Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-16 / 13. szám
Megnőtt a föld becsülete és értéke Szekszárdi városban tavaly mintegy 200 földadás-vételi ügyletet bonyolítottak le. Ennek a túlnyomó többsége a szőlőhegyet érintette. Ha figyelembe vesszük, hogy egy évtizeddel ezelőtt alig akadt, aki a szőlőhegyen földet vásárolt' volna, máris kézenfekvő a következtetés: a földnek napjainkban ismét becsülete és értéke van a magánember számára is, különben nem akadna,, aki pénzt adna érte. Persze, ehhez gyorsan hozzá keil tenni azt is, hogy ez a becsület és érték semmiképpen sem azonos a három évtizeddel ezelőttivel. Egyszerűen azért, mert a föld tulajdonjogát manapság senki sem tekinti mindenhatónak, kizárólagos életcélnak, hanem csupán a megélhetés, vagy a mindennapi kellemes időtöltés eszközének. Ez már eleve határt szab annak az összegnek, amit a vevő hajlandó adni egy-egy darab földért, s annak a földmennyiségnek is, amely tulajdonjogára törekszik. Az más kérdés, hogy a földtörvény is megszabta az adás-vétel bizonyos kereteit, de ez a keret pontosan fedi a reális egyéni törekvéseket, és jó, hogy nem teszi lehetővé a harácsolást, az ön-nyűvő földhajszát, ami valamikor annyi embert rabul ejtett. Mi eredményezte a szekszárdi szőlőhegyen ezt az örvendetes változást? Több tényező együttes hatása. Mindenekelőtt az, hogy az emberekből a technika fejlődésével párhuzamosan sem veszett ki a természet aktív szieretete. Tömegével éltek és élnek szerencsére ma is, akik például egyszerűen el sem tudnák képzelni az életüket szőlőművelés, bortermelés nélkül. Ha úgy tetszik, ez sok embernek épp olyan hobbija, mint a vadásznak a vadűzés, a szurkolónak az izgalmas meccs, vagy a kártyásnak az ultiparti. Azzal a különbséggel, hogy ez a társadalom számára is közvetlenül hasznot hajtó — új értéket előállító — tevékenység. Hogy mennyire domináló ez a hobbi-jelleg, azt talán legjobban úgy mérhetjük le, ha végigelemezzük olyan termelők körülményeit, akik maguk nem, vagy alig isznak bort, és megélhetési szempontból sem létkérdés számukra a szőlőművelés meglehetősen labilis és ingadozó haszna. Gondoljunk csak azokra a nyugdíjasokra, akik ipari szakmájuk legális űzésével háromszor annyit kereshetnének, mégis a szőlőt választják, mert abban kedvüket lelik, mert az iránt ellenállhatatlan vonzalmat éreznek, jól érzik magukat a szőlőhegyi légkörben. Az általánosabb természetesen az, hogy a bortermelők maguk is szívesen megisszák a bort. de ők sokkal inkább ismerik a mértéket, mint a nem termelők. A kényszerkezelésnek alávetett személyek zöme a nem termelő és kocsmákban fröccsözők közül kerül ki, pedig némelyik termelőnek még akkor is jutna piacra, ha naponta kétszer berúgna a terméséből. Sok embernek lényeges fizetés-kiegéNépújság 3 1971, január 16. szítést jelent a bortermelés jövedelme, sőt, akadnak szép számmal, akiknek ez a fő megélhetési forrása. Az egyéneknek az ilyen, vagy olyan okból való ragaszkodása a szőlőhöz, a szőlőhegyi kis parcellához azonban önmagában nem eredményezett volna ilyen kedvező változást sem Szekszárdon, sem másutt. Az ötvenes évek elejének hibás gazdaságpolitikája következtében visszaesett, mintsem fejlődött a szekszárdi szőlővidék. Pedig akkor még intenzívebb volt a bortermesztéshez való természetes ragaszkodás. Megfelelő gazdasági és társadalmi politika nélkül nem sok jóval kecsegtetnek sem az egyéni, sem a közösségi törekvések, bármilyen józanok is azok. Az utóbbi években éppen e téren következett be a legnagyobb változás, és az emberi ambíciók párosulása a megújhodott politikai légkörrel, együttesen vezet a szőlőhegy mind fokozottabb virágzásához. Ennek tükrözője is, eszköze is, hogy megnőtt a föld becsülete és értéke. , Eljutottunk az új földtörvény megalkotásáig, és napjainkban folvik annak a végrehajtása. egyebek közt e történelmi nevezetességű borvidéken a zártkert kialakítása. Ezzel a zártkert-jelleggel jön létre az a termelési biztonság, ami korábban hiányzott, és nagyon sok termelőnek vette el a kedvét, s amiért oly nagvmértékben megcsappant a szőlőkültúra. Illusztrálásként érdemes megemlíteni, hogy Szekszárd határában általában 3400 hold körül volt régebben a szőlőterület. Ez a statisztikában az elmúlt évekig lecsökkent 2600 holdra, de a valóságban ennél is kevesebb — 2200—2300 hold — volt. Időközben ugyanis sok művelésiág-változás következett be, s azt figyelembe kell venni. De ebből is csak mintegy 700 holdnyi az a terület — elsősorban a nagyüzemi gazdaságoké —, amelyet a jó jelzővel lehet illetni. Mintegy 500 holdnak az állapota még elfogadható, a többi szőlő viszont erőteljes felújításra, vagy újratelepítésre szorul. Nem kétséges, nagy szükség volt a földtörvény megalkotására ... Az egykori 3400 hold visszaállítása irreális célkitűzés lenne az időközben bekövetkezett tényezőket is figyelembe véve, de mindenképpen ideális a 2600 hold jó minőségű szőlőre való törekvés. A nagyüzemek, elsősorban az állami gazdaság, sokat tettek a szekszárdi szőlőkultúra érdekében. A tsz-ek rekonstrukciós munkája most van folyamatban. Ezzel összhangban sikerült kialakítani a zártkert- rendszert, ami a sok száz háztáji termelő számára mindenekelőtt termelési biztonságot nyújt. A zártkert-rendezés ugyanis természetszerűleg azzal kezdődött, hogy felmérték a tsz-ek perspektivikus telepítési lehetőségeit és igényeit, így kijelölhették azokat a dűlőket, amelyekre ők nem tartanak igényt — részben azért, mert az nagyüzemi telepítésre egyébként sem alkalmas —, s e területet jelölték ki zártkertnek. Itt van a nagyon is kézenfekvő helye a tsz-tagok háztáji szőlejének és a magások ki sebb-nagyobb szőlőparcellájának egyaránt, s e területnek ez a jellege perspektivikusan sem változik, mert ezekre a nagyüzemek nem tartanak igényt. A zártkert összterülete 2246 hold. A nagyüzemi szőlőterületek ezen kívül esnek. Mű-" velési ág szempontjából itt sok a szőlő jelenleg is, de legalább ennyi a rét, legelő, szántó és gondozatlan, haszontalan erdő. Viszont a jelenleg nem szőlőterület zöme nagyszerűen alkalmas kisüzemi szőlőtelepítésre. Nos, a földrendezés következtében itt adják ki az úgynevezett mentesített területeket — körülbelül 350-en jutottak ilyen formában tulajdonjoghoz —, és a háztáji kerteket is itt mérik ki, s adják el az OTP-n keresztül, de nagyszámú a magánkézből való eladás is. Olyan tanácsi határozat született, hogy a zártkert egyes részein, a legkiválóbb szőlőtermő területeken, csak szőlőt lehet telepíteni. Ilyen az Előhegy. a Jobb-Parászta, a Be- nedekvölgy, a Jobb-Remete és a Mözsi-hegy. Hogy mennyire megnőtt a termelési kedv e reális intézkedések — mindenekelőtt a termelési biztonság — hatására, azt leginkább a következő adat bizonyítja: az utóbbi egykét év leforgása alatt mintegy 370—400-zal nőtt a szőlő- területtel és -termesztéssel foglalkozók száma Szekszárdon. Vagyis a nagyüzemi termesztés mellett mind szélesebb körben hasznosulnak a háztáji lehetőségek ,já, Szó sincs arról, hogy minden a legnagyobb rendben lenne. Még napjainkban is sok a gátló tényező. Nem véletlenül akadnak olyanok is, akik megvásárolnak egy parcellát, aztán otthagyják. Az alapvető jelek azonban biztatóak. BODA FERENC TERVLEXIKON it. Infrastruktúra . E • különös hangzású címszóval gyakrabban találkozunk. Áz infrastruktúra olyan gazdasági feltételek gyűjtőneve, amelyek közvetlenül nem vesznek részt valamely termelési folyamatban, de közvetve nagyon is befolyásolják a termelés hatékonyságát, fejlesztésének lehetőségeit. E fogalomkörbe tartoznak mindenekelőtt az úthálózat, a vasút- és vízi közlekedés, a kikötök, a pályaudvarok a hírközlés, a közművek; a víz- és gázellátás, a villamosenergia- és csatorna- hálózat. Az infrastruktúra fejlettségi színvonala kifejezi, hogy valamely országban mennyire vannak meg a gazdasági, ezen belül főként az ipari fejlődés általános feltételei. A gazdaságilag fejletlen országokban például az .alacsony színvonalú infrastruktúra fékezi a kellő ütemű iparfejlesztés megvalósítását. Hazánkban a szocialista iparosítás időszakában, amikor a beruházási eszközök jelentős részét új termelő kapacitások létrehozására fordítottuk, nem jutott elég anyagi eszköz az infrastruktúra valamennyi elemének fejlesztésére. így például a közlekedés, az úthálózat, viszonylagos fejletlensége az utóbbi időben már éreztette fékező hatását. Különösen 1970- ben, amikor a kései kitavaszodás, majd az árvíz nehezítette az üzemek, az ország összetorlódott szállítási igényeinek kielégítését. E tanulságokat is hasznosítjuk a negyedik ötéves terv során. Ezért az 1971—1975-ös esztendők’^ n a közlekedés fejlesztését 53 milliárd forint beruházás, a közúthálózat fenntartását és korszerűsítését pedig további 30 milliárd forint költségvetési juttatás szolgálja. Ilyen nagy összegeket még nem költöttünk ezekre á célokra. De hasonló méretekben fejlesztjük az infrastruktúra többi elemét is. A hírközlés fejlesztésére például tölTb mint 7 milliárd, forint jut a negyedik ötéves tervidőszakban. A kiemelt közműves vízellátási és csatornázási feladatok megoldását több új, mélyépítő vállalat létrehozásával is segítik. A fokozódó közművesítés meggyorsítja a városiasodást folyamatot, a korszerű lakásépítkezéseket, elősegíti az ipar ésszerűbb területi elhelyezését. Az állami költségvetés eszközein túl a vállalatokat terhelő 6 százalékos városi és községi fejlesztési adó bevezetésével növekedned a tanácsok kommunális (útfenntartási, építési, csatornázási, közlekedésfejlesztési stb.) forrásai is. A III. ötéves tervidőszakban évente R0 ezer, 1971--75 között évi 30 ezer új lakás épül. Az állami eszközökből épülő lakások száma1 20 ezerről 40 ezerre nő. Végeredményben tehát elmondhatjuk, hogy a központi beruházási eszközök és a helyi források növekvő hányadát fordítjuk a zavartalan és gazdaságos termelést közvetve szolgáló infrastruktúra fejlesztésére. Hazánk tehát ilyen szempontból is el kívánja érni a gazdaságilag fejlett országok színvonalát. w , íw. A. Közéletünk Tegnap délelőtt tartotta évi első tanácsülését a Szekszárdi Járási Tanács, napirendjén azzal a jelentéssel, amit György József, a járási tanács vb-ej.-. nőké terjesztett a tanácsülés elé. A jelentés a Szekszárdi Járási Tanács VB. 1970. évi tevékenységéről számolt be. Ezt követően jóváhagyás végett Baka József, a vb titkára terjesztette elő a Szekszárdi Járási Tanács 1971. első félévi munkatervét. Tamásiban a járási tanáé# végrehajtó bizottsága pénteki ülésén elsőként jelentés hangzott el a vb-határozatok végrehajtásáról majd Majoros Benedek szántóit be a polgári védelem munkájának eredményeiről, feladatairól. Ezt követően a végrehajtó bizottság Kaj tár István munkaügyi főelőadó beszámolója alapján vitatta meg a járás munkaügyi helyzetét. A végrehajtó bizottság ülése időszerű bejelentésekkel ért véget. Megvitatták a Vöröskereszt ez évi munkatervét Tegnap délelőtt Szekszárdon, a Babits Mihály megyei műve. lődési központban vezetőségi ülést tartott a Vöröskereszt megyei elnöksége, melyen az elmúlt évben végzett munkáról adtak számot és megvitatták az 1971. év feladatait. A vezetőségi ülésen megjelent István József, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának osztályvezetője és Fodor Gábor, a Magyar Vöröskereszt Országos Központjának ’ szakelőadója. Dr. Horváth Jenő megyei főorvos, a Vöröskereszt megyei elnöke megnyitója után Dulai Károly né, a Vöröskereszt Tolna megyei titkára ismertette a jelenlévőkkel az elmúlt évben végzett munkát, eredményeket. A reális beszámoló rámutatott a hiányosságokra is. Az elmúlt esztendő tapasztalatai biztos alapként szolgálnak az idei év feladatainak jó végzéséhez. Tolna megyében jelenleg 15 011 tagja van a Vöröske- resztnek, 11 csúcsvezetőség, — mely koordinálja például a nagyközségek munkáját — és 254 helyi szervezet működik. 1970-ljen 13 új szervezet. jött létre. 1231 új taggal gyarapodott a Vöröskereszt tagjainak száma. Sajnos, az évközi lemorzsolódás is — elsősorban a fluktuáció miatt —, elég magas volt: 352. A Vöröskereszt szerteágazó feladatainak — szervezés, egészségügyi felvilágosítás, oktatás, nevelés, polgári védelmi munka, véradómozgalom, családvédelmi és ifjúsági vöröskeresztes munka, alkoholizmus elleni küzdelem, stb. —, és eredményeinek részletezése helyett a vita során elhangzott, speciális problémákról kell szólni, melyek - megoldásában a Vöröskereszt vezetőségének és aktíváinak munkájához sokban járulhat hozzá a megye lakossága, komoly segítséget adhatnak a vállalatok, intézmények. Több beszámoló élesen vetette fel Szekszárd problémáját: „Mi az oka, hogy Szek- szardon nem lehet megszervezni a tisztasági mozgalmat?”; „Szekszárdon a véradás terüle. tén nincs előrelépés”. Az egészségügyi felvilágosító és nevelő munkában a pedagógusok még erőteljesebb bevonása szükséges, mely a nunkatervbon nem szerepel. Szükségességét az indokolja, hogy a gyerekek a legfogékonyabbak e kérdéseket illetően, s rajtuk keresztül a szülőkhöz . is eljut a nevelő hatás. Hozzá kell tenni, hogy az általános iskolákban a gyerekek egészségügyi nevelése kielégítő. a közép- és szakiskolákban viszont nagyon hiányos. Az egyik felszólaló komoly negatívumként vetette fel, hogy a vöröskeresztes munka több egészségügyi intézményben el-; hanyagolt. A . Vöröskereszt megyei elnöksége megvitatta és elfogadta az 1971. évi munkatervet, melynek alapját a III. vörös- keresztes kongresszus, valamint megyei konferenciák határozatai és a több évi munka tapasztalatai képezik. A jelenlévők az elmúlt évben végzett munkát és eredményeket jónak és folyamatosnak tartották, s mint dr. Szelényi Béla, a megyei KÖJÁL főor- vósa, munkaegészségügyi csoportjának vezetője mondotta: „Nem kell. hogy a Vörös- kereszt munkájában kirobbanó sikerek legyenek, mert azt mindig valami katasztrófa előzi meg. Továbbra is kívánom, hogy megyénkben a Vöröskereszt munkáját az eddigiekhez hasonlóan, folyamatosság és erő jellemezze”.
