Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-12 / 9. szám
Őrjáraton a perifériára szorultak, a szó szoros és átvitt értelmében a város és a társadalom peremén élnek. Elesettek. Fel akarják emelni őket, fáradozásaik több-kevesebb sikerrel járnak. Főként az utódok miatt és kilábolásuk végett nyújtja segítő kezét a nőmozgalom társadalmi bizottsága, noha elesettségükért nem a társadalom a felelős. Ami torokszorító, amitől lehangoló hatása miatt nehezen lehet szabadulni... A tizenéves fiatal anyák alacsony iskolázottsága szembetűnő. Ezek a leányanyák gyöngeségük fokozta tehetetlen haragjukban sokszor vagdalkoznak, akad köztük olyan is, aki különleges előjogokat követel. A gyorsan beálló kedélyváltozási, a tétova bizonytalanságot pillanatok alatt követi a haraggal vegyes vádaskodás. Házuk táján, szomszédaikkal gyakori a pörlekedés, bizalmatlanok, náluk a jó szót nem mindig hasonlóval viszonozzák. Tapintat, határozottság, meggyőző erő, ráébresztés, a legégetőbb teendők felismerése — mindezeket egyidejűleg és együttesen kell alkalmazni. Elkísértük körútjukra a velük szót értő, tanácsokkal és konkrét javaslatokkal kirukkoló asszonyokat, a népfront szekszárdi városi nőbizottságának pedagógus titkárát és a bírónőt, a családvédelmi albizottság tagját. Kár, hogy nem találjuk korábbi címén az egyetlent, akinek a többinél biztatóbb volt a helyzete. Szomszédai szerint Mohácsra költözött. szenet vesz még hozzá a jövő héten, kétnaponként két liter tejet vesz, főz, mos a gyerekekre, amennyire lehet, rendben tartja kicsiny otthonukat. De mit tervez a beszéd-, hibás kisfiúval? Nem, még nem vitte el a főorvoshoz, holott legutóbb ebben megegyeztek. A nőtitkár ismét a lelkére köti, menjen el mielőbb. vizsgáltassa meg a kisfiát, ő megbeszéli a Papp .főorvossal, hogy számítson rá, felkeresheti bátran. Mindenképpen szakembernek' kellene foglalkozni', a kisfiúval, gyógyításra szorul, -égy megfelelő közösségben beszédtechnikára lehetne tanítani, bikerült-e vajon meggyőzni H Erzsébetet, megteszi-e? Nem íe- nveget-e az a veszély, hogy a szélsőségekre hajlamos eg- zaltált anyánál megismétlődik a novemberi eset? Akik máról holnapra éhek. Amit lehet, beteremt Tenyérnyi hely nincs üresen a falak mentén, a sublódhoz szorosan tapad az ősrégi sifo- nér, közel hozzá a tűzhely, mellette a kiságy, heverő, két szék és máris az ajtónál vagyunk ismét. A szekrény tetején álló tarka kis.fenyőfa és a sok színes takaró a két és félszer három méternyi konyha — három ember otthonának — ékességei. Jól bedur- rantott a koránál tíz évvel idősebbnek tűnő, törékeny anya az iszapszénnel a tűzhelybe, fürösztéshez készülődik, erőt gyűjt, mert maga is elég súlyos beteg. Vadonatúj kis csizmát, hófehér trikót szed elő a rendkívül nyugtalan alkatú kisfiú és nehezen érthető szavak kíséretében mutogatja, mit kaszert, nagynehezen életét megmenteni. sikerült Meglehetősen nehezen lehet eligazodni, kit milyen kötelék fűz össze. Apró gyerekek, ifjak, öregek, összesen kilencen élnek itt a szoba- konyhás lakásban. Leülni nem lehet, se kedv, se alkalmatosság hozzá. A hideg konyhában, a priccsen üldögél az öregember, a hat gyerek apja, a heverőn, lezseren fújja a füstkarikákat a huszadik esztendejéhez közeledő legnagyobb fiú, a születendő gyermek apja. Rendetbevádot mindenkit. „Okozok én majd írtó nagy kellemetlenséget valakiknek” — hajtogatja. Hol él, mit hisz ez az ember? És vajon miért taposta össze a terhes fiatal nő az ingyen kapott gyógyszereket? Mert őket nem segélyezik, hozzájuk mindenki rossz. Mindenért másokat tartanak hibásnak, pedig fiatalok, kettejük életkora ösz- szesen harmincnyolc esztendő. A firtatásra kivallják, dolgoztak ők állandós munkán pott az anyjától, majd rövidre nyírt frizurájával büszkélkedik. Beszédhibás. A kicsi lány egészséges, rendkívül mozgékony. A kislány születésekor vette igénybe H. Erzsébet a gyermekgondozási segélyt. Félidőnél tart, 1972 áprilisában tér vissza távoli munkahelyére. — Tudják, nemcsak enge- met, Tündikét is el kellett vitetni egyszer a mentővel. Tavaly részes művelésre vállaltam szőlőt a tsz-ben, fizettem a kislányért, hogy gondozzák. Kékre, zöldre, feketére verte az a... — mondja haraggal. Kétszer állott már a mentőautó a kicsiny helyiség előtti úttesten. Tavaly november 21- én a két kisgyermek anyját, H. Erzsébetet szállította be szélsebesen a mentő a kórházba. Beszedte a rengeteg gyógy— Az égvilágon semmivel sem törődtem, mert megkeserítették az életemet a rossz szomszédok. Tudják, az újságárus nagyon rendes hozzánk, de a többiek... Hallom, azt terjesztik, hogy felügyelet alá vettek, meg hogy úgy tiltottak ki Pestről engemei. Kénytelen voltam beperelni az egyiket, de várom a panaszlevelemre a választ a Belügyminisztériumtól is. Elvették az életkedvemet is. — Itt. vannak a gyerekek. Rájuk nem gondol? — Láthatják, idegileg nagyon oda vagyok én. Legszívesebben világgá mentem volna. Az akkor volt, azóta másképp van, jobban lesz eztán. Még egyszer nem csinálom meg. — fogadkozik. Becsületére váljék, hogy mindent beteremtett télire, amit szerény lehetőségeihez mérten, beosztással biztosítani tud. Gyermekgondozási segély, tartásdíj, családi pótlék — havi 1590 forintra rúg ösz- szesen. A tűzifa elegendő, lenség és ami ezzel jár... Körülöttünk ólálkodnak az or- gönásípként magasodó gyerekek, hallgatóznak. A házimunka itt a gyereket váró tizenkilenc esztendős leányra, I. Annára hárul, K. József, a bodor füstöt eregető ifjú az ő élettársa. Négyen vannak felnőttek, de egyiküknek sincs munka- viszonyuk. A goromba, meglehetősen agresszív K. József jelenleg időszaki hómunkán dolgozik a városgazdálkodásnál. — Van minekünk pénzünk. Nyolcforintos az órabérem, most a napokban hoztam haza négyszázötven forintot — mondja a fiatalember nagy büszkén, hivalkodó módon. Szidalmazza áz orvosokat, „majd ők fizethetik a kórházi költséget, mert nekem olyan papírt adtak, hogy nem vettek fel fűtőnek.’ Szidalmait kiterjeszti másokra, a rendőrséggel fenyegeti a munkaadókat, majd ő elmegy, panaszra a rendőrökhöz, és mind a ketten. A nő az utcaseprőknél, a férfi az építőiparban volt. Miért hagyták ott? „Pletykásak voltak, én nem bírtam tovább” — feleli Anna. Elfogadhatatlan és abszolút illogikus a másik magyarázat is: „Fájt a gyomrom, beteg lettem, aztán három nap után ismét munkára írtak ki. Akkor íelmond- tam, nem cipelem én a százkilós súlyokat!” Nem házasodtak össze, mert nincs hozzá új ruha és csak úgy érdemes. Mire születik meg, mire jő itt világra márciusban a kisbaba? Mit tudnak itt neki nyújtani, biztosítani? Amikor az aggályokat a pedagógus és a bírónő szóbahozza, I. Anna égre-földre esküdözik, ő bizony nem adja oda senkinek a gyereket, inkább most felakasztja magát. Az öregembert a fia le-letorkolja. amikor több ízben helyeselni merészeli az állandó munkahely sürgetését. „Szeretem a szépet44 Egy kiállítás margójára Minek nevezzem azt a különös vibrálást, ami Klossy Irén grafikusművésznő szekszárdi tárlatán bolyongva lett úrrá rajtam? A megnyitón, — vasárnap délelőtt 11 órakor — Sípos Gyula József Attila-díjas költőnk úgy fogalmazott, hogy . .a szépség a lélek éltető gazdagsága. Ezt mutatja be a művésznő grafikában és festményben”. Tájkompozóciók, öreg házak, szűk utca, erdő, hegyoldal és gyárak képeinek témái. Ezernyi apró részlete az életnek, Klossy Irén világának. Merész vonalvezetés, megdöbbentő egyszerűség és az egy négyzetcentiméteren belül is százezer Voltra fokozott feszültség ragadja meg leginkább a látogatót. Kifejezőeszközei ? A vonalak ritmusa, a konstrukció egyszerűsége, a tuss hirtelen leheletvékonyságúra engedésétől a dörgő, erőteljes vonásokig. Kevés szín — inkább csak árnyalatok — és a nehezen megtalált út már csaknem kiforrott biztonsága. Klossy Irén Baján él, a tanítóképző intézet docense. Ez az első önálló kiállítása. Ebből az alkalomból így vallott magáról : „Képek között nőttem fel, képek között élek. Nagy István, Rudnay, Kosztka, Rippl- Rónai és mások alkotásának közvetlen atmoszférája ismertetett meg a képzőművészettel. Aktívan négy éve festek. Szeretem a szépet. Izgatok és érdekesek a gyermekrajzok számomra, és a népművészet termékei, mert ezek a tehetségnek és a léleknek tanult technika és kultúra nélküli megnyilatkozásai. A rajzot minden képzőművészeti alkotás alapjának tekintem. Egyetlen kor és egyetlen stílus sem nélkülözhette. Gondolom, ha a festő nem veszti el a valóság talaját, át- érzi képét, ismeri és szereti, akkor remélheti, hogy érzékenységének és tudatosságának fokán sajátos látásmóddal és formanyelven visszaadta a szépei. A festő mindenre választ szeretne adni, örökké valami mást, valami újat. valami átfogóbbat keres”. is rá m t Alig húzzuk ki a lábunkat, a kapunál az öregember legkisebb fia egy üres üveget szorongatva előz le bennünket Italért szalasztották, oda lohol, fél lábszára fedetlen a csípős hidegben. A bírónő megállapítja: itt valamit hatóságilag is tenni kell. Hordanom kelt a Jk orosz tömet Következő, egyben ezúttal utolsó állomásunkon, szintén sokan, heten élnek az ugyancsak szoba-konyhás lakásban, de náluk teljesen más kép fogaté a iátegafefo ysmgtoa berendezett otthon, tisztaság/, az ablakokon, az ajtó előtt új függöny,' a szobából kiszü- remkedő zeneszó fokozza a meghittséget. A családot ösz- szetartó anya, egyúttal' í nagymama, erős akaratának, a biztosabb anyagi egzisztenciának szembetűnő jelei láthatók. Restellkedik, iucskos ; bejárat, hiába, a disznóvágás. — Nagy köröszt van az én vállamon, de nem tehetem le. hordanom kell, talán amíg élek. — sóhajtja a gyári munkásnő, ő a gyámja a leg- fiatalabbnak is, a másfél esztendős kisfiúnak. Tizennégy és fél éves korában szülte meg a leánya. H. Mária kiskorú, csak most lesz tizenhat esztendős, övé a gyerek, akit a nagymama tartogat a karján. Mária hat elemit végzett. A tavalyi évben négy munkahelye volt, mindenhonnan kilépett. Sehol nem tartott k: egy hónapnál hosszabb ideig. Most az orvosi vizsgálat eredményét várják, „meg kell gyógyulnod és aztán dolgozni mégy!'- vallja az erélyes, a családért most már mindenre kész asszony. A még gyerek leányanya az üzemi munkától viszolyog, takarítást, nem vállal, „idegesítik’' Máriát a gépek és az emberek. — halljuk. Maga sem tudja, mihez fogjon. Lehetnek még nehéz napjaik, mire az előb* bi tervek teljesülnek. — Nagy szerencsém, hoRy ilyen jó fiam van. Húsz éves, jó munkás. Havonta kétezerháromszázat keres, egy fillérig hazaadja. A kettőnk fizetése és a három kisebb lány után járó tartásdíj elég a család rendes megélhetéséhez — mondja H.-né. (A leányanya megindíttatta ugyan az apasági keresetet, az antropológiai vizsgálat tenne pontot a vonakodás végére.) A munkásnő helyzetét méltányolják a gyárban, szeptemberben tanszerekre négyszáz forintot adtak, karácsonyra meg neki juttatták az üzemben a legmagasabb segélyt, hat- száz forintot. Leányának jövője, bizonytalan sorsa nyugtalanítja az anyát. Kár, hogy ily elszánt határozottsággal utasítja visz- sza a leányasszonyt okító, őt munkavállalásra buzdító ismerősök szavai!. Azt jónéven veszik, hogy a nőbizottság vállalkozik a kiskorú anya munkához segítésére, ami nem'is lesz könnyű. Megegyeznek annak módjában és körülbelüli időpontjában.' * Bárhogyan fogadják ókéi. a családvédelmet szolgáló, hozzáértő asszonyok figyelme lankadatlan, nem kedvetlenednek el. Tiszteletre méltó szívóssággal harmadszor, negyedszer is felkeresik gyá- moltjaikat, és szükség szerint intézkednek. Vállalták, lelki- ismeretbéli kötelességet, küldetést teljesítenek. De gyámoltjaik, az elesett emberek csak úgy emelkedhetnek fel, ha ők maguk is erősen akarják és tesznek érte, SOMI BEN1AMINNÉ mBmmEmmmmszimxamm Népújság t97I. &auár 12.
