Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-19 / 15. szám
A ina és a holnap közlekedési követelményei Eredményes TIT-esztendő Da közlekedési kultúrán- 11 kát a holnap szemüvegén át boncolgatjuk, előrevetíti árnyékát néhány aggasztó tünet. A közlekedési technika gyors fejlődésével s az általános közlekedési igénnyel mintha nem tartanának lépést a személyi tényezők. A közúti forgalom olyan ütemben nő, hogy az 15—20 éve még elképzeléseinkben sem igen fo- gamzott meg. Az már régóta nem újság, hogy a tanyai ember motorkerékpárral jár, s az sem, hogy valaki személyautóval viszi családját kukoricát kapálni. A gyárkapuk bejáratánál is sok személykocsi várakozik már munkás-gazdájára. tehát már nemcsak az igazgató kocsija áll ott. Igaz, nálunk még nincs olyan közúti gépjárműsűrűség, mint néhány fejlettebb gazdaságú országban, de az már kétségtelen, hogy a „lovas nemzet” meghatározás helyett ma már inkább illik ránk az „autós nemzet”. A közlekedési kultúránk azonban alig változik, az továbbra is csaknem teljes egészében leszűkül a jogosítványok előfeltételeit jelentő ismeretek megszerzésére, és semmiképpen sem össztársadalmi méretű, mint amilyen maga a közlekedés. Ez az ellentmondás már napjainkban is szembetűnő, de ha figyelembe vesszük a perspektívákat — a gépkocsik tömeges importját, s általában a forgalom további zsúfolódását —, nagyon is nyugtalanítók a kilátások. A fő probléma abból adódik, hogy a közúti közlekedésben nemcsak azok vesznek részt, akik jogosítvánnyal rendelkeznek, hanem azok is, akik nem tették le a vezetéshez szükséges vizsgát. És ez utóbbiak vannak túlsúlyban. A két világháború közt, amikor csak hébe-hóba döcögött végig az utcákon egy-egy autó, nem jelentett különösebb problémát. hogy a tömeg nem rendelkezik bizonyos, a gépjárműforgalom sajátosságaiból adódó közlekedési ismeretekkel. Az általános közlekedési kultúra hiánya most, a gépkorszakban jelentkezik élő problémaként. A gyalogos, a kerékpáros, a lovas kocsis maga is a nyüzsgő gépjárműforgalomban közlekedik, alig halad néhány métert, minduntalan összetalálkozik az autóval, motorkerékpárral. E két kategóriát sem időben, sem térben nem lehet elválasztani egymástól, a forgalom állandóan e kettőből tevődik ösz- sze. A jogosítványos kisebbség hiába tartja be az előírásokat (most külön kérdés, hogy nem minden jogosítvány takar kellő ismeretet, és előfordul, hogy a gépjárművezető sem igazodik az előírt közlekedési rendhez), ha a többBATASZÉK1 FÉMIPARI SZÖVETKEZET FELVESZ nagy szerkesztői gyakorlattal rendelkező GÉPÉSZMÉRNÖKÖT, VAGY TECHNIK EST ÖNÁLLÓ MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE. Jelentkezés: Bátaszék, Budai u. 5. sz^munka- ügyi osztályon. (201) ség az elemi ismeretekkel sem rendelkezik. Harminc-negyven évvel ezelőtt elég volt, ha a kocsis értett a lovak nyelvén, , azaz tudott kocsizni. Ma ez már egyenlő a semmivel: a lovakhoz nagyon jől, de a közlekedéshez semmit sem értő kocsis szinte minden pillanatban ki van téve a baleset- veszélynek, és egyben maga is ilyen kritikus helyzet előidézője. Ugyanezt kell mondani az úttesten trécselő asz- szonyokról, gátlástalanul szaladgáló gyermekekről, a közúton enyelgő szerelmespárokról és Így tovább. A KRESZ kimondja, hogy minden lehető módon törekedni kell a baleset elkerülésére. A gépjárművezetők a megmondhatói, hogy csak egy-egy út alkalmával is hány és hány balesetet előznek meg körültekintő figyelmükkel. De sokszor egyszerűen lehetetlen elkerülni a balesetet, mert túl sokan vesznek részt a közúti forgalomban olyanok is, akik a legelemibb szabályokat sem ismerik és tartják be. Sajnos, általános közlekedési kultúránk olyan szintű, hogy a legtöbb kocsis, gyalogos, kerékpáros nem is tudja elképzelni, hogy amikor minden körültekintés nélkül ténfereg az úton, milyen veszélyes a helyzete. Csak akkor csodálkozik, amikor bekövetkezik a baj. Ez az ellentmondásos helyzet, véleményem szerint, csak egy módon oldható meg: a közlekedési ismeretterjesztést általánossá, intenzívebbé kellene tennünk, (&s semmiképpen sem leszűkíteni a jogosítványok kereteire. Éppen itt lenne az ideje, hogy az elemi általános műveltség határát kiterjesszük a közlekedésre is. Végre tudomásul kellene vennünk, hogy áz emberek mindennapi életében egyre nélkülözhetetlenebb szerepe van a közlekedésnek, a közlekedésben való gyakori részvételnek. Egy mai munkás néha naponta utazik annyit, mint nagyapja majd egész életében. A közlekedési ismerete viszont nemigen több apnál, mint amennyivel nagypapája rendelkezett. Nem szándékozom meghatározni, hogy mi az a közlekedési ismeret-szint, amivel sürgetően ki kellene bővíteni az átlagműveltséget. Nyilván kevesebb valamivel, mint ami a jogosítványhoz kell, de sokkal több a jelenleginél. Az is természetes, hogy egy 70 éves embertől már nem sokat várhatunk, nagyon nagy eredmény lenne az is, ha körültekintene, mielőtt lelép a járdáról az úttestre. De az lehetetlen helyzet, hogy napjainkban is úgy nő fel a gyermekek zöme, hogy a közlekedés legelemibb feltételeit sem tanulja meg. (Példaként lásd a mindennapos gyermekbaleseteket ...) A 40 éven aluliak, tehát a fiatalabb generációhoz tartozók zöme úgyszólván semmi közlekedési ismerettel nem rendelkezik. Ráadásul az ismeretterjesztési, oktatási rendszerünk sem olyan, hogy e helyzet belátható időn belül megváltozna. ]V álunk az ilyen jellegű ismeretszerzés csaknem kizárólag önkéntes jellegű. Ez a jogosítványok esetében rendjén is van. Arra nem lehet senkit kötelezni, hogy mondjuk teherautó-vezetői jogosítványt szerezzen. De a technikai — közlekedési — világszint alakulása, és benne a mi változásaink is olyanok, hogy már napjainkban sem lenne nélkülözhető bizonyos közle- Kedési ismeretek kötelező oktatása. Éppúgy, mint a matematika vagy a nyelvtan esetében. Ami ilyen, jellegű is- meretnyűjtás előírásszerűén és öntevékenyen van iskolai (nem szakiskolai) keretek közt, az sem minőségében, sem mennyiségében nem tart lépést a társadalmi kívánalmakkal. Tapasztalhatók bizonyos kezdeményezések (KRESZ- park, úttörők KRESZ-képzése, közlekedési szakkörök síb.). Ez mind szép és jó, de túl kevés ahhoz, hogy akár perspektívájában is lényegesen megváltoztassa az általános közlekedési kultúrát. Ahhoz, hogy belátható időn belül érdemlegesen megjavuljon a helyzet, általános iskolai követelményként legalább el kellene jutni a segédmotoros jogosítványhoz, érettségi követelményként pedig a rendes jogosítványhoz. Mindezt természetesen összehangolva az egyéb tantárgyi és nevelési feladatokkal, és ez utóbbinál magát a jogosítvány megadását önkéntességi alapon még külön vizsgához lehetne kötni. TI ogy mennyire időszerű lenne általános műveltségi követelménynek megtenni a közlekedési ismereteket, azt jól szimbolizálja a vicclapokból, kabarékból jól ismert, professzor, aki zseniális tudásáról közismert, de azt nem tudja, hogvan kell szabályosan elgyalogolnia az egyik utcából