Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-05 / 3. szám

*

nTmfTTTTTTTTmTmmTTTMmTwmTTT’-TTrrmTTfnTn*»MmTTTr>»TTTTTTTTTTTTTTVTTTT»ff»TVvvy»»»TmTT¥TfTm>

DűUvLdL i-CUrUJ :

HM«gg©!M£

a. 192 -es

magaslaton.

•DoW.«J«v»cirvfci»m-regény 3

„Aztán hallottam, hogy a lány felsikolt, de nem túl hangosan” — folytatta Rafe. „Clark visszajött oda, ahol voltunk. Meserve megkérdezte, végzett-e a lánnyal”. Alig mondta ki Clark az igent, amikor sebesült kísértetként Maót pilantották meg, amint sebesen lefelé mászik és eltűnik a sűrű növényzetben, Rafe így idézte fel a jelenetet: „Meserve meglátta, és így szólt: ,Ott megy’. Clark meg: ,Az istenit, a rohadék! Pedig többször is beleszúrtam’. Meserve mindnyájunknak azt mondta, lőjünk rá, nehogy elmeneküljön. Valamennyiünknek megparancsolta, hogy keressük a lányt”. Mind az öten tüzeltek. de Eriksson a maga fegyverét, — vadászpuskához hasonló gránátvetőjét — a völgy felé irányította, távol Maótól. Rafe kereken úgy nyilatkozott, hogy „Eriksson nem láthatta a lányt”, de azt is, hogy „Eriksson azt mondta:, Ó nem’, mintha megbánta volna, hogy tüzelt”. Rafe kiengedett egy sorozatot M—16-osából, ami érthetetlen módon azzal a következménnyel járt, hogy fegyvere csütörtököt mondott. Viszont felhívta Clark figyelmét egy közvetlen előttük elhelyezkedő bokorra, ahonnan levélzörgés hallatszott: „Nem tudtam, vie tkon gas bujkál-e benne, vagy a lány” — vallotta Rafe. A jó néhány méterrel előbb járó Clark visszakiáltott Rafe-nek, hogy a lány az. „Láttam, hogy felemeli fegyverét” — állította Rafe, hozzátéve, hogy ezután elindult Clark felé. Clark előrenyomult a bokor felé, M— 16-osával tüzelt, és a zörgő levélzet azonnal elnémult. „Akarod az aranyfogát?” — kiáltott a vállán keresztül Rafe-nak, aki, mint vallomásában elmondta, akkor egy fél méterre lehetett Clarktól

és megdöbbenve bámulta Maót. „Mikor odaférkőztem a lányhoz, láttam, hogy fejét részben elvitte a lövedék” — vallotta. „Biztos, hogy halott volt”.

Közvetlenül a gyilkosság után, emlékezik Eriksson, a katonák látnivalóan —önvédelemből — nem is akartak tudomást venni a történtekről. Fölfelé kapaszkodva, parancsnokuk felé igye_ kentek, aki háborítatlan nyugalommal állt a kiugró sziklaképződmény mellett és a hadihelyzetet tekintette át. A helyzet éleződött. A repülő erődök immár csakugyan a körzet fölé érkeztek, motorjuk viharos zajt támasztott, alacsonyan lebegtek, legénységük az ellenséges katonák után kémlelt. Ideiglenes rejtekhelyükről kiűzetve a Vietkong-katonák elszántan tovább hátráltak és lesből leadott lövésekkel igyekeztek visszariasztani támadóikat, akik a patak mindkét oldaláról nyomultak feléjük. Megérkeztek a könnyűtüzérségi megfigyelő gépek, jelezve, hogy hamarosan a földi tüzérség is bekapcsolódik. A bírósági jegyzőkönyv szerint az egyre jobban köréjük záródó lármában Meserve rádióösszeköttetésbe lé- pet Reilly hadnaggyal, mégpedig csak azért, hogy közölhesse: „egy Vietkong harc közben elesett”. Meserve hadbírósági tárgyalásán Reilly, mint a védelem tanúja, a keresztkérdésekre válaszolva így vallott: „Meserve őrmester felhívott és a tűzharc kellős közepén közölte, hogy egy lány van menekülőben felfelé a hegyoldalon. Utasítottam, hogy fogja el. Néhány perc, talán két-három perc múlva visszahívott, és közölte, hogy nem tudta el. fogni a lányt, le kellett lőnie. Visszahívtam és megdicsértem teljesítményéért, s a hírt továbbítottam a századparancsnokságra”.

Meserve jó! harcolt azon a napon. Maótól megszabadulván, minden figyelmét a harci helyzetre összpontosította, embereit a többi osztaggal együttműködve irányította, jelzéseket adott a repülő erődök bukórepüléseihez, immár semmi sem zavarta örömét, hogy légi segítségre érdemesítették. Végül is — állapította meg Eriksson —, ez a jelentős erő, a barlangrendszer felé nyomultá- ban mindössze egyetlen Vietkong-katonát tudott megölni, egy másikat pedig megsebesíteni. Ketten elmenekültek és az ötödik elérte a barlangrendszert, ahol is felkészült, hogy a végsőkig védekezzék. Nem is tudták elfogni, pedig a repülőerődök rakétatüaének és a gyalogosok golyóinak- gránát jainak egyedüli célpontja lett. Sőt, még meg is sebesített nenányat a kétszáz méter hosszú, több bejáratú barlangrendszer felé közelítő gyalogosok közül. Amikor az ötödik Vietkong-katona behatolt a barlangba, emlékezik Eriksson, osztaguk már egy ideje nem tartózkodott a különös formájú sziklaképződmény közelében, olyan mélyre ereszkedtek le a völgybe, hogy szinte megérinthették a barlangrendszer vastag, durva külső falát. Meserve, Clark és Manuel a többi osztagokba tartozó katonákkal együtt váltig lövöldöztek a magános Vietkong-katonára, aki egy beugró mögül védekezett, amely nem lehetett tizenöt centiméternél szélesebb és néhány centiméternél magasabb. Öt, Erikssont, az őrmester egy sziklaperemre küldte, ahonnan be lehetett látni az egész barlangrendszert. Gránátvetőjét két nyílásra irányította, amelyek közül az őrmester szerint bármelyik kijáratul szolgálhatott a körülzárt katonának. Rafe számára egy órával korában végződött az akció — még jóval azelőtt, hogy az osztag elérte a barlangrendszert. Ahogy sietve, kapaszkodva, csúszva siettek lefelé, Rafe megcsúszott, lezuhant egy sziklaperemről, megrándította a könyökét és a vállát. Egy mentő- helikopter szállította a Qui Nomh-i kórházba A mentősök egy zászlóaljtiszt mellé feletették, akit ismert és szeretett. Rafe hadbírósági tárgyalásán kiderült, hogy a két sebesült hosszú napokon át beszélgetett a legkülönbözőbb témákról. Rafe mégsem tett említést Maóról. Rafe azt hozta fel védelmére: „Féltem szólni a tisztnek, mert taláa én lettem volna az egyedüli, aki szóba hozta volna a dolgot. Nem tudtam, hogy Eriksson már jelentést tett róla. Először meg akartam tudni, mit tesz majd Meserve és Clark”.

A tűzharc több óráig tartott a szurdokban, a támadók csak sötétedés után hagytak fel a küzdelemmel. A befészkelődött Vietkong-harcos (másnap reggel elmenekült), öt amerikait sébe- sített meg. Meserve jókora bátorságot tanúsítva mentette meg a legsúlyosabb sebesültet, egy közkatonát, akinek tölténytáskája egy találat következtében felrobbant a lágyékánál. „Szegénynek kilógtak a belei” — mondta Eriksson. „Ügy festett, mintha két .tárat magába eresztett volna”. A sebesült magatehetetlenül hevert, közvetlenül a Vietkong-harcos rejtekhelye előtt. A golyózáporral dacoló Meserve előrekúszott és kivonszolta a sebesültet a Vietkong-katona lőtávolából. Ezért a cselekedetéért' bronzcsillagra terjesztették fel.

