Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-18 / 41. szám

Ax SZKP XXIV. kongresszusa előtt Beszédes számok nr» ffK í i «19 tanműhely—de mikor: Ülést tartott a szekszárdi végrehajtó bizottság A XXIV. kongresszust meg­előző területi pártkonferenciák részletesen elemezték a Szov­jetuniónak a XXIII; kongresz- szus óta elért gazdasági ered­ményeit. A küldöttek megál­lapították, hogy az élet iga­zolta az 1966—70. években végrehajtott VIII. ötéves terv irányelveinek helyességét. A terv eredményes végrehajtása a tudomány és a technika vív­mányainak ■ általános.- haszno­sításával a társadalmi terme­lés nagyipari jellegű fejlesz­tésével, a munkatermelékeny­ség növelésével a népgazda­ság minden ágában biztosítot­ta a hatékonyabb és gyorsabb fejlődést, valamennyi szovjet ember anyagi és kulturális szükségleteinek teljesebb ki­elégítését. A szovjet ipar ter­melése az előirányzatnak megfelelően nőtt: másfélszer nagyobb, mint az előző terv­időszakban. Csupán a növeke­dés értéke majdnem azonos azzal a termésmennyiséggel, amelyet a Szovjetunió az első két ötéves tervében együtt­véve elért. A fejlődés lényeges eleme, hogy korszerűbbé vált az ipar ágazati szerkezete, tovább ja­vult az ágazatok közötti arány, és fellendültek a gazdaságo­sabb iparágak. A népgazdaság műszaki rekontstrukciójának eredményeként bővült a köz­szükségleti cikkek gyártása, az elektronikai és az atomener­getikai ágazatok termelése, s létrehozták a szintetikus és nagytisztaságú anyagokat elő­állító üzemrendszereket. Háromszorosára nőtt a falusi villany fogyasztás Az utóbbi öt évben is nagy gondot fordítottak a villamos energia termelésének gyors ütemű fejlesztésére. Az elő­irányzatnak megfelelően olyan nagy kapacitású energetikai blokkokat helyeztek üzembe, amelyeknek egyenkénti terme­lése 500—800 ezer kilowatt. A Szovjetunióban ma néhány nap alatt több villamos ener­giát állítanak elő, mint a cári Oroszországban egy év alatt; a VII. ötéves terv időszaká­ban ehhez még több hétre volt szükség. Az üzemek óriási mértékű villamosenergia-f elhasználása mellett megnőtt a lakossági áramfogyasztás is. A falusi háztartások háromszor annyi villamos energiát használnak fel, mint 1966-ban, a városi lakosság 60 százalékkal fo­gyaszt többet, mint öt évvel ezelőtt. A gépgyártásban különösen az automata és félautomata szerszám- és más gépek gyár­tása került előtérbe. A köny- nyű- és élelmiszeripar gépei­nek gyártásának fejlődésére jellemző, hogy 1966. óta kb. háromezer olyan új könnyű­ipari géptípust konstruáltak és helyeztek tucatjával üzembe, amelyek világszínvonalat kép­viselnek. A személygépkocsi­gyártás négyszeresére nőtt; a kőolajtermelés évi 20 millió tonnával emelkedett; a mű­trágyagyártás pedig megha­ladta az évi 60 millió tonnát, ami kb. duplája az 1966. évi termelésnek. Napi tízezer lakás A VIII. ötéves terv során különösen nagy gondot fordí­tottak az építőipar fejlesztésé­re. Ennek eredményeként minden . eddigi tervciklus üzem- és lakásépítési prog­ramját felülmúlták. Évente 13—14 millió ember költözött új lakásba, de voltak olyan évek, mint 1969., amikor 16 millió. Átlagosan naponta te­hát mintegy 9—10 ezer család tarthatott lakásszentelőt. Ha a legutóbbi, ötéves tervben épült kisebb és nagyobb üzemek, művelődési, kereskedelmi és egyéb intézmények számát vesszük alapul, — kiderül, hogy naponta 2—3 új létesít­ménnyel gyarapodott a szov­jet népgazdaság. E roppant arányú építkezés elősegítette, hogy határozottan áttértek az építkezés nagyipari módsze­reire, tömegesen alkalmazzák az előregyártott vasbeton ele­meket. Jelenleg például a moszkvai építkezéseknek több mint 85 százalékához előre­gyártott elemeket használnak. A, kongresszus irányelveinek megfelelően mintegy 25 száza­lékkal emelkedett a szovjet mezőgazdaság termelése. Cu­korrépából 33, gabonafélékből 25, húsból 20, tejből 23 szá­zalékkal termeltek többet, mint a korábbi években. A szemes termények előállítása évi 32 millió tonnával emel­kedett Ezek az eredmények különösen akkor figyelemre méltóak, ha tekintetbe vesz­Uj háromszintes gyógyszertár alapozását kezdték meg Dombóváron a kórház közelében. Az alsó szinten lesznek a raktárak, a másodikon a gyógyszertár és a harmadikon pedig a gyógyszerészlakás lesz. Az új beruházás még ez évben elkészül, közel kétmillió forint értékben. Kata: GottvaJd szűk, hogy a szovjet mező- gazdaság a nemzeti jövede­lemnek több mint egyharma- dát szolgáltatja. A kolhozok és szovhozok mind gazdaságilag, mind po­litikailag tovább erősödtek és szilárdultak, jelentősen növe­kedett anyagi és technikai bá­zisuk. A mezőgazdasági beru­házásokra kétszer annyit for­dítottak, mint a megelőző tervidőszakban. így korszerűb­bé vált a mezőgazdasági ter­melés színvonala és a hosszú távon megtérülő beruházások mellett rendkívüli mértékben felduzzadt a szovhozok és' kolhozok gépparkja is. Az utóbbi 5 évben a mezőgazda­ság mintegy másfél millió traktort, több mint 1 millió tehergépkocsit és félmillió kombájnt kapott. Az új időszak lényeges jel­lemzője, hogy a kolhozok jö­vedelme mintegy 40 százalék­kal emelkedett és az állami beruházások mellett a saját erőből történő hozzájárulás is segítette az egyre iparszerűb- bé váló termelést. A növekvő jólét adatai A mezőgazdaságban dolgozó 27 millió szovjet ember mun­kájának eredményeként több hús, tej, tojás és gabona ke­rült a dolgozók asztalára. A lakosság az utóbbi években mintegy 27 százalékkal több húst, 20 százalékkal több cuk­rot fogyasztott, mint koráb­ban. Az egy főre jutó hús- fogyasztás az előirányzottnál magasabb mértékben, 6 kg- mal nőtt. c A becsületes munka, a gaz­dasági sikerek lehetővé tet­ték, hogy tovább emelkedjék a szovjet nép életszínvonala. Ha nem számítjuk a köz­vetett juttatásokból származó kedvezményeket, akkor is, a munkások és alkalmazottak havi bére több mint 20 szá­zalékkal, a kolhoztagoké pe­dig még nagyobb mértékben nőtt. Az elmúlt időszakban to­vább bővült a közép- és fő­iskolai hálózat. Az ötéves terv időszakában 7 millió közép-, illetve felsőfokú végzettségű szakembert képeztek ki. Ér­demes megjegyezni, hogy az orvosok és mérnökök tekinte­tében a Szovjetunió világvi­szonylatban az első helyet fog­lalta el. Az általános művelt­ség magas fokára utal az a tény, hogy munkásainak 60 százaléka rendelkezik közép-, illetve felsőfokú végzettség­gel, a kolhozparasztoknak 33, az alkalmazottaknak pedig 93 százaléka. A számok bizonyítják, hogy az SZKP XXIV. kongresszu­sán jóváhagyott politikát kö­vetkezetesen végrehajtotta a szovjet nép és olyan mérték­ben gyarapította a kommuniz­mus anyagi-technikai bázisát, amilyenre a múltban még nem yolt példa. N. J. Népújság 1971. február IS. A megyeszékhely egyik fia­tal. de nagyon jelentős okta­tásügyi intézményének, a Ró­zsa Ferenc Műszaki Szak- középiskolának működéséről hallgatott meg beszámolót teg­nap a szekszárdi városi ta­nács végrehajtó bizottsága. A König István igazgató által előterjesztett terjedelmes be­számoló átfogó képet adott az intézmény működéséről, de gondjairól is. A végrehajtó bi­zottság tagjai — érthető mo­dem — ez utóbbiakkal foglal­koztak a legbőségesebben, a szakközép iskola eredményeinek elismerése mellett. Az ered­mények a tantestület jó mun­kájában gyökereznek, a tár­gyalt problémák azonban nem. Az eredetileg gimnáziumnak szánt épület kis tanműhelyé­nek felszerelését 1967-ben meg, kezdték. Már akkor nyilván­való volt, hogy a szakmun­kásképzés elképzelhetetlen megfelelő, nagy és modern műhelycsarnok nélkül. Az alapfelszerelési jegyzéket az igazgató 1968-ban juttatta el a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának. 1971-es sza­vai: „szeretném hinni, hogy ebből lesz valami”. Egyelőre még a hit stádiumában van az új tanműhely építése is. Remélhető, hogy a tavaly feb­ruárban elküldött tervei; alap­ján a TOTÉV az idén már­ciusban kiviteli szerződést köt és ugyancsak remélhető, hogy 1972 végére a műhelyt haszná­latba vehetik a fiatalok. Ha a remények nem válnának való­ra. ennek nagyon komoly ki­hatásai lehetnek a szakközép­iskola működésére. A Kohó­és Gépipari • Minisztérium a szakközépiskolát a B kategó-* ' riáha sorolta, mint olyat, amelynél lehetőség van a szükséges oktatási feltételek megteremtésére. Innen azon­ban nagyon könnyű átcsúszni a C (kategóriába, amelyhez tartozó iskoláknak az ilyen jelleggel való további működé., sét a felettes szervek nem en­gedélyezik. Ugyanakkor a szak, középiskola iránti érdeklődés nagy, tanulóinak kétötöde szék, szárdi, és már idáig is — an­nak ellenére, hogy az iskola­típus fő feladata nem az egye­temi előkészítés, hanem a szakmunkás-utánpótlás bizto­sítása —. a más hasonló isko­lák átlagánál többen kerültek innen egyetemre, főiskolára. A végrehajtó bizottság a je­lentést azzal vette tudomásul, hogy a maga részéről is min­dent megtesz az építkezés meg, indításáért, szorgalmazza azt. Második napirendi pontként a végrehajtó bizottság az ifjú­ságvédelmi albizottság, az if­júságvédelem városbeli hely­zetét tárgyalta. Szóba került többek közt. a szekszárdi Ifjú­sági presszóban uralkodó —■ lapunkban nem egyszer szóvá tett —, enyhén szólva is ki­fogásolható helyzet; az ifjú- oságvédelmi önkéntes rendőrök munkája és a KISZ-nek az a felajánlása, hogy a feladatok megoldásába bevonja az Ifjú Gárda tagjait. Minderre annál inkább szükség ván, mert a megyeszékhely városiasodásá­val okszerűen együtt jár az ilyen irányú problémák szá­mának szaporodása, a munka bővülése. t Közéletünk A Hazafias Népfront Tolna megyei Nőbizottsága szerdán délelőtt ülést tartott Szek- szárdon, a Dózsa György ut­ca 1. szám alatti helyiségé­ben. Az ülésen Csajbók Kál­mán megyei népfront-titkár, az országgyűlési képviselők és tanácstagok választásával kap­csolatos feladatokat ismertet­te. A következő napirendi pontban Herczeg Istvánná, a Tolnai Selyemfonó dolgozója — aki mint küldött részt vett az MSZMP X. kongresszusán — élménybeszámolót tartott. Az ülés résztvevői közül töb­ben hozzászóltak, majd dr. Szabó Piroska elnöki zársza­vával befejeződött a tanács­kozás. Az MSZMP Dombóvári Vá­rosi Bizottsága rendezésében kétnapos tanfolyamra került sor alapszervezeti nőfelelősök részére. A városban működő pártalapszervezetek korábban már megtárgyalták az MSZMP ide vonatkozó határozatát, most a végrehajtás módjairól beszéltek. Egységesítették az álláspontokat különböző kér­désekben, majd a pártbizott­ság vezetői előadásokon ke­resztül ismertették meg a nő­felelősöket a közvetlen fel­adatokkal. Az előadásokat vi­ta követte. A kétnapos tan­folyam tegnap ért véget. „Kiemelik*" a sárból az algyői olaj mezőt meter kiterjedésű, algyői szén­hidrogén medencében nagy küzdelmet folytatnak embe­rek, gépek a hatalmas sárten- getrel. Az országnak ezen a legmélyebben fekvő területén ugyanis ilyenkor •— az állandó szivattyúzás ellenére — össze­gyűlnek a belvizek, s rendkí­vül megnehezítik az olajterme­lést, illetve az új kutak tele­pítését, a kútfúrók munkáját. A 10—12 tonnás fúrótorony- részeket és egyéb berendezése­ket nem egyszer egymással összekapcsolt két-három, egy én­ként — 100 lóerős lánctalpas traktor tudja kivontatni a sár­ból. Az olajbányászoknak de­rékig érő halászcsizmákat ad­taik, hogy megbirkózhassanak feladatukkal. A probléma végleges meg­oldását a terület teljes belvíz- teleníbése, íeltöltése és meg­felelő utak építése jelenti. Minderre nagy erőfeszítéseket tesznek mind a kutató, mind a termelő vállalat dolgozói. Csák a belvízvédelmi feladatokra több mint 25 millió forintot ruháznak be: már kibővítet­ték az olaj mezőn áthúzódó, úgynevezett polöséri főcsator­nát, s a végén új vízátemelő művet építenek, amely a csa­torna vizét a Tiszába szivaty- tyúzza. Egyben olajfogó csap­dákat is létesítenek, amelyek meggátolják, hogy ilyen szenv- nyeződés a vizekkel a folyóba kerüljön. A víztelenítéssel párhuzamo­san az egész terület szintjét, felemelik, elsősorban az olaj­ipari objektumok, üzemek, tankállomások, olajkutak kör­nyékén. Erre a célra több mint 1000 vagon kohósalakot, s egy­millió köbméternyi földet hasz­nálnak fel,

Next

/
Thumbnails
Contents