Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-16 / 294. szám

< TV YVVtVVyvrvTVTVVVTTvvT'vTvvTvvvyTTyvfyvVVVTVWyT» »♦*****'*>* t»»yVíTVWVWVvtttVVVv ¥ V? V * V ? V r t v v V» vvy* v* Dohosr Imrei Újra leltet kezdeni 30. Vagy húszán kísérnek bennünket. Zsibbad a kezem', de nem engedik lebocsátani, folyton lár­máznak, hőre. ruki. Gézától elszedik a kulcsot, magák nyitják ki az ajtót, beeresztenek egy so­rozatot a házba, csak úgy, vaktában, ledobálják az asztalról a poharakat, mintha fogadalmuk lenne, hogy semmit se hagynak épségben. A fegyverek ott vannak a heverőn, össze­kapkodják, de'ezzel nincs vége, odakint meglelik a három hullát, rángatják őket befelé a házba, főleg a nyilast, az altiszt megint nekünk ugrik, ezek .'is köztelek voltak, hát persze, hogy disznó fasiszták vagytok, ne is tagadjátok. Deső elunja a-vitát-, kifakad végül. Fésűs Járóra mutogatva, kommunista is van köztünk, legalább a saját elvbarátjukat ne mocskolják. Az altiszt megnézi Fésűs Járót, igen figyelmesen, ujja közé fogja az állát, s megrázza fejét, mint tököt az indán. — Mindjárt gondoltam — fordítja Deső, neon egészen csúfolódás nélkül —, minálunk csupa fa­sisztával volt dolgunk, mire Ideértünk, csupa kommunistával találkozunk: ezt majd.a parancs­nokságon meséljétek el, a ti bajotok, ha hazud­tok. A parancsnokságon? Tehát odavisznek ben­nünket. Na, az mégis csak más... Lentről, a pincéből lármásan követelnek valamit, de nincs türelmük a csappal vesződni, belőnek a hordóba szaladnak aztán mindenféle edénnyel, felfogni a kiszökő bort. — Apámnak se olcsó mulatság, ez a válto­zás — mondja keserűen Géza. Isznak. .Ráérnek. Valaki énekelni kezd oda-' lent. Telt, orgonáló basszushang árad fel a pin­céből öblösen, micsoda hang, de nincs kedvem gyönyörködni benne, majd leszakad a karom. — Hőre ruki! — Gyötrik az embert, tetszik nekik — mond­ja Gallai, a foga közt káromkodik. — Még egy­szer szemközt lehetnék velük, fegyveresen, azt se bánnám, ha ott döglenék. Sorki azonban, bár erősen izzad a kényel­metlen állásban, másként vélekedik. — Most már ne dögledezzünk, hadnagy úr, tisztelettel, ha eddig megmaradtunk. Hoznak egy kancsó bort az altisztnek. Bele­szagol, beledugja nyelvét. Iszik, aztán lekapja embereit, micsoda disznóság, a vendégekről nem gondoskodnak. Ráül az asztalra, lábát lógázza, a háncséból lötyög a bor kifelé, indulatosan isko­láz bennünket. — Nem érdeműtek a levegőt, ganék — for­dítja Deső kelletlen fahangon, mintha unalmas üzleti tárgyaláson tanácskozna. — Feldúltátok Oroszországot. Senkit se kí­méltetek. Semmit. Az én falumban például nincs kedve élni az embernek.. Üszökszaga van a vidék­nek. A fűnek is a folyóparton. Nem akartam hin­ni, de mikor utoljára otthon voltam, megszagol­tam. Le kéne lőni mindnyájatokat. Meg is ten­ném, bizonyisten, de nem szabad. A parancsban benne van a humanista bánásmód. Bort adatok, igyatok! Én vagyok a gazda! Különben se bánta­nálak, átkozott szerencsétek van. Az orosz ember, rohadnátok meg egytől egyig, csupa lélek. Az orosz lé-lek,.eh, mit értetek ti ebből, bar­mok. .. Mellét veri, elered a könnye. Innunk kell. Lavórban hozzák a bort, két kézzel fogjuk, vi­gyázva, így is kicsurog: mintha eresz alatt áll­tunk