Erikssonnak nem volt alkalma elsütni grá- nátvetőjét, jobb is volt így, hiszen egyre Mao körül jártak gondolatai. Ezzel a háborús „inci- dens”-sel, mint mondta, „betelt számára a pohár”. A hegyoldalban gubbasztva, a puskatűz és a helikopterdübörgés hangjánál azon kapta magát, hogy gondolatai újra, meg újra visszatérnek ahhoz a mozzanathoz, hogy Rafe és Manuel nem volt hajlandó megölni a lányt. Talán átmeneti volt részükről ez a gerincesség, mindenesetre bátorságot öntött belé, hogy döntéshez jusson,

(Folytatjuk.)

<

Életképes iroda :

a COOPTOURIST

A Magyar Szövetkezetek Utazási Irodája, a COOPTOURIST 1969-ben alakult, eredetileg két vállalat, az IBUSZ és a VOSZK közös érdekeltségével. Az utazási iroda létrehozását elsősorban az indokolta, hogy segítsen a szövetkezeteknek a belföldi tapasztalat- cserék mellett a külföldi tanulmányutak szervezésében, a más országokban alkalmazott, fejlett munkamódszerek megismerésében és elsajátításában. Ezzel természetesen a szövetkezetek utazási irodája egyben a szövetkezetek nemzetközi kapcsolatainak kiszélesítéséhez is hozzájárul. Emellett az is feladata a vállalatnak, hogy megoldja a szövetkezeti tagok, dolgozók és családtagjaik belföldi üdültetését, kulturáltabb hétvégi pihenését. A vállalat ma már jóval túlnőtte az indulás kereteit, s jelentős tevékenységi körrel működő utazási irodává vált.

— Már az alapítás első évében látható volt — mondja Lesték Pál igazgató —, hogy az indulásnál biztosított pénzügyi és egyéb technikai feltételek nem lesznek elegendőek a későbbiek során. A fejlesztéshez viszont egyik alapító vállalat sem járult hozzá. így azután társulássá alakultunk

Népújság 4

1971, január 5.

át. s 1970 elején már tíz általános fogyasztási, három takarék-, két kisipari, egy termelőszövetkezet, valamint három szövetkezeti vállalat és a TÁSZI tartozott tagjaink sorába. Az alaptőke 10 millió fo_ rintra emelkedett, s a vállalat működésében a szövetkezetek érdekeinek szolgálata vált döntővé.

— Az eddigi tapasztalatok alapján, hogyan alakult a vállalat idei eredménye?

— Megerősödött a COOPTOURIST. Problémáink, gondjaink természetesen vannak, de ez együtt jár egy. még fiatal vállalat munkájával. A fejlődést szemlélteti két adat összehasonlítása: a múlt évi 6 milliós forgalommal szemben az idén 42—43 millió forint lesz az árbevételünk. Kiutazás^ ra 100 ezer dollárt vettünk igénybe, míg dollárbevételünk meghaladja a 200 ezret, öt irodát nyitottunk, s ezek számát a jövő évben még tovább növeljük. Terveink szerint

1971-ben 10 megyében, valamint néhány megyei jogú városban is önállóan működő iro_ dákat hozunk létre.

Az idegenforgalmi vállalatok közül egyedül mi foglalkozunk gépkocsikölcsönzéssel. Megállapodásunk az Autótaxi Vállalattal — a két vállalaton kívül — előnyös, elsősorban a vendégek számára.

— A jövő évben tovább nő-e a „részvényesek” száma?

— Több felvételi kérelem is érkezett az igazgatósághoz. így többek között itt van a sasadi termelőszövetkezet, a szentesi Termál Termelőszövetkezet, a Budapesti Hermes Fogyasztási Szövetkezet, a KISZORG, valamint néhány más szövetkezet beadványa. Hogy végül is tagjai lesznek-e a vállalatnak, azt az eddigi tagokból álló igazgatóság dönti majd el. A „részvényesek” számának növelését indokolná, hogy január 1-től az IBUSZ kiválik tagjaink sorából. Legtapasztaltabb idegenforgalmi cégünk jó szolgálatot tett az induláskor, de ma már képesek vagyunk önállóan is fejlődni.

— Néhány panasz is elhangzott a vállalatra az idei évben. Mi erről a véleménye?

— Még a régi, úgynevezett „bevett” idegenforgalmi vállalatoknál js vannak problémák, hát még egy olyan fiatal cégnél, mint a COOPTOURIST. Voltak hibák, s ezek egy részében — mitagadás —, mi voltunk a vétkesek. Másokról viszont nem tehettünk. A vendégek azonban ilyenkor is bennünket szidnak. Ez érthető, hiszen nem a közlekedési cégekkel, a szállodaiparral, hanem velünk állnak közvetlen kapcsolatban. A vállalatnak nemzetközi elismerését példázza egyébként, hogy a magyar utazási irodák közül októberben elsőként vettek fel bennünket a Szociálturisztikai Szervezetek Nemzetközi Szövetségébe.

Túri T. András

Van-e élet

a Jupiter bolygón ?

Jóllehet a Naprendszer bolygói túlontúl barátságtalanok ahhoz, semhogy élet legyen rajtuk, kutatásukkal talán az élet bizonyos nyomaira bukkanhatunk.

Azt a tudományos körök sem várták, hogy a Holdon az életnek valamilyen nyomára lelnek. Ami a Marsot illeti, még nem lehet végleges következtetést levonni, de az esélyek erre csekélyebbek. Pedig, nagyon izgalmas volna Földünkön kívül életet találni.

Úgy tűnik egyébként, hogy a Föld létezésének első éveiben fennálló viszonyokkal azonosakat nem a Földhöz közeli Vénusz és Mars bolygókon kell keresni, hanem a gigantikus Jupiter-rendszerben. A csillagászok szerint ez a hatalmas, nagyobb részt gázból álló tömeg, úgyszólván azonos kémiai összetételű az ősköddel, amelyből később a bolygók alakultak ki.

A Naphoz közeli és kis tömegű bolygók, mint például a Vénusz, a Föld és a Mars, a Nap hatására jelentős átalakulásokon mentek keresztül. Viszonylag sokkal több nehéz elemet tartalmaznak, mint a Jupiter.

Mive.l feltételezhető, hogy a Föld eredeti légköre vízpárával kevert ammónia-, metán- és ciánmolekulákat tartalmazott, meg kellene tudni, hogy vannak-e ilyen gázok a Jupiteren. Ha igen, akkor egy olyan hatalmas laboratóriumról lehetne szó, amely a Nap sugarainak segítségével lehetővé tenné összetett szerves testek szintézisét, ahhoz hasonlóan, ahogy ez a Földön

három, vagy négymilliárd évvel ezelőtt lejátszódott.

Ezért, a Jupiter atmoszférájának színképelemzése igen fontos. Ezt megnehezíti egyrészt a Föld atmoszférája, amelyik a sugárzás nagy részét elnyeli, másrészt pedig a Jupiter-atmoszféra nagyfokú összetettsége, amelyet felhős és viharos erősségű mozgások jellemeznek.

A Jupiter által felénk kisugárzott fényspektrumban számos sáv abszorbeálódása figyelhető meg, de nagyon nehéz meghatározni az erre a jelenségre reagáló molekulák számát. Az eddigi kutatások mindenesetre azt mutatják, hogy a gázok, a metánhoz hasonlóan, nem egyformán oszlanak el az egész bolygón.

Biztosra vehető egyes molekulák, különösen ammónium- és metán-, valamint vízmolekulák létezése. Valószínű azonban, hogy előfordulnak más összetett testek is, amelyeket egyébként laboratóriumi úton úgy nyernek, hogy a metán és ammonium keverékét elektromos kisülésnek vetik alá. Mindez a Jupiteren érzékelhető színek eredetével kapcsolatos, még tisztázatlan problémák feltárását teszi szükségessé.

Mindenesetre a Jupiter atmoszférája, amelynek hőmérséklete közel áll a Földéhez, valamint elég sok komplex- molekulát tartalmaz, intenzív elektromos tevékenység és sugárzás hatása alatt áll, alkalmas közeg lehet olyan igen bonijolult szintézisekre, amelyek bolygónkon az élet kialakulásához vezettek.