvái Nagy Sándor készségesen rendelték alá magukat a felsőbb irányító kéznek. A telepesek szállítása, ósz- szegyüjtése okozott a legkevesebb gondot. Érkeztek az emberek maguktól, népván- áórlasszerűen, éppencsak irányítani kellett őket. Egyetlen nehézség mutatkozott cupán. 400 [család ugyanis Zalában rekedt, akik mindössze öt szekérrel rendelkeztek, amikor Németh Kálmán hátrahagyta őket. A hagyományos székely összetartás itt adta legszebb tanújelét. Olyan emberek,' akik egy nappal előbb kaptak csak helyet, de olyanok is,1 akik még elhelyezésre vártat., habozás nélkül vállalkoztak arra, hogy szekereikkel elmennek a zalaiakért. Németh Kálmán vezetésével in- dulf'el a székérkaláka. De ay egész utat meg sem kellett ténp.iök. Félúton már találkoztak a szembejövőkkel. Hogy, hogy nem az öt szekér időközben hetvenre szaporodott, s akinek így sem jutott hely ballagott gyalog. Mint mjsag 1971. február 21. 10 Magyarország a nyugdíjasok országa Mibe kerül a nyugdíjjuttatás az államnak? Évente a nemzeti jövedelemnek 11—12 százalékát fordítják társadalombiztosításra, s ennek csaknem felét — pontosabban a nemzeti jövedelem 5 százalékát — nyugdíjakra. Ezzel az aránnyal a magyar társadalombiztosítási nyugdíj- rendszer — az ismert gondok ellenére — nemzetközi méretekben az élvonalba tartozik. Számos vonatkozásban magunk mögött hagytuk a gazdaságilag legfejlettebb tőkés országokat is. , Egy-egy esztendőben csaknem 30 milliardth költünk társadalom- biztosításra, s ebből közel 12 milliórdot nyugdíjak juttatására fordítunk. Könnyű kiszámítani, hogy most életbe lépett rendelet e kétszázalékos évenkénti növeléssel együttvéve 240 milliós többletkiadást jelent a nemzet- gazdaságnak. Ma a tizenöt évvel ezelőttihez képest ötszörösét. fizetjük ki nyugdíjakra, ' Viszont igen elgondolkoztató a nyugdíjösszegek nemenkénti megoszlása: a férfiak nyugdíjátlaga 1052, a nőké * csupán 762 forint Ennek az az oka, hogy a nők nyugdíjazásuk idején általában kevesebb' keresettel és rövidebi» szolgálati idővel rendelkeznek, mint az „erősebb” nem. A férfiaknál* mindössze 11,5 százaléka kap kevesebb nyugdíjat 550 forintnál, a női nyugdíjasoknál ez az arány 28 százalék. Ezer forintnál többet a nyugdíjasok egy- harmada kap, de a nők aránya ezen belül csak 3 2 százalék.' Válásban Budapest rezet Gazdag anyanyelvűnk * * Hányféle csók vau ? Száz esztendővel ezelőtt még mindössze 5,1 százaléka volt 60 éven felüli hazánk lakosságának. 1930-ban már 9,8 százalékra emelkedett arányuk, napjainkban pedig eléri a 18,4 százalékot.. Most, a legfrissebb statisztikai adatok szerint több mint 1,7 millió 60 esztendősnél idősebb ember él az országban. Az is szembetűnő változás, hogy 1930 és 1968 között 18 százalékkal gyarapodott hazánk lakossága, ugyanakkor a 60 éven felüliek száma megkétszereződött. Napjainkban együttvéve 1,4 millió nyugdíjasa van hazánknak, arányuk a lakosság 13,4 százalékát teszi ki. Tehát minden hetedik-nyolcadik állampolgár nyugdíjas. Legkevesebb Tolnában él: 32 ezer. A 60 éves korukban nyugalomba vonult férfiak átlagosan 13 esztendőn keresztül, az 55 éves korukban nyugdíjazott nők pedig 23 . éven át élvezik a megérdemeli. pihenést. Előkelő helyet foglalunk el világviszonylatban is válások terén — ez derül ki a legutóbbi statisztikai eredményekből, amely az egész világon megvizsgálta: 1000 lakosra hány válás jut országonként. Nálunk ez a szám meghaladja a kettőt, s ezzel a negyedik helyen állunk — pillanatnyilag. Jellemzőül: az Egyesült Államokban 2 és fél ez a mutató, az NSZK-ban éppen másfél, de az NDK-ban már tizedes számokkal mérik, s Lengyel- országban i*t mindössze 0,77, Portugáliában pedig a leghűségesebb az eskü: 0,08-as alig- alig kifejezhető csekély válási arányukkal úgy tűnik, a világon a legtürelmesebb házastársak náluk találhatók... Hazánkban az utóbbi esztendőkben minden negyedik házasságkötésre egy válás jutott. Az elutasított bontási kérelmek aránya igen csekély, mindössze 1,3 százalék. Legtöbben a budapestiek közül válnak, a fővárosi válóperek száma az utóbbi egy-két évben évente már meghaladta a 7 ezret, az összes bontásoknál: mintegy 33 százalékát itt bonyolítják le. A válóperes „járvány” eléggé ingadozott történelmünk folyamán. Apáink nemzedékében, 1930-ban például 6046, 1931-ben már csak 4911 házasság bomlott fel. A felszabadulás évében, 1945-ben 2035-en váltak, egy évvel később viszont már • 8471-en döbbentek rá, hogy az örök hűségeskü mit, sem ér, 1951- ben léptük túl először a bű- vös tízezrest: 11631 bontás történt, 1962-ben viszont már 18 599 — s ettől kezdve állandóan emelkedő tendenciát mutat. Jelenleg már; iw, évi 20 ezret is túlléptük. A felbontott házasságoknak közel 60 százalékában egy, vagy több gyermek született, s így évente mintegy 12-13 ezer 18 éven aluli marad apa, illetve anya nélkül — szüleik elhatározása következtében, A férfiak legtöbben 25—29 éves koruk között, a nők pedig 20—24 éves korukban válnak leginkább. A házasságkötés előtt a válófelek túlnyomó többsége hajadon, illetve nőtlen volt, mindössze 3 ezer körül mozog a már egyszer korábban is elváltak aránya. Akik pedig özvegység után kötnek házasságot, a legmegbízhatóbbnak tűnnek: mindössze 5—700 ilyen férfi vagy nő gondolja meg magát a későbbiek folyamón — egy- egy esztendő átlagában. Nemrégiben példák sorává# illusztráltuk anyanyelvűnkí gazdagságát, azt, hogy egyen , mesterségeknél hányféle too* don tudjuk érzékeltetni a ha-~. Iáit, ötletünk nem volt új;.;: már hetven évvel ezelőtt, 1301 ... februárjában is megpróbálko zott hasonlóval lapelődjeinkt,. egyike, a Tolnavármegye. Egy-»f kori kollégánk a csók hatvan-, három változatát sorolta fel*~ Szerinte a. csók~lehet; , íf hideg lehűtik meleg mohó fagyos mátnorító égó,. hízelgő jeges csábító lángoló örömteljesbűvös áhítatot*; langyos szívélyes szerelemteljes üde közönyös fájdalmas illatos (!) félig szelíd zamatos bolond balzsamos isteni szenvedélyes csöndes részvétlen hangos boldogító gyöngéd hosszú lopott lágy bűnös ravasz hűtlen átkot józan égi sivár, emésztő lázas rejtelmes búcsú izzó kínos forró édes perzselő testvéri ideges lelketlen kábító futólagos felületes aggodalmas gyötrelmes remegő viharos gyors és: — júdás. 1525.május Laz első magyar lóverseny napja Ha a hazai lótenyésztés és versenyzés ügyéről esik szó, minden érdekelt ember elsőként Széchenyi Istvánra gondol, aki 1816-ban Angliában járt és tanulmányozta a lóversenyüzemet. A „hivatalos” feljegyzések szerint 1827. júniusában a mai Soroksári úton elindult útjára a versenyzés mai formája. A krónikások feljegyzései azonban mást mondanak. A mohácsi vész előtti idők tragikus sorsú királya, II. Lajos rendezte az első lóversenyt Magyarországon 1525-ben. Ekkor vált először a ló a versenysport főszereplőjévé. A király versenylovainak száma a lengyelhonból érkezeitekkel együtt 20 daiab lehetett. Ezeket apródok lovagolták. Ez év április 26-án itothkyrger Menyhért komornok a kincstártól 2ö fontot kap a király versenylovainak fenntartására, majd különféle gyolcsokból hat véget vesz és azt átadja Jakab mesternek, IX. Lajos szabójának, aki dresszeket készít a lovas apródoknak. Elek mester „főlovász” vezetésével megérkeztek a krakkói vajda lovai is — szám szerint 5 darab — és a magyar főurak versenylovai is Buda alá gyűltek. 1525. május 1-én Kelen- ftÜdön a király jelenlétében tartották meg az első magyarországi lóversenyt, amelynek futambeosztásairól nincs említést, de körülbelül 30 négylábú indulható! Tutalom- díjak is voltak, amelyeket a budai bíró szolgái őriztek. A futamok között cigányzenét hallgatott a nép, majd ' az egri püspök trombitásai ragadtatták tapsra a nézősereget. Május 1. és május 12. között számos versenyt rendeztek. Az első vesztő — II. Lajos király volt. Az első nyerő pedig Elek mester, aki 100 aranyat nyert paripáival. A mohácsi vész után minden csendes lett. A több részre szakadt országban Erdély lett a szellemi és a politikai utód. A díjak a szegény időkben szegényesek voltak. Tinódi Lantos Sebestyén írja egyik énekében Kászon bég és Verbőczi Imre csoportos versenyeiről- „Kara hajdárna ada egy aranyos' bársont, ‘ két özer oszporát, egy . ezüst sisakot. Tex-ek Petőinek Ötszáz os-mcrát, és öt sing jó skérl’tot.” Vajh mennyit érnek-tt akkor ek;- ilyen jobb miaűtójű oszpora ? később kiderült, a szekereket az oroszoktól kapták. Ugyancsak négyszáz család jelentkezett Baja környékéről is, akiknek nagy részét a tavaszi hónapokban utasították ki Bácskából. Tekintettel arra, hogy ezeket a Bácsalmás- környéki sváboknál ideiglenesen elhelyezték, a kormány- biztosság egyelőre maradásra intette őket Elsődleges feladat az országutakon csatangolok helyzetének rendezése volt. Ezek közé tartoztak azok a Horvátországból Bácskába telepített magyarok is, akiknek az előző rendszer bűnös telepítési politikája miatt szintén menekülniük kellett, valamint az ugyancsak Bácskából menekült, mintegy 150 moldvai csángó család is. A kormányblztosság először- ' is az eddigi telepítéseket erősítette meg (Majos, Izmény, Aparhant). ahol helyi magyar7 öág híján, a behelyezettek meg- '■ I ehetősen nehéz helyzetben voltak, majd kiterjesztette mű- lűödését Mucsfára is. Majost és Aparhantot nemsokára a Földhivatal vezetője, Kerék Mihály is meglátogatta. Mindent rendben talált, alig győzte az új telepesek hálamegnyilvá- nuJásait fogadni. Bonyhádvarasdon különös és megható eset történt. A Ba- raesról érkező 95 család le- pakolásánál ott volt Németh Kálmán és a kormánybiztos is, akik: együtt járták végig a telepesfalvakat. Amikor az emberek meglátták őket, feltört belőlük a Himnusz. Mindenki könnyezett. Nem csoda, hiszen az érkezettek között nem egy olyan család volt, amelyik 8 hónap óta nem feküdt ágyban. A meghatódott hangulatban szinte szentségtörésnek hangzott el Németh Kálmán aggodalma: vajon nem éri-e ezt a népet valami baj azért, mert megint mások házába telepedik? Vajon megmaradhatnak- \ e itt végleg? f’.: Az emberek arca elárulta, 1 hogy papjuk a bennük élő szorongást mondja ki. Segítség- v kérőén, rimánkodva néztek Bő- odorra, hogy aggodalmukban .y megnyugtassa, % Bodor rör-iden válaszolt. * — Engem terhel a felelős- ' sieg a telepítésért. Vállalom í ezt, mert más és jobb meg- ’ oldás nem kínálkozott. Ez azt l jelenti, ha baj lesz én is itt ! leszek. Ha menni kell, veletek S megyek. Ha veszni kell, vele- P« tök pusztulok. Egyetlen éljen, egyetlen taps ■ nem kísérte a fogadalom szavait. Az emberek éreznék, hogy , ez tölbb választási, szónoki fogadkozásnál, s minden taps és éljen csak megszentségtelení- tené a pillanatot. Ehelyett egy nagyon öreg ember reszelős hangján felzendült az ősi egyházi ének: „Boldog asszony, Anyánk..öreg, fiatal, sur- bankó legény, pirospozsgás fiatal leány, szoptatós anya, cser. zeit arcú, meglett férfi: mindenki vele énekelt. Nem egy emberből hangosan szakadt fel a sírás,
