Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-16 / 13. szám
Hiador emlékezete A fény, ha egyszeri — Tudja, hogy érezhetik magukat az ünnepeltek? _ ??? — Mint aki 364 napig azért él sötétben, vagy alig valami derengésben, hogy a 365. napon legalább néhány órára csak rá süssön a fény. Az évente hagyományosan megrendezésre kerülő öregek napjának lényegét, — ha kissé keserűen is —, ez a beszélgető partnerem fogalmazta meg leghívebben. Talán, mert már ő sem fiatal ember és akarva- akaratlanul gondol néha arra, hogy egyszer — nem is sokára —, az így ünnepeltek között foglal helyet? Ne firtassuk most ezt! Beszéljünk inkább arról, hogy meddig érdemes életben tartani egy hagyományt, ami térhódítása idején megfelelt a céljának, de mind kevésbé felel meg napjainkban, amikor országos és helyi tanácskozások egész során arról adjuk és vesszük a szót, miként kell és lehet az öregekről való szociális gondoskodást társadalmivá tenni. Csak társadalmivá? Nem, hanem ezzel együtt gazdagabbá és folyamatossá is, hogy az arra szorulók napja ne csak az év egy meghatározott napján keljen föl olyan ragyogva. Év vége közeledtén a posta rengeteg olyan levelet hozott, ami az öregek napjára invitált bennünket. Év vége közeledtén, — meg ne báritódjanak a jószándókúak! —, igén sok községünkben érezték úgy, hogy: — „Na, essünk túl ezen is, ha .már megjár az öregeknek, hogy a tiszteletükre rendezünk egy kis szerény eszem- iSzomot, vidámító ünnepséget! Az egyszeri alkalom — tapasztalataink szerint — kinyitja a máskor szűk markokat, minden elkövetődik annak érdekében. hogy az így megünnepeltek meghatott és hálatelt köszönetét mondjanak olyasmiért, ami tulajdonkép. pen természetes. Vagy, természetesnek kellene lennie. A szociális gondoskodásról sokáig vélekedtünk úgy, hogy az állami feladat csupán, a munkából kiöregedettek és magányosok támogatója nem lehet más, csak az állam. E tévhitünkből mozdított ki bennünket a szociális gondoskodás társadalmasításának gondolata, amely olyannyira nem gondolat már, hogy számos friss keltezésű rendelkezés biztosít lehetőséget — míg a szocialisKÖMÜVEST ÉS FÉRFI SEGÉDMUNKÁST VESZ FEL a bonyhádi kórház. Jelentkezés a gazdasági vezetőnél. (158) A Dombóvári Vegyesipari Ktsz felvételre keres GYORSÉS GÉPI RÓK ÁT, VALAMINT i STATISZTIKUS MÉRNÖKÖT. Jelentkezés a szövetkezet munkaügyi osztályán. (161) ta humánum kötelességet — arra, hogy együtt keressük a társadalmasítás módozatait, az anyagiak koncentrálásának lehetőségét, az új szervezeti és tartalmi megoldásokat. Miért? Azért, hogy a gondoskodás folyamatossága biztosítható legyen. Kollektívák és egyének tehát egyaránt illetékesek ebben az ügyben és nem évente egyszer, hanem az év valahány napján. Számadatokkal bizonyított, szomorú tény, hogy az idős magányosok igen előkelő helyet foglalnak el az öngyilkos- sági statisztikában. Azért van ez, mert az embernek, aki kiöregedett a kenyérkeresők sorából, hajlott korában sem éltető eleme a fölöslegességnek az az érzése, ami akkor válik kísérőjévé, amikor először nem arra ébred, hogy munkába kell mennie, mert „ez az élet rendje’’, mert „fontos”, mert „számítanak rá”. így aztán a gondoskodás már ott kezdődik, ahol a nyugalomba vonulás, s folytatódhat megannyiféleképpen, ha tetszik úgy, hogy maguk az üzemek, termelőszövetkezetek, intézmények is létrehozhatnak szociális létesítményeket, akár otthont, akár napközit. Hozzájárulásuk lehet pénz-, vagy természetbeli. A hangsúly mindenféleképpen a folyamatosságon van, a társadalmi gondoskodásnak bármely szervezeti, tartalmi formáját választják is az egykori munkáltatók, vagy azok a társadalmi szervezetek, amelyeknek feladatkörébe tartozik — többek között — és elsőrendűen a szociális gondozás segítése. Veszprém városában és Budapest III. kerületében hivatásos szociális gondozókat alkalmazott a tanács, mintegy próbaképpen. A gondozók — önkéntes segítőkkel, akik igen szép számmal vannak —, azokat a magányos öregeket látogatják rendszeresen, akik nem kívánnak akár érzelmi, akár egyéb okokból szociális otthonban élni, nincs módjuk eljárni az öregek napközi otthonába sem. A kezdeményezés Panaszkodnak az e műfajban érdekelt szerzők, hogy Magyarországon a politikai kabaré felett megkondu.lt a lélekharang. A nagy hagyományú, sok kajánkodásra módot adó műfaj halódik. Panaszkodnak a kritikusok (és a könyvkiadók), hogy mai életünket tárgyaló regények elszürkülnek. Legelsősorban a magyar falu életével foglalkozó prózát látszik ellepni ez a kevéssé rokonszenves szín- árnyalat. A politikai kabaré halódásának az lenne az oka, hogy hovatovább nincs kigúnyolásra érdemes jelenség. A falu életével foglalkozó próza pedig azért mosódik a téli égbolt színére, mert hiányzik mindennapjainkból az avatott író megörökítő tollára kívánkozó feszültség. Tömörebben fogalmazva., életünk nyugodtabb lett és unalmasabb. A megállapítást visszájára fordítva: — éppen olyan unalmas, mint az irodalom. Csakugyan? A két megállapítás közül az első, mely irodalmi hetilapunkban és országos napilapok hasábjain egyaránt szerepelt, a politizálás fogalmának félreismeréséből szárma zik. Az az idő valóban lejári amikor a politikai kabart szerzői teljes joggal tűzhették tollhegyre egy rendszer alap vető visszásságait. Az alapok kai, a szocializmus építésével, eddigi tapasztalatai biztatóak, s mert különböző szervezetek megajánlásai révén sikerült szociális gondozókat beállítani, társadalmaiag ellenőrzöttek is, így kockázat nélkül hasznosíthatók bárhol! A szociális gondoskodás problémája napjainkban — kétségkívül — a mezőgazda- sági területeken, falvainkban a legelevenebb. Zömmel itt vannak azok az öregek, akik saját jogon, csak alacsony nyugdíjból élnek, vagy még alacsonyabb járadékból. A közönyösség jege éppen itt törik a legnehezebben, noha az a tény, hogy néhány megyénkben termelőszövetkezet természetbeni juttatásokkal és alkalmilag pénzsegéllyel látja el nyugdíjasait, járadékosait, már bíztató és példaképpen emlegethető. De, mert változatlanul adott dolog, hogy községeink évente egyszer parádés öregek napját rendeznek, úgy véljük, nem lenne fölösleges az alaposabb, hatékonyabb tájékoztatás a szociális gondoskodás társadalmasításának mibenlétét Illetően. Egyébként, aki olvasta, nem kis meghatottsággal olvashatta, hogy egy 79 éves balaton- berényj tsz-nyugdíjas asszony, özv. Kredics Jánosné, megtakarított pénzéből 10 000 forintot ajánlott föl az öregek napközi otthonának fönntartására. Mondanom sem kell, nem pártoló tagként, hanem a napközi látogatójaként. A példa szívszorító, s bizonyos mértékig pirulásra is késztet, ha végiggondoljuk, hogy ma még hány és hány gazdasági szerv jellemzője a szűklelkűség és szűkmarkúság... — Nem fény a fény, ha csak egyszeri! — vélik számosán. — Az öregek napja szép dolog! — vallják igen sokan. Tulajdonképpen ezt valljuk mi is. de azzal a megjegyzéssel, hogy akkor szép és jó, ha az állandó gondoskodás és figyelem egyetlen kiemelkedő napja. Céljának ez az ünnep csak így felel meg! — li — az előrehaladással a kommunizmus felé vezető úton, egyetlen épelméjű kabarészerző , se vitatkozhat. Nem lenne közönség, mely nevetne a viccein, bármily kihegyezettek legyenek is poénjei. Annál inkább kétséges viszont, hogy ne akadna életünkben semmi, ami ellen a gúny fegyverével lehetne küzdeni. Politizálás ez is, a javából, csak éppen a politizálás megítélésének hovatovább elburjánzó arisztokratizmusán kellene változtatni valamit. Ha nemcsak „A Hivatal”, hanem „Egy Egész Pontosan Körülhatárolható Hivatal” packázásai szerepelnek a kabaré színpadján, az politikai tett. Akadnak erre érdemes hivatalok? Bőségesen. Az elmúlt vasárnap délelőtt érdekes körinterjút sugárzott a tévé a budapesti kenyér minőségéről. Egy Kossuth-díjas téesz-elnök megmagyarázta, hogyan kell gabonát termeszteni. Negyven évnyi agronó- musi tapasztalattal a háta mögött, el lehetett hinni neki, hogy tudja. A malomipar képviselője ismertette a jó. liszt kritériumait, a sütőiparé a jó kenyérét. A műsor végén pe- Hg bebizonyosodott, hogy mindenki pontosan tudja és 'égzi kötelességét, csak éppen a kenyér olyan, amilyen: — Ma százötven esztendeje született Pakson Jámbor Pál, akinek emlékezetét egy rövidke utca neve őrzi a nagyközségben. Nagyon is kétséges, hogy az ott lakók tudják-e, kinek a nevét viseli utcácskájuk. Jámbor Pál termékeny költő volt, de tulajdonképpen nem verseivel került be az irodalomtörténetbe, hanem azzal, ami nem lett: — Petőfi versenytársa. A költőóriás korábban sosem tapasztalt szókimondó stílusa valósággal nyomasztotta a ..szebb lelkű-’ kortársakat, akik a ..Hiador” álnéven író Jámbor Pált akarták Petőfi ellen kijátszani. Jámbor Pá! egyébként pap volt, aki már a kalocsai érseki szemináriumban irodalmi önképzőkört alapított. Jó szándékai nem álltak arányban tehetségével A kor szentimentális stílusának megfelelően huszonkét éves korában „Hattyúdalok” címmel jelentette meg első kötetét, melyet még több másik is követett. A szabadságharc ajatt minisztériumi tisztviselő volt, majd a világosi fegyver- letétel után Franciaországba emigrált. Tíz évig élt emigrációban és francia nyelven is írt. Hazatérése után, de címmel érdekes és hazai vonatkozásban úttörő jellegű gyűjteményes kötet jelent meg az egri megyei könyvtár gondozásában. Ez a gyűjtemény az első kísérlet arra, hogy összegezze a magyar nyelvű Lenin-énekek eredetét. A könyv utal arra, hogy a Leninről szóló dalokat magyar nyelven először Kijev környékén, 191J-ben a magyar Internacionalisták énekeltek. A most Egerben megjelent bibliográfia többnyire azokat a Lerossz. Kabarétéma? De még mennyire! A sort oldalszám lehetne szaporítani. A lényeg az, hogy felesleges gyászba borulni azért, mert a kabarészerzők nem tudnak kardot rántani súlyos politikai visz- szásságok leküzdésére. Nyissanak bicskát, fogjanak kötő-, vagy éppen csak gombostűt a kisebbek böködésére, és ha ezt szellemesen teszik, bizonyára hálásabbak löszünk nekik, mint például amilyenek a tv Szilveszteri műsora idején voltunk. A másik, talán még izgalmasabb téma, a falu élete és annak megörökítése. A két nag'y sorsfordulón — „Azé a föld, aki megműveli” és a „Belépni, nem belépni" dilemmáján — túljutottunk. Nem fújnak fényes szellők és nem ingadoznak a középparasztok. A mezőgazdaság azonban szép csendesen, a szemünk láttára kezd nagyipari jelleget ölteni. Sosem látott gépekkel, sosem álmodott technológiák szerint dolgoznak a földeken emberek: — nem is egyszer ötven, vagy száz évvel ezelőtti gondolkodásmóddal a fejükben. Egy középnagy mezőgazdasági üzem vezetése már olyan szakmai felkészültséget, közgazdasági ismereteket, koncepciót még a kiegyezés előtt, or* szággyűlési képviselő lett, majd a papi hivatást otthagyva, Szabadkán gimnáziumi igazgató. Bár verseit több nyelvre is lefordították, neve ma már csak irodalomtörténeti adalék. 1897-ben hali meg. ninről szőlő és Lenin nevével kapcsolatos zeneműveket: dalokat, hangszeres műveket,, oratóriumokat,' zeiVefea’rf "tfáfííftokat tartalmazza, amelyek magyar alkotóktól származnak. Az egyes művek szövegét a zeneszerző, a szövegíró, illetve a fordító nevének feltüntetésével, a lelőhely meghatározásával Közli a könyv, amely 110 oldalon összesen 125 Lenin-éneket tartalmaz számos ismeretlen szerzőtől származó dal is megtalálható a kiadványban. kíván, amely — ha nem ügyelnek az ellenkezőjére — elszakíthat vezetőt és vezetet- tet, még akkor is, ha a vezetett egyúttal tulajdonos. A televízió kultúrtényezövé vált olyan otthonok ezreiben, melyekben a család legfőbb tartózkodási helye ma éppúgy, mint ötven éve a konyha. A templomlátogatók korösszetétele az életfa magasabb ágai táján van, ugyanakkor parasztfiatalok is jelentkeznek: — teológiára. Az állami létének tizenegyedik évszázadát taposó nemzet egész történelme során most kóstol bele először a demokráciába, egyre nagyobb önigazgatási jogot kapnak a tanácsok. Mennyire tudnak élni vele, nem a tisztségviselők, hanem a választó- polgárok? Hová helyezi önmagát a világban a falusi fiatalok nemzedékeit nevelő pedagógus, aki kiválóan végezte a marxizmus—leninizmus esti egyetemét, családi ágya felett pedig az Olajfák hegyén mélázó Krisztus képe lóg? Unalmas témák? Aligha, pedig a sort itt is a végtelenségig nyújthatnánk. Kevésbé patetikusak mindennapjaink, mint negyedszázaddal ezelőtt, ez kétségtelen. Az viszont cseppet sem hihető, hogy unalmasabbak lennének. Ha ez nem tükröződik a kabarék színpadán, vagy a prózai művek oldalain, akkor a hiba aligha az életben keresendő. O. I. UNALMAS kabaré és irodalom Ének Leninről
