Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-06 / 4. szám
▼ DűMvi-*£ i—cmt-Q IBMIDMtf a. 192-et magaslaton.-PoViütmetrvtum- regény — 9. Ahogy ott figyelte a barlang nyiladékait, hirtelen rátört a felismerés, hogy ha ő nem mer szólni, Mao halálának ténye titok marad. „Senki sem tudta volna meg, mi történt vele!” — kiáltott fel. „Ki más jelentette volna, mint én? A többiek mind megerőszakolták, és ketten közülük még meg is ölték őt. Ráébredtem, hogy addig nem nyugszom, amíg nem történik valami Mao dolgában. Ez volt a legkevesebb, amit érte tehettem — miután annyiszor nem segítettem rajta. Csak az akadályozhatott volna meg, ha .tévedésből’ én is .háborús áldozattá' válók.” 5. Visszatekintve, Eriksson úgy véli, alighanem a kicsiny Vietkong-különítmény mentette meg őt Meserve golyójától. Az ember- és fegyver- hátrányban levő ellenség olyan kitartóan küzdött, hogy az őrmester, Clark és Manuel lőszere elfogyott, és így hosszabb időre félbe kellett szakítani az osztag útját, hogy új tölténytárakat és gránátokat vételezzenek. Vissza kellett tehát térniük a szakaszparancsnokságra, amely négy osztagot egyesített, és mindössze néhány percre volt a századnaranesnokságtól, ahol a szakasz egyetlen tisztiénél, Reillv hadnagynál magasabb rangú tisztek is voltak. Mikor elérték a szakaszparancsnokság területét, Eriksson úgy érezte, mintha az fpéret földién járna; az utóbbi két nap szorongása helyibe szinte kézzelfogható biztonságérzet költözött. Osztaga hamarosan újra útnak indul, ezért gyorsan kell cselekednie. Ez nem is volt nehéz, hiszen egyetlen vágya az volt, hogy gyorsan cselekedjék, no meg abban sem kételkedett, hogy amint cselekszik, egykettőre meglesz az eredménye. Úgy képzelte, hogy amint belül kerülnek a táboron, pofonegyszerű dolog lesz Me- serve-öt és a többieket felelősségre vonni. Semmi mást nem kell tennie, mint jelenteni, hogy nemi erőszakot és gyilkosságot követtek el, és a katonai szervek ugyanolyan ügybuzgalommal fogják kivizsgálni az esetet, mint azt az ember ilyen helyzetben a civil szervektől várja. A táborban eltöltött első óra alatt senki sem tudta volna meggyőzni, hogy ez másként lehet. Akárhogyan is, Eriksson mindenekelőtt tétovázás nélkül megkereste barátját. Curly Ro- want, hogy elmondja neki Mao történetét. Aiig kezdett azonban bele. amikor Clark meglátta, hogy egymással beszélnek. Lecsapott rájuk, követelte. hogy mondják meg, miről beszéltek. „Kitaláltunk valamit, hogy elzavarjuk” — mondta Eriksson „Vad állapotban volt alig bírt magával, a szeme ide-oda ugrált. Már régen felhagytunk a látszattal az osztagban, hogy semmi különös sem történt az úton. Valameny- nyien rémülten, izgatottan jöttünk vissza, de ez éppen Clarkon látszott a leginkább.” Clark végre elment. Eriksson folytatta a történetet, és amikor a végére ért. óriási megkönnyebbülést érzett. ..Végre valaki tudott Maóről. aki nem tartozott az osztagba”. Nem voltak illúziói afelől, hogy Rowan sokat tehet abban az ügyben. amely most tudomására intett. Barátja mindenesetre megtette, ami tellett tőle. mert azonnal továbbadta a gyilkosság hírét salát osztaga őrmesterének. A hírt az őrmester Reillv hadnagynak továbbította, s az magához hivatta EriVseont. Mikor Eriksson belépett a barátságtalan kunyhóba, amely Reilly parancsnoki irodájául szolgált, azt képzelte, hogy — ha magánemberként is — Reilly ki fogja fejezni megdöbbenését. Semmi megdöbbenést nem fejezett ki a hadnagy, hanem Eriksson meglepetésére, arra használta fel ezt a pillanatot, hogy elmondja Erikssonnak egy korábbi élményét. Nyugodt, közvetlen hangon elmesélte Erikssonnak, hogy három évvel ezelőtt néger feleségét, aki akkor készült megszülni első gyereküket, egy alaba- mai kórházba vitte kocsiján. Feleségének már szülési fájdalmai voltak, faji okokra hivatkozva, mégsem fogadták be a kórházba, és az asz- szony végül is az előcsarnok padlóján szülte meg gyerekét. A felbőszült Reilly szét akarta zúzni a kórház berendezését, mire a kórházi szolgák kihívták a rendőrséget, s az az újdonsült apát letartóztatta és börtönbe csukta. Cellájában kitervelte, hogyan fogja lelőni a kórház embereit, de amikor végre kiszabadult, lemondott a bosszú gondolatáról. „Mire kiszabadultam, ezt mondtam magamnak: .Gondolkozz, mi is történt. Az történt, hogy ez a világ rendje, és nincs értelme kapálózni a rendszer ellen.’ Higgye el nekem, Eriksson a háború kellős közepén még ennyire sincs értelme kapálózni a rendszer ellen — itt sokkal erősebb a rendszer, mint bárhol másutt. Jobban teszi, ha nem gondol arra a vietnami lányra. Az történt vele, ami egy harci zónában történhetett. Mi mást várt?” Mikor a hadnagy bevégezte emlékezését., közölte Erikssonnal, hogy az ellátmányát felújított osztag perceken belül elhagyja a tábort, hogy folytassa ötnapos útját. Eriksson nem tart velük, helyébe egy másik közkatonát jelölt ki. A hadnagy tudta jól, milyen veszélybe került Eriksson, ezért így szólt: „Ha újra magát küldöm velük, sohasem jön vissza élve.” A bírósági jegyzőkönyv tanúsága szerint Reilly mégsem hagvta ennviben a dolgot. Az Eriksson jelentéséből kivilágló kegyetlenség túlságosan nagy volt. Reilly tudta, hogy ha kitudódna az ügy, rossz fényt vetne nemcsak a szakasz tisztjeire, de a század, a zászlóalj és talán még az ezred vezérkarára is; az a látszat alakulna ki, hogy a tisztek nem tudják kézben tartani beosztottjaikat. Amint később, a hadbírósági tárgyalásokon megállapítást nyert, Reilly közvetlen felettese, Dtto Vorst százados akkor éppen „taktikai megfigyeléseket” végzett valahol. November 22-én kellett visszaérkeznie, ugyanazon a napon, amikor Meserve osztagának visz- szatérése is esedékes volt. Az „életfogytiglani” — azaz hivatásos — Vorst százados meghagyta, hogy csak sürgős üzeneteket küldjenek neki. Hamarosan aztán, hogy Eriksson eltávozott Reilly-től, a hadnagy úgy vélte, hogy a gyilkosság méltó felettese figyelmére, ezért rádión megküldte a hírt Vorstnak. A véletlen úgy hozta. hogy a százados akkor már másodjára értesült az ügyről — először maga Eriksson szólt neki róla. Másnap reggel ugyanis Eriksson kutató-tisztogató akcióra indult, és a barlangrendszer közelében amerikai tisztek kis csoportjával találkozott, akik megfigyeléseket végeztek a környéken. Vorst is köztük volt. és Eriksson, egységéből kiválva, odament a századoshoz, és beszámolt Mao meggyilkolásáról. „Bízza csak ,rám. Mindent elintézek” — mondta Vorst. Majd ismét elvéit a két csoport útja, (Folytatjuk.) Hűtő- és fűtőgépek — egy gyárból A jászboldogházi radiátor üzemben készülnek az alumínium fűtőtestek. A Jászság lett — lesz az ország hőtéchnikai, klimatizációs bázisa. Ügy kezdődött, hogy Jászberényben, 6 kilométerre a várostól felépítették a Hűtőgépgyárat Az 1950-es évek végén megkezdték a Lehel nevű és emblémájú hűtőgépek gyártását. Betanítottak a részmunkákra egy sereg embert, főleg nőt Saját konstrukcióban, maguk tervezte, gyártotta gépsorokat állítottak össze. S ahogy teltek az évek, egyre többen győződtek meg itthon és külföldön is a Lehel márkájú gépek megbízhatóságáról, praktikusságáról és elérhető áráról. Az idén — ünnepélyes külsőségekkel köszöntötték a Jászberényben elkészült egy- milliomodik hűtőgépet Általában, háromévenként új típusú hűtőgépet gyártunk — mondja kísérőm, a gyár fő- konstruktőre. A mostani típus 1968 óta „megy”, jövőre aktuális a váltás. A 150, 170, 200 és 250 literes hűtőszekrények csak méretben különböznek egymástól, formában alig. Fekete üzemrész. így nevezik azokat a termeket, ahol acéllemez táblákból hajlítják, formázzák a hűtőszekrény palástját A polcgyártó soron a huzalokból elkészített váz polietilén mázba kerül. A festőműhelyben zsírtala- nítás után több réteg festék kerül az acéllemezre, minden festékréteget külön beégetnek Vákuumformázó gépek préselik a hűtőszekrény belső kamráját, ajtóbélését. És másfél percenként továbblépő szerelőszalagon lyukakat fúrnak, apró alkatrészeket, elektromos szerelvényeket raknak bele. Aztán helyére kerül a hűtő- szekrény lelke, az aggregét. A szalag mellett csupa fiatal lány. Megállás nélkül jár a kezük. Mintha valamilyen vetélkedőjátékon lennének, — s figyelik a különböző színekkel felgyulladó lámpát. A sárga — figyelmeztető. A piros — most továbblép a szalag. A gyakorlatlanok még ilyenkor is szerelnek, mennek a tovasuhanó géppel. A lányok mellett a dobozokban különböző méretű, formájú apró alkatrészek. Ügy, hogy ha váltakozva kell kisebb, vagy nagyobb hűtőszekrényt szerelni, ne legyen fennakadás. Most másfél percenként lép egyet a futószalag. Azt mondják az ideális, az 1 perces továbblépés. Ami azt jelenti, hogy percenként elkészülne egy-egy jégszekrény. Most egy műszakban 380 hűtőszekrényt gyártanak. A szalagról a villamos biztonságtechnikai ellenőrző részlegbe kerül a gép. Majd hő- technikailag próbálják ki plusz 32 fokon. A hagyományos, kompresz- • szoros hűtőgépek mellett március óta svájci licenc alapján adszorpciós-rendszerű háztartási hűtőgépek is készülnek. Tavaly 17 ezer 60 literes gép került forgalomba, az idén nagyméretűt, 140 literest is gyártanak majd. Mi a különbség a kétféle hűtőgép között? A kompresz- szocos mínusz 6 fokig hűt, se adszorpciós mínusz 18 fokot biztosít: Ez utóbbi alkalmas mirelit ételek, mélyhűtött áruk huzamos tárolására. Az óriás — kereskedelmi — hűtőgépeket 1000, 1100, 16CQ literes befogadótérrel szovjet megrendelésre gyártanak. De készülnek hűtőpultok, áruházi hűtővitrinek, nyitott felületű mélyhűtőpultok is. Az ivóvízhűtő — a trópusi országokban és meleg üzemeinkben népszerű. Jászberényben a hűtőgépgyártás a központi téma (készül itt egyebek között alumínium edény, autoszifon, alumínium söröshordó). A fűtőberendezések, radiágsfáetósa a telepen akkor szűnt meg, amikor alig néhány hete Jászbol- dogházán megkezdte termelését a hűtőgépgyár radiátorüzeme. A gyáravatás ünnepélyes perceiben hírül adták — új gyár született. 45 millió forint költséggel épült, s már az első teljes év termelési értéke eléri a 65 milliót. A gyár termékeit, a három alaptípusú radiátort 5 éves garanciával forgalmazza. Egy évben 400 ezer négyzetméter fűtőfelületű alumínium radiátort készítenek, ezzel mintegy 60 ezer lakószobát lehetne fűteni. Ilyen (bár még Jászberényben Jfésaü 1$) radiátorokat szereltek fel a Gubacsi úti, az Újpesti, az Árpád úti, a Zuglói, a Nagy Lajos király úti lakótelepeken. A jászsági radiátor egy csomó előnnyel rendelkezik. Könnyebb, jobbak a hőleadási tényezői, mint az egyéb radiátoroknak. Korrózióálló — ezért élettartama szinte örök. Kis felületű, jól szerelhető, tetszetős, exportmegrendelések és a hazai igények máris nagyobbak, mint a gyár kapacitása. A jászsági meglevő, és épülő gyárak, a hűtőgépgyár vidéki telepei — az országos klimatizációs programban is aktív részesek lesznek. Jászárokszállási gyáruk kb'maberendezése- ket gyárt majd. (KÁDÁR)