volna, merő lucsok vagyunk. Az altiszt le­csapja kancsóját, dülöngélve nevet. — Igyatok! Aki ivott, fel a kezeket! Szürkül, mire kitámolygunk a présházból. Üres a gyomrunk, csak a bor kotyog benne. A katonák énekelnek, háromféle nótát egyszer- kinek mi jut eszébe. Az altiszt rájuk kiált, de ezeknek már kiabálhat reggelig. Az ajtót tárvs. hagyják, Géza hasztalan szeretné bezárni, el­penderítik onnan, nyavalyás burzsuj, de nagyon félted a vackodat. Vagy kétszáz lépés után az altiszt megszámlálja csapatát, vissza leéli fordul­nunk, egy ember hiányzik. Az ászokfa alól ci- bál'ják ki, elázott mint ' a mosogatórongy, vinni kell. Szidják, hogy nehéz, akár a só. Szerencsére nem bízzák ránk, maguk nyögnek. alatta. A Cse­resznyés szélén megint megállunk,. n katonák végigtapogatnak bennünket, nem maiadt-e ná­lunk pisztoly, vagy gránát. Jókor jut eszükbe. Nem találnak semmit, csak Sorki zsebében egy arasznyi hosszú, keskeny pengéjű szalonnázó bicskát. Az altiszt zsebrevágja, nem fogjátok hátba szúrkálni az orosz katonát. Különben meg­dicsér, amiért, egyéb fegyvert nem dugtunk el. Na, igyatok, kínál megint, majd egy kicsit dolgoztok minálunk, jobb a fogság, mint elpat­kolni, legalább meglátjátok, hogy Oroszországban nincsenek ilyen kinyalt burzsujok, akik a más verítékén parádéznak, ott mindenki polgártárs, rátok fér egy kis iskola, mire hazajöttök, rendes ember lehet belőletek. Nem kell a bor, kóvályog a fejünk, erre-arra nyaklik a lábunk, mint a paprikajancsié. Ilyen marhaság, ott volt a prés­házban a rengeteg kolbász, szalonna, felpakol­hattunk volna, nekik is jut, de nem engedtek mozogni ők meg csak az italt fedezték fel, az ennivalót nem. Igyatok! Az altiszt orrunk alá dugdossa a demizsont, kezd dühbe gurulni. Iszunk, egye meg a fene, de még a java hátra van,, a kapatos altisztnek eszébe jut, hogy meg- danoltasson minket. — Ne csak ti hallgassátok a mi nótánkat. Mi is hallani akarjuk a tiéteket. Na, rajta! Gallai káromkodik, ez sincs benne a genfi egyezményben, óbégassunk feltartott kézzel, vé­gig a szétlőtt yároson. De hiába minden, az al­tiszt nem tágít, végül is Sorki rázendít, hogy párás csillag az ég alján, rezegteti szolgálatké­szen, nyúlik a nóta, mint a kovász, nem jó ez, nem lehet rá lépni. Másikba fogunk. Sudárma­gas, sudármagas a nyárfa teteje. Tetszik az al­tisztnek, lóbálja a demizsont, mint tamburmajor a botját, minden sor végén nagyot rikkant oro­szul. Az állomás mögött egy leégett ház pa­rázsló maradékával- vasutasok vesződnek. Bölé­nyt pályamester ránk mered, nem hisz a szemé­nek, még. kevésbé a fülének. Sudármagas, su­dármagas. .. Idétlen história ez az egész, az már Igaz, íélnaszálon lóg a nyomorult kis világ, még ián elbúcsúzni sem tudunk senkitől, de közben italosán, kornyi'kálva rúgjuk a port az út köze­pén. A telepi iskolánál ijedt csődület, asszonyok, gyerekek is. batyukkal, mindenféle holmival, bi­zonyosan kibombázottak. Ráordítok Sorkira, aki még mindig fújja. — Csend, az istenedet! (Folytatjuk.) í 4 LAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA- lAAAAAAAAAAAAA * * AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA AAAAAAAAAA.AAAAAAAA A televízió épületének ne­gyedik emeletén egy hosszú folyosóról sok7sok vasajtó nyí­lik. A közelmúltban, akik ar­ra jártak, az egyik vasajtó mögül óriási kacajokat hall­hattak. Itt vannak ugyanis a vágószobák és az egyik vágó­asztalon Hofi Géza már film­szalagra rögzített műsorának egyes részleteit állították ösz- sze. A nevetés két forrásból eredt: „élőből”, tehát azok ne­vettek, akik az anyaggal dol­goztak, másrészt a hangszóró­ból, mert azok hahotáztak csak igazán, akik a műsorban is szerepelnek, mint közön­ség. Hofi Géza ugyanis meg­hívott közönség előtt rögtö­nözte a műsorát, s a közönség első soraiban olyan művésze­ket lehetett találni, mint Szendrő József vagy Latino- vits Zoltán. Természetesen nem véletle­nül kerültek az első sorba. A napokban — már a felvétel után — tartotta Szendrő Jó­zsef esküvőjét, amelynek egyik tanúja Hofi Géza volt. Az es­küvő után a Fészekben Hofi elmesélte Szendrővel való megismerkedésének történetét. Nem főiskolára, hanem Rózsa­hegyi Kálmán házi szinitano- dájába járt, s ajánlották, hogy keresse meg Szendrő Józsefet, aki akkor a debreceni színház igazgatója volt. Ne Debrecen­ben kéresse, mert a. Fészek­ben sokkal könnyebb ráakad­ni. Hofi oda is bátortalanko- dott az éppen étkező Szend- rőhöz, s nagy zavartan kö­zölte. hogy szeretné, ha a di­rektor. úr őt meghallgatná. — Most? — kérdezte Szendrő. — Várja meg, míg befejezem. — Valóban nemsokára befe­jezte az étkezést — a portás figyelmeztette, hogy egy szál makaróni a kabátja hajtóká­ján maradt, mire Szendrő in- dignálódva válaszolt: — Mi­ért? Mi baj? Ki van fizetve! —, felmentek egy terembe, ahol Szendrő azt kérte, hogy valami vidám magánszámot adjon elő. Hof? viszont azt kérte, hogy Ady Góg és Ma- góg fia vagyok én című köl­teményét szavalhassa el. — Halálra fogom röhögni ma­gam! — jegyezte meg Szend­rő, de azért végighallgatta a verset, s aztán ez volt a szen­tenciája: „Magában mozog valami. Lehet, hogy tehetség, lehet, hogy kukac, majd meg­látjuk. Jöhet hozzám havi ezerháromszázért segédszínész­nek.” Hát így került Hofi Géza Debrecenbe, ahol az ugyancsak segédszínész Lati- novits Zoltán volt a kollégá­ja. így talán már érthetőbb, hogyan került a Hofi-műsor közönségének első sorába Szendrő József és Latinovits Zoltán. „ , • A karácsony most négy­napos ünnepet jelent, leg­alábbis a televízió számára. Csütörtökön, pénteken, szom­baton és vasárnap — rövid déli szüneteket leszámítva — reggeltől késő éjszakáig mű­sort sugároznak. Érdeklődtünk a műsorigazgatóságon, mit kapnak a aégők eaee a négy napon. Mint kiderült: újdon­sággal nem túl sokkal talál­kozhatunk, ezt a négy napot inkább az évi mérlegkészítés jegyében állították össze. S mivel itt válogatásra volt le­hetőség, valóban a jobb mű­sorszámokat ismétlik. Volt-e jobb spoutközvetítés például, mint a mexikói világbajnok­ság? Nem nagyon. Hát most Mexikó 1970 címmel a labda­rúgó világbajnokság legemlé­kezetesebb pillanatait elevení­tik fel. Visszatekint a Delta az év legjelentősebb tudomá­nyos felfedezéseire, vissza­tekint a dokumentumosztály á Kántor-családra, visszatekint á filmosztály a Cartouche-ra. Ä zenei osztály a Fából fa­ragott királyfira. Új műsor lesz viszont A kékszakállú herceg vára Ba­lázs Béla írta prózai változa­ta, amit Gábor Miklós, Piros Ildikó és Sinkó László hár­masa ad elő, Tévedni isteni dolog címmel egy új zenés vígjáték, egy új Tóm Jones- összeállítás. Lesz egy új tévé­játék is Holt idő címmel, amit a fiatal Csányi Miklós rende­zett, s amelynek főhőse egy sérült futballista — emiatt esik ki a játékból, ez a holt idő —, aki a hagyományos sablontól eltérően nem ellen­szenves főhőse ennek a da­rabnak. Básti Lajos portréját is ebben az időszakban mu­tatják be és Gidon Kramer műsorát is. ő az a nagyszerű szovjet hegedűművész, akit David Ojsztrah hozott az idén Budapestre, s akinek koncert­jét annak idején képszalagon rögzítették és most sugároz­zák majd a közönségnek. Az ismétlések sorát tulaj­donképpen be sem fejeztük, mert az említetteken kívül még több más produkció is visszakerül a képernyőre a négv nap alatt. Tlgy látszik, a televíziónál mindenki a szil­veszteri műsor elkészítésével foglalkozik; karácsonyra ezért csak a „felmelegített” műso­rok jutnak. Persze lehet, hogy ezzel nem is járunk olyan rosszul... ha másért ném:nyu- godtabban hagyjuk ott a ké­szüléket. A televízió és a rádió úgy­nevezett tömegkommunikációs, közvéleménykutató osztálya most készítette el az anyagát egy olyan októberi műsorhét­nek. amelynek hatásáról 1412 ember véleményét kérdezték meg. Úgynevezett panelvizs­gálat ez: meghatározott lét­számú személyhez — akik kö­zött a férfiak, nők, idősebbek különböző foglalkozások ará­nya nagyjából megegyezik az ország lakosságának arányai­val — küldték el a kérdőíve­ket. amelyeknek alapján né­hány érdekes következtetésre jutotta):. A „legnézettebb” műsorok a hét mind a hat adásnapján a húsz órakor kez­dődő. úgynevezett főműsorok. Az emberek az első tévé­híradó előtt ma már elég rit­kán kapcsolják be készülékü­ket. A műsorkezdés és az első A Szekszárdi Vasipari Vállalat FELVESZ olajtüzelésű kazánhoz vizsgázott fűtőket. Ezenkívül szerszám- készítő szak­munkásokat. Jelentkezni lehet a válla­lat központjában, Szek- szárd, Rákóczi u, 13. <187) híradó között az adásnapok többségében legfeljebb csak a készüléktulajdonosok 15—20 százaléka tartja bekapcsolva a televíziót, ami nem több 300— 350 ezer nézőnél. Ebből máris az következik, hogy a tévé­nézők millióiról szóló eszme- futtatások ma már csak kor­látozottan érvényesek. A tévé­híradókat is hozzávetőleg a megkérdezettek csak mintegy 50 százaléka nézte naponta. Érdekes jelenség viszont, hogy az első híradó nézettsé­gére milyen hatással van az utána következő főműsor. Azon a napon, amikor este nyolckor a Fekete nyilat ve­títették, már .a félnyolcas hír­adót is a megkérdezettek 60 százaléka végignézte. Azon a napon, amikor egy operát ad­tak a fő műsoridőben, — amit a megkérdezetteknek mintegy 30 százaléka nézett végig —, a híradóra sem voltak 40 szá­zaléknál többen kíváncsiak. A nézettség természetesen nem feltétlenül esik egybe a tet­szés hasonló fokával, mert. például ezen a bizonyos ok­tóberi héten nem a nézettség tekintetében első Fekete nyíl volt a tetszés! lista vezetője, hanem... mi más is lehetett volna?... a megismételt Koc­kázat Felvételre keresünk: HEGESZTŐKET, LAKATOSOKAT, BETANÍTOTT ÉS SEGÉD MUNKÁSOK AT 1. sz. Gépjavító Állomás Bonyhád. (133)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents