Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-15 / 12. szám
------ «a* > M ár a kővetkező szezonra készülnek a Paksi Téglagyárban CSAK AKARAT KELL A rövid hír majdnem minden sajtóorgánumban helyet kapott, ami érthető; Arról tudósított ugyanis ez á' hír, hogy a szakmunkásképző . iskolákban az idén hetvenegy - ezren fejezik be tanulmáhyai- kat. A szakmunkásvizsgák sikeres befejeztével tehát szinte egy „új hadsereg” • lép be a Nem hinnők, hogy,akad bárki, józan ésszel rendelkező óriási jelentgségéL Korunkat, a viiágógazcfeságának fejlődési tendenciáit figyelve, a ’jövő n I indenképpen olyan igén veket állít, elénk, amelyeket csakis a legalaposabb felkészüléséi termelőmunkába, válik aktív, kereső tagjává társadalmunk-, nak. A szám nagyságrendje. már önmagában is imponáló, valójában és az összefüggéseket tekintve azonban még nagyobb horderejű dologról van szó.- Tudatos " társadalmi programról, amely életünknek, egyik legfontosabb területén, a munkásság utánpótlásának a területén biztosítja a folyamatosságot,. tudunk kielégíteni. Gyakorlatilag tehát ,,itt is a tanulásról van szó. A tanulásról, -a kiképzésről, egy-egy szakma, egv-egy mesterség alapos elsajátításáról. A' jelen igényeit fijiyeU mól' vévé azonban * a kör még tovább szélesedik, úrnyalódik is. így hát összetett folyamatról van szó, s ebben alapvető követelményként azt kell látnunk, azt kell mérlegelnünk, amit a szocialista társadalom igénye támaszi. Rádió mellett Nem új felfedezés, hogy a rádió ifjúsági osztályánál: 20-as stúdió című műsora közkedveltségben az elsők közé tartozik. A 20-as stúdió adásai érdekesek, izgalmasak s még csak elvétve sem jelentkeznek úgynevezett „agyonrágott” témával, pontosabban; ez a nemcsak fiataloknak szóló, de a legtöbbször fiatalokat megszólaltató stúdió újjá, képes teremteni még azokat a témákat is, amelyeket írásban, szóban kissé elnyúltunk. Legutóbb e hét etején lepett meg, bennünket A lecke fel, van adva című riporfüzérével a 20-as stúdió, a műsorban megszólaltatott alanyok névtelenségük ellenére is jó ismerőseink, mert moraUzálásra hajlamos korunkban ugyan ki tudja magától távoltartani az olyan konfliktusokat, mint amilyenekről ők vallomá- sos hangon és szinte helyettünk szóltak? Mintegy rákényszerítve az esti pihenésre készülő hallgatót a kimondott és ki nem mondott dolgok továbbgondolására ? A lecke, tulajdonképpen ennyi; élni kell! Azt, hogy hogyan, kinek-kinek magának kell eldöntenie arra a belső parancsra, ami normális körülmények között nem tűri a külső kényszert, noha a költő, Váci Mihály szavait idézve gyakorta kerül az ember olyan helyzetekbe, hogy alkudozva, megalkudva, mindenáron él, mert szeret élni, mert annyira. élő és esendőén ember ... A riportfüzér, gondolom igen sokakat rendített ■meg és ösztönzött tűnődésre,, meri úgy volt személyes, hogy mindvégig személytelen maradt. Szívesen hallgatnánk újra, abban a titkolni nem szándékozott reményben, hogy legközelebb olyanok is ■ meghallgatják, akik most elmulasztották, vagy . akik hajlamosak azt hinni, hogy a fiatalok 20-as stúdiója időről-időre csak a fiatalokhoz kíván szólni! Nyugodtan nevezhetjük közismert ténynek, hogy napjainkban mind és mind több szakmunkásra van szükség. Az élet ezt követeli, a gyakorlat is ezt követeli. Elég csak egy pillantást vetnünk az országos munkásvándorlás képzeletbeli térképére, máris kitetszik, hogy az aranyat érő munkáskéz, mu.nkásfő mennyire fontos termelési tényező. Valójában tehát a szakmunkásképzéssel erről kell gondos- korinunk, ehhez kell lehető-, séget biztosítanunk. Mert milyen terület várja ezeket, a majd most végző fiatalokat? „Az utánpótlásból — olvashatjuk a tudósításban — többek között 5000 forgácsolót, 12 000 gépszerelőt, 4000' villanyszerelőt, 3500 autószerelőt, 3800 kőművest kap az ipar, míg a mezőgazdaság 3500, a kereskedelem és. vendéglátóipar pedig együttesen 6400 ifjú szakmunkás munkába lépésére számíthat az idén.” Az imponáló statisztikán túl persze, érdemes arra is figyelmet szentelni, hogy milyen körülmények között készülnek fel ezek a fiatalok a jövőre? Aligha árulunk el titkot, ha azt mondjuk: fiataljaink ma ezekben az iskolákban a szocialista viszonyoknak megfelelő körülmények között ismerkednek jövőbeni szakmájukkal, s ennek megfelelően képzésük tematikájára, az oktatás színvonalára is a korszerűség a jellemző,, noha -a" tárgyi;' szefíélyi áSótt- „jságok,, .egynémely -intézményben megközelítően sem kánaá- niak még. Az eredmény annál nagyobb megbecsülést érdemel, a feladatok nagysága pedig annál nagyobb bizalmat! A jó szakmunkás — úgy mondjuk — elsősorban választott szakmája ismereteivel foglalkozik, de tudjuk azt is, hogy a szakmai felkészítés, felkészülés csak egyik része a dolognak, ha úgy tetszik, a szakmunkás-utánpótlás országos feladatának. Mondhatnánk azt is, hogy szakmunk ásképző intézményeink csak féloldalas képzést biztosítanának, ha megmaradnának szigorúan a szakmai képzés határai között. Éppen az élet minden területén zajló korszerűsödés ténye int arra, hogy túl kell tekinteni a határokon, szélesben! kell az érdeklődést. Kiegészítésként tehát elsajátítandó anyagként kell kezelniük a képző intézeteknek mindazt, ami 'bővíti, mélyíti, szélesíti a befogadóképességet, amelynek további pallérozását a későbbiekben már belülről fakadó igény szabályozza. Mire gondolunk? Arra, hogy a szakmai ismeretekkel egyenrangúak és fontosságúak a műveltség általánosabb ismeretei ! Egy közmondásunk szerint, „Evés közben jön meg az étvágy”. Friss tapasztalatokra hivatkozva: tanulás közben a tanulási, önképzési kedv. Miért? Mert az ember éppen tanulás közben jön rá számos olyan dologra, ami hozzásegíti az összefüggések fölismerésére. Igen, valóban arról van itt szó, hogy ha egy szakmunkásfiatal jó esztergá- íyossá, - autószerelővé, miegyébbé akar válni, akkor a szűk szakmai ismereteken túl kell lépnie. Felkészültségét ki kell tágítania, s ez nem valami ördöngösség, nem is különösebben megerőltető dolog, csak akarat kell hozzál A szezon utolsó tégláit rakják ki a kemencéből A megye téglagyárai rts.ére vontatókulit javítanak Március közepéig húszezer köbméter földet robbantanak le a hegyoldalról. (Foto; GottvalAí
