Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-23 / 19. szám
»▼’n VTWYYWWYVTYYVYYYTTYYTWWYYWYYWYWWYW'rWVfTVWWYVfY* ’• ◄ Várkonyi Nándor: Ősrégi kultúrák nyomában Nemzetközi istenségek í. Tengereket átívelő műveltségekről lévén szó, tekintsünk szét először a vízi istenek körében. A háromtagú szigony, vagyis a hajósistenség jelképe, jogara elég különös egyezésekhez vezet. A görög Poszeidón szigonyának neve szkeptron, ez fölfedi eredetét és értelmét: szkép hajót jelent, tar fordítást, csavarást, a kettő együtt hajóforditó szerszámot, kormánylapátot, — n»m halfogó szigonyt tehát! A kormánylapát régi formája, a természet útmutatása nyomán, halfarkat másol, minthogy ez a legpraktikusabb alakja; két vagy többágú, a perui indiánoknál igen díszesen faragott. Ennek a rendkívül ügyes, tovahajtásra is alkalmas lapátnak először talán egyszerűsített, később nyilván félreértett alakja vált jelképes háromágú szigonnyá. Poszeidón nem halászott, nem a halak „ura” volt, hanem a tengeré, nem a halaknak parancsolt, hanem a hullámoknak, szigony helyett kormánylapát illetné meg jelképes jogarként, szó szerint „kormány”-pálcaként. S valóban, a jelképes kormánylapátot megtaláljuk a dél-amerikai nazca indiánoknál csipkézett vagy fogazott díszítéssel, ami egyúttal a víz jele náluk, továbbá az új-zélandi maoriknál, akik sohasem mulasztották el hajóik orrát feldíszíteni vele. A kormányostól függ a hajó sorsa, ő a hajó ura, s következésképp a tenger legyőzője, ura is; a lapát lett tehát méltóságának jelvénye, s a hajósok istenének jogara. (A szképtron latinos formája sceptrum, innen ered a francia sceptre, a német Zepter stb., — egyszerű bunkós végű bot, az uralom jele, eredeti formáját és jelentését végleg elveszítve.) SZAKÁLLAS ISTENEK Feltűnik evvel kapcsolatban, hogy a tengeristeneket és egyéb vízilényeket mindig nagy szakállal, a nőket hosszú hajjal ábrázolják, nemcsak a görög mitológiában, ahol a leggyakoribbak, hanem mindenütt. A germánoknál például Nix, Neck, Wassermann, Loreley, hasonlóképp a keltáknál és a szláv népeknél. Legfeltűnőbb ez a jelenség a szőrtelen, csupasz képű indiánoknál: Quetzalcoatl legtöbb változatában mint szakállas istenség, kultúrhérosz jelenik meg az Atlanti tengerből jövet, s a vízzel, a tengerrel való kapcsolatát jelzi szárnyaskígyó, azaz sárkányalakja. Valójában a vízből jött elő. Nagy bölcs, vallásalapító, a szelíd erkölcsök és hasznos tudományok tanítója, az Aranykor fejedelme; küldetése végén az Égbe száll, de más hagyomány szerint visszatér a tengerbe kígyóbőrből (!) készült csónakon. Hasonló szakállas isteneket találunk Nicaraguában, Peruban és Bolíviában; Bochica. Huiracocha, Pachacamac, Tonapa; mind Keletről (az Atlanti tengerről) vagy ismeretlen helyről jönnek, és éppoly titokzatosan eltűnnek, visszajövetelüket ígérve, mint Quetzalcoatl. Az aymarák a Titicaca fennsíkján a szakállas fehérbőrű idegeneket ma is evvel a szóval üdvözlik: „Tat-ati Huiracocha!” („Atyánk Virakocsa!”) és homlokukat kengyelvasához érintik. Peruban a kezetlen-lábatlan Chon isten, a tengerből jön a szelek szárnyán és a termékenységet hozza. A nyugati (atlanti) tengerről érkezik Egyiptomba az első istenkirály és kultúrhérosz, a szakállas Usziri-Öszirisz; innen ered, hogy utódai, a csupasz képű fáraók, s a nő-fáraók is, rituális alkalmakkor álszakállat kötöttek fel, méltóságuk egyik szakrális jelvényeképp. A tengerből kiszálló, emberfejű, haltestű isteni tanítómester a suméreknél Hani-Oonnész, s tőle ered a babiloni halkultusz, mely náluk is, másutt is a bölcsesség, a jóslás, a termékenység kultuszával kapcsolódik össze. így válik a hal eme isteni javak kútfejévé (noha tiszteletét sokan totemiszti- kus eredetűnek tartják) Hellászban, Latium- ban, Szíriában, Egyiptomban. A lükiai (kis- ázsiai) orphikusok a Halisten, Orphosz imádói. A filiszteusok halistene Dágon. A kereszténységben is megvan a halkultusz nyoma: Jézus Krisztus Istennek Fia Megváltó, azaz görögül: lészusz Chriesztosz Theu Üiosz Szótér, — e szavak kezdőbetűi az ICHTHÜSZ szót adják az őskeresztények a hal ábráját Jézus jelképéül használták, agapéikon halat ettek. Ez rituális jellegű szeretetlakoma volt ugyan, de a fenti betűjátékból eredt, nem a népközi haltiszteletből, azaz termékenységi kultuszból. Emebből viszont megértjük az indián szokást, hogy tudniillik a chiumok a kukoricaföldbe halakat és kukoricacsöveket ástak el. Babilonban a papok haljelmezbe öltözve végeztek termékenységi szertartásokat, Az ír mítoszokban szerepel a bölcsesség hala, aki belőle eszik, a Föld leg- bölcsebb igazlátója lesz. (Folytatjuk), 3 ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ■4 ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ ◄ < »aAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA a a aa AAAAAAAAAAAaaa uuaaaaaaaaaa, Külföldi áruk a kirakatban Közbeszól a gyerek Hovatovább semmi értelme konzerven és szalámin élni, egy-egy turista-, vagy szolgálati úton, megfosztva magunkat a helybeli, sajátos gasztronómiai élvezetektől, csak azért, hogy egy cipőt, pulóvert, vagy villanyborotvát vásárolhassunk. Idehozzák a helyünkbe. megvásárolhatók forintért. Ez eddig igaz — bólinthat a Kedves Olvasó —, csakhogy van itt még egy kalkulációs tétel: a forintátszámolás. Ez eddig igaz — volt — bólint most az újságíró, a fo- gyasztásicikk-import néhány évvel ezelőtti mértékénél, amikor a választék sem fajtában, sem árban — sem az árak ún. szervizében nem volt kielégítő. S a legértékesebb áruknál pont ez az ún. szerviz a legdöntőbb. Tehát az, hogy bármilyen külföldi árura, amit itthon vásárolunk, garancia van. Sőt, a kereskedelem, a behozott iparcikkhez, — villany- borotvától a hűtőszekrényig, óráig, magnóig, fényképezőgépig —, az alkatrész-ellátásról is köteles gondoskodni. A garancia, a pótalkatrész-ellátás, sőt, a magyar nyelvű használati, kezelési utasítás — olyan előnyökkel jár, a vásárlás, a ,befektetés” olyan biztonságát nyújtják, a turista-, vagy kézalatti beszerzésekkel szemben, hogy az esetleges átszámításból következő, de aligha nagy különbségért — bőven kárpótol. NEM ESZÜNK MEG MINDENT Az utóbbi években a magyar ipar is számottevően fejlesztette termékei minőségét, a választékot. Igaz, ebben me- gintcsak szerepük van a kirakatokban egyre nagyobb meny- nyiségben megjelenő külföldi áruknak. 1970-ben 45 százalékkal több import fogyasztási cikk került az üzletekbe, mint 1969-ben, összesen 23 milliárd forint értékben. A teljes kiskereskedelmi áruforgalomnak majd 17 százaléka volt külföldi áru. Óriási árutömeg ez. Mekkora? Mennyivel nagyobb, mint 69-ben? Felbecsülni elég az összehasonlító emlékezés: mennyi bosszúsága akadt a vásárlónak 1969 decemberében, s mennyi 1970 ünnepi vásárán. Nem állítják a kereskedők, hogy most már minden hibátlan volt, hogy minden kívánságot kiszolgálhattak zökkenő nélkül, de azt állítaniuk nem kell — tapasztaltuk —, menynyivel bőségesebbé, gazdagabbá vált az ellátás egyetlen esztendő alatt. Érdekes és örvendetes a vásárlások összetételének