Tolna Megyei Népújság, 1971. február (21. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-17 / 40. szám
T —'-«tó k tolna megyei VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ^ «■ wnuiftH SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXI. évfolyam. 40. szánt ÄRA: SO FILLÉR Szerda, 1971. február 1” Az állam messzemenő segítséget nyújt a nehéz helyzetbe jutott szövetkezeteknek Fehér Lajos a szeghalmi Rákóczi Tsz zárszámadó közgyűlésén Kedden tartotta zárszámadási közgyűlését a szeghalmi Rákóczi Termelőszövetkezet. Részt vett az ünnepi közgyűlésen Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Frank Ferenc, az MSZMP Békés megyei Bizottságának első titkára és Klaukó Mátyás, a megyei tanács végrehajtó bizottságának einöke. A vezetőség beszámolóját Papp József, a szövetkezet elnöke terjesztette a tagság elé. Mint a beszámoló hangsúlyozta, a Sárrét erősen kötött szikes talaján gazdálkodó termelőszövetkezetet az elmúlt évben több mint 16 millió forint értékű belvízkár sújtotta. Az állam segítségével a rendkívüli veszteségek ellenére a szövetkezet tagsága megkapta, illetve megkapja a tervezett jövedelem 80 százalékát. A vezetőség beszámolója a legnagyobb elismerés hangján emlékezett meg Árpád Antalnak, a szövetkezét nyugalomba vonuló elnökének érdemeiről, aki 18 esztendőn át irányította a csaknem 7000 holdas közös gazdaságot. Felszólalt a közgyűlésen Fehér Lajos, a kormány elnök- helyettese is. Tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottsága és a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány üdvözletét, majd rámutatott, hogy a termelőszövetkezeti tagok életében mindig fontos eseménynek számító zárszámadási közgyűlések jelentőségét az idén megnöveli az a körülmény, hogy a zárszámadások olyan év adatait összegezik, amikor az ország egy részén, s éppen annak fő éléstárában — a Tisza völgyében — mintegy 600 termelőszövetkezetet súlyos ár- és belvízkár ért. Van egy másik sajátossága is az idei zárszámadásoknak: ezek összegezik a negyedik ötéves terv kiindulási alapját képező helyzetet. Mindezek következtében a zárszámadás — gazdasági jelentősége mellett — nagyon fontos politikai esemény is. Lebonyolítása -r- a múlt esztendőről készített .számvetés, valamint az idei és a további évek feladatainak meghatározása és teljesítése — csak akkor sikerülhet, ha ezt a munkát a vezetők a tagsággal közösen, azzal egyetértésben végzik, s mindannyiuk felelősségteljes kötelességének tekintik. A mezőgazdaságot az elmúlt évben csaknem 3 milliárd forint értékű ár- és belvízkár sújtotta. A termelőszövetkezetek 2,5 milliárd forint értékű kárt szenvedtek. A szántóföldi károk mellett igen érzékenyen érintette a mezőgazdasági üzemeket az épületekben, főképpen az állati férőhelyekben keletkezett kár. Az ár- és belvíz tetemes veszteségeket okozott a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságainak is. Az azóta eltelt időszak tapasztalatait. összegezve ma már megállapíthatjuk, szövetkezeteink tagjai és vezetői a rendkívüli helyzetben sem csüggedtek el. Átérezték a népgazdasággal és saját üzemükkel szembeni felelősségüket és a nehézségek közepette is becsülettel helytálltak. Erőfeszítéseik eredményeként sok károsult gazdaságban a károk egy részét, helyenként nagyobb részét — főképpen a tartalékalapok fel- használásával — pótolni tudták. “ Szövetkezeti parasztságunk megtette a magáét. A károk egy része azonban üzemíleg, tehát önerőből semmiképpen sem pótolható. Az állam éppen ezért — az adott lehetőségeken belül — messzemenő segítséget nyújt a nehéz helyzetbe került szövetkezeteknek. Ez szocialista államunk lényegéből fakad. Természetesnek tartjuk, hogy a károkat, s annak következményeit ne csak a szövetkezetek viseljék. A bajbajutottak segítésére megmozdultak maguk a termelőszövetkezetek is. Területi szövetségeik kezdeményezésére és közreműködésével hatékony természetbeni és a pénzbeli segítséget nyújtottak. Ezek együttes értéke eddig 120 millió forint. Mintegy 900 millió forint értékű ár- és belvízkár kisebb részben az Állami Biztosító útján. nagyobb részben pedig költségvetési támogatásból térül meg a közös gazdaságoknak. A kártérítésen felül a pénzügyi szervek — költség- vetési fedezet mellett — hitelt is folyósítottak a károsult termelőszövetkezeteknek, pénzügyi problémáik átmeneti rendezésére, a gazdálkodás folyamatosságának biztosítása érdekében. Ilyen célra a múlt év végéig 660 millió forintot használtak fel. Ugyancsak jelentős hitelt kaptak az ár. és belvízkárt nem szenvedett, de más okokból és átmenetileg nehéz pénzügyi helyzetbe jutott termelőszövetkezetek. A veszteségek gyors rendezésével a kormány azt akarta elérni, hogy az érintett termelőszövetkezetek vezetősége még a zárszámadási közgyűlés előtt kellőképpen tájékoztat, hassa a tagságot a veszteség- rendezés módjáról és mértékéről. Tehát minél zökkenőmentesebben indulhasson az 1971- es gazdasági év. A szövetkezzetek veszteségei az említett támogatási segítség ellenére is tetemesek. Ennek hallatára egyesek esetenként a szövetkezeti gazdálkodás „mélyebb problémáiról” beszélnek. Ézzel szemben egyértelműen le kell szögeznünk, hogy a kétségkívül nagy veszteségnek döntően tárgyi okai vannak. Első helyre kell tenni a már említett ár- és belvízkárokat, továbbá az egész ország mező- gazdaságát sújtó, kedvezőtlen időjárás t. Veszteségnövelő tényező volt továbbá az is, hogy az egész mezőgazdasági terme, lés színvonalának csökkenése mellett — a termelési költségek mintegy 10—12 százalékkal nőttek. F.bbe az irányba hatott többek között, hogy az időjárás miatt többször, s nehezebb körülmények között kellett elvégezni az időszerű munkákat. Közrejátszott néhány ipari eredetű cikk árának emelkedése, valamint az is, hogy a gazdaságok egészében még mindig meggondolatlan, esetenként pazarló gazdálkodás tapasztalható. Gondot okozott az is, hogy jó néhány termelőszövetkezet a kiemelkedő 1969. év eredményeire alapozva tervezte meg az 1970. évi személyes jövedelmet és a termelés bővítését, de ugyanakkor nem növelte biztonsági alapját. Hasonló problémát okoz, hogy néhány termelőszövetkezet saját erőforrásait, saját jövedelmét jóval meghaladó — tehát megalapozatlan fejlesztésbe kezdett és saját erőforráshiánya a zárszámadásban alaphiányt eredményezett. Az utóbbival kapcsolatban a Minisztertanács elnökhelyettese hangsúlyozta, hogy nem a nagy beruházási kedvet szándékozott bírálni megállapításával. Hiba volna, ha a szövetkezetek nem törekednének — elsősorban a saját erőforrások bővítése, fejlesztése révén — a közös termelés fejlesztésére. Mint mondotta, csak a megalapozatlan, a szövetkezet adottságait, anyagi fel- készültségét meghaladó fejlesztés ellen emelt szót. A múlt év tapasztalatainak összegezése — hangsúlyozta a továbbiakban Fehér Lajos — lehetőséget ad néhány alapvető következtetés levonására. Így többek között az elmúlt év bizonyságul szolgál arra, hogy azok a termelőszövetkezetek, amelyek termelésük növelésével és jövedelmükkel arányos jövedelembiztonsági alapot képeztek, azok az állami segítségnyújtás mellett még a tavalyihoz hasonló, kedvezőtlen időjárású esztendőben is fenn tudták tartani pénzügyi egyensúlyukat. Az elmúlt év tapasztalatai alkalmasak arra is, hogy valamennyi szövetkezet tagságával megértessék: a személyi jövedelmek is a gazdálkodás színvonalának függvényében alakúinak és így bizonyos időszakonként — tavaly a természeti csapások hatására — bekövetkezett ingadozást természetesnek kell tekin. teni. A jövedelemineadozás mérséklésének vagy kiküszöbölésének fő útja csakis a szövetkezetek ke; lő mértékű tartalékolása lehet. Fontos tehát, hogy az é.rintett termelőszövetkezetek mindent elkövethessenek biztonsági tartalékalapjaik fel töltéséért, sőt növeléséért. A Minisztertanács elnökhelyettese a továbbiakban arra a szórványosán tapasztalható helytelen szemléletre hívta fel a szövetkezeti tagok és az illetékes állami szervek figyelmét, hogy helyenként a veszteség tárgyi okainak a.apos feltárása nélkül summásan és kizárólagosan a vezetőket hibáztatják. Mint mondotta, nem szabad megengedni hogy ok nélkül hibáztassanak, s vonjanak felelősségre olyan embereket, akik mindent megtettek a veszteség elhárítása vagy csökkentése érdekében és a korábbi években is eredményesen vezették a gazdaságot. Ennek a későbbiekben éppen a szövetkezeti tagság látná a legnagyobb kárát E \ eszteség okainak elemzése természetesen rendkívül Conto«. Legyen a zárszámadás és főleg a tervkészítés ideje alkalom au a, hogy a közösség megvizsgálja azokat a lehetőségeket, amelyek elősegítik a szövetkezet gyorsabb ütemű fejlődését, illetve feltárja azokat a hiányosságokat, amelyek gátolják azt. A Minisztertanács elnökhelyettese ezután a mezőgazdaság harmadik ötéves tervének eredményeiről szólott, majd megállapította: a tervidőszak utolsó évében, az említett nehézségek következtében, az 1059. évinél valamivel kevesebb árut adott a mezőgazdaság az iparnak és a kereskedelemnek. A kiesés elsősorban a növénytermelés csökkenéséből adódott, hiszen az állati termékek értékesítése tavaly is meghaladta az 1969. évit. Mindent összevetve azt mondhatjuk, hogy a lakosság élelmiszerellátása zavartalan volt. Export-kötelezettségeinknek nemcsak egyszerűen eleget tettünk, de. a mezőgazdaság és az élelmiszeripar tervezett aktív külkereskedelmi egyenlegét mintegy 300 millió devizaforinttal túl is teljesítettük. Az előttünk álló nehézségek leküzdése szempontjából biztató az a tény, hogy közös gazdaságaink. halmozott termelési értéke az elmúlt esztendőben is elérte az előző évi szintet. Az alaptevékenységből szár: ,a- zó termelési érték ugyan mintegy 2 százalékka1 csökkent, ugyanakkor jelentésen kiszélesedett a szövetkezetek feldolgozó. forgalmazó és szolgáltató tevékenysége. így a tagok és alkalmazottak részesedési alapja a mostani zárszámadáson is körülbelül az előző év szintjén piákul, a fejlesztési és a szociális kulturális alap pedig mintegy s százalékkal növekszik. Ezt az adott veszteségek mellett a termelőszövetke. zetek csak úgy tudták elérni, hogy a korábbi években képzett 3,9 milliárd forint jövedelembiztonsági alap mintegy 60 százalékát bevonták a jövedelemfeiosztásba. Ez az országos átlag természetesen nagy szóródást takar. A gazdaságok jelentős része — főleg a Dunántúlon — növelte termelését és jövedelmét, más része viszont — főleg a Tisza-völgyében — aránylag jelentősen visszaesett. A személyes jövedelmek alakulásánál a szóródás kisebb mértékű, vagyis a személyes jövedelmek nem csökkentek a termelés csökkenésével arányosan. Ezt egyrészt a biztonsági tartalékok már említett felhasználása, továbbá az állami segítség tette lehetővé. Előfordultak azonban olyan esetek is, amikor egyes üzemek akár sza- bálytalabfiágok árán is, ki akarták fizetni az anyagi lehetőségeiken felül tervezett részesedést és túllépték az elismerhető szintet. E túlfizetés következményei ezekben a gazdaságokban kedvezőtlen hatással lesznek erre az évre. A szövetkezet jövőjét néző felelősségteljes vezetőség és tagság így jó. gazda módjára mérlegelte az elmúlt év gazdasági nehézségeit, s úgy vették igénybe az állam segítségét, hogy ők maguk is nagy erőfeszítéseket tetíek, ha kellett, még a személyi jövedelmeket is csökkentették a jövedelmező gazdálkodás érdekében. Az ilven magatartás annál is inkább elismerést érdemel, mert 1970-ben egészében véve tovább nőtt a parasztság reáljövedelme. Az élelmiszergazdaság. s ezen belül a termelőszövetkezetek idei feladatairól szólva az alábbiakban összegezte a Minisztertanács elnökhe'yet- tese a főbb népgazdasági elvárásokat: — Elégítsék ki az életszínvonal emelkedéséből adódó belföldi igényeket, elsősorban a hús és a húskészítmények iránti igényeket. — A termelékenység és a hatékonyság fokozásával tegyék jövedelmezővé a termelést. — Érjék el az ágazatban dolgozók életszínvonalának tervszerű emelkedését,, élet-és munkakörülményeinek javítását. E követelmények kielégítése érdekében olyan termelés- szerkezetet, illetve gyártmánystruktúrát kell kialakítani, amely a jelenleginél jobban Igazodik mind a belföldi igényekhez, mind pedig az export-lehetőségekhez. A háztáji és az egyéni gazdaságok termelési lehetőségeinek kihasználása mellett meg kel! (Folytatás a 2. oldalon.) I