Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-17 / 14. szám
« a Miért pusztult el politikamentes” hadsereg ? \apir enden j ••8 ff • a szülői munkaközösség A „Katolikus Honvéd“■ tévedései és a háború igazságai \ rj Al*“ \’ f ( ! í* L múlásával az emlékezet 1X/ CVL-K, tVU/tUeK is halványul. Feledésbe mennek történelemformáló tények, események is, ha nem őrzik meg azokat írásos emlékek; okiratok, könyvek. Hogy milyen volt történetesen a Horthy-hadsereg, csak azok tudják, akik benne szolgáltak, azok a szerencsések, akik életben maradtak az esztelenül halálba hajszolt százezrek közül. Horthy Miklós „országíásának” huszonöt éve alatt állandóan azt hangoztatták, hogy a „m. kir. honvédség” politikamentes hadsereg. Ezt a látszatot igyekeztek is fenntartani; katona nem lehetett párt, egyesület, szervezet tagja, választásra nem jogosult. A politika- mentesség jelszavát Horthyék a Monarchiától örökölték, a Tanácsköztársaság leverését követően az egymást váltó kormányok változatlan alapelvként adták át egymásnak ezt az „örökséget”. A látszat mögött viszont ott volt a valóság; a Horthy-hadsereg születése, léte, rendeltetésé és tevékenysége elválaszthatatlan volt a politikától. Döntő szerepe volt a ellenforradalmi rendszer megteremtésében, és a „Legfőbb Hadúr” keserű csalódására a tisztikar nagyobbik része habozás nélkül vállalta Szálast szolgálatát, az ország katasztrófájának betetőzését is. A Horthy-hadsereaben tiltva volt a politizálás. Az imádko- •zás viszont nem. Imádkozni lehetett*, imába foglalni a „Hadúr’ nevét, és imába burkoltan beszélni lehetett az ellenségről, az •„országárulókról” is. Kiss Pál m. kir. honvédnek nem kellett gondolkozni, hiszen feltétlen engedelmességre tanították. Természetesen gondoskodtak arról ^is, hogy legyen, miből imádkozni. Amikor a szerencsétlen sorsú 2 magyar hadsereget elindították 1942-ben a frontra, az idő tájban jelent meg a „katolikus Honvéd”, „Imakönyv katolikus honvéd, csendőr, rendőr, levente és minden magyar férfi számára.” Az imakönyvet írta és összeállította Nagy László m. kir. alezredes, a Szózatot dr. Hász István m. kir. tábori püspök írta. A püspök úr egyebek között írt imigyen: „ ... a magyar kard minden igaz hordozója imádságos katona volt! Imádkozott Árpád vezér, aki által az Isten szent Fölsége őreinket felhozta Kárpát szent bércére, s aki által új hazát nyert Bendegúznak vére!” Ha Árpád vezér imádkozott, pogány istenhez imádkozott, annak áldozott fehér lovat. Árpád apánk tisztességes pogány ember volt világéletében. De szabadjára engedte fantáziáját az alezredes szerző is. „A megbántott Isten — a Magyarok Istene — azonban nem hagyott el bennünket. Vétkeinkért súlyos büntetést sza bott ki ránk, de nem akarta, hogy elpusztuljunk, hogy a történelemnek sötét éj szakáj ába vesszen örökre nemzetünk ’ Gondviselő kezét kiterjesztette fölénk, Vezért adott a népnek, akinek szent hivatása lett, hogy bevezessen bennünket-az Igéretföldjé- re! Ez a „vezér” vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország Főméltóságú Kormányzója, — az Igéretföldje pedig az ezeréves N agy-Magyarország!” Ha egy kicsit alaposabban mérlegre tesszük a m. kir. alezredes katolikus imáját, és fölidézzük a történelmi tényeket, arra a megállapításra jutunk, hogy Prónay Pál, Ostenbürg Gyula és Héjjas Iván a háromszemélyű egy isten, hiszen az ő akaratuk és különítményeseik fegyvere emelte — a protestáns — Horthyt a kormányzói szekbe. „A katona nem