Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-21 / 44. szám
I. „Mo mái a boldogsághoz hona tartozik a kocsi is." j. „A boldogságomhoz autó nőm T Szükséges." A fiatalok természetesen „mai fiatalok”. Ami azt jelenti, hogy nem olyanok mint akik régen voltak azok, és szorgalmasan, tudatosan, előre felkészülve indultak -az életnek. A mai fiatalok könnyelműek, elvárják, hogy mindent tálcán hozzanak elébük, sőt emellett néha .még hosszú hajat is viselnek. .Ez együttesen; bőségesein elég okot szolgáltat -arra, hogy a negyven év körüliek, vagy a még idősebbek lemondóan le- gyintsenefc. ha . a fiatalokról van szóCáfolatot kerestünk. Sok el- koptatott frázis cáfolatát, mert olyasféle elképzelés, éli ben-, nünk, hogy a fent vázoltak nem .mindenben, fedik a' valóságot. Leendő szakmunkások-,. hoz fordultunk, és gimnazistákhoz, akik még nem döntöttek arról, hogy később milyen pályát válasszanak. Hogyan képzelik jövőjüket? Gondoltak-e arra, mi szükséges egy fiatal, egygyermekes házaspár nyugodt, kiegyensúlyozott életéhe?:? v Gondoltak. A MŰM 505. Ady Endre Ipa- . ri Szakmunkásképző . Intézet . százötvenöt végzős tanulója, és a dombóvári Gőgps Ignác Gimnázium harminc harma- . dik osztályosa válaszolt — . igazgatói; engedéllyel — kér- , déseinkre. írásban, név nél- . kül és amint az a lapok áttanulmányozásából látszott, ér- • deklődéssél.. némilelkesedés- sél. ■ ‘ A válaszokból sokminden kiderült. Elsősorban az,hogy ; nincs olyan mai fiatal a meg- ‘ kércfezdtfek között,' aki ne. tekintené létalapjának' a munkát. A a, eljövendő keresettel kapcsolatban lehetnek ugyan illúzióik, de a keresethez szakmájuk révén akarnak hozzájutni, és azt továbbtanulás árán növelni. Nem volt olyan szakmunkáskjelölt, akinek tervei között ne szerepelt volna a továbbtanulás. Ez bizonyos fokig arra is vall, hogy az iskolatípusban a fiatalok fantáziát látnak, a jövő fejlődés útját. Ezen belül azonban természetesen széles a skála. „Nem vágyom magas p^zíclé betöltésére, egyszerűi ember szeretnék lenni." „Az átlagember életét szeretném élni, nyugodt, boldog megszokásban és főleg egy saját lakásban." A túlnyomó többség saját maga erejére akar támaszkodni jövője megalapozásánál. A tsz-nél 8,38 forintos órabérrel indulok majd. Nem fényűzően, hanem boldogan akarok élni" — írja egy harmadéves mezőga2daságí gépszerelő. Sörön eíflí fordul a jövő vágyai között, a megértő, öszefogó, egymást segítő brigád, hiszen „ha jók a munkakörülmények, otthon is vyugodtabb a légkör". Kétezer- ötszáz—háromezer forint között van az a fejenkénti kereset, melyet fiataljaink elégségesnek vélnek ahhoz, hogy családot alapítsanak. Mikor? A fiúk kivétel nélkül számítana!: a katonaidőre, így csak ez után, többen jóval ezután kívánnak nősülni. „Addigra emberi rossz tulajdonságaimat talán sikerül levetkőznöm." — írja egyikük. „A tsz-ben, otthon megnősülök, lesz egy házam és ott élem le az életem ” ,,Otthon fogok elhelyezkedni a gépjavítóban, hogy minél közelebb legyek az otthonom-hoz. Szeretnék minél többet leér esni, habár a mezőgazdasági gépszerelőket nem fizetik elég jól." A szülők segítsége vagy természetes, vagy már meg is van. Nem is egy olyan fiatal akadt a válaszadók között, áld büszkén írta „már nevemre íratták a házat", ,.a lakásom már megvan". A kőműveseit, ácsok, állványozók érthető módon nem sokat töprengenek házépítési problémákon. A lányok között akad, aki kegyetlenebb. „Férjhezmenés után először berendezni a szobákat, amelyeket édesanyám éktől kapunk, addig, amíg nem tudunk egy házai építeni, vagy egy tár sasházba benevezni. Ha be- rendezkedtünlc, akkor szeretnék egy kisgyereket. Építkezés előtt (!) egy kocsit is szeretnék venni, és ha az építkezésre nem telik az anyagiakból, altkor maradunk a szüléinknél, íigyis időseis lesznek addigra, és elég less nekik egy szoba" (harmadéves bőripari szakin unkástanuló-láay) . Kicsi, vagy kocsi? OTTmütettŐ. H fiatalod =a majdnem hogy egyformán — vágyódnak gyerekre, de vágyódnak gépkocsira is. Alig akad, aki egykét kívánna. Két gyéréit, kettő-húrom az általános. A realisták azt is pontosan meghatározzák, hogy házasságkötés után hány esztendővel szeretnének gyermekáldást. Ennek ellenére az a gondolat, hogy családtervezés is van a világon, a szakmunkásjelöltek között alig-alig, inkább a gimnazistáknál fordul elő. Az a bőrdíszműves leány, akinél „az üdülő még távlati terv”, de vőlegényjelöltjénele gépkocsija már van, úgy vélekedik „ami azt illeti, az ember előre nem tudja, hogy hány gyereket szül. Ha egyáltalán lehet, akkor csak egy gyereket szeretnék szülni." A gépltocsiigények, a bevezetőben említett — természetesen tökéletes — felnőttek körében valószínűleg kiváltanak egy kis szemöldökráncolást. Vajon joggal? Húsz esztendővel ezelőtt egy motorkerékpár megszerzése hosszas takarékoskodást, sorállást, esetleg protekciót igényelt. Ma ez már a múlt idők emléke. A gépkocsi fiataljaink terveiben elsősorban a munkahely megközelítésének eszköze, kirándulásokat, ország-, sőt világjáró terveket segít megvalósítani. A gépkocsigyártás fejlődésének. ütemét ismerve nem vagyunk meggyőződve arról, hogy ezeket a vágyakat féltéi - lenül irreálisaknak keíl-e minősíteni. (Folytatjuk.) ORDAS IVÁN I. A terem megtelt. Kezdődik a szakszervezeti vezetóségvi- lasztó küldöttközgyűlés. Tolna megyei Távközlési üzem dolgozói érdeklődve hallgatják a titkár, majd a számvizsgáló bizottság elnökének beszámolóját. A feszült munkásarcok gondterheltnek látszanak. Egyik-másik néhány szót ír jegyzettömbjébe. Egy fiatal szomszédjának súg valamit. Ismertetik a jelölteket. — Van hozzászóló? Igen, Sok. Elmondják észrevételüket. Néhányan más titkán javasolnak. És indokolnak. Kritikus érvek — ellene és mellette. Szavazás. A volt titkárt választották meg. Az üzem KISZ-titkára is hozzászólt. Ő is javaslatot tett. Másik titkárra. De megbánta. Ugyanis a gyűlés után megkapta az „eligazítást”. — Maga még, fiatal ahhoz, hogy véleményt mondjon — szólt a Postás-szakszervezet területi bizottságának titkára. Szükségtelen a magyarázás, csupán annyit, hogy a huszonöt esztendős KISZ-titkár munkáját a lehelő legjobban végzi. Mindenki elégedett vele, s vezetése alatt sok új dolgot vezettek, be a fiatalok, melyek az üzemnek kamatoztak, s a Posta hírnevét öregbítették. — Én pedig leveszem a kezem a KISZ-röl. Ezután kérhetik a támogatásomat... — így az üzem vezetője. A választást megóvták. Hozzá kell tenni, hogy teljes joggal. Hogy miért? Mert küldöttközgyűlés helyett vezetőségválasztó taggyűlést tartottak. Vagyis: ne ncsak a küldöttek szava: ah,, hanem a. jelen levő tagok is. Mandátumvizsgáló bisóttSiícPt meQ elfelejtettek választan . Miért kellett öt forduló? 2. Meg kell ismételni! Vagy talán mégsem? Az üzem vezetősége röpgvű- lést hívott össze, hogy szavazzanak a dolgozók: legyen-e ismétlés. Döntésük szinte egyöntetű volt: nem! „Nem kell annyit variálni.” . Dehát a törvényeket, szabályokat nem szabad levegőnek nézni, s így természetesen ismételtek. No, akkor joggal kérdezheti az olvasó, hogy miért kellett a röpgyűlés. Hát azt lehetne vitatni. Csupán annyit, hogy az üzem' vezetője „erélyesen” mondta el véleményét a dolgozóknak. Azt, hogy szerinte a választás hangulata vezetőellenes, volt. Az emberek véleményét ez a beszélgetés nyilván nem változtatta meg. Sőt. Nemtetszésüket még fokozta az üzemvezető kijelentése: ha a másik javasoltat választják titkárnak, úgy ő lemond. Mert azzal az emberrel nem tud egvütt dolgozni. A bizonyos másik javasolt — p. dolgozóit javasoltja — néhány esztendővel ezelőtt távközlési üzemvezető volt. Most egyszerű körzetmesteri beosztott. A postaigazgatóság vezetője szerint „jó munkás, értékes ember. Benne van a szakmában, érti a dolgát, szívesen tesz a közért”. 3. Ismét megtelt a terem. Létszám: hetvennyolc. — A második napirenddel kezdjük. 4 választással. — szól az ülés elnöke. — Van-e javaslatuk? Csend. — Kérem, hogy szóljanak hozzá. Kívánnak-e más személyt felvenni a listára? Csend. — Mondják el véleményüket. Ismét csak csend. Elkészültek a szavazócédulák. Az emberek fegyelmezetten lépnek a másik terembe, hogy véleményüket az urnába tegyék. Megválasztották az szb-elnököt és a vezetőségi tagokat, A titkár személye nem dőlt el. A volt titkár, és a volt üzemvezető kapta a szavazatokat. Ismét egy forduló. Már csak kettejük neve kerül a lapra, A terem olyan, mint egy méhkas. Az emberek ingerültek, de eredmény ismét nincs. Készülnek a „kétneves” cédulák. Vajon mit döntenek? Semmit. 28. szavazatot kapott a volt titkár, ötvenet a „másik”. A feszültség perzsel. • — Háromnapi hideg kaját kellett volna hozni — mondják az emberek, 4. Üj jelölőbizottságot választanak. Rövid az idő. Négy nap alatt 101 emberrel kell beszélniük. Kit javasolnak titkárnak, és kit elnöknek? — Hogy-hogy elnöknek? — A területi bizottság titkára mondta, hogy válasszunk elnököt is. Ugyanis elég kevés szavazatot kapott ő is. — De megválasztotta a tagság. Vagy nem? —■ Hát meg ... Valóban. Szombat reggel 9 óra. Kezdődik az ötödik forduló. Senki nem tippelj senki nem szól, senki nem javasol. A jelölőbizottság ismerteti munkája eredményét: egy harmadik személyt javasolnak. Kopognak az írógépek. Az emberek szavaznak. 2s végre van szb-titkára a Tolna megyei Távközlési Üzemnek. Hatvanegy szavazatot kapott az új jelölt, tizenhetet pedig a „másik” — a volt üzemvezető. Az ülés végén Garamvölgyi Miklós, a postaigazgatóság vezetője ezeket mondta: — Sajnálatos, hogy mindez így történt Lelkiismereti ügyünknek kell tekinteni, hogy olyan megoldást találjunk, ami az üzem érdekeit védi, a dolgozók életét jobbá teszi. Tudom, hogy alapvetően elkeseredettek az emberek A Posta fejlődése évtizedekkel elmaradt. Műszaki dolgozóink bére jóval alatta van az ipari dolgozókénak... Kérem az elvtársakat, hogy ezután ne érezzen senki elkeseredést. Mert lehet jól dolgozni, de csak együtt, összefogással. 6. Hát így történt az öt forduló. Neveket nem írtam, mert nem baj, hogy azok körül viták dúltak. Az sem baj, hogy volt vita, csak az az elkeserítő, hogy mindez 1971-ben történt. Ma, amikor a szakszervezet feladatai, jogai egyre bővülnek. És még szomorú, az Is, hogy van olyan munkahely, ahol hiánycikk az üzemi demokrácia, és a sokat emlegetett nélkülözhetetlen üzemi négyszög. A postaigazgatóság vezetője azt mondta, hogy jó eredményt csak közösen lehet elérni. Ez így igaz. De a közös munkához megfelelő emberi kapcsolatok, a dolgozók közti őszinteség, a töretlen bizalom is szükséges. És hogy ezek a feltételek jelenleg nincsenek meg a távközlési üzemben, az valószínű. Mert sajnos a maratoni választás során egyszer sem öntöttek tiszta vizet a pohárba. Minden fordulót az intrika és a személyeskedés kísért. Reméljük, hogy a megválasztott titkárnak sikerül újjá. varázsolni a légkört és összefogni az embereket. De még egy megjegyzés ide kívánkozik: vajon mi volt az oka. annak, hogy az ötödik fordulóra még csak nem is jelölték azt á dolgozót, aki előzőleg ötven szavazatot kapott? Azt a dolgozót, akit jelölés nélküt is tizenheten akartak megválasztani? 7. De egy pillanatra nézzünk vissza az oly sokszor nyüzsgő terembe. Változás nincs. Az emberek izgatottak, mindenki siet. Sietnek haza, hogy a családdal együtt visszajöjjenek a postára. Szombat este batyúbált rendezett az üzem KlSZ-szerve- zete. HORVÁTH MÁRIA Népújság 1971, február ZU