a másikba. Nevetséges. Vagy inkább szomorú. Mert a zseniális profesz- szornak is önmagának kell közlekednie. Helyette nem közlekedhet senki sem. Más helyett sem. De ez, égyben ázt is jelenti, hogy közlekedési ismeretekkel sem csak egy bizonyos rétegnek kell rendelkeznie, hanem mindenkinek. BODA FERENC Az első idei elnökségi ülését tartatta szombaton a TIT Tolna megyei Szervezete Szekszárdin. Dr. Prantner József, a tudományos társulat megyei elnöke üdvözölte az elnökség tagjait és vendégeket, majd Takács Mihályné, a TIT megyei titkára tájékoztatta a megjelenteket a szervezet gazdálkodásáról és idei munkatervéről. Egyebei;; közt ismertette. hogy csaknem 110 ezren vettek részt az előadásokon és tanfolyamokon; az elmúlt évben csaknem 300-zaI több előadást tartottak a tervezettnél, s ami érdekes, a bevételi többlet csaknem 385 ezer forint, bár az eredetileg tervezett bevételi összeget is magasabbra állították be. Az idén 171000 forinttal növelték a társulat megyei költségvetését, tekintettel a különböző tanfolyamok és előadások iránti növekvő igényekre, s a TIT—1EUSZ- túcák megkétszereződésére. Takács Mihályné szólt arról is, hogy az 1070/71. évre 360 példányban készített témajavaslatot juttattak el az intézményekhez, a szövetkezethez, s minden olyan szervnek, amelyekkel előadások szervezésével kapcsolatuk van, vagy ilyet kívánnak teremteni. Jelentős volt a Kis Matematikusok Baráti Köre vezetőinek részére Dombóvárott rendezett dél-dunántúli . konferencia, a műszaki rajz, a titkárnőképző és az egyetemi előkészítő tanfolyamok beindítása. Létrehozták az idegennyeivi szakosztályt, s most megalakult a hadtörténeti szakosztály is. A szakosztályokban azonban még sok a tennivaló, elsősorban élőbbé, tartalmasabbá, rendszeresebbé kell tenni munkájukat, s javításra szorul munkamódszerük. A felszólalók között Zombai László, a megyei pártbizottság propaganda- és művelődési osztályánaik képviselője .is főleg a szakosztályi élet fellendítésének szükségességére, tartalmi munkájának erősítésére hívta fel a figyelmet. Dr. Horváth Jenő, az egészségügyi szakosztály elnöke a társszervezetekkel való együzíműködés jelentőségét hangsúlyozta az egészségügyi nevelésben, fel. világosító munkában. Dr. Vadas Ferenc, a megyei művelődési központ igazgatója, mint a társulat. korábbi elnöke elismerését fejezte íka, a megyei TIT függetlenített apparátusa dolgozóinak eredményes munkájukért, s a két művelődési szervezet kölcsönös kapcsolatának egymást kiegészítő szerepét hangsúlyozta. Dr. Prantner József a társulat elnöke egyebek közt arról beszélt: össztársadalmi érdek. hogy mindenki tehetségéhez mérten vegyen részt a társadalom építésében. A nagyobb igényességre hívta fel a figyelmet, s a tagdíjmorálról szólva rámutatott arra, hogy a tagoknak kedvezményesen juttatott folyóiratok évj előfizetése meghaladja a tagdíjat. Főleg a tagdíj morállal foglalkozott hozzászólásában Fejér István, az egészségügyi szakosztály társelnöke is. Kiss László, a mezőgazdasás és élelmezési szakosztály titkára többek közt, a megye agrártöríénetének kutatását és feldolgozását indítványozta; dr. Kováts Jenő szakosztályi elnök elmondotta, hogy milyen kedvező visszhangja van a Nemzetközi Higiéniai Társaság Tolna megyei látogatásának. Javasolta, az emberre az állatokról átragadó fertőző betegségekről szóló előadásait beiktatását is a munkatervbe. Az elnökségi ülésen, amelyet dr. Prantner József zárt be, egyhangúan elfogadták a tájékoztatást és az új munka- tervet. Szarkák a boltban Mint minden szombaton, ezúttal is nagy volt a forgalom Szekszárdon, a Tarcsay lakótelep ABC áruházában. Az eladók és a pénztárosok úgyszólván minden vevőt ismernek, minden vevőhöz van egykét kedves szavuk, kérdésük. Ha új vevőt látnak, mindig találnak lehetőséget arra, hogy kedves szóval felhívják a figyelmet néhány különleges árura, így szerettessék meg az üzletüket. így történt ez velem is, amikor Bakó Ferenc üzleti’ezető-helyettes üdvözölt: — örülök, hogy látom üzletünkben. Remélem, mindent megtalált, amit keresett és a jövőben rendszeres vásárlónk lesz. így kezdődött beszélgetésünk és természetesen én sem mulaszthattam el megkérdezni: — Mi újság ebben a szép üzletben. Gondolom, minden a legnagyobb rendben megy. — Már ahogy vesszük, ki- sebb-nagyobb gondok mindig vannak. Tegnapelőtt például egy nagy lopás történt. De talán menjünk be az irodába, megmutatom a jegyzőkönyvet. — invitált Bakó Ferenc. — „Néhány” ügy — mutatott egy vastag dossziéra. — Ebben találhatók ázol: a jegyzőkönyvek, melyeket ilyenkor veszünk fel. Na, az említett eset itt van felül. Tessék nézni. és olvasni kezdte: Balogh Mária, Alsónána. Kossuth Lajos utca 75. alatti lakos és Vlem Jakabné. aki Szekszárdon, Alkotmány v*ca 42 b. alatt lakik., a következő árukat próbálták elvinni térítés nélkül: egy férfi velúring (260 forint), egy nylon blúz (193 forint), egy kombiné (74 forint), egy másik kombivá (90,50 forint), egy női hálóing (104), két férfi atlétatrikó (42), két férfi alsónadrág (33), egy fogkefe (4,20), egy tubus borotvakrém (11,30) és egy Fesztivál szappan (8) és mint érdekesség: még egy szál gyertyát is találtunk náluk, melynek értéke mindössze l forint 30 fillér. — Régóta vásárolnak ők az üzletben? — Szerencsére nem, mindössze egy-két hete járnak ide, de ki tudja, vajon ez volt-e az első próbálkozásuk. Az egyik tanuló kislánynak tűnt fel, hogy olyan sok mindent raktak a kosárba, de néhány perccel később már felét sem látta. Később kiderült, az egyiknél egy nagy szatyor volt és amikor az egyik sarokban „válogattak”, átrakták a kosárból a saját szatyrukba az árukat. — Ilyenkor azonnal leleplezik őket? — Azt nem így csináljuk. Megvárjuk, míg a vevő a pénztárhoz megy. és megnézzük, mit fizet. Ők sem akartak mindent térítés nélkül elvinni, mert hagytak a kosárban egy i:iló kenyeret, és ezért fizettek 3 forint hatvanöt. Ezt követően kértük meg őket, szíveskedjenek az irodába fáradni, ahol ilyenkor — mint ez már természetes —, erélyesen tiltakoznak, majd végül, a tények súlya alatt, beismerik. Ilyenkor az összeg nagyságára való tekintettel, természetesen a rendőrséget is értesítjük. Az ügy most már náluk folytatódik. Bakó Ferenc eddig jutott tájékoztatásában, amikor egy fiatal kislány beszólt az iro- daajtón: — Főnöl: kartárs, szíveskedjék kijönni, lopás történt... Néhány perc múlva készült az újabb jegyzőkönyv, de most lényegesen kisebb ösz- szegről. T. O. kajdacsi lakos egy csomag Corvina cigarettát és két lengyel import lakatot „felejtett” magánál, melyet térítés nélkül akart elvinni. Az áru összértéké 48 forint 60 fillér. Búcsúzásnál Bakó Ferenc azonban megjegyezte: Igaz, hogy adódnak ilyen esetek is, de nem ez a jellemző vevőinkre, sok esetben éppen ők leplezik le a tolvajokat. FÉRFI ÉS NŐI MUNKAERŐT KERÁMIAÜZEMÜNKBF, FELVESZÜNK, kerAmiagyArtAsra betanítunk. Jelentkezés: T. in. Építőanyag-ipari Vállalat, Szekszárdi. Marx K. u. 11. (210)
