Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-09 / 7. szám

Rendkívüli év volt Áprilisban kileneszázezer lemaradás — év végén minden rendben Pállá Józsefnek, a Paksi Téglagyár vezetőjének most van szusszanásnyi ideje, lehet már összegezni az elmúlt évi tapasztalatokat. így kezdi: — Az év derekán jött hoz­zám egy ember s azt mondta: „Józsi bácsi, valami ezerötszáz forintos munkát szeretnék”. Alig tudtam lebeszélni, hogy ne jöjjön hozzánk dolgozni. Az olyan ember, aki meg­mondja, hogy csak ezerötszáz forintot akar keresni, az nem jó munkás. A téglagyárban csak teljes értékű, jó munkás dolgozhat. Itt nincs helye a lógásnak, hagyomány a gyárban: aki ide beadja a munkakönyvét, an­nak dolgozni kell. Mert ilyen a hangulat, a légkör. Külön­ben nem tudtak volna a múlt év eleji nehéz helyzetből ki­mászni. Március elsején kellett vol­na kezdeni a téglagyártást, de ebben a hónapban félmillió volt a hiány. Áprilisban újabb négyszázezer. A rengeteg hi­ány miatt kilátástalan volt az év. Az éves terv teljesítésé­ről már nem is beszéltek az emberek. Látták, lehetetlen, hisz a rendelkezésre álló mun­kaidő alatt képtelenség annyi téglát gyártani még az év hát­ralevő idejében, hogy a hiányt is, meg a napi termelést is kiadják, a prés alól. Az árvízi műszak hatása A Szamos mentéről akkor érkeztek a szomorú hírek, amikor itt, a paksi gyárban sem volt jó a hangulat. Tud­ták az emberek, hogy a nagy lemaradás után sovány nyere­ség lesz. Pécsett a gyárvezetők érte­Parlagon NEVEZHETNÉNK így is: fel­használatlan szellemi energiák. Elbeszélgetve jó pár fiatal szakemberrel, az a meggyőző­dés alakult ki bennem, koránt­sem tudják ezek az értelmes, téttrekész fiatalemberek hasz­nosítani azt a hatalmas isme­retanyagot, amit az egyetemi, főiskolai évek alatt elsajátítot­tak. Van persze köztük jó pár olyan, aki nem is akarja. Vagy azért, mert soha nem volt ben­ne semmi, hajlandóság „meg­váltani a világot”, vagy pedig belefásult már az örökös harc­ba: lesz, ami lesz. Korántsem jelenti ez azt, mintha ez egy állandósult, megváltoztathatatlan állapot lenne. Segít, vagy ront rajta a környezet. Egy-egy vezető szinte nem is számít semmi­féle többletre, mikor igen-igen magas fizetésért alkalmaz egye­temi végzettségű szakembert. Kell a „háttér”, a „díszlet”, hogy mondhassák: a mérnö­künk, az új üzemágvezető itt és itt végzett. De kell-e a tel­jes értékű tudás? Szükség van-e rá? Legtöbbször igen. A szomorú az, hogy ez az ember Az első választás A Láng Gépgyár dombóvári üzemében tegnap szakszerve­zeti választás volt. Az új gyár első szakszervezeti választását ünnepélyes külsőségek között tartották. Ott voltak a _ vál­lalat központjának és a városi, valamint a járási pártbizottság képviselői is. kezletén kapta Palla József május derekán az utasítást: próbáljanak az emberekkel be­szélni, hátha vállalkoznak ár­vizes műszakra. — Odaálltam az emberek elé, s azt mondtam. Nézzék, a mi hetven-hatvan, meg ötven forintunk még borravalónak is kevés a Szamos menti kárnál. Nekünk téglát kell csinálni. Van rá pénz, dolgozhatunk. Műszak minden szombaton És olyan kezdeményezés szü­letett Pakson, amelyről majd sokáig beszélnek: Egyetlen szombat nem maradt ki, egyetlen vasárnap délelőtt nem pihentek a gépek, ön­ként vállalták, hogy a szabad szombat helyett is műszakot tartanak, és még vasárnap is. A rendszeres szombati, va­sárnapi műszak természetesen nagyon igénybe vette az em­berek erejét. De aki elfáradt, pihenni akart valamely hét végén, szólt a gyárvezetőnek, hoev helyette mást kérjenek a különműszakra. Hiányzó min­dig volt a „törzsgárdából”, de a présnél lehetett alkalmazni a kemencemunkásokat is, akik keresni akartak. így aztán minden plusz műszak törlesz­tett a korai lemaradásból, s az év végére — november 13- án fejezték be a nyerstégla- gyártási szezont — teljesítet­ték az éves tervet. Kilenc­millió-hétszázezer nyerstéglát gyártottak. Tízmillió égetett tégla A kemencemunkán dolgozók is derekasan helytálltak. A tudásának sokszor csak nagyon kis részét tudja hasznosítani, főleg azért, mert nem tarta­nak rá igényt Gyakori az olyan vezető be­osztású ember, aki nem bízik nemhogy a fiatal, de még az idősebb beosztottjai munkájá­ban sem. Egyedül akar irányí­tani minden részfeladatot, túl­hajszolt, , ingerlékeny, teljes zűrzavart, káoszt csinál maga körül. Nem ritkán éppen úgy, hogy megkerülve azt a szak­emberét, akinek a feladata a munkások közvetlen irányítása, egyenesen a dolgozóknak adja ki az utasításait. Sokszor szak­szerűtlenül, mert hát mindent azért ő sem tarthat a fejében, más, fontosabb feladatok el­végzése marad el. A főnök mondta, ezt kell csinálni, az­tán, hogy kár lesz-e belőle, vagy haszon, nem érdekes. A MOZGATÓ RUGÓ leg­többször a szakmai irigység: „mit akar ez a gyerek”, vagy kimondva, „tudod, fiam, a gyakorlat, az más, tíz éve így csináljuk”. Tíz éve. Mekkora idő az manapság, mikor azt halljuk, hogy már egy diploma is öt év alatt elavul. Szegény fiatal szakember két-három hasonló eset után sokszor el­bizonytalanodik, és esetleg meg­gondolja, hogy más alkalom­mal szóljon-e, merjen-e szólni, javaslatot tenni. Az ilyen és ehhez hasonló esetek szinte teljesen megbéníthatják a jó fel­készültségű szakembereket. Az igaz, hogy a kikerült diplomá­sok kevés gyakorlattal rendel­keznek, ami nem elsősorban az ő hibájuk, hiszen egyeteme­ken meglehetősen hiányos s, kemencében 1970-ben 9 700 000 téglát kellett volna kiégetni, ezzel szemben 10 056 000 ége­tett téglát küldhették a kü- löböző építkezésekre. A tégla minősége nem volt rosszabb a sokévi átlagnál, több mint ki­lencven százalékban első osz­tályúként tudták értékesíteni. A kemencemunkások össze­sen több mint száz műszakot dolgoztak a nyersgyértó prés­nél, természetesen ők is sza­bad idejükben. S így nemcsak keresetüket tudták növelni, hanem végeredményben hoz­zájárultak, hogy a Baranya— Tolna megyei Téglaipari Vál­lalat huszonöt vagon téglát küldhetett a Szabolcs megyei újjáépítésre. Az idén ősszel, a téglagyár­tási szezon befejezésekor nem küldték el az asszonyokat. Még jó volt az idő, s felhasz­nálták ezt arra, hogy a telepet a tavaszi kezdésre előkészít­sék. Tiszták az utak, a