Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-29 / 24. szám

Törvény az ifjúságért

— Mi legyen az ifjúsági törvényben?

Sokan emlékeznek még a televízió egyik, múlt évi vetélkedőjére, amelyen a fiatal versenyzőknek többek között erre a kérdésre is válaszolniuk kellett. Sokféle javaslat hangzott el mór ott is, csak úgy, „kapásból”, ki ezt, ki azt tartotta fontosnak a törvénybe iktatásra.

Altkor még kezdeti állapotban volt ez a születő törvény, amelynek létrehozását a pórt Központi Bizottsága tavaly februári ülésén határozta el. Azóta elkészült első formájában a törvény tervezete az Igazságügy-minisztériumban, több más minisztérium és országos szerv, főhatóság képviselőinek közreműködésével. Decemberben került az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács elé, amely újabb vitára bocsátotta.

Csaknem két hónapja országszerte vitatkoznak arról, mi legyen végül is az ifjúsági törvényben? Vitatja a KISZ négy rétegtanácsa, valamennyi megyei KISZ-bizottság, érvek és ellenérvek hangzanak el a szakszervezetekben, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsában éppúgy, mint a pedagógusok helyi értekezletein, vagy a budapesti értelmiségi ankéton.

Fiatalok és idősebbek mérik össze érveik erejét: melyek valójában az ifjúság legfőbb problémái és hogyan lehet ezeket törvényhozási úton segíteni. Legtöbb szó a pályakezdésről esik, a most kapott szakmunkás-bizonyítvánnyal elhelyezkedni akaró fiatalok munkahely-válogatásáról és annak okairól éppúgy, mint a friss diplomával indulók gondjairól, vagy a faluról a városba igyekvő fiúk-lányok helyzetéről. Hogy mindez társadalmi probléma, ahhoz; nem fér kétség — de hogy mennyiben lehet ezeket egyetlen törvénynyel rendezni, arról már inkább megoszlanak a vélemények.

Több kötetnyi könyv lehetne belőle; ha minden javaslatot beiktatnának a készülő törvény tervezetébe. Ámde

— már csak azért sem volrla erre lehetőség, mert a javaslatok közt jócskán akadnak olyanok, amelyek ellentmondanak egymásnak. Sokféle szempontot, elképzelést kell egyeztetnie, több száz javaslatot figyelembe vennie annak a bizottságnak, amely az

Igazságügy-minisztériumban összeállítja a törvény — viták tapasztalataival kiegészített, — tervezetét. Ez kerül márciusban a kormány elé, a

— az ott várható újabb észrevételek után — így válik törvényjavaslattá, amelynek szövegét megkapják az ország- gyűlési képviselők. Bizottságokban és a parlament ülésén tárgyalják meg ismét, s akkor emelkedik törvényerőre, amikor — a képviselők esetleges módosító javaslataival együtt — az országgyűlés elfogadja.

A tervek szerint még ebben az évben életbe lép az ifjúsági törvény, amelyhez hasonlót mindeddig kevés ország törvényhozása alkotott. Annyi máris bizonyos: szó lesz benne az ifjúság alapvető jogairól és kötelességeiről, részvételéről az állami és társadalmi életben. Paragrafusok szólnak majd az oktatásról, a munkáról, a kulturális nevelésről, egészségügyről, sportról, a fiatalok szervezeteiről, képviseletéről.

Törvény lesz — de nem csodaszer, amely egycsapásra minden problémát megold. Végrehajtása kötelező minden illetékes számára — de a végrehajtás során, az egyes megyékben és községekben, üzemekben és termelőszövetkezetekben, intézményekben és iskolákban a vezetőkön és a fiatalokon egyaránt múlik: az ifjúsági törvény valóban előbbre vigye a fiatalok ügyét.

V. E.

Ha megdolgozott érte!

