Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-20 / 43. szám

A kollektív szerződés — kollektív ] ii tikit Szovjet—magyar nőtalálkozó Szekszárdion Erősítik a közvetlen kapcsolatokat IX árom év óta kollektív szerződés szabályozza a vállalatoknál a munkával, a munkakörülményekkel és , a munka díjazásával, elismeré­sével kapcsolatos kérdéseket, a dolgozók és a vállalat jo­gait és kötelezettségeit. A régebbi, minden vállalatra egyformán érvényes központi szabályozást olyan helyi meg­állapodások váltották fel, amelyek számolnak a munka­helyi sajátosságokkal, speci­ális helyzettel és ezért job­ban megfelelnek mind a vál­lalat, mind a dolgozók érde­keinek. A hároméves tapasztalatok alapján megérett az idő ar­ra, hogy a kollektív szerző­dések nagyobb előrelátással, hosszabb távra, a negyedik ötéves terv időtartamára ké­szüljenek. Ugyanis a kollek­tív szerződések egyes fejeze­tei nem igényelnek minden évben újból szabályozást, vál­tozatlanul fenntartnatók hosz- szabb időn át — feltéve, hogy első kidolgozásuk kellő kö­rültekintéssel történik. Azok a fejezetek viszont, amelyek nem állták az idő próbáját, vagy a körülmények változá­sa következtében nem meg­felelőek, elvesztették idősze­rűségüket, módosíthatók az ötéves szerződés keretében is, amikor ez szükségessé válik. Igv a szabályozás biztonsá­got adó folyamatossága és a mindenkori feltételekhez való rugalmas alkalmazkodás egy­szerre érvényesülhet. Most az új kollektív szer­ződések kidolgozásakor ebből nagyon fontos következtetése­ket kell levonni. Mindenek­előtt azt, hogy a kollektív szerződés stabil fejezeteinek kidolgozásához az eddiginél alaposabb tájékozódás, rész­letekbe menő információk, az érdekeknek körültekintőbb egyeztetése szükséges. Az el­múlt években részben idő­hiány, részben a feladat új­szerűsége, szokatlansága miatt viszonylag szűk kör, a mun­kaügyi apparátus, a jogász és néhány szakszervezeti akti­vista foglalkozott az egyes fejezetek kidolgozásával és megszövegezésével. A terme­lés különböző poszton dolgozó irányítói nem vettek részt a munkában, s érdemben a dol­gozók részvételéről is csak kevés helyen lehetett beszél­ni. Mert igaz ugyan, hogy a szerződéstervezetet vitára bo­csátották, kérték és meg is kapták a dolgozók javaslata­it, de a vitára bocsátott sza­bályozás annyira végleges volt, hogy szinté kizárta a mérlegelés, az érdembeni mó­dosítás lehetőségét, legfeljebb arra adott alkalmat, hogy a dolgozók elmondják kívánsá-. gaikat, a reális lehetőségek­től olykor távol álló igényei­ket. A kollektív szerződés el- nevezésből értelemsze­rűen következik, hogy - az egyik megállapodó fél a dol­gozók kollektívája, tehát a döntésnél is a kollektíva vá­lasztása, állásfoglalása a mérvadó, s az aláírás hivata­los aktusánál a szakszerveze­ti tanács a kollektíva kép­viseletében jár el. Ennek az elvnek a kollektív szerződé­sek kidolgozásának, előkészí­tésének egész folyamatában érvényesülni kell. Előkészítő bizottságokra változatlanul szükség van, hogy az adott területhez legjobban értő, a munkaügyi, jogi szakemberek, a termelés különböző poszt­jain dolgozó gazdasági veze­tők, a szakszervezet legta­pasztaltabb aktivistái a kü­lönböző rendeletek, s a vál­lalat anyagi helyzetére jel­lemző információk birtokában nyers tervezetet készítsenek tárgyalási alapul. De a dol­gozók érdeklődésére, akitivi- tására csak akkor számíthat a tervezet, ha több változa­tú megoldásokat tartalmaz, ha a változatokhoz felsorakoztat­ja a mellette és az ellene szóló érveket, ha indokolja a javasolt szabályokat, intéz­kedéseket. Előfordul olyan nézet, hogy az ilyen vita és széles körű véleménycsere megnehezíti a helyes állás­pont tisztázását, mivel a kol­lektívában ahány ember, any- nyiféle érdek és annyi véle­mény is lehet. Tény, hogy az emberek gondolkodása, igé­nye, szükséglete