szá­rítófészerek, még néhány hé­tig dolgoznak a gépeken, s akár kezdhetnék Is ismét a téglagyártást. Nehéz évet zártak a paksi gyárban. Az időjárás okozta lemaradást jó szervezéssel, a munkások lelkes tevékenysé­gével pótolták. Igaz, az év folyamán két alkalommal is különjutalmat osztottak, átla­gosan mintegy nyolcszáz fo­rint jutott minden dolgozónak. Az új év első napjaiban mindenki — aki nem a ke­mencemunkán, és a gépmű­helyben dolgozott — felvo­nult a hegyre. Megkezdték az agyag előkészítését. Több mint tízezer köbméter földet készí­tenek elő a téglagyártási sze­zonig. — Pj ­gyakorlati oktatás. Elméleti felkészültségük viszont leg­többször igen alapos. Sok eset­ben hiányzik az a jó szándékú segítőkészség, aminek várható reményében helyezkednek el egy-egy munkahelyen és amire alapozva vállalkozhatnának újabb, a jelenleginél korsze­rűbb feladatok elvégzésére, hasznosíthatnák mindazokat az elképzeléseket, amit megtanul­tak, vagy meglévő ismere­teikre támaszkodva elképzel­tek. A gátak azonban sokszor igen magasak, És, hogy ne le­gyen egyoldalú a kép, vannak olyan üzemek, vállalatok, ter­melőszövetkezetek, amelyek megbecsülik, meghallgatják a fiatal szakemberek véleményét, sőt a meghallgatáson túl, meg is valósítják az arra érdemes elképzeléseiket. SOKOLDALÚAN oktatnak az egyetemeinken. Annak ellené­re, hogy valaki egy speciális szákon szerezte meg az ok­levelét, más, rokon tárgyakból is magas szintű képzésben ré­szesült. Mégis sokszor úgy lát­ni, hogy a szőkébb, rábízott területen kívül nemigen kérik ki a véleményét olyan más szakmai kérdésekben, ame­lyekhez hozzá tudna szólni, és jól tudna hozzászólni. Sokszor aztán éppen ezek vezetnek oda. hogy egy jól felkészült szakember úgy érzi, kevés ne­ki, nem elégíti ki az a mun­kakör, amit el kell látnia. Szűk a ruha. Majd másodállást vállal, nem is éppen azért a pár száz forintért. A bizonysá­gért, önmaga és mások előtt, p, VARGA MÁSTA hagyott területek Lakásszövetkezeti előkészítő bizottság alakult Szekszárdion A megyeszékhelyen hosszú időn keresztül nem mutatko­zott komolyabb mozgás lakás­szövetkezéssel kapcsolatban. Néhány évvel ezelőtt megala­kultak ugyan az első lakás- szövetkezetek, de ezek rend­kívül kis létszámúak, s attól egészen mostanáig szunnyado- zott e téma. Most azonban ez is helyére került: a párt- és tanácsi szervek, valamint a lakásszövetkezők érdekvédel­mi szövetsége, a MÉSZÖV igen behatóan foglalkozik e szövetkezeti formával, s már­is mutatkoznak a sokat ígérő jelek. Abból indultak ki, hogy az általános lakáshelyzet ja­vításának ez is nagyon fon­tos módszere, s kiki a maga területén hozzálátott az érde­mi intézkedésekhez. Szekszárdon hosszú időn keresztül azért nem moz­dulhatott el a holtpontról ez a téma, mert egysze­rűen nem volt beleilleszt­ve a városfejlesztési terv* be* senki sem tudta megmondani, hogy hova, milyen formában lehet szövetkezeti alapon épít­kezni. A városi tanács végül is kijelölte e célra a város egyik legszebb területét, a Kálvária hegy keleti lejtőjé­nek egy részét: nagyjából a turista szálló és a kórházi ka- zanház közti szakaszt. Itt 300 szövetkezeti lakás elhelyezé­sére adódik lehetőség. Ez vá­rosképi szempontokon túl azért is megfelelő hely, mert itt elegendő számú lakás épít­hető fel az életképes szövetke­zethez. Az országos tapaszta­latok szerint ugyanis 300 la­kásból, illetve tagból álló szö­vetkezetben már kellőképpen é*-vénvesülhetnek az összefo- r?r'ic oiőnvev míf* az alacso­nyabb fa^lótszám esetében csak korlátozottan. Napjainkban már elmond­hatjuk, hot"' a lakásszövetke­zés a megvesvpirhelyen köz­üggyé vált. Nemrégiben a váilalatve7.etők ültek össze egy megbeszélésre a MESZÖV- nél ez ügvben. pénteken pe­dig a vállalatok lakásszövet­kezeti megbízottai, és kimond­ták az előkészítő bizottság megalakulását. A vállalatve­zetők fantáziát látnak e szö­vetkezetben, és éppen ezért annak megfelelő anyagi tá­Szekszárdi Vasipari Vál­lalat felvesz BERUHÁZÁSI MUNKAKÖRBEN JÁRTAS DOLOZÓT, VALAMINT SZERSZÁM­KÉSZÍTŐKET. Jelentkezni lehet: Szek- szárd, Rákóczi u. 13. (102) A Szekszárdi Vasipari Vállalat felvételre keres GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ GYORS- ÉS GÉPÍRŐNŐKET. Jelentkezni lehet a vál­lalat munkaügyi csoport­jánál Szekszárd, Rákó­czi % 13. szám alatt (86) mogatására is ígéretet tettek. Ez egyben azt is tükrözi, hogy a lakásszövetkezés összhang­ban van a vállalati érdekek­kel, hiszen a tagok, a lakás­építők többségükben vállalati dolgozók lesznek. A szekszár­di előkészületeknek egyébként éppen az a fő jellegzetessége, hogy szinte kizárólag a város­ban lévő vállalatok, intézmé­nyek szervezetére épül, nem az egyes személyek spontán összefogására. Több vállalat máris kije­lentette, hogy a lakásépít­kezésre fordítandó keret- Köl hozzájárul a szövetke­ző dolgozói kellő pénzügyi támogatásához. Éppen csak elkezdődött aj szervezőmunka, de máris ér­ződik a széles körű érdeklődés. Az induló magot, gerincet két vállalat — az állami építő­ipari és a tervező adja. E két vállalat arról nyilatkozott, hogy igényt tart mintegy 86 szövetkezeti lakásra dolgozói részére, s hogy a lakások megépítéséhez mivel járul hozzá. Előreláthatóan ezzel a mintegy 80 lakással indul el a szövetkezeti építkezés, és fo­kozatosan épül fel a többi 220. A különböző műszaki előkészületek folyamatban vannak, s előreláthatóan rö­vid időn belül meg is tudják kezdeni a kivitelezést. Ter­mészetesen sok részkérdés még tisztázatlan, sok feladat megoldatlan. Például még nincs kivite­lező mind a 300 lakásra. Most készülnek országos szinten bizonyos jogszabá­lyok is, így tehát a szövetke­zés feltételei csak körvonal lakban ismeretesek. Az elő­készületek ennek ellenére bíz­tató mederben folynak. B. F. A Dél-dunántúli Textil- nagyker, szekszárdi le- rakata felvesz SZAKKÉPZETT MÉTERÁRU­ÉS KONFEKCIŐ­ELADŐT, GÉPÍRÓNŐT, KONYHAI FELSZOLGÁLÓT ÉS SEGÉDMUNKÁST. Jelentkezés a lerakatve- zetőnél. (109) TMK-VEZETÉSBEN JÁRTAS TECHNIKUST VAGY MÉRNÖKI VÉGZETTSÉGGEL RENDELKEZŐ MUNKAERŐT KERESÜNK FELVÉTELRE. Jelentkezés „Vezető be­osztás 241880 jeligére a szekszárdi hirdetőbe. (104) képújság 1971. január 9,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents