Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-15 / 12. szám

------ «a* > M ár a kővetkező szezonra készülnek a Paksi Téglagyárban CSAK AKARAT KELL A rövid hír majdnem min­den sajtóorgánumban helyet kapott, ami érthető; Arról tu­dósított ugyanis ez á' hír, hogy a szakmunkásképző . is­kolákban az idén hetvenegy - ezren fejezik be tanulmáhyai- kat. A szakmunkásvizsgák si­keres befejeztével tehát szin­te egy „új hadsereg” • lép be a Nem hinnők, hogy,akad bár­ki, józan ésszel rendelkező óriási jelentgségéL Korunkat, a viiágógazcfeságának fejlődési tendenciáit figyelve, a ’jövő n I indenképpen olyan igén veket állít, elénk, amelyeket csakis a legalaposabb felkészüléséi termelőmunkába, válik aktív, kereső tagjává társadalmunk-, nak. A szám nagyságrendje. már önmagában is imponáló, valójában és az összefüggé­seket tekintve azonban még nagyobb horderejű dologról van szó.- Tudatos " társadalmi programról, amely életünknek, egyik legfontosabb területén, a munkásság utánpótlásának a területén biztosítja a folya­matosságot,. tudunk kielégíteni. Gyakorla­tilag tehát ,,itt is a tanulásról van szó. A tanulásról, -a ki­képzésről, egy-egy szakma, egv-egy mesterség alapos el­sajátításáról. A' jelen igényeit fijiyeU mól' vévé azonban * a kör még tovább szélesedik, úrnyalódik is. így hát össze­tett folyamatról van szó, s eb­ben alapvető követelményként azt kell látnunk, azt kell mér­legelnünk, amit a szocialista társadalom igénye támaszi. Rádió mellett Nem új felfedezés, hogy a rádió ifjúsági osztályánál: 20-as stúdió című műsora közkedveltségben az elsők közé tartozik. A 20-as stúdió adásai érdekesek, izgal­masak s még csak elvétve sem jelentkeznek úgy­nevezett „agyonrágott” témával, pontosabban; ez a nemcsak fiataloknak szóló, de a legtöbbször fiatalokat megszólaltató stúdió újjá, képes teremteni még azokat a témákat is, amelyeket írásban, szóban kissé el­nyúltunk. Legutóbb e hét etején lepett meg, bennünket A lecke fel, van adva című riporfüzérével a 20-as stúdió, a műsorban megszólaltatott alanyok névtelenségük elle­nére is jó ismerőseink, mert moraUzálásra hajlamos korunkban ugyan ki tudja magától távoltartani az olyan konfliktusokat, mint amilyenekről ők vallomá- sos hangon és szinte helyettünk szóltak? Mintegy rá­kényszerítve az esti pihenésre készülő hallgatót a ki­mondott és ki nem mondott dolgok továbbgondolá­sára ? A lecke, tulajdonképpen ennyi; élni kell! Azt, hogy hogyan, kinek-kinek magának kell eldöntenie arra a belső parancsra, ami normális körülmények között nem tűri a külső kényszert, noha a költő, Váci Mihály szavait idézve gyakorta kerül az ember olyan hely­zetekbe, hogy alkudozva, megalkudva, mindenáron él, mert szeret élni, mert annyira. élő és esendőén em­ber ... A riportfüzér, gondolom igen sokakat rendített ■meg és ösztönzött tűnődésre,, meri úgy volt szemé­lyes, hogy mindvégig személytelen maradt. Szívesen hallgatnánk újra, abban a titkolni nem szándékozott reményben, hogy legközelebb olyanok is ■ meghallgat­ják, akik most elmulasztották, vagy . akik hajlamosak azt hinni, hogy a fiatalok 20-as stúdiója időről-időre csak a fiatalokhoz kíván szólni! Nyugodtan nevezhetjük köz­ismert ténynek, hogy napja­inkban mind és mind több szakmunkásra van szükség. Az élet ezt követeli, a gyakorlat is ezt követeli. Elég csak egy pillantást vetnünk az országos munkásvándorlás képzeletbeli térképére, máris kitetszik, hogy az aranyat érő munkás­kéz, mu.nkásfő mennyire fon­tos termelési tényező. Való­jában tehát a szakmunkás­képzéssel erről kell gondos- korinunk, ehhez kell lehető-, séget biztosítanunk. Mert milyen terület várja ezeket, a majd most végző fia­talokat? „Az utánpótlásból — olvashatjuk a tudósításban — többek között 5000 forgácso­lót, 12 000 gépszerelőt, 4000' villanyszerelőt, 3500 autósze­relőt, 3800 kőművest kap az ipar, míg a mezőgazdaság 3500, a kereskedelem és. ven­déglátóipar pedig együttesen 6400 ifjú szakmunkás munká­ba lépésére számíthat az idén.” Az imponáló statisztikán túl persze, érdemes arra is fi­gyelmet szentelni, hogy mi­lyen körülmények között ké­szülnek fel ezek a fiatalok a jövőre? Aligha árulunk el tit­kot, ha azt mondjuk: fiatal­jaink ma ezekben az iskolák­ban a szocialista viszonyok­nak megfelelő körülmények között ismerkednek jövőbeni szakmájukkal, s ennek meg­felelően képzésük tematiká­jára, az oktatás színvonalára is a korszerűség a jellemző,, noha -a" tárgyi;' szefíélyi áSótt- „jságok,, .egynémely -intézmény­ben megközelítően sem kánaá- niak még. Az eredmény an­nál nagyobb megbecsülést ér­demel, a feladatok nagysága pedig annál nagyobb bizal­mat! A jó szakmunkás — úgy mondjuk — elsősorban válasz­tott szakmája ismereteivel foglalkozik, de tudjuk azt is, hogy a szakmai felkészítés, felkészülés csak egyik része a dolognak, ha úgy tetszik, a szakmunkás-utánpótlás orszá­gos feladatának. Mondhatnánk azt is, hogy szakmunk ásképző intézményeink csak féloldalas képzést biztosítanának, ha megmaradnának szigorúan a szakmai képzés határai kö­zött. Éppen az élet minden területén zajló korszerűsödés ténye int arra, hogy túl kell tekinteni a határokon, széle­sben! kell az érdeklődést. Ki­egészítésként tehát elsajátítan­dó anyagként kell kezelniük a képző intézeteknek mind­azt, ami 'bővíti, mélyíti, széle­síti a befogadóképességet, amelynek további pallérozását a későbbiekben már belülről fakadó igény szabályozza. Mire gondolunk? Arra, hogy a szakmai ismeretekkel egyenrangúak és fontosságúak a műveltség általánosabb is­meretei ! Egy közmondásunk szerint, „Evés közben jön meg az étvágy”. Friss tapasztala­tokra hivatkozva: tanulás közben a tanulási, önképzési kedv. Miért? Mert az ember éppen tanulás közben jön rá számos olyan dologra, ami hozzásegíti az összefüggések fölismerésére. Igen, valóban arról van itt szó, hogy ha egy szakmunkásfiatal jó esztergá- íyossá, - autószerelővé, mi­egyébbé akar válni, akkor a szűk szakmai ismereteken túl kell lépnie. Felkészültségét ki kell tágítania, s ez nem va­lami ördöngösség, nem is kü­lönösebben megerőltető dolog, csak akarat kell hozzál A szezon utolsó tégláit rakják ki a kemencéből A megye téglagyárai rts.ére vontatókulit javítanak Március közepéig húszezer köbméter földet robbantanak le a hegyoldalról. (Foto; GottvalAí

Next

/
Thumbnails
Contents