nem egysé­ges és nem egyforma. Sokan sokféle szemszögből közelítik meg az előterjesztett javasla­tot, s nyilván ütköző érdekek is létezhetnek. De ha az elő­terjesztés tárgyilagosan indo­kol, adatokkal dokumentál, minden bizonnyal az az ál­lásfoglalás kerekedik felül, amely a túlnyomó többség érdekeit szolgálja. Az így ho­zott döntéseket a kollektíva magáénak érzi, s aktívan köz­reműködik a végrehajtásban, a közös akarattal elhatározott intézkedések megvalósulásá­nak ellenőrzésében. Az új rendelkezések, — amelyek évente beszámolásra kötelezik a vállalatok igaz­gatóit a kollektív szerződés megvalósulásáról — ebben a kérdésben is nagy előrelépést tesznek. A beszámolót a kol­lektíva elé kell terjeszteni, írásban és a legkisebb rész­letekre kitérve. Indokolni kell, hogy melyik intézkedést mi­lyen okból szegték meg, vagy helyezték hatályon kívül. Pon­tos része a beszámolónak az a vizsgálat, amely az intéz­kedések hatását elemzi, meg­feleltek-e a rendeltetésüknek, azoknak a gazdasági, ösztön­zési, szociális céloknak, ame­lyek megvalósítását célozták. A beszámolót a gazdasági vezetés készíti, illetve készít­teti el, többnyire ugyanazok­nak a bizottságoknak a se­gítségével, amelyek a szerző­dés kidolgozásában részt vet­tek, A jelentés kiegészül a szakszervezeti tanács vélemé­nyével és úgy kerül a dol­gozók elé. A kollektíva az írásos anyagból olyan képet kap az elmúlt esztendőről, amit kiegészíthet a munka­helyén közvetlenül szerzett ta­pasztalatokkal, lemérheti, hogy helyi jelenség-e amit szóvá tesz, avagy az egész vállalatra jellemző tünet. A vitákban elhangzó észre- vételek, javaslatok fel­dolgozása, a beszámoló tanulsá­gainak levonása és . érvénye­sítése az új kollektív' szerző­dések kidolgozásánál módot ad arra, hogy elkerüljék a leggyakrabban előforduló hi­bákat, érdembeli beleszólást biztosítsanak a kollektívának, s ezáltal a szerződéseket va­lóban az üzem alkotmánya rangjára emeljék. S. E. A mezőgazdasági, erdésze­ti és gépjavító dolgozók alap­szervi szakszervezeti válasz­tásai lezajlottak, melyek so­rán a MEDOSZ tízezer- száztizennégy szervezett dol­gozója 857 bizalmit, kilenc munkahelyi bizottságot, har­mincnégy üzemi szakszerve­zeti bizottságok, harminckét szakszervezeti bizottságot, és kilenc tanácsot választott. A megválasztott alapszervi akti­visták száma ezernégyszáz- hatvankettő. Csütörtökön délelőtt került sor a MEDOSZ megyebizott­ságának megválasztására, me­gyei küldöttértekezletére Szek- szárdon, a Babits Mihály me­gyei művelődési központ hangversenytermében. Az ülé­sen részt vett Kormosói László osztályvezető, a MEDOSZ elnökségének tagja, Schrottner Károly, az' SZMT vezető titkára, Somorjai Sán­dor, a megyei tanács mező- gazdasági és élelmezési osz­tály vezetője. A jelenlevő hatvanhét küldöttnek igen komoly feladatot kellett tel­jesítenie, ugyanis 151—151 dolgozó képviseletében szólot­ták. Horváth Géza, a megye­bizottság titkára részletes be­Csütörtökön délután Szek- szárdon, a Hazafias Népfront városi nőbizottságának szerve­zésében, a népfront megyei székházában kedves vendége­ket fogadtak. A. közelgő ün­nepségek — a szovjet hadsereg napja és a nemzetközi nőnap — alkalmából és annak jegyé­ben rendezett baráti találkozón szovjet asszonyok égj' csoport­ja-és az újjászervezett nőmoz­galom megyei, . városi, társa­dalmi vezetői, valamint több üzem, : termelőszövetkezet nő­aktivistái, mint meghívottak vettek részt. A szívélyes, tar­talmas és bensőséges összejö- .vetelen Császár József, a szek­szárdi városi tanács vb-elnöke adott tájékoztatást a megjelen, teiknék, ismertette a megye- székhely fejlődését, a további számolót adott az eltelt négy évben végzett. munkájukról, elért eredményeikről. Többek között hangsúlyozta, hogy a mégyebizot.tság elsőrendű fel­adatának tekintette a dolgo­zók élet- és munkakörülmé­nyeinek- állandó, javítását, az átlagbérek és. átlagjövedel­mek emelkedését. Szólott to­vábbá a tervezéssel és gaz­dálkodással kapcsolatos to­vábbi tennivalókról, az üze­mi, szakszervezeti demokrá­ciáról, a szocialista munka- versenyrőí,. az újítási mozga­lomról, a megyebizottság szo­ciálpolitikai tevékenységéről, a dolgozók üdültetéséről stb. Elmondta, hogy az alapszervi választások során a dolgozók olyan kérdéseket és problé­mákat vetettek fel, melyek jogosak, és megoldásra várók. Jelentős, hogy általában nem egyéni sérelmeket, problémá­kat mondták el, hanem szin­te minden esetben a közösség érdekében szóltak. Ugyanez mondható el a csütörtöki küldöttértekezlet­ről is, ahol az üzemi demok­rácia kapcsán elmondták, hogy a vezetők ne becsüljék le az alacsony képzettségű aktívákat, inkább kérjék se­perspektívát és a növekedés gondjait. A szerény vendéglátással összekapcsolt, meghitt össze­jövetelen P. Sz. Seljapin, a szovjet hadsereg — hazánk felszabadításában részt vett — alezredese és a két asszony­csoport egy-egy képviselője mondott pohárköszöntőt. Az első személyes találkozót követi a többi, erősíteni kí­vánják a közvetlen kapcsola­tokat, bővítik az ismereteket. Megegyeztek az asszonyok, hogy közös törekvéseiken alapuló barátságukat még inkább el­mélyítik. Legközelebb a megye, székhely nevezetességeivel és a környék természeti gazdagsá­gával ismertetik meg a szek­szárdiak a szovjet asszonyo*; kát. , gítségüket, és ne feledkezze­nek meg a kölcsönös infor­máció jelentőségéről. Az egyik hozzászóló a nők problémá­járól szólott, és hangsúlyoz­ta, hogy a nők egyenjogúsá­gát csupán rendeletekkel, pénzzel nem lehet megolda­ni, hanem a szemléletben! gyökeres változást kell elérni. A felszólalók szólották a fia­talokról, az ötéves kollektív szerződések elkészítéséről stb. A küldöttértekezlet máso­dik napirendjeként megvá­lasztották a tizenegy küldöt­tet a MEDOSZ XXI íí kong­resszusára, huszonnégy kül­döttet az SZMT küldöttérte­kezletére, valamint a tizen­egy tagú megyebizottságot, melynek titkára ismét Hor­váth Géza lett, elnöke pedig Dabi József, a Dalmandi Ál­lami Gazdaság VS.ZT-titkára. 1971. február 20. JEGYZET Korrektség Négytagú küldöttség kereste fel tegnap — február 19-én — a 11-es Volán Vállalat igazgatóját. A Mecseki Szénbányák gaz­dasági főmérnöke, Jazbincsek Vilmos üzleti ügyben jött. Meg­köszönte a 11-es vállalat kétéves közreműködését a szénbányák­nál és lemondta a fuvart. Első hallásra talán furcsának tűnik, miért kell küldöttség egy évek óta üzemelő fuvarozási rendszer felmondásához. Az ok egyszerű és kézenfekvő. A szénbányák elégedetten vették tudo­másul, hogy a 11-es vállalat két éven keresztül naponta 500— 600 tonna szenet szállított el a szászvári bányából a nagymá- nyoki brikettgyárba — úgy. ahogy a bánya és a brikettüzem teljesítménye megkívánta. Elismerésre méltó munkát végeztek a 11-es vállalat bonyhádi főnökségének dolgozói. Ezt köszön­ték meg a bánya képviselői. Bejelentették, hogy július 1-től már nem tartanak igényi a szekszárdi Volán fuvarjára, mert a bánya saját szállítórend­szert létesített, amely olcsóbbnak ígérkezik, mint a Volán-akció. A két üzletfél kapcsolatát jól kifejezi a bánya vezetőinek gesztusa. Baráti kézszorítással búcsúztak egymástól a két válla­lat képviselői, és még abban is megállapodtak, hogy a Volán, amint szükséges, segít a bányának fuvarszervezésben, gépkocsi­karbantartásban. A szocialista vállalatok üzletkapcsolatának eme gesztusa egyben arra is utal hogy a szekszárdi Volánnak a fuvarpiacon milyen rangja, híre s tekintélye van. Üzletet nemcsak korrektül lehet megkötni, hanem lemon­dani is.- PJ ­Fizetik a részesedést a pálfai Egyetértés Tsz-ben. Foto: GottvaW A MEDOSZ VII. küldöttértekezlete

Next

/
Thumbnails
Contents