Az idősebbeket és fiatalo-, kát egyaránt foglalkoztatja a kérdés. A „valamit valamiért” elve viták tárgya a családban, az iskolában, a munkahelyen. Viszonylag jámbor honpolgárok készek az ügyben indulatos érveket felsorakoztatni, majd nehezteléssel gondolni a meggy őzhete tle.nre.

A minap két asszony eszmecseréjének voltam fültanúja — akaratlanul. Előttem haladtak és minden bizonnyal a munkahelyük mikroklímáját meghatározó „közállapot” volt a heves — megjegyzem egyetértő — beszélgetés tárgya.

mert a Staszi könyve olyan ügyesen volt kinyitva és a Talpas a dugózáportól már olyan ideges volt, hogy nem is figyelt.

— Olvastad?

— Naná, öcsikém! Ha a múltkori mellé beverek még egyet, köthetem fölfelé a textíliát, így meg még meg is dicsért a Talpas.

Az epizód nem egyedüli.

Erkölcsi hatásában sem lebecsülendő, mert arra „szoktat”, hogy ráérünk „fölkötni a textíliát”, ha valamit valóban meg akarunk érdemelni,

ha valamiért valamit akarunk adni.

Mostanában sokat beszélünk erről és annál többet fogunk beszélni, minél világosabb lesz számunkra, hogy a meg nem érdemelt jövedelem, előny és társaik mindany- nyiónkat szegényítenek és annak az erkölcsi tartásnak az értékét devalválják, ami nélkül a szocialista társadalom fejlődése elképzelhetetlen.

— 6a —

Diákhumor

— Nem arról van szó! Ha valaki megdolgozik valamiért, akkor senki se szólhat egy szót sem.

— Hát ez az! De amikor azt látod, hogy sündörgéssel, ügyeskedéssel, talpnyalással boldogul az illető!

Sokat tűnődtem az elhallott beszélgetésen és azon, hogy vajon mikor és hogyan hódított teret, terjedt el tulajdonképpen nálunk a kényelmesen végzett munka „jövedelmezősége”, hogyan emelkedhetett a jogtalan haszonszerzés, vagy akár csak előny- szerzés gyakorlata — némely embertársunkban még tiszteletet is ébresztő módon — polgárjogra?

Aztán nem sokkal később, diákok között jártam. Mar dolgom végeztével figyeltem föl arra a párbeszédre, amit itt idézek, mintegy bizonyítandó, hogy az említett társadalmi bajok kórokozói mindenütt és minden nagyságrendben megtalálhatóak.

— öregem, majdnem holtbiztos volt, hogy én is beverek. Amikor a Talpas elkezdte az aratást végig a névsoron, azt kívántam, hogy nyíljon meg a föld.

— Mit hülyéskedsz, te voltál az egyetlen, aki valamit tudott!

— Na, persze, pajtikám,

KÖSZÖRŰ HELYETT 1-ES

Dolgozatírás. A feladat; úgy írni a mohácsi csatáról, mint szemetanú, illetve résztvevő.

Erre nem számított senki. Sóhajok, füzetlapok zizegcse, tűnődő fültővakarás, miegyéb, aztán lassan munkába lendül az osztály. Kovács, igen ?'í>- vid, de igen gondos körmölés után karba fonja a kezét, orcája ünnepélyes, elégedettséget tükröz. Csak a dolgozatjavításig. Füzetlap nagyságú piros 1-es díszeleg a követ- . kezőkön:

„Mivel a csata első perceiben hősi halált haltam, r.e.m tudom mi történt.’'

IRODALMI ÓRA

Szujcsik, szánalmat ébresztőén nyög. Hiába, nem mindenkinek erős oldala a verselemzés. Hosszú nekikésziilö- dés után kivágja:

— A költő mindjárt az első sorokkal kezdi ezt a versét.

fit

— Fiam, meg tudnád nekem • mondani, mi a borkombinát?

A válasz gyors:

— Ahol a bon, vízzel kombinálják, tanár úr.

Rózsa Sándort, kell jellemezni.

A felszólított diák — mindentudó arccal:

— Rózsa Sándor becsületes betyár volt, m-ert másoknak lopott.

fi:

A következő „aranyköpéseket”, szintén irodalomórán gyűjtöttük:

— Bánk elment Peturhoz egy kis összeesküvésre.

— Tiborcz, mint a nép képviselője lopni indult.

— A Zalán futása úgy végződik, hogy Zalán kifut az országból és onnan nézi, Árpád bent mit csinál.

— És akkor Ady feleségül vette Boncza Bertalant.

— Toldi gáncs nélküli lovag volt, mert híven szolgálta a hazáját és az arra rászoruló asszonyokat.

— Bánk bán 1891-ben beiratkozott Pesten az egyetemre.

A Buda halála c. Aranyeposzról szólva, á i 'iák:

— Arany János első fele 1862-ben készült el.

Végül, de nem utolsósorban:

— Ottó. a királyné jelenlétében elcsábítja Melindát.

TERVLEXIKON

21. Hitelpolitika, hitelverseny

A gazdálkodó egységek saját eszközeiken, fejlesztési alapjaikon kívül bankhitelt vehetnek igénybe a folyó termeléssel és értékesítéssel járó kiadásaik, beruházási költségeik fedezésére. A hitel az állami gazdasági szabályozás egyik eszköze. A hitelpolitikának mindenekelőtt a népgazdaság egyensúlyát, a hatékony gazdasági fejlődést kell szolgálnia. Az egyensúly követelménye behatárolja a különböző címen nyújtható hitelek (beleértve a lakosság személyi, építkezési és áruhiteleit is) összegének nagyságát, sőt bizonyos fokig annak megoszlását is. (Ha például szűk az ország építési kapacitása, célszerű a keresletet a hitelnyújtás mértékével, feltételeivel korlátozni.) A hatékony gazdasági fejlődést pedig azzal szolgálja a hitelpolitika, hogy a rendelkezésre álló kereteken belül rangsorolja a különböző hiteligényeket »ép- gazdasági fontosságuk, eredményességük szerint.

A kormány gazdaságpolitikájával összhangban álló foi** belpolitikái irányelveket hagy jóvá. Az irányelvek tartalmazzák a beruházásra, a termelésre, a szolgáltatásokra, a forgalomra nyújtható hitelek összegét, időtartamát, a hitelfolyósítás elveit, továbbá azokat az ágazatokat, amelyek fejlődését a hitelezés révén is támogatni, illetve korlátozni kelL A bankrendszer az irányelvek alapján engedélyezheti, eflutasíthatja, felmondhatja a hiteleket, meghatározza összegszerűségét, lejáratát, kamatlábát, stb. A bank hatáskörét tehát behatárolják a kormány hitelpolitikai irányelvei.

A hitelnyújtás szelektivitása (az igények rangsorolása) részben a népgazdasági tervben elhatározott szerkezeti átalakulásoktól függ. (A kiemelt fejlesztési programokat, a lakossági szolgáltatások, a hiánycikkek gyártásának fejlesztését például eleve előnyben részesítik a nagyobb hitelkerettel, kedvezményes hitelfeltételekkel.) Egy-egy ágazaton, iparágon belül azonban hitelverseny érvényesül. A rangsorolás szűrőjén általában azok a hiteligények akadnak fenn, amelyek egy bizonyos minimálisan meghatározott nyereséget sem biztosítanak, illetve amelyeknél a visszafizetés feltételei nincsenek meg. Hitelre elsősorban az ágazat legmagasabb jövedelmet hozó beruházásai számíthatnak, közülük is főként, azok, amelyek igénylői a legkedvezőbb visszafizetési határidőt vállalják. A hitelversenyben előnyben részesítik a rekonstrukciós jellegű fejlesztéseket, a gépbeszerzéseket, az építési igények rovására. Két azonos célú és nagyjából azonos jövedelmezőségű javaslat esetén az b. vállalat részesül előnyben, amely nagyobb összeget fordít saját fejlesztést alapjából annak megialósítására.

9.

Utón a művelődési autó

Sárközi hímzésmotívumok a koff ármúzeumban — Egy új szakkör születése

Ä Babits Mihály megyei művelődési központ előtt már megszokták a szekszárdiak a tízszemélyes piros mikro- buszt. Neve: művelődési autó. Hogy tulajdonképpen nehéz lenne másként elnevezni — legalábbis találóbban — arról akkor győződtünk meg, amikor elkísértük útjára dr. Németh Pálnét, az MM K népművelési szakreferensét. Ez alkalommal Belecskán jártunk, sárközi hímzéssel díszített szetteket, blúzokat, három kisfilmet, vetítőgépeket és vásznat vittünk magunkkal.

Utunk célja az volt, hogy megismertessük, a belecskai lányokkal, asszonyokkal a Sárköz népművészetét. Pontosabban ez a megismertetés csak részben szükséges, hiszen sokan jól ismerik az országos hírű sárközi hímzést. Ahhoz azonban, hogy újfent kedvet kapjanak a varráshoz, kis koffermúzeumunkat vettük elő. Cr. Németh Pálné perceken belül kamarakiállítást rögtönzött. Helyére kerül a vetítőgép, befűzik az első filmet, „ízlés, forma, stílus’ a címe. Hat órára megtelik az iskola egyik osztályterme. Az alig hatszáz lélekszámú faluban, úgy tűnik, nagy az érdeklődés a népi hímzőművészet iránt Tele a terem. Nem tudtam pontosan megszámolni, körülbelül 70—80 asszony és lány jött el.

A művelődési központ szak- referense közvetlenül, nagy szeretettel beszél a népi hímzés szépségéről, a sárközi motívumok alkalmazásáról.

Feloldódik az első percek feszült várakozása. Tulajdonképpen nincs is- helye sok beszédnek: a Sárköz népművészete önmagáért beszél. Vörös, enciánkék, rozsdabarna, narancssárga, fekete, fehér. Szép színek, ügyes kezek alkotta forrnék és sok-sok emlék keveredik egymással.

— Van egy jellegzetes motívum, amit halotti takarón alkalmaztak a sárközi asszo» nyok. Évek múltán a mintát megjegyezte, vagy lemásolta valaki, de a hozzá fűződő legenda feledésbe merült — meséli az egyik belecskai asa- szony. Fehér blúzomat akartam felfrissíteni, megtaláltam a halotti mintát, tetszett és kivarrtam a blúzom gallérjára. Az egyik idős asszony — mert felismerte a mintát — rémülten szólt: Ne hordd a blúzt, édes lányom, mert ha-! Iái jön a házadba! Perszenem dobtam el a blúzomat, ma is megvan, szívesen viselem.

A népi hímzéssel díszített ruhának van létjogosultsága a mai nő ruhatárában, otthonában is. Egyszerű és elegáns, mindig divatos!

Ezt illusztrálták a bemutatott filmek is.

Vendéglátóink, Füredi János iskolaigazgató, Lackner Ala- dárné és Dancz 7 sófia pedagógusok örömmel summázták: ezután a látogatás után bizonyára könnyű lesz megalakítani Belecskán is a népihímző- szakkört.

Tolna megyében eddig huszonöt „Sárköz népművészete’? címet viselő szakkör működik. A szekszárdi kör vezetője dr. Németh Pálné, de a többi huszonnégy hímzőkör is többnyire az ő segítségével jött világra. Hogyan? Úgy mint ma este a belecskai. A szakkörök vezetői 90 százalékában népművészeti és ipar- művészeti szakkörvezetői képesítéssel rendelkeznek.

Rendszeresen találkoznak egymással, közösen látogatják meg a megye idős, szóvő-hím- ző asszonyait, hogy tőlük tanulják meg a valódi, hamisítatlan motívumok varrását.

Késő éjjel jövünk hazafelé, a mikrobuszban már ismét ott lapul a koffermúzeum, a vetítőgép, a filmek. Nagy szükség lesz rá másutt is, akárcsak eddig.

— rá —