Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-20 / 16. szám

$ i-f » » » * VWV vVtí -»'V A AAAVWA A WÄW»TVY VAAVVWyV* ¥WTf f VWWWWWTWTWWWI'WfVWTiVvmTfWWWWWVfVfVTVWfW'l ► ► V-, ► ► B> ► ► B> ► ► ► ► ► ► ► | ► ► ► ► ► ► > ► ► ► ► ► ► ► ► I ► ► ► ► » ► ► £ ► t ► ► w mtt A . bi^pttság például úgy is dönthet, hogy Rafe ot-hat hónappal tovább volt börtönben, mint 'J Ízlett* volpa, s ez esetben a hadsereg köteles megtéríteni erre az időszakra eső zsoldját; az is'a bizottság jogkörébe tartozik, hogy megsecn- jnisítSe a „fegyelmi úton leszerelve” minősí­’wSK ‘ ',V . ’ I Éfiksgön elmondta: nem nyugtalanítja, hogy Rafe szabadlábra került, hiszen a Redclífí-i tárgyalóteremben mindenki előtt nyilvánvaló vélt, mennyire megbánta Rafe a bűnös inci­denst- Azt azonban elismerte, hogy Meserve és ’Clark várható szabadulása már jobban aggaszt­ja. Tudása szerint semmiféle jogi manőver . nem folyik az érdekükben — bár ez sem igen’ .számított, mert éppen néhány hete tudta meg, ..hogy Meserve és Clark még büntetésük félide­jének* letöltése előtt feltételesen szabadlábra ke- > fűlhetnek. „Lehet,, hogy néhány hónapon be- >. löl kiszabadulnak” — mondta Eriksson. „Talán még, azt is megengedik nekik, hogy újra a had­seregben szolgáljanak.” . i-v.Svennek így kellett tennie” — mondta J^rs. Eriksson. „Ha hallgatott volna, most lehetetlen­ség volna- együtt élni vele.” Akármikor szabadul is Meserve meg Clark, folytatta Eriksson, a civilélet légköre valószínű­lég ' kijózanítja őket. Azt már nem tudja, mi­lyen mértékig to% ez megtörténni, no meg mi­nek is ilyen elvont dolgokról spekulálni. „Be­szélgettem Kirstennel arról a napról, amikor majd kiszabadulnak, és valóban bízunk benne, hogy .Mes.eíryg,,,és. Clark maguk is értik már. mit tettek.” ' 1 „Mi másban bízhatnánk? — kérdezte Mrs. Eriksson. „Bolondok volnánk, ha azt hinnénk, hogy azok az emberek nem képesek újra meg­tenni, amit azelőtt tettek." Személy szerint sosem fog megbocsátani az osztag tagjainak bűnükért, mondta Eriksson, de ez nem jelenti azt, mintha semmi könyörületet sem érdemelnének. Más katonák talán ugyan­ilyen könnyen beleeshettek volna abba a gyen­geségbe, amit az a négy ember tanúsított a 192- es magaslaton. Csak éppen Meserve és Clark meg különösen Rare és Manuel került abba a helyzetbe, hogy így cselekedjék. Eriksson nyu­godt hangon folytatta: „Azok közé, azon keve­sek közé tartoztak, akik megcselekedték azt. amit körülöttük mindenki meg szeretett volna tenni.” Nem, ő maga sem ártatlan, folytatta, anélkül, hogy szünetet-tartott volna, és újra fel­említette, milyen gyengeségekre figyelt fel ma gában odaát, Ázsiában. Még fel kell mentenie magát önvádja alól, hogy nem mentette meg Mao életét. Nem tudja, meddig fog tartani ez az érzés, de azt tudja, hogy jelenleg napról nap­ra szinte megosztja életét ezzel a váddal, és gyakran tűnődik azon, mi lenne Mao sorsa, ha békében élhetett volna. Hat hónappal ezelőtt autóbuszon utazott hazafelé a munkahelyéről. Nagyon fáradt volt, elbóbiskolt. Mikor kinyi­totta a szemét, egy új utas ijlt vele szemben — fiatal, keleti nő. Félálomban, ködös fejjel utas­társa helyére egy parasztasszonyt képzelt, arníht napi munkájára indul a földekre. Sok ilyen asz- szonyt látott Vietnamban, Elképzelte, hője széles karimájú, csúcsos szalmakalapot, és feke­te pizsamaruhát visel, hátán átveti a hagyomá­nyos szállítórudat, mindkét’ végén gabonaszál lító kosárral. „Borzasztó nehezek lehettek azok a kosarak” — emlékszik Eriksson. Néha nem ;k értettem, hogy "is nem roppantak bele. Kemé­nyen dolgoztak azok a vietnami asszonyok, ba­nánt szedtek, felmásztak a kókuszpálma tetejé­re, hogy leszedjék. De ott a buszon az a paraszté asszony velem szemben a rizsföldekre ind"-!.’ Mao falucskája mellé, ahonnan kellemes sétá­val le lehetett ballagni a rizsföldekA elárasztó folyócskáig. Igyn. kora reggel volt. és az asz- szony oda indult, de béke voll, és sem neki. som -a mellette lépdelő paraszt»sszonynak nem kellett szagolniuk a holttesteket, amelyek min­dig sok mérföldnvi körzetben rothadoztak (sen­ki sem tudta pontosan, holt. amikor én jártam arra. Ahogy a folyócska felé haladtak ezek az asszonyok, nem kellett! mást a tüdejükbe szív­niuk, mint tiszta, heávi levegőt." HERNÁDI MIKLÖS fordítása VÉGE. Következő számunkban megkezdjük i árhonyi Nándor Ősrégi li ii 11ii i*ák fiToiiiában című művelődéstörténeti munkájának folytatásos közlését .’•t 4 A A A A A A A A A A A A A A A A A AA * A A,A A A A4 A A A A A A A A A.AAAAA AAAAAaAa A A A A AA AAAAAAAAAA AAAAAAA AA A A A * A A A A A A A ,A A A i A A A. A.AAi AáAAAAAAAAi Plakátokkal' tele a- város. Hírveréssel az ország, ötévi ( kényszerszünet után megnyílt a Fővárosi Nagycirkusz. Igaz, — így utólag a fenVes . üveg­palotában szemlélődve, meg­kockáztathatom — megérte. A cirkuszban, minden vado­natúj. A berendezés, a Vilá­gítás, a hang, á fűtés-hűtés a legkorszerűbb. A technikai be­rendezés a legmodernebb. S csupa világszám a gálaest mű­sora is. A konferanszié min­den második szám után ezt. mondja: Európában egyetlen, a világon egyedülálló,, a, hazai közönség előtt először. S van itt fény, pompa, szel­lem, erő, ügyesség, humor, bá­torság; .szépség, varázslat. A fergeteges taps nemcsak az öt éve neun látott, joggal hiá­nyolt rpüfajnak, s képviselői­nek szól. Szól a cirkusznak, a Középülettervező Vállalat, s a Középületépítő Vállalat szak­embereitek is. Erre az alkalomra — a nyi­tó műsorra — hazajöttek ar­tistáink, . akrobatáink, bohó­caink, idomáraink — Moszk­vából, Dél-Amerikából, Ja-, pánból, Teheránból, Spanyol- országból, Németországból — s ki tudja .még honnan. Hogy itthon, az új cirkuszt, a káp­rázatos külsejű, s berendezé­sű épületet szuperprodukciók­kal töltsék meg. A kupola tizenöt méteres magasságában csillogó ruhá­ban a Jászai-díjas légtornász, Simon,^Tibor, Lélegzetelállító. És most, amikor a fején áll­va egyensúlyoz a trapézon, el­hallgat , a zene, csak a dob pereg sűrűn, halkan, — mö­göttem megszólal egy öt év körüli-kisfiú: — De jó a bácsinak! TeliVér lovak idOTBÍtója; £e­Vágtában, galoppban, térdet hajtva, táncolva fut, nyargal a két ló. Hófehér lipicaiak :önnek, piros lakk sallanggal, kék tolldísszel. Mintha Tou­”.se-L?.utrec világa elevened­ne meg! Szellemesek, mértéktartóak, ízesek a kohó-tréfák. Ügyes­séggel. akrobatikával párosul­nak. • Három perc alatt, szinte gombnyomásra felépül az oroszlánketrec. A ketrecfelhú­zás maga is izgalmas, látvá­nyos. Hát még a 3 berber oroszlán, s idomííójuk, Kom- lós Sándor produkciója. Az el­ismerés moraja hullámzik vé­gig a kétezer néző között, mi­kor a vékony, fiatal legény