megváltozása is. Mind a teljes, mind az importcikkek forgalmán belül a vegyes iparcikkek és a ruházati cikkek forgalma növekedett a legdinamikusabban. A teljes forgalom növekedése megközelítette a 14 százalékot. A vegyesiparcikk-eladás viszont 31 százalékkal nőtt. Miközben 40 százalékkal emelkedett az importáruik mennyisége, a külföld; ruházati cikkeké 200 százalékkal gyarapodott. Különösen az 1969-ben hiánycikknek számító szintetikus kötöttáru és hurkolt áru mennyisége növekedett. Ezek az adatok arra utalnak, hogy már nem eszünk meg mindent. A családi költségvetésekben csökken az élelmiszerre fordított kiadások részaránya. Nem azért, mert visszafogtuk az étvágyat, hanem most már sok minden másra is jut a jövedelmünkből. ROBI ÉS ROPI A fogyasztási cikk-import nö. vekedése nyomán bekövetkező választékbővülés és az ellátás javulásán túl szaporodnak a jelei annak is, hogy a külföldi áruk versenyre késztetik a hazai ipart. Amióta megjelentek az üzletekben a jugoszláv nápolyik, azóta a hazai ipar is egyre finomabb nápolyikat, egyre szebben, s egyre praktikusabban csomagolva hoz piacra. Vagy: megjelent a szintén jugoszláv „Robi” sós-ropogós pálcika. A hazai iparnak ki kellett találnia a „Ropi”-t, hogy pályán maradhasson. Vagy: a Hódmezővásárhelyi Kötöttárugyár megkereste a kooperáció lehetőségeit egy angol gyárral, hogy a nemzetközi színvonalnak megfelelő minőségű szálakból készíthesse kötöttáruit. Hiszen a korszerű minőségű angol és olasz kötöttáruk megjelentek üzleteinkben. Tehát az importnak ez a mennyisége már kimutathatóan ösztönözte a hazai ipart a gyártmány és gyártásfejlesztésre. A külföldi áruk emelkedő mennyiségével kapcsolatban gyakorta felmerül egy aggodalom. A világpiacon fokozódik az infláció, jó néhány importtermék ára megy felfelé, nem lesz-e ez hatással a mi piaci árainkra? A szocialista országok tervgazdaságai lényegesen csökkenthetik a világpiacnak ezeket a nem kívánatos hatásait — a belföldi piacokon. Elsősorban azzal, hogy külkereskedelmünk döntő hányadát egymásközit bonyolítják. Fogyasztásicikk-behozatalunk- nak is pl. több mint a fele a KGST keretében, a baráti országokkal bonyolított árucseré, bői származik. S ez lesz a jellemző továbbra is. BORISSZA, VAGY SÖRISSZA A MAGYAR? Az idei fogyasztási cikk behozatali terveket a tavalyihoz hasonló céllal állítottak össze. Az import elsősorban hiányt pótoljon. így jelentősen -javul majd az import segítségével az építőanyag-ellátás, bár a szükségletek rohamos növekedése miatt itt még teljes egyensúly nem várható. A sörellátásban azonban, erősen valószínű, hogy létrejön a kereslet-kínálat egyensúlya, — a megemelt import révén. Hazánkban a sörfogyasztás ugyanis elérte a 62 literes fejenkénti fogyasztást évente. A borfogyasztás ennek a fele. Lehet tehát, hogy már nem is borivó a magyar. Nos, ebből a fejenkénti 62 liter sörből 12 liter az import. A behozatali programban ún. szabad cikkek, tehát korlátlanul — a szükségletnek megfelelően — importálható a kávé. a citrom, a fűszer és a halfilé. Ugyanígy lényegében korlátlan az import 16 fejlődő országból. S korlátlan a fogyasztási cikkek behozatala a szocialista országokból. A hiánypótlás mellett az import célja a választékbővítés is, de követelmény, hogy az import az árakat ne hajtsa föl, hogy zömében feleljen meg az általános és az alacsonyabb keresetűeknek is. Követelmény, hogy az importált áru állandóan kapható legyen, pót- alkatrészekkel együtt. 