Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-10 / 8. szám
Zoltai Z. Andrást ÉLNI VOLNA JÓ Az alvás és az ébrenlét határán hallja, hogy az asszony szipákol mellette. Hiába kérte annyiszor: ne sir jón! Talán nem értette, vagy nem is figyel rá. Különös, hogy már nem érti senki sem. Tegnap, meg azelőtt a látogatói, rokonok, szomszédok, jó ismerősök érthetetlen módon maguk közt beszéltek, s kérdéseire sosem válaszoltak... Ezen a borús, ködös reggelen megérkeztek legjobb bajtársai is: Váradi, Jácint, Puttonyos, Kerényi; vérfoltos zubbony lötyögött rajtuk, ápolatlanok és szakállasak voltak Ferenc úgy tudta, hogy régen elpusztultak, még 1942- ben, a nagy áttörésnél, Voro- nyezs alatt... Honnan jöttek előTI Halk, visszafogott léptekkel vonultak keresztül a szobán, kíméletes halkan húzták székeiket betegágya mellé, s föléje hajoltak. Ijesztő kísérteteknek tűntek mind a négyen, — Gondoltuk, megnézzük, élsz-e még? —- mormogták egyszerre. Leheletükneb nyirkos földszaga volt — Most még láthattok..; Ki tudja meddig —- nyöszörgőit Ferenc. — Isztok-e pálinkát? Jó barackot főztem. Tudom, szeretitek.., Rózsi, hozz be egy üveggel! Az asszony térült fordult S fonott kis bütykösből töltött mind a négynek. Nem szabadkoztak» snofaésa ták. — Emlékszel Ferenc, odakint a front vad hóviharában, harminc fok mínuszban meghaltunk volna egy pofa enapsztóL.. Emlékszik, persze, hogyne emlékezne. Mostanában — furcsa — minden eszébe jut Régen elfelejtett beszélgetéseket, hangulatokat is fel tud idézni. Kitárul előtte a múlt emléktára, ismerős képek tolakodnak eléje, s úgy nézi őket. mintha egyedül ülne egy moziban. Gyakran jó lenne szólni valakihez, érezni egy vállat nyúlni egy kéz után, s beszélni a gyermekkoráról, legényéletéről, házasságáról és sok más minden másról. IHÁSZ-KOVÁCS ÉVA: IS-P1-LÁN q PercKts J átszópajtásom siess utolsó pár vagyunk a menetben Kezet fog tunk s már menthetetlen ideköt vér ideg sejt és plazma-világ ideköt mostig-volt gyermekévem ideköt lepkecikkázás romok felett két egymásbagubancoU katonaholttest Ideköt konok forgással az egyszer-van-vérkeringés Keringünk keringsz és keringek vigyázz a forgást meg ne állítsd ez még a régi ispilángi az iskolakertben Keringjünk fogj át szakadozott perceimet összeakasztó egy szál Cérna ne hagyj foltokra foltot te rakj Keringek végső fordulatszámom az idő jaj elér odahajít a ' félhold-fogazatú éjszaka-ebnek fogj át szeretlek Meneküljünk Látja magát amint negyvenhét karácsonyán gyűrötten, kopottan hazavánszorog a hadifogságból. Az első éjszakán Rózsi az ágyban könnyes szemmel simogatja végig baja ősz szálait Megváltozott száraz, darabos ember lett, hallgatag és komor hangulatú. Alig beszélt, alig kérdezett Úgy érezte, mintha teljesen idegen asszony ölelné át, ismeretlen, soha sem tapasztalt új mozdulatokkal. Parázsnak érezte minden porcikáját perzseiőn, forrón égette testét: — Nagyon hiányoztál — duruzsolt az asszony. Aggódtam, féltem, hogy sosem jutsz haza... ízlelte szavait, elbódult tőlük. mint az illatától, amit azelőtt sosem érzett rajta. Még éjfél tájt sem aludtak el. Nyitott szemmel, mozdulatlanul feküdtek a félhomályban. s őrizték egymás titkolt, ki nem mondott gondolatait. Váratlanul zokogás rázta meg Rózsi testét. Ferenc bátortalanul, rossz sejtelemmel fordult hozzá. Érdes bőrű tenyerével izgatottan matatott as arca körül. — Mi bánt kedves? — kérdezte félkönyökre támaszkodva. Tekintetét mélyen az asz- szony arcába fúrta. Homloka keskeny gondbarázdál közt kutatott előbb, aztán a szemébe hunyorgott zavartan. — Miért sírsz, mondd meg? — Nem sírok, hagyjál! Sfe kérdezz most engem! Semmit se kérdezz! — felelt az asz- •zony. — Jól van, nem kérdezlek —- egyezett bele. Szorongva kelt fel, remegő ujjakkal sodort cigarettát, a kancsóból bort töltött magának; ettől bátrabban fordult Rózsi felé, — Mégis csak szeretném tudni, mi bajod van! — közölte szárazon, parancsoló hangon. *— Beszélj őszintén! Vádlón, hűvös arccal nézett vissza Rózsi. Ferenc megrettent a tekintetétől. Soha azelőtt nem látta ilyennek. Bánta már, hogy durván beszélt vele. Megfogadta, eztán soha többé nem faggatja Rózsit Néhány éven át egyedül küszködött hét hold szántóföldjén. ötvenkettőben beagitálták a közösbe. Rózsi otthonmaradt, baromfit nevelt, tehénnel bajlódott, sok munkája akadt, alig győzte. Az akkori aszály külön sorscsapás volt Még az évben megrokkant a nádfedeles ház is, javítani ' kejlett, nem várhattak vele, amíg rájuk szakad a tető. Eladta féltve őrzött igásszekerét s a megpe- nészedett lószerszámokat, sőt később megvált a Lina tehéntől is. Fűrészelt faárut, nádpallót, téglát, csereDeket vett, s egy őszön át mindent rendbe hozatott. Akkor még bírta erővel, csak tél felé kezdett fájni a veséje. Eleinte oda sem figyelt. Katonaemlék, nem olyan öreg még, hogy ki ne heverje. Összeszorított foggal erőlködött, ne nevessék ki a többiek. Juhász, az elnök figyelt fel rá egyszer. Leoaran- csolta az igásszekérről, ne hordjon több trágyát, menjen az Istállóba, n Invak közé, ott tevékenykedjék, az könnyebb mtunka. Ott, az istállóban érte a baleset. Ttatás köbben megrúgta veséiét egv kanca... • Eszméletlenül vitték a kórházba. A műtét után kilókat foevntt. Másfél hónán méltán összeaszalt testtel engedtek haza. Azóta is egyre gyen- güit.., Váratlanul Ismét a jelenbe eszmél. Közeledő léptek neszét hallja. Tudja, behunyt szemmel fekszik betegágyán. Érzékeli saját tehetetlenségét. Nincs ereje már, hogy felnyissa szemét, s belebámuljon a távozó világba. — Hogy aludt a beteg, kedves asszonyom?,.. Ráismer a hangra, Bérces doktoré. De Róüi suttogó válaszát nem érti. Az orvos sima, hűvös kezét érzi. Bilincsként fonódik a csuklója köré, majd mellkasán matat, a szíve fölött — Még egy injekció — hümmög az orvos — az jót fog tenni... Attól nyugodt lesz. Érzi, hogy az" orvos ott 611 mellette, hangja mégis mesz- sziről érkezik, alig ér hozzá. Testetlenül lebeg iszonyú magasan, ég és föld között, imbolyog, száll, és zuhan. Nem megnyugodni, élni volna jót.. Hogyan keletit esett a matriarchátus ? Valahol dinoszauruszok üvöltöttek, de az is lehet, hogy mammutok. Hosszú Nyelv így szólt az urához: — Idefigyelj, Muszklihegy, egy nyavalyás kis rostélyosnak való hús sincs itthon, te meg egész héten a kőheverőn henteregsz. — Elhallgass, Hosszú Nyeih^ mert különben... — mordult rá Muszklihegy. A neandervölgyi barátai helyeslőén bólogattak. Az asszony alázatosan kiód algott a barlangból. Bogyót, gyümölcsöt gyűjtögetett ebédre. Blltelt egy hét, eltelt a másik is. Muszlalihegy lustán majszolta a bogyókat, amelyeket a neje hordott haza. Közben megtanult dominózni és bil- liárdozni, szombatonként pedig meccsre járt. Ismerték az ösz- szes neandervölgyi sörözőben, ő is ismert ott mindenkit. A barlangokból már régen hiányzott a hús és a levegőben pirításkenyér szaga terjengett. Érlelődött a lázadás. Ekkor törzsi gyűlést hívtak A gyengébb nem részéről Hosszú Nyelv volt az előadó. Röviden ismertette a nemzetközi helyzetet, azután áttért a legaktuálisabb problémára: a férfiak ellustultak, nem járnak vadászni. Az élelmiszer- ipar a legnagyobb nehézségekkel küzd a nyersanyaghiány miatt. Mit tegyünk? — tette fel végül a kérdést. Az erősebb nem képviselője válaszolt: — Mi, férfiak, már régen elemeztük a helyzetet és arra a következtetésre jutottunk, elegünk van már abból, hogy mindenről mi gondoskodjunk. Aktívan be kell vonni titeket is a haladásért folyó harcba, asszonyok. Éljen az emancipáció! .. .Másnap reggel az asszonyok indultak el vadászni. A férfiak számára megkezdődött a matriarohátusnak nevezett aranykor. REAN BIKCSENTAJEV .{Fordította: Zahemszky László) Kilencvén éve született a XX. századi magyar szobrászat ■ nagy mestere, Medgyesi Ferenc, Képünk „Kislány'' című szobrát ábrázolja. PÁKQUTZ ISTVÁN VERSEI: , KÖZVETVE UQYAN A bandázó seregélyek egyesülete méltán rátarti tolvaj különítményeinek Jt szőlőskérti dézsmálásaira, mert a cserregő, le-lecsapő szárnyas csapatok — közvetve ugyan, de egyáltalán nem kampányszerűen, hanem megtervezett folyamatossággal, szívósan támogatják az alkoholellenes mozgalmat. NEM LEHETSZ ÉRDEMES Elszalasztottad a vissza nem követelhető nagyszerű pillanatot A megosztott felelősséget a választás és döntés közös kockázatát is elhárítottad Vélt biztonságodat keresve hűvös idegenséggel sajnálkoztál magános-lázadó testvéred szent őrültségén Szemedben-szívedben a hatalom volt a törvéiiy nem a törvény a hatalom Kései áldozatvállalásod fölöslegesen hiábavaló Antigoné megszenvedett méltóságára nem lehetsz érdemes t Dr. Szirmay Endréné: KútnáL A kép szekszárdi kiállításán szerepek