vállára emeli 130 kilós ked­venc oroszlánját A 4 Dunai káprázatos lovas zsonglőr, a 8 Lyros a leve­gőben bglettezik, a 3 Kunffy ügyes akrobata, Rodolfo, a szokás szerint boszorkányos. A tánckar, akár a Folie Ber­gerben Is felléphetne, olyan látványos a lányok öltözéke. Aztán „Kicsi”, a 15 mázsás víziló táncolja, futja körbe a porondot. Két lábra ül, egy lábra áll Jubi és Dia, a két elefánt. Kicsi — Európa egyet­len idomított vízilova, s egye­dülálló az elefántokkal produ­kált akrobatika is. Négy gyönyörű nő a leve­gőben. — ők a Syriusok — erő, ügyesség, szépség. Moszk­vából jött haza a 10 tagú Váradi ugrócsoport, hogy a magyar közönségnek is be­mutatkozzék. Szaltók, páros ugrások, csak úgy röpködnek a levegőben, — egymás vállá­ra, válláról. Világszámuk — .száltó 4 ember magasságban. S vésigkoméd i éazák a mű­sort az Eötvös zenebohócok, a Jászai-díjas .Eötvös Gábor és két fia. önálló számaikkal és a porond átváltozásait el­feledni hivatott villámjelene­teikkel. Zenélnek, dobolnál!, trombitálnak, klarinétoznak, úgy bohóckodnak, énekelnek, táncolnak, s csak úgy mellé­Gyönyörű földünk felületét sok „szépséghiba” csúfítja: homok- ée jégsivatagok, mocsarak, gör­getegek. S ezek nemcsak szép­séghibák, hiszen óriási területek vesznek el az ember számára hasznosítható világból. A 2017. évben... (vagyis száz évvél a Nagy Októberi Forrada­lom után) ez a címe egy könyv­nek, amelyben szovjet tudósok $mak a jövő nagy elképzelései­ről. Kis ízelítő a könyvből: Az emberiségnek ma már — villanymotorokban számítva — 20 milliárd lóerő áll rendelkezé­sére arra, hogy környezetén vál­toztathasson. Ezzel, továbbá sok pénzzel és idővel, vegre lehetne & v.agy műtéteket a Föl­késén zsonglőrködnek is. Csu­pa kedves humor, ötlet a já­tékuk. Nevettetnek, szórakoz­tatnak. Ök is világjáró csa­lád — az azóta cirkuszigaz­gatóvá avanzsált Eötvösnével — négy földrész országait be­járták. Mindenütt siker, taps „Földsebészet“ dön. A tudományt főleg a nagy folyók felhasználása joglalkoztai- ja: ezek ugyanis vizüket nem ♦ oda viszik, ahová kellene. Dél- Amerika, Afrika és Ázsia terü­leteit teljesen át lehelne alakíta­ni nagy folyóik irányának el­terelésével, vagy vizük felfogásá­val, hogy ne az Atlanti-óceánba i'igyék, mint pl. az Amazonas. Az Amazonas kihasználatlan víz­tömegei sok latin-amerikai tudóst foglalkoztatnak. Nagyszabású gát, tároló- és vizilépcsör endszerrel 200 ezer négyzetkilométernyi föl­fogadta műsorukat. Eötvös Gábornak svájci fellépésekor Chaplin is melegen gratulált. Jó ez a cirkusz. Színes, lát­ványos, szórakoztató. Jó hogy det‘ lehetne öntözni, miközben a víz 75 millió kilowatt áramot is termelne. Afrikában a Kongó vizét sze­retnék felhasználni' a Szahara termékennyé tételére. Már három évtizede kidolgoztak egy tervei: hatalmas betonágyakba vezetnék a Kongó vizét é9 két nagy mes­terséges tavat hoznának 'létre. A két tó kétszer akkora lenne, mint a Fekete-tenger. Ismertebb az Ob felhasználásá­nak terve, a folyó vizéből Szi­béria nyugati részének közepén keletkezne egy szibériai tenger. E három folyó vizének felhasz­nálása óriási jelentőségű válto­zást hozna a három kontinens életébe, klímájában újra van cirkuszunk. ( KÁDÁR MÁRTA . AAAAAAAAAAAAAAaAA4AAAAAAA L ira van cirkusz

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents