Tolna Megyei Népújság, 1971. január (21. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-01 / 1. szám
X CO 4 1 'világ proletárjai egyesOljetekT A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS L&PJfll XXl. évfolyam, 1. szám ARA: 1,20 FORINT Péntek, 1971. január ti SZEBB ÉS GAZDAGABB ÚJ ESZTENDŐT Sokféleképpen lehet mérleget készítem egy esztendőről, Fel lehet sorolni, értékelni lehet közéleti-politikai eseményeit. összegezni lehet gazdasági és más, mérhető eredményeit, összevetve a terveket a megvalósulással, vagy túltekintve az ország határain, fel lehet tenni a kérdést: mit jelentett ez az év a haladásért, folyó harcban a világnak. De persze minden ilyen számvetés csak jelzés lehet, szükségszerű esetlegességekkel; már csak azért is, mert a naptári esztendőt az évszakok váltása kerekíti egységgé, életünk folyamatai azonban nemcsak, sőt egyre kevésbé függvényei az évszakok diktálta ritmusnak; ahogy társadalmunk és benne az ember magasabbra lép. urává válik a körülményeknek, szélesedik látóköre és gazdagodnak eszközei, úgy tekinthet túl egy-egy esztendő határán, tervezhet és gondolkodhat egyre nagyobb időegységekben. Az 1970-es esztendő távozásakor azért is tűnik ez szembe, mert ebben az évben emlékeztünk meg hazánk fel- szabadulásának 25. évfordulójáról, léptük át az új, a szocialista úton haladó Magyarország második negyedszázadának küszöbét. Nagy mérleg- készítés ideje volt ez a jubileum, nemcsak társadalmi és állami ünnep, hanem mindazoknak legszemélyesebb emléket» számvetése, akik annak idején, romok és» sírok között azzal a szándékkal láttak munkához, hogy új, más, igazságosabb és boldogabb országot építenek az elpusztult és a pusztulásra ítélt régi helyébe. Nem a kerek évszám tette ilyenné ezt az évfordulót, hanem az, hogy ennyi idő: két és fél évtized magaslatáról már át lehetett tekinteni és a maga tényleges jelentősége szerint besorolni mindazt, ami ebben a küzdelmes korban történt. A nemzedék, amely alkotó évei javára nézett itt vissza, immár történelemként vehette számba alkotó erőfeszítéseinek eredményeit, nagyszerű művét, a szocializmus betetőzésén munkálkodó Magyarországot. Hogy mennyi keserves áldozat és hány kudarc, mennyi újrönekifeszülés és nem egy tévedés övezte a megtett utat, persze, ez is hozzátartozott a a mérleghez; mégis, mintha módosultak volna az arányok: a fejlődés nagy ívének láttán élesebben elvált egymástól, ami valóban történelmi és maradandó, és biztos alapja a jövendőnek — attól, ami csak zavaros mellékága volt a fősodornak. Sok szó esik mostanában a nemzedékek váltásáról, arról, hogy olyan generációk foglalják el helyüket a termelésben és a köziéletben, amelyek nem élték át a régi. világot és ezért nem értékelik eléggé a változást. Ez igaz, és valóságos problémákat is okoz, ám mennyivel szívesebben vállalhatjuk ezeket a nehézségeket. mintha fordítva lenne és azzal marasztalhatná el az ifjúság szülei nemzedékét, hogy alapjában nem teljesítette hivatását! Az' elmúlt esztendő persze más időegységben, más összefüggésben is emlékezetes volt; ez volt a harmadik ötéves terv utolsó esztendeje és egyben a gazdasági életben bevezetett reform harmadik éve. Azért indokolt ezt a kettőt egy mondatban említeni, mert a reform a tervgazdaság elvét erősítette meg: az új irányítási rendszer, jóllehet növelte a vállalatok; az üzemek, a szövetkezetek, a különféle gazdálkodási egységek önállóságát, — elképzeléseinkhez híven —, a központi tervek megvalósítását is hatékonyabbá tette; miközben egyénileg és kollektíván érdekeltebbé tette a dolgozókait, biztosítaná tudta, hogy a nagy kollektíva, a nép, az ország érdekel is jobban érvényesüljenek. A III. ötéves terv minden fontos célkitűzéseit elértük, jó néhány tekintetben túl is haladtuk. De talán a legértékesebb eredménye a gazdasági életben végbemenő megújhodásnak és egyben a legnagyobb bíztatás a jövőre, hogy az utóbbi években, — s leginkább éppen ebben az esztendőben — erősödött a magyar társadalomban a szocialista elkötelezettség és felelősségtudat hangja. Mint minden új dolog, a reform bevezetése sem mehetett végbe konfliktusok nélkül; de az olyan jelenségek, mint az indokolatlan munkaerő-vándorlás, egyes vállalatok közös érdekeket sértő ügyeskedései, mások közönyös pasz- szivitása, amelyet az egyéni nyerészkedő törekvésekkel szemben itt-ott tapasztalni lehetett —, nagyon hamar és nagyon határozott elutasításra találtak: a párt és a kormány ebben az irányban tett intézkedései olyan támogatásban részesülnek, amely ugyancsak bizonyítja a szocialista köz- gondolkodás növekvő erejét és egyben a dolgozó embereknek azt a készségét, hogy tettekkel, munkájukkal segítsék a vezetést. A negyedik ötéves terv. amelynek valóra váltásához most fogunk hozzá, programként hirdeti meg hazánk felemelését a fejlettebb ipari országok sorába. Ez nem kis feladat, de ha bizakodással nézhetünk elébe, akkor ennek oka •— a tárgyi feltételek mellett —•, elsősorban ennek köszönhető: munkásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk, értelmiségünk tudatát egyre mélyebben hatják át a szocialista eszmék. Hadd emeljünk ki ennek illusztrálására csak egy példát, a távozó esztendő történetéből:' a tavaszi árvíz károsultjainak nyújtott társadalmi támogatást, amelyben mintegy sűrítve mutatkozott még, milyen, szintre is" fejlődött a mi országunk, a mi népünk. Persze: akár huszonöt éves, akár ötéves távlatban vizsgáljuk, mit jelentett életünkben. 1970, nemcsak? sikerekről kell magunknak számot adni: sok még a nehézség, a hiba, sok kárt okoz még a felelőtlenség, a hanyagság, a bürokrácia, a kezdeményezés hiánya, és a magát nem restellő'önzés. Akik szívükön viselik az ország, a szocializmus sonsát, azok tudják: még sok erőfeszítésre, munkára és harcra lesz szükség, hogy tető alá hozzuk a szocializmus nagy épületét is. Erről beszélt őszintén, kertelés nélkül pártunk X. kongresszusa, amely — összegezve az elö_ ző kongresszus óta elvégzett munkát _—, kritikus elemzés alá vette a társadalmi tevékenység minden területét és minden életbevágó kérdésben megjelölte a teendők irányát. Nem volt még olyan pártkongresszusunk, amelyet olyan széles körű és alapos előkészítés előzött volna meg, a pártban és a párton kívül hónapokon át folyt az eszmecsere; a kongresszusi tanácskozásokén, pedig valósággal az egész társadalom jelen volt, hisz nem volt olyan fontos mozzanata, amelyet ne közölt volna a sajtó. nem közvetített volna a tv. Jó lelkiismerettel mondhatjuk; döntéseit is a közvélemény egésze hagyta jóvá. Az az állásfoglalása, hogy a párt eddigi politikáját jóváhagyta, hogy kimondta: ezt a politikát kell folytatni, mind a társadalmi, a gazdasági és a kulturális területen félre nem érthető, egyhangú helyeslésre talált az országban. S ugyanúgy egyértelmű. támogatást kapott a kongresszusnak az a felszólítása, hogy a végrehajtást minden szinten és minden téren következetesebbé kell tenni, hogy a dolgozókat jobban be kell vonni mind munkahelyük, mind az ország problémáinak megvitatásába és eldöntésébe, erősíteni kell a szocialista és demokratikus ellenőrzést, szilárdítani kell a munkafegyelmet. Nagyon világosan és pontosan határozták meg a kongresszuson a vezetés felelősségét, — a gazdasági életben, a munka megszervezésében, a termelés hatékonyságának biztosításában. De nem homályosul tak el azok a követelmények sem, amelyeket az előttünk álló feladatok a dolgozókkal szemben támasztanak, egyénenként és kollektívánként is: a jogok és kötelességek elvglaszthatatlansäga nagy nyomatékkai szerepelt a kongresszus megnyilatkozásaiban. Ha ehhez hozzávesszük, hogy már a kongresszust megelőzően elfogadásra került az új ötéves terv, amely a szocialista építés egész sor új; nagy művének létesítését irányozza elő, érthetővé válik, hogy az új esztendővel á szocialista haladásunk valóban magasabb szinten folytatódik. Ha nem js egyszerű nemzetközi viszonyok között látunk e munkához, de olyan külső feltételek közepette, amelyek számunkra biztatóak. Ezek sorában mindenekelőtt azt a szoros baráti kapcsolatot kell említeni, amely pártunkat, államunkat, népünket • hatalmas szövetségesünkhöz, a Szovjetunióhoz és a többi testvéri szocialista országokhoz fűzi és amely épp a legutóbb, a december 2-i berlini tanácskozáson nyert újabb megerősítést. Nemcsak a harc a kapitalista (Bohanek Miklós felvétele) rendszer agresszív erői ellen teszi megbonthatatlanná e kapcsolatainkat, hanem az együtts működés szüntelen fejlesztése, az önálló népgazdaságaink közötti szocialista integráció fői lyamata. Elsősorban e közösség erejének köszönhető, hogy az imperializmus akciói sem a Távol-, sem a Közel-Keleten nem értek célt ebben az esztendőben sem, s hogy Európában 1970. folyamán jelentős lépések történtek az enyhülés irányában, közelebb kerültünk az európai béke és biztonság problémáinak megoldásához. Mindezek a körülmények életbevágóan fontosak Magyarország a magyar nép szempontjából js; ennek tudatában is vesszük olyan komolyan nemzetközi kötelezettségeinket, szolidaritásunkat. a világ forradalmi'és haladó erőivel, aktív részvételünket a békéért folytatott küzdelemben. Abban a meggyőződésben köszöntjük az új esztendőt, hogy folytatva és előre lépve azon az úton, amelyen eddig is haladtunk, újabb eredményeket érünk el. Szilvesztert az emberek családjuk, barátaik kő- ' rében ünnepük; a legközvetlenebb környezetben kívánnak egymásnak boldogságot, sikereket. Hadd csatlakozzunk mi is a köszöntőkhöz, hisz annak a harcnak és annak a munkának, amelyről szólottunk, nincs más célja, mint az, hogy a magyar családok, a nők és a férfiak, az ifjak és az öregek élete szebb és gazdagabb legyen. Társadalmunk minden erőfeszítésének ez a célja és más nem is lehet. R. P.
