Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-31 / 26. szám
mrmvmvfvymffyi ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ► ►c. ► ► rmmmi fYymymTmfymfytT??mfy¥yyffvyvy?Tmmmm?^ Várkonyi Nándor: rr Ősrégi kultúrák nyomában Indusok O- Amerikában SZENTHEGYEK Amerika emlékművei és régészeti leletei közt az indiai elefántnak számos ábrázolása található. Vajon hogy került oda? Próbáljuk a kérdést megközelíteni India felől. Az emberiség régi népközi mitikus hagyományainak egyike a Szenthegy képzete. Sokféle neve van: Szenthegy, Istenhegy, Éghegy, ősatyák hegye, Világ köldöke. Egyszerű, de szin- tétikus elképzelés: a Földön áll és az Égbe ér fel, tehát a Mindenség, a Kozmosz képmása; rajta székelnek az istenek, rajta született s élt boldogan az emberiség, rajta laknak az üdvözöltek. Jelképezi az eredetet: a teremtést, és formázza az eredményt: a létrejött világot. Olykor nemlétező, jelképes fogalom csupán, a legtöbbször azonbán földrajzilag lokalizált, valóságos hegy, ám ennek mindig szimbolikus jelentése is van, megesik, hogy egy nép egyszerre többet tisztel, valóságosat és jelképeset. Úgyszólván minden népnek vagy egy, vagy több szenthegye. Ilyenek a kínai Tiensan, Kuen-lun, Szúrni (ez jelképes); Tibet: Könlu (azaz Kuen-lun), Kailász: Japán: Fuzsijama; türk-tatár: Altai, Kinsan, Kao; kalmük: Altai-Arszlan; szogd: Ektag;kam- csadál: Kutka hegye; lapp: Paasszevare (jelképes); vogul: Szent Uralbérc; magyar: Havas, Üveghegy (jelképesek), országdomb; indus: Me- ru vagy Szumeru, Govardhana '(jelképesek), Kailász, Parváti, Pamir; iráni: Hara Albordzs; perzsa: Albursz, Demavend, Ararát; zsidó (bibliai); Szenthegy, Istenhegye Édenben; arab: Kaf (jelképes) ; germán: Asgard (jelképes); litván: Magas hegy (jelképes); görög: Atlasz, Olümposz (kettős jelentésűek); azték: Tlaloc hegye (jelképes). A sok szenth^gy közt igen nevezetes a hindu Meru (Szumeru), egyik szimbolikus leírását a Mahábháratában találjuk (csak néhány kezdősorát idézem): „Van, egy magas és szép hegység, neve Meru (közép); hatalmas és fenséges óriás. Az ormok ragyogó felülete a Nap fényét a legtávolabbi vidékekre veri vissza. Itt van a devák és gandarvák (istenségek és dicsőítő szellemek) tiszteletre méltó lakása, arannyal födve. Undok sárkányok őrzik a hegyet, és visszataszítják a közeledő bűnöst. Oldalait égi eredetű füvek borítják, és a felhők fölé emelkedő csúcsát halandó gondolat el nem éri. Szép fák, kristálytiszta patakok ékesítik és mindenfelől madarak zengő éneke hangzik.”...„A Meru csúcsa az istenek lakóhelye, Szvar-loka... itt van a boldogok hona. Gyönyörű kert ez. Síva kertje, neve Nandana, közepén négy szikla közt áll a halhatatlanság fája, Kalpaurkszam. A négy világtáj felől arany-, ezüst-, réz- és vasoszlopok támasztják meg (a négy világkorszak jelképei), a Nap, a Hold s a csillagok körülötte forognak.” HÉT VILÁGRÉSZ A legrégibb mitologémákat azonban a Pu- ránákban kell keresnünk, mert ezek őrzik a legtöbb árja előtti, dravida hagyományt. A legjobb szöveget a Visnu Purána nyújtja, ebből csak a földrajzi leírás néhány részletét veszem át, melyekből kitűnik az is, hogy e hagyományok keletkezésekor a Föld gömbalakja már ismeretes volt a „beavatottak” előtt. Maitreja, a tanítvány szól: „Elbeszélted nekem, Bráhman Szvájambhuvá (az Első Manu, az önmagában Való) teremtését; most hallani kívánom tőled a Föld leírását, megtudni, mekkora a száma óceánjainak és szigeteinek, országainak és hegységeinek, erdeinek, ismerni vágyom folyóit, kiterjedését, természetét és alakját.” — Parászára, a mester feleli: „Elmondom tehát neked, Maitreja, mindazt, ami a Földet illeti, röviden, mert egy évszázad sem volna elegendő, hogy részletesen leírjam. — A hét nagy sziget-földrész (dvipal) neve: Dzsambu, Plaksa, Szalmali, Kú- sza, Krauncsa, Szaka és Puskára. Hét nagy Tenger veszi körül őket: a Sóstenger (Havana), a Cukornádnedv-tenger (Iksu), a Bortenger (Szura), a Vajtenger (Szarpi), az Aludtej-tenger (Dahi), a Tejtenger (Dughda) és az Édesvízű tenger (Dzsala). (Ezek az anyagok szimbolikusan értendők.) A Dzsambu dvipa (Ázsia) a különböző tengerek középpontjában fekszik, és a földrész közepén emelkedik az aranyhegység, neve Meru”.., „Meru északi és déli tája olyan alakú, mint a homlok (azaz gömbfelületű)... A Föld egyik fele Merunak déli részén van, a másik fele az északin, és ezen túl (a Földgolyó túlsó oldalán) fekszik Puskára.” Emez tehát Amerikát, vagy egy részét jelenti, mert csupán egyike az ellenlábas féltekén elterülő Pátála hét dví- pájának, a Purána földrajza szerint. A Védák és a Puránák többhelyt szólnak Pátála-Amerika benépesítéséről, illetve meghódításáról. A Védabeli hős és bölcs, Kásjapa feleségével, Kadruval ezer nágát nemzett. (Ezeken utódaikat kell értenünk.) A nágák félisteni nemzetség voltak, a „tudós kígyói’ , emberfejű kígyók alakjában ábrázolták őket. Átkeltek az óceánon, és letelepedtek. A Puránókban olvassuk, hogy Arjuna, Krisna társa és tanítványa, „leszállt’ Pátálába, s ott nőül vette a „nagalik’ királyának, Kauravjának Ulupi vagy Ulupl nevű lányát. Egy naga nevű nép, vagy fajta csakugyan élt Indiában, történeti tény, hogy kígyótisztelő, beavatott kasztot alkottak, és szektájuk ma is él. Különös azonban az indiai nága és a pátála-amerikai nagali név feltűnő egyezése. Mert az is tény, hogy a nagalik Mexikóban szintén kígyótisztelő papok, javas-orvosemberek, a hittérítők „ördöghívőknek” nevezték őket, s akárcsak indiai társaik, ma is működnek még. „AMERIKA” MEGHÓDÍTÁSA Ivala Prászada, indus régész és szanszkritis- ta, megkísérelte, hogy kifejtse a Puránókban lappangó történeti eseményeket, s ezek közt tisztázza a Pátála-Amerika kérdését (1926). Minket érdeklő fejtegetése röviden: A „vízözön” előtt három ázsiai nép, a déva, a daitja és a nága, összefogott egy tengerentúli hadműveletre. Sikerrel jártak, de a zsákmány elosztásánál a dévák megrövidítették a daitjákat, s ebből megint háború kerekedett, melyet az utóbbiak elvesztettek. Ekkor a daitják Báli nevű fejedelmének három elégedetlen vezére: Szumali, Maja és Maliavan, a nép egy részével kivándorolt a tengerentúli Pátálába. A vízözön után utódaik visszatértek Szingalába (Ceylon), s ott egyesültek az afrikai eredetű jaksákkal. (Közbeszúrva: ezek a madagaszkári hovák; de valószínűbb, hogy a két rokonnép közös őshazából származik.) Minthogy azonban a vízözön a szárazföldi kapcsolatot Afrikával megszüntette, Északnak fordultak, és meghódították Dél-India keleti és nyugati partvidékét. (Ezek lennének tehát a dravida népek ősei.) Így mondja Prászada. A Meru-mítosz, mint minden igazi mítosz, sűrített történelem is; kivehető belőle, hogy India ősnépeinek, határozott fogalmaik és történeti hagyományaik voltak az ellenlábas féltekéről, és Pátálának, egy részét pedig Puskarának nevezték. Ha a regés hagyomány olyasféle konkrét történelmi magot takar, aminőt Prászada ki- hánt belőle, akkor megértjük, honnan erednek az indiai elefánt amerikai ábrázolásai, s általában a két földrész ókori műveltségének egyező vagy rokon vonásai. (Folytatjuk.) iAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Hol, hogyan szórakoznak? A tenger új gyógyszerek forrása Csak antialkoholistáknak? A csúszós úton csak föl- evickélünk bokaficammente- sen. Az Ifjúsági presszó — belülről — már „síkosabb”. Kevés a hely, üres szék nincs is, hát odaácsorgok a zenegép mellé. Nem telik el két perc, hozzám lép egy szőkésbarna, 21 év körüli fiú. — Ismerem magát. Egyszer, még az ősszel felkínáltam az esernyőmet, amikor a kapuban várta a taxit. — Igen, emlékszem ilyenre! Maga volt? Aztán kibarkochbázza a keresztnevemet, közli, hogy a Rolling Stones együttes melyik száma a legklasszabb, és felkér táncolni. Ez itt így megy. A bemutatkozás felesleges formaság, ha a „csaj” nagyon ragaszkodik hozzá, megtörténik. De minek? Sékelni lehet anélkül is, hogy tudná az ember a körben levők névsorát. Hangulatos félhomályban van a presszó. Az egyik sarokba — mert alig férni el az asztalok között — egy láda sört szállítanak „légi úton”. Na, nem dobják, csak átemelik. „Praktikus” megoldás: kevesebb a dolga a pincérnek is, a vendégnek is. Igaz, arról nem vagyok meggyőződve, hogy a nagyban sörözők valamennyien 18 éven felüliek... Asztal nincs, illetve két szabad szék van a másik sarokban. Odaülünk. Két fiatalember jön. Az egyik ismerős, összenézünk. Nem, ez nem tévedés, ezt a srácot láttuk a múltkor is, csak akkor még szőke volt: Rendesen viselkedik, Colát iszik. A másik, — az utolsó üres székre telepedik — Pécsett' jár gépipari technikumba, volt egy-két „balhéja”, és otthagyta a „sulit”. Most a gépjavító állomáson szerelő. Jól keres, úgy mondja. Olvastam már sok divatlapban, hogy unisex a divat, de eddig nem igen hittem létjogosultságában. Nos, az Ifjúsági presszóban saját szememmel láttam egy világoskék nadrágban és pulóverben sékelő párt. Teljesen egyforma viseletben. „Jó hely” — mondják a törzsvendégek. Ismerik egymást, a pincér nevükön szólítja vendégeit. Sakkoznak, táncolnak és beszélgetnek. Néha balhé van, főként ha jönnek az ifjúsági járőrök, őket is keresztnevükön szólítják a valódi törzsvendégek. Csak azt nem tudom megérteni, minek a tánchoz, a barkochbához a középiskolásoknak is a sör, netán a fél- deci ? Főként este 8 után? Az Ifjúsági presszóban — illetékesek elmondása szerint — hamarosan betiltják a szeMűvelődési kiixpont, Tolna A pjmvközség ]r>ijtMr61is éle10 t ■ ' - • ' - . és kicsi művelődési házba szorul. Itt tartják a fiatalok kedvelt táncos rendezvényeit éppúgy, mint a nyelvtanfolyamokat, fúvószenekari és színjátszó próbákat, a dolgozók esti iskoláját Rendszeresen ellátogat Tolnára a Babits Mihály művelődési központ mikrobusza is. Filmeket, előadókat visznek. Megtelik a ház esténként — mondják a tolnaiak. És a többiek... Sok faluban jártam, kíváncsian arra, hol, hogyan szórakoznak az emberek. A művelődési házak csak néhány rétegét — főként az ifjúságot és az értelmiséget — vonzzák a lakosságnak. Marad a kocsma, ahol a nap minden szakában sokan vannak. Találkoztam egy középkorú férfival, délelőtt fél tizenkettőkor. — Nem dolgozik? — Éjszakás vagyok. _ ? — Itt szoktam agyonütni az időt: Emberek, igények, szórakozás, kultúra. Gyakori vendég a közsé- -’’•ben a Déryné Színház. Az operettnek van csak „komoly” sikere, esetleg az ŐRI haknibrigádjainak. Azok, akik ennél többre vágynak, rendszeres látogatói a pécsi, nem ritkán a budapesti színházaknak. — rá — A jelenleg alkalmazott gyógyszerek 50 százaléka a növény- és állatvilág organizmusaiból származik. Vannak ugyan szintetikus gyógyszerek is, amelyeket laboratóriumban állítanak elő, de ezek — a természetes alapanyagból készült gyógyszerekkel szemben — ritkán ugyan, de mégis előidézhetnek előre nem látható másodlagos hatásokat. Feltehető, hogy az új gyógyszerek alap- ető forrása maga a tenger lesz, ahol a világ állatállományának négyötöde él. A jövőben egyre nagyobb figyelmet szentelnek majd a tengeri kutatásoknak, és valószínűnek látszik, hogy a kagylók, tengeri csillagok és különböző tengeri növények új gyógyszerek ígéretes forrásaiul szolgálnak. Kérek egy méter kenyeret! Japánban a kenyeret újabban nem súlyra, hanem méretre, hosszra árusítják. Kenyérárusító automatákat állítottak fel, amelyekben elhelyezik a hosszú kenyérrolnikat. A kenyér a pénz bedobása után az automata megfelelő nyílásán megjelenik. Minden nyílás más hosz- rzúságú kenyér eladására szolgál. Az automata egyúttal be is csomagolja a vásárolt pékárut. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAA. AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAi E gy jó halászlé mindent megér A Zrínyi utcai Halászcsárdában — hétköznap lévén — nincs túl nagy forgalom. Akik eljöttek mégis, többnyire valamilyen névnapot ülnek, vagy más, számukra nevezetes eseményét a napnak. A háromtagú zenekar nincs tekintettel a „pangásra”. Most is mindent belead, és nem marad el a hatás sem. Két asztalnál is énekelni kezdenek, „Ej, haj, sose halunk meg!” Hangoskodó vendégek érkeznek. Az üzletvezető és annak felesége, aki egyben kiizenlétben állnak. Láthatóar rém józan ugyanis a hárorr férfi, s ha időben nem avatkoznak közbe a pincérek, verekedés lesz a dologból. A Halászcsárdát jó konyájáért kedvelik a vendégek Kis, piros kötéses mappa kerül elő, amibe a dicsérő megjegyzéseket gyűjti az üzletvezető. Persze van más map oa is, amibe a kereskedelm Eelügyelőség munkatársai jegyeznek be időnként néhánj
