Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-30 / 25. szám
Gondoskodás — a gyáron tál G zázezrek gondja az or- szágban, hogy otthonuktól, családjuktól távol keresik kenyerüket A nagyüzemi mezőgazdaság fejlődésének következménye, hogy nem tudja ott, helyben kamatoztatni a lakosok munka- képességeit. Egyre több ipari és kulturális vonzáskörzet formálódik az országban, több ezer embert foglalkoztató üzemek jönnek létre, amelyek a környező településekről várják és kapják a munkaerőt. A bejáró munkások gondja — éppen ezért úgy gondoljuk — még hosszú ideig megmarad. Gyakran szóba kerülnek a rideg várótermek, a kakast ébresztő óracsörömpölés, a rosszul fűtött, zsúfolt munkásvonat, próbáltuk már összeadni az utazással elvesztegetett napi két-három órát. Különösen most télen szaporodnak a gondok — mégis: ez a kisebb gond! Fontosabbnak érezzük: a munkahely környezete és az otthoni légkör közötti különbséget. Korunk technikai-tudományos forradalmának hatása eléri a legkisebb termelő- egységeket is; szinte nincs egyetlen olyan apró kis ktsz sem, ahol ne találnánk meg a kor szimbólumának megfejelő berendezéseket. A gép mellett dolgozó munkástól mást követel ez a technika! A műanyag hőfoka, az érzékeny elektronika a nagy- fordulatú varrógép, az automata szerszámgép több kultúrát, szakértelmet és figyelmet követel meg. S főleg: felelősséget. A technikát alkalmazó, irányító munkásemberen most már milliós értékek múlnak, hozzáértésével az egész vállalat gazdagodását segítheti, hozzá nem értése felmérhetetlen károkat okozhat. Nem alapvetően és meg- tanulhatatlanul mást követel, de az igényes technika, igényesebb szakmunkásokat nevel ki. Ha munkahelyek igényességét nézzük, akkor gyakran még élesebben kirajzolódik az ellentét: légkondicionált üzem, nagy pontosságú gép, automatikusan dolgozó műszerek — és a másik oldal: a sárosporos járda, és a még ma is fellelhető petróleumlámpás szoba. A kettő között térben gyakran mindössze kétórányi utazás a távolság, de időben száz esztendő!... Szociális juttatásaink is főleg a munkahelyeken jelentkeznek. Mindenki természetesnek veszi, hogy ezek a munkásembert, a tevékeny embert szolgálják. De ugyanennek az embernek nem csupán a munkahelyen eltöltött élete van, hanem magánélete is. Sőt! A technika egyik ajándéka éppen az egyre több szabad idő. A kulturális-szociális juttatások „egyensúlyzavarai” ebben jelentkeznek. A fürdő, a „fekete-fehér” öltöző, az üzemi étkezde, az orvosi rendelés, a kultúrált munkahely egyre több szakmánál természetes követelmény, illetve TERVLEXIKON 12. Közvetlen és közvetett irányítás Immár három esztendő tapasztalatai nyomán bátran állíthatjuk, hogy a reform, a nagyobb vállalati önállóság nem gyengítette, sőt erősítette, magasabb színvonalra emelte a szocialista tervgazdálkodást. Bár a vállalatok általában nem kapnak tervutasításokat a népgazdasági célkitűzéseket mégis teljesítik, sőt általában jobban teljesítik, mint a tervlebontások időszakában. Ónálló döntéseiknél, kezdeményezéseiknél, a feladatok megtervezésénél kénytelenek ugyanis reálisan számolni a fogyasztói, a felhasználói szükségletekkel, a népgazdaság fejlesztésének irányaival, a terv követelményeit tükröző gazdasági szabályozó eszközök hatásaival. A IV. ötéves terv újabb lépés a szocialista tervgazdálkodás továbbfejlesztése útján. Főként azért, mert a középtávú népgazdasági célok és az azok elérését szolgáló közvetett irányítási módszerek (gazdasági szabályozó eszközök) először kerülnek komplex módon egyidejűleg kidolgozásra, alkalmazásra. (A III. ötéves terv első két évében még a korábbi irányítási rendszer szabályai érvényesültek, ezt követő három évben pedig a reform adta új szabályok váltak mérvadóvá.) A vállalatok a népgazdaság és saját ágazatuk ötéves célkitűzéseinek és a gazdasági szabályozás eszközeinek ismeretében véglegesíthették saját középtávú terveiket. S mind az irányító szervek, mind a vállalatok, a szövetkezetek megfelelő tapasztalatokat is szereztek a gazdaságirányítás új eszközeinek alkalmazásában. A gazdasági szabályozás váltorzásairól, új vonásairól, eddig már több írásban foglalkoztánk, befejezésül szükséges összefoglalni a negyedik ötéves népgazdasági terv végrehajtását szolgáló közvetlen állami irányítás fő elemeit. A leglényegesebb szerkezeti változásokat a kormány közvetlen döntései határozzák meg. így kormányhatározat intézkedik a központi fejlesztési programokról és a teljesítésükhöz igénybe vehető forrásokról. Az egyedi nagyberuhá- sokról ugyancsak a Minisztertanács dönt. Kormányhatáskörbe tartoznak a hatékony fejlesztést szolgáló leglényegesebb döntések is. így a kormány határozza meg az egyes fejlesztési célokra nyújtható állami támogatások, előnyben részesítések (preferenciák) mértékég, és a műszaki fejlesztés államilag támogatott irányait. Változatlanul a kormány határoz az életszínvonalát érintő különböző központi intézkedésekről és még néhány más országos jielentőségű, központi erőforrásokat igénylő kérdésről. A felsorolásból is kitűnik, hogy a gazdálkodás napi és perspektivikus ügyében általábían a vállalatok saját hatáskörükben dönthetnek. A központi irányító szervek a helyi döntéseket közvetett módon, a gazdasági szabályozó _ eszközökkel befolyásolják a népfgaadasági terveknek, az össztársadalmi érdekeknek megfelelően. Ha a vállalat és a népgazdaság érdeke mégis szembekferül egymással, akkor a minisztériumok, az irányító hatóreágok utasítással és más módon íelléonek a közügy védelmiben. Természetesen a vállalatok felelős vezetői is kötelesek mérlegelni döntéseik társadalmi, népgazdasági hatását. A gazdasági vezetők, az irányító hatóságok — ahogy erre az 19G1!. novemberi párthatározat nyomán már gyakran volt példa — képesek helyesen értelmezni feladataikat, összehangolni a vállalati kollektíva és a népgazdaság érdekeit, sikeresen megvalósítani a negyedik ötéves terv nagy feladatait. K. J. következmény, gzázezrek dolgoznak a ma technikájával, élvezik a szociális juttatásokat — és élnek a tegnapi, tegnapelőtti körülmények között. 17 nnek az ellentmondásnak a megoldását elsősorban a vállalatoktól kell várnunk. Lehet, hogy első kijelentésre meglepő két kérdés is előtolakszik: miért, és hogyan?... A „miért”-re könv- nyebb a válasz. Egyszerűen azért, mert a bejáró százezrek munkájának az eredménye és haszna a vállalatoknál jelentkezik. Tehát ott, ahol dolgoznak, és nem ott, ahol élnek!... A szövőnők, az esztergályosok, a különböző szakmákban dolgozók tízezrei — az üzemekben végzik értéktermelő tevékenységüket. Bár a fizetést ugyanúgy megkapják, mint a szomszéd utcából átsétálok, az étkezés, a fürdő nekik is kijár, de mégis egy sor juttatásnál hátrányba kerülnek. Pontosabban: ami a munkával nem függ össze, ott automatikusan hátrányba kerülnek. Néhány példát is felsorolhatunk kapásból: a bevásárlás, az üzletek gyakorisága, a bölcsődék, óvodák száma, a kulturális és szórakozási lehetőségek. S, ez már a „hogyan”-ra is próbál választ adni! A jelenlegi súlyos szakmunkáshiány mellett illene v'égre a vállalatoknak gyárkerítésen túl is gondoskodni az embereikről. A munkások által termelt haszonból — jogos az elvárás — ne csupán a munkahelyen élvezzék a több civilizációt, hanem az életük másik döntő színhelyén, tehát lakóhelyükön is. Nagyon gyakran nem is a paragrafusokkal kell megvívni a csatát, hanejn a helyi gondoskodással. Igenis vannak már jó, követendő példák. Magam is láttam olyan óvodákat, amelyet a bejáró munkások falvaiban építettek fel. így aztán kapott és kap ezután is a textilgyár elegendő szövőnőt. Az asszonyok nyugodtan és szívesen dolgoznak, mert biztonságban tudják a lakóhelyükön a gyermekeiket. A munkástoborzásra sok milliót áldoznak a vállalatok, s legtöbbször látszat haszonnal, nagyon kétes eredményekkel járják a- országot. Az ésszerűen megválasztott segítség, a helyi lakosság támogatása sokszor olcsóbban és hatékonyabban oldható meg. Mert itt nem ígéretek, hanem a tények érvelnek! Szinte jelképnek is beillő, amit az egyik faluban láttam: a pesti vállalat bevezette a vizet az iskolába, berendezte a szertárat és kisebb anyagi áldozatvállalással patronálja a tanulókat — és ebből az iskolából a végzettek szívesen mennek az őket segítő gyárba dolgozni. A tanácsok fejlesztési alapja — mégha országosan jelentős is — egy-egy falura mégis kevés jut. Ezért szükséges túltekinteni a gyárkerítésen'. Végigkísérni — képletesen szólva — egészen az otthonukig a munkásembereket! Mert nem lehet hosszú ideig gyökeres különbség a munkahelyek és az otthoni élet színvonala között. A naptárak — itt csakúgy cint amott — a 70-es évtized haladását jelzik... Hazánk tájain... Hazánkban évről évre gyarapodik a virágkedvelők száma, s ez a kultusz késztette a szakembereket arra, hogy bővítsék a lakásban tartható dísznövények választékát. A budapesti Sasad Tsz is sok újfajta virágot termeszt, amelyek a legutóbbi időben kerültek forgalomba. Közöttük egyik legérdekesebb, egy kaktuszhoz hason! ó, amely szinte gyokértelen és mohába ágyazva cserép nélkül tartható. Képünkön: Skrip- tantus a gyökér nélküli növényújdonság. (MTI foto — Kácsor László felv. — KS.) A napokban felavatták a Kismotor- és Gépgyár új bajai üzemét. A tervek szerint ez évben 153 millió forint értékű járműszerelvényt állítanak elő, a jelenleg több mint ezer munkással dolgozó 11 ezer négyzetméter területű gyárban. (MTI foto: Mező Sándor felvételű. — KS.) A MOM dunaújvárosi gyárában a tervek szerint az idén az 1970-es évhez viszonyítva mintegy tíz százalékkal (okozzák a termelést. Összesen háromnegyed millió ébresztőórát gyártanak, s többségét exportálják. Az idei termelésnövekedést jobb anyagellátással, belső szervezéssel, a munkaidő jobb kihasználásával óhajtják biztosítani. Képünkön: Negyven féle ébresztőóra a vitrinben. (MTI foto — Szilágyi Pál felv. — KSJ BÁN JÁNOS