politizál” — így hát imába kellett foglalni, miért hajszolják a vágóhídra, miért kényszerítik számára idegen célokért idegen földre. Először is, fel kellett gyújtani Kiss Pál m. kir. honvédban a hazaszeretetet, megmagyarázni a haza fogalmát. „A Haza az aranykalászokat ringató rónaság, ahol pacsirtaszó mellett aratod az »áldást«, a Haza a műhely, ahol veríté- kes munkáddal, de becsülettel keresed magad és családod számára a mindennapi kenyeret, a Haza minden, ami a bölcsődtől elkísér a sírodig.” Szép szavak, megható szavak. Csak éppen nem hatották meg Kiss Pál m. kir. honvédet, hiszen az „aranykalászokat ringató rónaság”-ból egy barázda sem volt az övé, és a műhelyben is csak éhbérért dolgozott. Viszont ami a „jóságot” illeti, azzal meg volt áldva a Don- kanyarhoz hajszolt magyar katona. Ismét a szekszárdi, 12. köny- nyű hadosztály dokumentumait idézzük; Anyagi természetű hiányosságok címszó alatt: „A ho. 40 db páncélelhárító lövegéből csak 4 db (a német 5 cm-esek) volt a korszerű orosz harckocsi ellen hatásos. A többi 36 db 47 mm-es belga páncéltörő ágyú a T—34-es orosz'harckocsival szemben teljesen hatástalan. Páncélos támadással szemben tehát a ho. saját eszközeit véve alapul, úgyszólván teljesen védtelen.” így, ilyen körülmények után, ilyen előzmények után csak a megsemmisülés következhetett. A hadosztály «- amely még 1942 nyarán, a korotöjaki csatában harcos állományának harminc százalékát elveszítette, november közepén a scsucsjei orosz hídfővel szemben foglalt védőállást. Hónapok helyi jelentőségű csatározásai után február 14-én elszabadult a pokol. „ ... I. 14-én 6.15 h-kor csapásszerűen kb 700 csőből megindult egy 45 perces pergőtűz, a ho. védőállásainak egész szélességében .... ... Ez a tűz elpusztította a harcosok, fegyverek és létesítmények (figyelő- és óvóhelyek, tüzelőállások, árkok) 20—30 százalékát. ...A támadás három magyar zászlóaljra. első mozzanatában tehát támadt ösz- szesen tíz zászlóalj és tíz harckocsi ... Az orosz gyalogság keskeny, mély oszlopokban mozgott előre, az egyes emberek távközök nélkül, teljesen felzárkózva, tisztjeikkel az élen. ... 18 h-ra az elg. éleivel eléri Nyikolszkij K. Maja Ny. Petrovszkaja DK. Jekatyerinovka É. vonalát. ... Evvel a 12. k. ho. egyelőre, mint szerves harcegység, megszűnt létezni. Maradványai teljesen szétporladtak: belőlük a harcterületen alosztálynál nagyobb harcegységet megalakítani többé már nem sikerült. A ho. 10 órán át állott harcban általában több mint háromszoros, a fő betörési helyen 9-szeres túlerővel, npm számítván a hatvan harckocsit, amely a hatalmas tűzelőkészítés mellett elsősorban okozója volt a gyors orosz előrenyomulásnak. E 10 óra alatt a 12. k. ho. elvesztette harcos állományának 70 százalékát és egész tüzérségét...” Hasonlóképpen szinte napok alatt megpecsételődött az egész magyar 2. hadsereg sorsa Megkezdődött az iszonyatos visszavonulás, amelyet a tisztek, tábori csendőrök fegyverei sem képesek megállítani. A hadsereg parancsnoka, vitéz Jány vezérezredes január 16-án, 20.05-kor telefonon ad parancsot: „A 23. és 19. ho-oknak az utolsó emberig ki kell tartani. Egy lépést hátrajönni nem szabad. Világos tehát? A legkíméletlenebb rendszabályokkal kell megakadályozni, hogy egy ember is állását elhagyja. Ott csak meghalni lehet, de hátraménés nincsen.” 20.15-kor Legeza vörgy. visszakérdezi az előbb kiadott parancsot. — Igen, válaszolja Jány vezds. — az utolsó emberig ki kell tartani. De mint ahogyan az imádság nem segített, ugyanúgy nem segítettek a megtorlások sem. Kiss Pál m. kir. uradalmi cseléd rájött, hogy rútul becsapták, félrevezették. A „kereszténység védelmezője”, „Európa megmentője” nem magáért, nem családjáért vérzett, hanem azokért, akiknek tízezer holdszámra ringott az aranykalászos rónaság, amelyről Kiss Pálnak alig jutott több a pacsirtaszónál. Hasonlót volt kénytelen beismerni a magasabb beosztású tisztikar is. Loskay Ferenc ezredes, aki a szétvert alakulat-töredékekből harccsoportot alakított, és fedezte a német Cramer- hadtest visszavonulását — és akinek kíséretében állandóan ott volt a négy csendőrből álló, géppisztolyos kivégzőosztag, harc- jelentésében kitért néhány okra. Gyűlölködve ugyan, de leírta: „Végül meglepetést keltett, hogy parasztunk csődöt mondott. Fegyverét elsősorban a paraszt dobta el... Igaz, főleg földműves népünk nicstelenjei voltak a harctéren és ezek a háború célját nem tudták, vagy nem akarták megérteni.” Azon felül Loskay ezredes nem a Nagy László m. kir. alezredes imakönyvéből ítélte meg a szovjet embereket, hanem saját tapasztalatából: A Hadtörténeti Intézet levéltára őrzi a Don-kanyarban megsemmisült 2. magyar hadsereg iratait, dokumentumait. így azt az összefoglalót is, amely a 12. könnyű hadosztály történetét őrzi 1942. április 27-től 1943. január 17-ig. A Szekszárdról elindult hadosztály harcértékét így jellemezték akkor: „A tartalékos tisztikar zöme a selejtes elemekből, a középosztály legalsó rétegeiből került ki, mert az értékesebbek a polgári állásban meghagyás útján mentességet szereztek. Ugyanez áll a legénységnél is. A bevonultak között a birtokos parasztosztály mélyen országos arányszámon alul volt képviselve, mert meghagyás útján nagyrészt mentességet biztosított magának. A legénység zömét napszámosok, béresek, uradalmi cselédek és más nicstelenek tették, ki. A fentiek szerinti gyenge emberanyagnak a kiképzése sem felelt meg a korszerű harc követelményeinek.” Kiss Pál m. kir. uradalmi béresnek tehát imakönyvét kellett a kezébe adni. „Ima, távol, a Hazától, messze oroszföldön. Kegyelmes Isten, népek Istene! Mélységes hálával eltelten száll Feléd imádságom, hiszen békés boldog nép fiaként állhatok itt a vártán, a messze-rnessze Oroszországban . . . Ö, mert én mély séges borzalommal eltelve látom azt a mérhetetlen nyomort és szenvedést, amiben az orosz nép fiainak most tengődni kell... Áldd meg Hadurunkat, parancsnokainkat, jó magyar fegyvereinket... ^ „A falusi nép a Szovjettel meg, volt elégedve... A városi lakosság az elmúlt 25 év alatt elhelyezését megtalálta.... A fiatalság teljes egészében a Szovjet híve, és csakis ezzel magyarázható a terjedelmes partizánmozgalom. A régi cári közép- osztály leszármazottai ma teljes értékű hívei a Szovjetnek, sőt. . . annak vezető embereivé váltak. Amerre Oroszországban jártam, mindenütt, mindenki a Szovjet visszatérését kívánja. Harkovnak az oroszok által történt visszafoglalása alkalmával majdnem 200 000 főnyi tömeg jelent meg a vörös téren, ezernyi vörös zászlóval.” . Akkor, 1943 januárjában sok mindenre rádöbbent Kiss Pál közhonvéd és Loskay Ferenc ezredes. De egyik sem tudott' megszabadulni a Horthy- rendszer 25 éves propagandájának hatásától. Az egyik csak menekülni akart, nem ismerte fel még a szovjet katonával való szövetség jelentőségét. A másik; vakon engedelmeskedett a hadúri parancsnak, és beosztottait minden eszközzel kényszeri- tette annak végrehajtására. Az elhatározásra, hogy másként is lehet, csak kevesen jutottak el. Ezért nem segített a sok tízezer halálba hajszolt magyaron semmiféle imádság, semmiféle imád-- ságos könyv. És azért következett be a sok tízezer ember oktalan pusztulása, mert a ,.M. kir. Hadsereg” „politikamentes” hadsereg volt. De az imakönyvekbe sok minden belefért. Rí. Meghívót kaptak a bölcsődék, óvodák, az általános és a középiskolák szülői munka- közösségeinek vezetői. A meg-, hívót a Hazafias Népfront és a megyei tanács egészségügyi és művelődésügyi osztálya küldte. Arról értesítik az intézmények szülői munkaközösségeinek vezetőit, elnökeit, hogy január 20-án. 22-én és 28-án — folytatva a nőtanácstól átvett jó hagyományokat — egy-egy napos megyei szintű tanácskozást tartanak Szekszárdon, a Babits Mihály művelődési központ kamaratermében. A tanácskozást rendező szervek a célnak megfelelően állították össze a programot. Január 20-án az óvodai szülői munkaközösségi vezetők részére rendeznek munkaérte-; kezletet: „Gondozási feladatok, testi nevelés” címmel Bokányi József né vezető óvónő, a Hazafias Népfront városi nőbizottságának titkára tart előadást. Lencsés Lászlóné szakfelügyelő arról tart ismertetést, hogyan tanulja meg a gyermek a játékban az egészségügyi szabályokat, szokásokat. A 22-re szóló meghívd programja szerint Békési Ferenc tanulmányi felügyelő: Hogyan segítheti a szülő a gyermeket? — címmel, Németh Zoltán megyei tanúl- mányi felügyelő: Mi teszi az embert felnőtté? — címmel tart előadást Január 28-án a középiskolák szülői munkaközösség-vezetőit tájékoztatják: Az apák szerepe és felelőssége a nevelésben címmel, előadó Szenczi László, a megyei tanács művelődési osztályának Vezetőhelyettesei Zsigmónd' Tlborné, a simon- tornyai gimnázium igazgatónője: Milyen hatással van a szülő és a gyermek kapcsolata a középiskolás tanuló erkölcsére, gondolkodására című előadása hangzik el. A tanácskozás munkáját segítik még: Kamarás Józsefné megyei óvodai felügyelő, Vida Jánosné általános iskolai csoportvezető és Póla Károly középiskolai felügyelő. P. I. Pályázati felhívás! A KISZ Központi "Bizottsága, a Hazafias Népfront Országos Honismereti Bizottsága, a Központi Múzeumi Igazgatóság és a Petőfi Irodalmi Múzeum az „Olvasó Ifjúságért” mozgalom keretében. IRODALMI FÉNYKÉPPALYAZATOT hirdet. A pályázat célja: az irodalom megszerettetése, a helyi irodalmi hagyományok iránti érdeklődés felkeltése, a Petőfi Irodalmi Múzeum gyűjteményének gyarapítása. A pályázaton minden KlSZ-kor- osztályú fiatal, illetve fiatalok kollektívája (klub, szakkör, olvasókör stb) részt vehet. A pályázók magyar írók költők szülő- vagy lakóházáról, sírjáról készült legfeljebb 10 darab, lehetőleg 13x18 cm-es müvés.i igényű fényképfelvétellel nevezhetnek be. Pályázni régi és új felvételekkel egyaránt lehet. Egy-egy témáról több felvétel is készülhet. A fényképeket 1971. február 15-ig a Petőfi Irodalmi Múzeum címére (Budapest, V. Károlyi Mihály u. 16) kell megküldeni. A felvételekhez a negatívokat is mellékelni kell. A pályázaton díjat nem nyert felvételek negatívjait kívánságra visz- szaküldjük. Minden felvételhez gemkapocscsal kísérőlapot kell csatolni. A kísérőlap tartalmazza a témát, a sírfeliratot (vagy az emléktábla szövegét.) A küldeményben kérjük feltüntetni: Fénykép! össze nem hajtható)! A pályázat jeligés. Pályadijak : aranyfokozat 3000 Ft, ezüstfokozat 1000—1000 Ft, bron ••okozat 500 500 Ft. Jutalmak : Könyvek és múzeumi műtárgy-másolatok. #
