Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-07 / 5. szám

\ / A tagság és a ssoTeíIiezeí \ z utóbbi években, éppen a gazdálkodás hatéko­nyabbá tételét szolgáló intéz­kedésekkel, párhuzamosan, minden szinten elemzik az áfész-mozgalomban a tagság és szövetkezet viszonyát, s ezen belül mindenekelőtt a tagsági érdekeltség alakulását. E gazdag hagyományú mozga­lomban talán sosem volt ilyen időszerű e téma, mint most. A tagsági és szövetkezeti ér­dekek összehangolása mindkét „fél” részére egyre inkább létérdek. A tagsági és szövetkezeti vi­szony az áfész-ekben sajátos formában nyilvánul meg. Nem közvetlenül megélhetési for­rás, mint a mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek és ktsz-ek esetében. De ugyanakkor ez a javak beszerzésének, s egy sor, a mindennapi megélhetéssel kapcsolatos szolgáltatási igény kielégítésének forrása. A tag­nak ezért nélkülözhetetlen a szövetkezet, a szövetkezetnek pedig azért, mert elsősorban a tagsági igényeket kielégítő forgalomból létezik, fejlődik. De ez az egymásra utaltság nem egyértelmű. A tagság nemcsak a szövetkezeti bol­tokban tud vásárolni, a szö­vetkezeti boltokba pedig na­gyon sok nem tag nyit be vá­sárlási szándékkal. Éppen eb­ből és a más hasonló jelen­ségekből adódnak mind gyak­rabban a vitatémák. Tolna megyében mintegy 50 000 áfész-tagot tartanak nyilván jelenleg. A taglétszám helyenként és ez idő szerint nagyon ingadozik, mert a ki­öregedések, elköltözések mi­att bizonyos csökkenés mutat­kozik, de a tagsági viszony alapját képező részjegyek rendezése is befolyásolja a taglétszámot, bár az utóbbi hatása még nem mérhető fel. Az új alapszabályok szerint az 50 forintos részjegyeket 100 forintra emelik fel, a régi 50 forintos részjegy csak kiegé­szítve válik a tagsági viszony jogi alapjává. A részjegyek összessége ter­mészetesen nem meghatározó­ja a szövetkezetek gazdálko­dásának, abban csak jelenték­telen tényezők. Ezt jól mutat­ják az 1969-es mérlegadatok is (az 1970-esek még nem áll­hatnak rendelkezésre): A fo­gyasztási szövetkezetek össz­vagyona Tolna megyében meg­haladta az 500 millió forintot, a részjegyalap viszont nem érte el a 7,5 millió forintot, az alig volt több az üsszva- gyon másfél százalékánál. Ha most mindenki kiegészíti a részjegyét 100 forintra, és újakkal is nő a taglétszám, az ossz vagyon és 'részjegyalap aránya semmiképpen sem vál­tozik számottevően. Tehát a jövőben is abból kell kiindul­ni, hogy a tagok a pénzükkel — részjegyeikkel -- csak el­enyészően járulnak hozzá a szövetkezetek működéséhez. A felszabadulás utáni években, amikor a földművesszövetke­zetek létrejöttek, a tagsági hozzájárulás épp olyan meg­határozó tényező volt, mint a juttatás. Az, hogy két évtized alatt így módosult az arány, természetes változás. \7 iszont ez nem vezetett ” és nem is vezethet a tagsági-szövetkezeti viszony elsekélyesedésére, mert az a mozgalom alapjait kezdené ki. E viszony erősítésének új módszerei vannak kialakuló­ban, csakhogy ez nem megy egyszerűen. Gyakran vetődik fel elvi jellegű vita is: egye­sek a szövetkezeti-tagsági ol­dal dialektikus összhangjának keresése helyett azon polemi­zálnak, hogy először a tagság adjon-e többet a szövetkezet­nek, vagy fordítva. Mindkét félnek tennie kell, amint azt az alapszabály is előírja. A tsz-ek esetében a szövetkezeti érdek azt kívánja meg a tag­tól, hogy megkapálja a kuko­ricát, megetesse az állatokat stb. Mert a közös gazdaság a tagok közös munkája által él, létezik. Az áfész-ek esetében mindenekelőtt azt várják el a tagoktól, hogy a szövetkezeti boltokban vásároljanak. Mert az áfész-ek elsősorban a bol­tok forgalmából élnek. j~| e éppen ebből az elvá­■*-' rásból adódik a szövet- közetek legalapvetőbb köteles­sége : gondoskodniok arról, hogy a tagok, mint vásárlók megtalálják a szövetkezeti bol­tokban a számításaikat, ne kényszerüljenek máshova menni, mint vásárlók. A tag­sági-szövetkezeti viszony súly­pontja ide tolódott át, és a tagok mindinkább annak tu­lajdonítanak jelentőséget, hogy a szövetkezet milyen szinten elégíti ki a fogyasztói igényeiket. Ebben a viszony­ban tehát az az új, hpgy elő­térbe kerül a vásárlói elkö­telezettség, de nem valamiféle elvont formában, hanem a kölcsönösség alapján. A rész­jegy után járó kamat 7 szá­zalékos. A szövetkezetek tag­jaiknak vásárlási visszatérítést fizetnek. De mindez összeg- szerűségében olyan csekély kihatású, hogy eltörpül a jó áruellátás, a kedvező árak mellett. A tagok ezt tudják, érzik is, függetlenül attól, hogy ilyen formában megfo­galmazzák-e vagy nem. A ta­valyi közgyűléseken elhang­zott sok száz hozzászólás mindenképpen igazolta; a ta­gok elsősorban azon keresztül nézik a szövetkezetei, hogy az mennyiben elégíti ki fogyasz­tói igényeiket. A tagsági-szövetkezeti vi­szony elmélyítésének más módszereivel is próbálkoznak. Gyönkön vásárlási utalványo­kat kaptak a tagok, másutt ajándékcsomagokat. Sok vita, vajúdás után kezd elterjedni a célrészjegy és a tagsági köl­csön. Bár erről konkrét ada­tokat sehol sem közölnek, mert éppúgy tiszteletben, tartják az ilyen magáneredetű pénzek titkosságát, mint az OTP-fió- kok és takarékszövetkezetek a betétekét, azt viszont több he­lyen elmondották, hogy a ta­gok jelentős része bármikor hajlandó ilyen formában is segíteni a szövetkezet műkö­dését. Ez pedig nagyon jó jel, mert azt tükrözi, hogy a tag­sági-szövetkezeti viszony új koncepciói járható útnak bi­zonyultak. BODA FERENC Teleszkópos dákó A billiard hazánkban ma már kevésbé népszerű játék, de több országban — így Ang­liában is — változatlanul „tart ia magát”. Az egyik angol kutatólaboratóriumban újfajta dákót állítottak össze a szenvedélyes játékosok és a versenyzők számára. Szárát két. egy­másba csúszó (teleszkóprugós) részből készítették. így a kis erejű lökések nagymértekben finomíthatok az erős lökések pedig még intenzívebbe tehetők, (ugyanúgy, mint az asz- taliteniszben a szivacsos ütő h < sznál a-a kor). A képen az újfajta dákó műszeres betnereso j látható: korszerű műszerekkel vizsgálják az ütéskor keletkező erőket és rezgéseket, vaia- mint több más, jellemző adatot. Á mezőgazdasági lakosság adózása 1971-től Egyszerűbb, áttekinthetőbb Átalány a borforgalmi adónál Ki kaphat kedvezményt ? I. rész A közelmúltban a mező- gazdasági földterületet hasz­náló lakosság adóztatásában többféle rendeletmódosítást hajtottak végre. Ezek közös célja, hogy az adóztatás egy­szerűbb, közérthetőbb, és mindenki által könnyen el­lenőrizhető legyen. S az adók ne növekedjenek. A módosí­tott rendeletek érintik a ter­melőszövetkezeti tagokat, vagy alkalmazottakat, akik háztáji földdel, és azokat, akik mint állami gazdasági dolgo­zók, pedagógusok vagy más minőségben, illetményfölddel rendelkeznek, s kiterjednek az egyéni gazdaságokra is. Milyen adókat kell 1971-től a gazdálkodási tevékenység után fizetni? Lényegében ugyanazokat, mint eddig. Te­hát: jövedelemadót, község­fejlesztési hozzájárulást, a bortermelőknek borforgalmi adót. A gazdaságilag haszno­sítható és az átlagosnál na­gyobb jövedelmet nem adó földterület után a használó az átlagjövedelem alapján — a kormányrendelet által meg­állapított keretek között — fi­zeti adóját. Ettől legfeljebb 30 százalékkal magasabb összeg­ben a megyei jogú városi tanács állapíthatja meg az adótételeket, ha a helyi gaz­dasági adottságok, jövedelme­zőségi viszonyok ezt indokolt­tá teszik. (Egyes esetekben, főleg az üzletszerű állattar­tással és kertészettel kapcso­latosan, általános jövedelem­adó-fizetési kötelezettség áll fenn. Erre a cikk második ré­szében részletesen kitérünk.) A kormány 1970. novembe­rében olyan határozatot ho­zott, hogy azok az állampol­gárok, akik mezőgazdasági föld­területük után eddig föld­adót és jövedelemadót is fizettek, a következő év­től mezőgazdasági lakos­ság jövedelemadója címen a két adót összevontan, egy összegben róják le. Az összevonás tulajdonképpen csak formailag módosítja az adófizetési kötelezettséget. Jövedelemadó-bevallást csak azoknak kell tenniök, akik la­kóhelyükön kívül is használ­nak földterületet. 1971-től kezdve ugyanis a használt földterület fekvése szerint il­letékes tanács állapítja meg az adót, tehát a bevallást az említetteknek oda kell be­nyújtaniuk. (Eddig a lakó­hely szerinti tanács állapítot­ta meg az adót.) Azoknál, akik csak a lakóhelyükön használnak földterületet, ' a korábbi bevallás képezi az adózás alapját mindaddig, amíg a földterület nagysága, művelési ága nem változik. Az adó nagysága attól függ, hogy egyrészt a földterület használója mekkora területet művel, másrészt milyen a föld művelési ága (szántó, szőlő, gyümölcsös, kert stb.) és minősége (aranykorona-ér­téke). A háztáji gazdaságok­nál az adó mértéke csak a te­rület nagyságától és művelési ágától függ. A régi és az új adófizetési kötelezettség közötti összeg­szerű egyezőséget a következő példa mutatja. Eddig egy ka­taszteri hold szántó után a termelőszövetkezeti tag 120— 140 forint jövedelemadót, aranykoronánként 12 forint földadót fizetett, ez 10—12 aranykoronas földet figyelem*­be véve 120—144 forint volt. 1971-től — összevontan, egy tételben — a jövedelemadó összegét a községi tanács 180— 280 forint között állapítja meg, biztosítva azt, hogy az új adó összege általában meg­egyezzen a két adó együttes összegével. Az eddigi érvényben lévő kedvezmények megma­radnak, a két adó össze­vonása után is. A kulcsok azonban változnak, mert eddig a földadóból nem volt, a jövedelemadóból volt kedvezmény. A jövedelem- adóból a 05 évnél idősebb fér­fi adózók és a 60 évesnél idő­sebb nők továbbra is kedvez­ményben részesülnek. Az adó­ból adható kedvezmény mérté­ke 35 százalék, de ez a szociális kedvezmény nem haladhatja meg az 1000 forintot. A szak- szövetkezetek és társulások tagjait — alapszabályszerű működés esetén — 15 százalé­kos kedvezmény illeti meg. A nagy jövedelmet elérő adózók, a jövedelemadót nem az átlagjövedelem, hanem — gazdasági tevékenységük (pl. intenzív szőlő- és gyümölcs- termelés) tiszta jövedelem alapján — progresszív adó­kulcs szerint fizetik meg. A jövedelemadó itt is magába foglalja a földadót. Nagy jövedelmet elérő adózónak számít az, aki­nek évi adóköteles tiszta jövedelme az 50 ezer fo­rintot eléri vagy megha­ladja. Az adó megállapításához adóbevallást kell tenniük azoknak, akiknek 3 kát. hói­dat meghaladó szőlő, kert. gyümölcsös területük van és évente legalább 120 ezer fo­rint értéket termelnek. A jö­vedelemadó mértéke az ilven adózóknál a tiszta jövedelem 22 százalékától 52 százalékáig terjedhet. (Pl 70 000 forint évi tiszta jövedelem után 15 400 forint adót kell fizetni.) A községfejlesztési hoz­zájárulás összegét az ed­digi szint körül a tanács határozza meg. A borforgalmi adózás rend­szere lényegesen egyszerűsö­dik. Az évi 5 hektolitert meg nem haladó borterméssel ren­delkezőknek nem kell beval­lást adniuk, adójukat az öt­évi átlagtermés alapján, átalányban fizetik meg. Amennyiben az ötévi átlaghoz képest tartós csökkenés, vagy növekedés (pl. területváltozás, stb.) következik be, az adó­hatóság ezt figyelembe veszi. Termésbejelentést 1972-től csak azoknak a termelőknek kell tenniök, akiknél az évi. bortermés az 5 hl-t megha­ladja. A borforgalmi adót ez esetben nem átalányként fi­zetik, hanem a tényleges ter­més az adó alapja. A felvá­sárló szerveknek, illetőleg a mezőgazdasági nagyüzemnek átadott bor továbbra is adó­mentes. Tévedések elkerülése végeit, megjegyezzük, hogy 1971-ben a borforgalmi adót a pénz­ügyőri szervek nyilvántartásá­ba vett 1970. évi újbortermés, valamint az előző évekből fennmaradt adózatlan óbor­készlet alapulvételével kell megfizetni. Az adóátalánvt első ízben az 1972. évi adó­kivetésnél alkalmazzák. OK. FEHÉRVÁRI ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents