Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1971-02-17 / 40. szám

f ► ► ► ► k­► ► ► ► ► ► ► *■ ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► — 14 — Most is tűnődve nézte, ahogy Frank mohó pillantását követte tekintetével. „Maria nem olyan, mint azok a nők, akikkel eddig találko­zott”. Ha gyalázatos gyerekkorára gondolt, az évekre, melyek az állatnál mélyebb megalázta­tást követeltek tőle, az eső ferde hajlamú fel­nőttre, alti egy darab kenyérért nyúlhatott tes­téhez, idegesen rángani kezdett baloldali száj- szeglete, ahonnan a Colorado kanyonjaként ka­nyarodott arccsontjáig az a heg, melyet a Big Seven üzletvezetőiéként a New York-i maffia megbízásából, figyelmeztetésül metszették arcára, örök bélyegül az ellentábor killerei... S hogy ézc a támadást ép bőrrel megúszta, kapta híveitől a Lucky, a mázli? előnevet. — Beszélj, Frans — kapta fel a fejét és a mozdulat visszahozta az emlékekből a valóságba. Újra kemény volt. Hangja érdes. Aranykeretes szemüvegén parányi szikrákra pattant szét az ernyő résén beeső napsugár. Luciano ovális arca, magas homloka, korához képest még dús, sötét­barna haja, az aszkétavonásoic inkább emlékez­tették a Mediciek udvarának valamelyik jezsuita gyóntató jára, semmint arra az amerikai gengsz- tervezerre, aki A1 Capone lebukása után moder­nizálta a maffiát, és aki tizenhárom esztendővel a ragv földről történt száműzetése után is képes volt a Cosa Nostra több tízezer gengsztert fog­lalkoztató hálózatának irányítására. — Akadozik az üzlet — kezdte Frank. — Milánóban valami nem stimmel. Carlo pedig már második hete várakozik Urla halászkikötőié­ben, az Izmir;-Öbölben, de a megbeszélt áru még mindig nem érkezett meg. A milánói raktár úgy­szólván kiürült, Vitrano maholnap dolgozni se tud, nincs nyersanyaga. Paolo Bonta St. Moritz- ból táviratozott, hogy néhány barátja társasá­gában ott marad, amíg nem lesz kellemesebb a szicíliai klíma. Berti szintén üzent. Palermóban megőrültek a fiúk. Manzella papa az égbe szállt. Egy felrobbant sport Giulietta vitte az angya­lok közé... — Tudom — emelte fel balját ingerülten Luciano. — Az a dagadt puhány, Berti nem tudott rendet teremteni közöttük. Bárcsak tíz év­vel lennék fiatalabb, megmutatnám én ennek a bandának, mi is az a fegyelem... — Azt hiszem, kicsit későn küldtük Bertát. Ezt az egész Di Pisa ügyet nem lett volna szabad maffia-bíróságra adni — jegyezte meg Coppola. — .. .A yorkiak is jelentkeztek. Náluk is áru­hiány van... — Honnan vegyek? — csattant fel Luciano. — Ha a török áru nem jut el Carlo yacht jára, le­húzhatjuk a rolót... Engem különben már ez se érdekelne. Akár hiszed, akár nem, sokszor direkt vissza?-:! vánkozom Dannemorába. Ott legalább némi nyugalma volt az embernek... — Hagyjuk ezt!... Amerika; testvéreinken azért mégis csak segíteni kellene — folytatta Frank. — Berti megszervezhetné, hogy Palermó- itan Manzella tata üzlethálózatán kijuttassunk né­hány kiló árut. Esetileg Liang Yol-tól hozhatnánk kész árut, hogy minél kisebb helyen, minél na­gyobb értékű férjen el. Átmenetileg ez is segíte­ne és azután majd meglátjuk... — De ki. menjen érte? Berti az utóbbi hetek_ ben fokozatosan leépítette a lányokat. — Én elmehetek — szólalt meg halkan Maria Béüoni. — Hongkong évekig ugyanis az én já­ratom Volt és személyesen is jól ismerem Liangot. — Maga? — hökkent meg Luciano. — Miért ne? — kapott a lány ajnnlkozásán Coppola. — ügyesebb futárt hamarjában úgysem találnánk. Az útlevele érvényes és Mariára iga­zán nem gyanakodhat senki. — Főnök — lépett a teraszra a nyurga Charley —, a nápolyi irodánk rádiógramot kül­dött. Angelo la Barbera Milanóban van és ma reggel Palermóból Milanóba repült Liggio is... Dr. Berti kérdezteti. mit csináljon? Singapoore azt jelentette, hogy a futár ugyan elindult Ró­mába, de a csomag fennakadt a repülőtéri vám- vizsgálaton. — A pokolba is!... — dobbantott Luciano.— Mit képednek ezek a taíknyosok?! Engem nem érdekel, ha Palermóban halomra is lődözik egy­mást, de Milánót hagyják ki a játékból... — Ne bosszankodj, Salvatore. Első az üzlet. A palermói bandaháborúnál sokkal kellemetle­nebb, hogy a Singapoore-i csomag elveszett. így változatlanul azt tanácsolom, a kisasszony azon­nal utazzon Rómába, s még az éjjel a BEA gé­pén Hongkongba repülhet és holnap estére már Bérűnél lehet Palermóban, aki viszont addigra megszervezi az áru továbbítását... — Igazad van. Frank — higgadt le Luciano. — Már Las Vegasban is kitűnő üzlettársam és barátom voltál. Azt hiszem, az a leghelyesebb, ha ezúttal is tanácsodat követem. Bár Mariát nem szívesen engedem el magam mellől. Coppola megértőén vigyorgott és felállt. A terasz sarkánál az oszlopra kapaszkodó görcsös fügefához lépett. Lelépett egy bőrös levelet és szórakozottan csavargatta. — Lassan itt is utoléri a világot a tél — jegyezte meg és Luciano felé mutatta a levelet. — A rádió szerint északon, a hegyekben már havazik. De itt még mindig huszonöt fokot mutat nappal, árnyékban a hőmérő, pedig már novem­ber eleje van... Gyere, lesétálunk a saökőkutak- hoz. A nyáron hozattam rendbe őket. Uj, két kilométer hosszú vízvezetéket építtettem. Rá­ment egy százasom. — Ezzel Luciano Coppóaba karolt, balkezébe pedig séfcabotot markolt. Maria Belloni tűnődve nézett az alsó kert lépcsőin lefelé ballagó két férfi után. Túl rajtuk, mintha megfordult volna az ég, a tenger kékjén hajó úszott Szicília felé. 21. A milánói repülőtéren Liggio taxiba ült és a San Antonio utca egyik bérháza előtt szállt ki a kocsiból. Alig fél óra múltán újra megjelent a ház kapujában, de ekkor már másodmagával. Unokaöccse kísérte. Kicsiny, 850-es kocsiba száll­tak, ami. a járdaszélen parkolt. A Fiat a magán­taxik jelzését viselte és Liggio unokaöccséé vofl-t. Délután háromra járt az idő. A Liggiót követő nyomozócsoport gépkocsijai egymás után adták a központnak a rádiójefentése'keí. — Mi ez ördögöt grasszálnak ezek a Via Re­ginán? — töpnengen Marc, amikor már harmad­szor Is erről a közepes forgalmú útvonalról jelent­kezett az URH-üdó. Az utolsó adást húsz perc szünet követte. Marc már türelmetlenkedni kez­dett, hátha meglépett az. üldözők elől a kis Fiat, amikor váratlanul a Bonta-villát figyelő torony jelentkezett. Jelentése szerint a villához vezető utca elején milánói rendszámú, vajszínű 850-es Fiat autó állt le és két férfi, szegyük kissé biceg, tart a Bonta-ház felé. (Folytatjuk! AAA * AAAAAAAAAAAAA AAAAAAA AA A AAAAAAAAAA A AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA.A t AAAA.AAAA AAAA.*» V körzeti úttörőtanácsok juhileumi találkozója Három fiú meg egy lúd A majosi úttörőcsapat ott­honában tartottuk meg az első körzeti esapatíanács küldöttei­nek megbeszélését. Az össze­jövetel témája az április 23— 24-én tartandó jubileumi ta­lálkozó előkészítése volt. Az ülést Deckmann Rozália nyitotta meg. Ezt követte Brenner György csapatvezető iájékoztatója; hogyan segítse a - csapattörténet és hagyomá­nyok kutatását az úttörőtanács. A tájékoztató után Major György csapatvezető ismertet­te a két nap programját. Kér­te, hogy mondjuk el vélemé­Az egyik pajtást, a „papa­gájt” kiküldik. Ezalatt a töb­biek egy-egy madárnevet mondanak. Ki-ki az általa megnevezett madarat fogja képviselni. A papagájt bekö­tött szemmel vezetik vissza. A pajtások körbeállnak és egy ismert dalt énekelve körül­táncolják a papagájt. Amikor a papagáj karját előre nyújt­ja. mégpedig úgy, hogy a mu­tató- és a középső ujját szét- nyitja, akkor a többiek meg­állnak. Akire a papagáj karja mutat, belép a körbe, és az egyik ujját a papagáj két uj­ja közé teszi, amit az men­nyünket, javaslatainkat Az öt­leteket egymás után vetették fel a küldött pajtások. Java­solták az éjjeli riadót, dísz­őrséget a zászlókhoz, hívják meg az ezelőtti úttörővezető­ket, minden csapat egy-egy év jelképét válassza felvonulás­kor stb. Gondot csak az el­szállásolás és a főzés jelent. Sok nyitott kérdés maradt, ezért is szükségesnek tartjuk, hogy a találkozó előtt még egyszer megbeszéljük az úttö­rőcsapatok feladatait. Tabacsár Katalin Ma jós szorít, és így a madárkát jel­képesen fogva tartja. Először el kell találnia, hogy ,fiú”, vagy „lány” e az illető. Ha nem találja el, a madárka kirántja az ujját és vissza­megy a körbe, a kör forog to­vább. Ha kitalálta, tovább kérdezheti; „hol vagy, mit énekelsz?” A fogolynak a vá­lasztott • madár hangját kell utánoznia, vagy egy dalt el- ""''yülnie. Ha a papagáj elta­lálja, hogy ki az, akkor helyet cserélnek, ha pedig nem, ak­kor a madárka helyremegy és tovább folytatódik a játék. KRECSMARY LÁSZLÓ: lisztet *vitái... Risztet szitál, fehéret, F elhő-komámasszony, hogy a lisztből szél-néném hócipőt dagasszon. Gyúrja is a hótésztát a szél egész éjjel, s mikor a Nap felébred, furcsán tekint széjjel, s mosolyog, csak mosolyog, kerek arca fénylik, és a sok-sok hócipót mind megeszi délig. Hol volt, hol nem volt egyszer három fiútestvér, egyik sem sze­retett dolgozni. Amikor az apjuk meghalt, nem maradi rájuk más. mint egy kövér lúd. Ugyan kié legyen? Civódtak, veszekedtek, majd hajbakaptak a lúd miatt, de' nem tudták eldönteni, hogy kit illet. Mindenki magának akar­ta, végül is elhatározták, hogy bírói keresnek. Útra keltek mind c hárman, s maguk előtt hajtották a ludat. Arnim mennek, találkoznak egy öregemberrel, mindjárt előadjál» a dolgukat igazságosan. — No, egyszerű a dolog — mondta az öreg. — A legidőseb­bet illeti, mert ő most ä család feje, hát a lúd is az övé legyen, Nem tetszett ez a másik kér* tőnek, hát mentek tovább. E git keresetűt árka szélén egy vám- dgrlenény ült, annak is elmond* iáJz a dolgot, s az azt mondta: — Hogy lehet ezen tanakodni? Ti nagy kamaszok, a legkisebb* töl akarjátok a ludat elcsalin* kózni? Szerezzetek magatoknak^ de ezt hagyjátok neki! Nem tetszett ez a válasz a má* sík kettőnek, hát mentek tovább, mig egy huszárral akadtak ve* aül össze. Pipere Szólták, hogy volt, ki az idősebbnélt ítélte ' á libát, volt 1:1 a fiatalab írnak. De egyik sem igazságos. — Ne bolondozzatok í — neve* tett a huszár. — Könnyű itt bí* rónak lenni: ha se az öregebbi* ké, és se a fiatalé ne legyen, háti akkor a középső kapja! Otthagyták a huszárt is, a cmlní tovább mennek, egy foga* dóhoz értek. Mivel igen meg* szomjaztak, betértek egy pohár italra. Hanem a fogadós, amint megtudta, hogy mi járatban van* nak a lúddal, igen okos dolgot mondott: — Sose menjetek emiatt tovább, hanem adjátok csak ide azt a li­bát, majd én elosztom köztetek. Igazságosan, úgy, hogy mindenki jól jár, meglátjátok. Odaadták a legények örömmel, 8 míg a boréi pohcrazgatták, folyton csak találgatták, hogy, miként tesz a kocsmáros igazsá­got. De hamarosan megtudták, mert a fogadós nemsokára hozta is a libát, szépen megsütve, pi­rosán, illatosán. Olyan pompás volt, hogy a legények nyomban nekiestek, és falatoztak, mert nagyon éhesek voltok. Még a fogadósnak is adtak belőle, amiért ilyen igazságosan Ítélke­zett. Aztán hazamentek, es dolgozni kezdtek. Tán még most is élnek. Lóugrás Induljatok cl a kis körre! meg­jelöli baj felső négyzetből és ló­ugrásban olvassátok össze a betű­két. Ha helyes útvonalon halad­tok végig, Petőfi egyik költemé­nyéből kaptok idézetei. °L Y N Á V A S H K N A G Á A A G V E F 1 R A E •J M E 1 G Z J V A S A N N 1 • • 0 / A T C E G L F A G M s Z Y V Y R Y m| L s f ' E G 1 • • U ,fj Ilit játsszunk? Vapagály játék

Next

/
Thumbnails
Contents