1971-ben több mint 10 százalékkal nagyobb értékben hozunk majd be külföldi árukat. A teljes importmennyiségen belül tovább emelkedik majd elsősorban az iparcikkek aránya, s a második helyen a ruházati cikkeké, minthogy az életszínvonal emelkedésével folytatódik tovább a fogyasztás szerkezetének kedvező irányú átalakulása. GERENCSÉR FERENC A szülők részéről hányszor elhangzik a megrovás: „Te gyerek vagy, ne szólj bele a felnőttek dolgába!” S a gyerek tágranyílt szemekkel tudomásul veszi a leintést, a szülő pedig elintézettnek véli a dolgot. Azonban újra és újra megismétlődik a családban ez a közjáték, sokszor még verés ellenére is. A gyerek közbeszólásának a „felnőttek dolgába való belebeszélésének sok oka lehet. Éppen ezért szinte családonként kellene elemezni a gyerek közbeszólásának okát. Talán első helyre kívánkozik a gyermek kielégületlen- sége. Nevezetesen az, hogy a gyermeket a szülők jó része nem tekinti a család egyenjogú „polgárának”. Ez alatt az értendő, hogy a gyermekkel nem foglalkoznak korának megfelelő „komolysággal”, Nem hallgatják meg annak okfejtését, véleményét, nem törődnek egyszerű, de nagyon is értelmes őszinteségével. Ellenkezőleg: „butaságokat beszélsz” — kapja a választ és elutasítják. Pedig a gyereknek rengeteg mondani- és kérdeznivalója van a világról, hiszen mohó vágy- gyal ismerkedik vele naponta, mindent megfigyel, mindenre magyarázatot keres, és a maga módján kutatja egyes jelenségek, történések összefüggéseit. Ezért az elutasító válaszok után mindinkább arra „kényszerül”, hogy deffenzívába vonultán figyelje a felnőttek beszédét, s abból következtessen dolgokra. De amikor, ily módon nem tud valamit önmagától megfejteni, mechanikusan kilép „megfigyelő” mi- voltjából — és kérdez! A másik nagyon megfigyelhető ok, amiért a „gyerek közbeszól”, a legkárosabb: a szülői támogatás és az őszinteség hiánya. Lehet, hogy ez így szigorúan hangzik, de sajnos létezik, tehát beszélni kell róla. Induljunk ki abból, hogy hány szülőt hozott már zavarba a gyerek a szomszédok, ismerősök előtt. „Azt mondta apu, hog-> ti úgy loptátok ösz- sze a kocsi árát”, „Mondta anyuci, nálatok olyan rendetlenség van, hogy nem lehet belépni a lakásba” stb. E megjegyzéseket a gyerek a szomszéd, vagy ismerős gyermekhez intézi, amikor a két anyuka, vagy apuka rendkívül meleg barátsággal cseveg. És milyen kínos! „Ó, csacsiságokat beszélsz, kislányom (vagy kisfiam) ■— hangzik a zavart szülői reagálás, de a gyerek vitába száll és még azt is közli, mikor beszéltek ilyesmit a szülők. Sokszor ennek a vitának a „felbőszült” atyai pofon vet véget. S még rágondolni is rossz, mi játszódik le ilyenkor a gyermek érzékeny tudatában. A legsúlyosabb utóhatások egyike a zárkózottság, a be- feléfordulás, a szülök iránti feltétlen hit megrendülése. Ennek „mellékterméke”-ként: a cinizmus, a hazudozás, és számtalan olyan káros tulajdonság alakul ki a gyerekben, amely végkif ejtésében nemcsak a szülőkkel fordítja szembe, hanem később — sajnos gyakran — a társadalommal is. A gyermek „közbeszólásának” okait tovább lehetne sorolni. Ennek felmérése és orvoslása azonban már „a saját portára” tartozik. S amelyik családban ez indokolt, meg is kell tenni a gyermek jövője érdekében. Hiszen itt nem csupán arról van szó, hogy a gyermek jellembeli fogyatékosságokkal lép majd a serdülő- és később a felnőttkorba, hanem egy-egy ilyen látszólag jellembeli fogyatékosság lelki törésekhez, pszichés károsodásokhoz is vezethet, amely egy életen át végigkíséri. Érdemes tehát ezeken elgondolkodni! (-e. -gy.)
