Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-05 / 285. szám
A X. kongresssutt szellemiben... *• Önreklám Van bizodalmám. y . . .'•Ti':;=/■ / . v. fel fogunk zárkózni mindenben Aki a bátai November 7. Termelőszövetkezet gépszerelőjét, Molnár Gyulát napközben keresi a gépműhelyben, mostanában nem találja. Idén őszön átmenetileg traktorra ült, szántani .jár. Éjszakai műszak után pihenőben, otthonában lenne, de délelőtt lévén is várakozni kell hazatértére. A tágas, legújabb típusú tv-készülékkel, gépekkel is berendezett, de még nem teljesen befejezett új családi házban felesége tartja szóval a vendégeket. Körülöttünk , táblából az édesanyját formázó kis kíváncsi, a kisfiú. Várakozás közben a múlt hét esti elfoglaltságaira terelem a szót: — Elűzte az én uram a fáradtságát amikor esténként megkezdődött a kongresszusi tv-adás. Azt mondta. fordulj a fal felé, aludj kedves, de nekem végig kell hallgatnom, minden érdekel — sorolja megértőén az asszonyka. Szívesen vállalkozik eszmecserére Molnár Gyula elvtárs. Tizenkét esztendeje, húszéves korában lett tsz- tag, még az előzőben, a Vörös Zászló Tsz-ben, s a műhely megalakulása óta szerelő. Fáradtság ide, fáradtság oda, nem nyughatott, mindvégig odafigyelt a kongresszusra, tovább" is gondolta már ami rájuk, Báta községre szerinte érvényes. Hitelt, erkölcsi alapot ad okos szavaihoz ifjú Bajnok Sándor gépészmérnöknek, a tsz csúcstitkárának információja. Molnár Gyula politikus ember és soha semmilyen munka alól nem húzta ki magát. Példázza több évi teljesítménye, tavaly 334 napot „húzott le" nagy szorgalommal a szövetkezetben. Szocialista brigádvezető, s ez meg is látszik felfogásán. — Én termelőszövetkezeti tag, és a tsz-ben ipari jellegű ember vagyok — e- szavakkal kezdi. — Ilyen szemmel figyeltem a pártkongresz- szust. Az árvízkárok, az elemi csapás enyhítésére, helyre- állítására össze kellett fogni a gyári munkásnak, a tsz- tagnak, hiszen dolgozó társaink, az ottani nép jutott nagy bajba. A mi szövetkezetünkben senki nem szívta a fogát. Egyhangúlag megszavaztuk, • hogy a károsult szövetkezeteknek természetbeni, tagjainak meg pénzbeni támogatást adunk. Abban, hogy ezt a természetes kötelességet megértették nálunk, hogy nem sajnálták, nagy érdeme volt a mi pártszervezetünknek. — Észrevettem, tetszett, kiviláglott a kongresszuson, hogy mennyire törődnek a dolgozó emberrel, a munkásokkal, a nagycsaládosokkal, az anyákról meg különösen szép a gondoskodás. Arra külön — és nem is ok nélkül —. büszke, hogy a szocialista brigádban nem csak az egynapi keresetet ajánlották meg, hanem a túlóradíjat is a segítésre szánták. Miközben beszélgetünk, erősödik bennem az érzés: a tsz- brigádvezető lelkületében, beállítottságában szinte egybefonódott a tsz-tag és. a mLinké.sem bér felfogásában, értelmezésében képletesen megtestesül a két nagy dolgozó osztály szövetsége................... Megkérdezem, miként vélekedik a faluról, a tsz-mozga- lomról, annak jövőjéről elhangzott kongresszusi irány- mutatásról. — Sokat és jól szóltak a termelőszövetkezetekről. Tudja, itt közvetlenebbül maguknak dolgoznak az emberek, összefogásuknak úgy veszik hasznát, ahogy elvégzik a dolgukat. Ezt a szövetkezeti demokráciát nem sértve, jócskán utat szabtak bizony a vezetőknek és a tagoknak. Jólesik érezni a bizalmat, meg azt, hogy a kongresszus kinyilvánította, hisznek a változó tsz-parasztemberben. Miközben édesanyja mos, a sündörgő és fülelő kisfiú kivárja a cseppnyi szünetet, tőlünk kérdezi, mennyi az idő, nehogy elkéssen az iskolából. A megnyugtató válasz után rámolni kezd, de még marad. — Biztosan emlékszik, szó volt arról, hogy a gyengébb termés, esetleges kiesések ellenére, tartsa meg jó ve- zetőtit a tsz-tagság. — utalok a zárszó egyik intelmére. — Fontos volt arra kitérni. Nálunk is valamivel rosszabb volt az idén a búzatermés, vagyis a hozam. Csak jót lehet mondani a mi termelő- szövetkezetünkre. Nézetem szerint én nem tudom elmarasztalni sem itt, 'em másutt a tsz-vezetőket amiatt, ami nem rajtuk múlik. Igazságtalan lenne. Más az, ha a vezetés mulasztása, vagy a tsz belső hibái miatt következik be a baj, esetleg deficites lesz a szövetkezet. Régen az egyéni^ parasztnak sem volt egyformán jó minden esztendő. A nagyüzemekben jobb, fejlettebb a gazdálkodás menete, sokkal nagyobbak az eredmények, más az egész munka. Nálunk a vezetők kezdenek elsőknek, szinte ők fejezik be utoljára a napot. Tudom, mert gyakran volt alkalmam tapasztalni, a hosz- szított munkanapom elején, vagy a végén. Én is azt tarKísérleti munkaiskola Szenti őr ineen Munkaiskola kialakítására yonatkozó kísérlet kezdődött az idei őszön a Baranya megyei Szentlőrincen A kísérlet lényege, hogy egyszerre négy területen és irányban építik fel a szocialista munkaiskolát. E négy terület: a korszerűen szervezett tanulás, a termelés-gazdálkodás,, a politikai-közéleti tevékenység és végül a szabad idő alkotó felhasználása. Egy tanévnyi általános előkészítés után az 1J70—71-es tanév első osztályával kezdődött meg az izgalmas kísérlet és nyolc évig tart. Főleg azokat az ismereteket vezetik végig az általános iskola 1—8. osztályában, amelyek az ösz- szefüggő szocialista világkép kialakításához nélkülözhetetlenek és egyszersmind szükségszerű előfeltételei a gyerekek továbbtanulásának. A termelés és a gazdálkodás alapja az értékes gazdasági munka. De nem egyszerűen csak a mtmkafogások megtanítása a cél, hanem a szocialista gazdálkodás — a tervezés, a szervezés, az ellenőrzés, a beszerzés és az értékesítés, a jövedelemfelhasználás — készségeinek kialakítása. A politikai-közéleti tevékenység az úttörőszervezetben, illetve az általa teremtett munkaformákban bontakozik ki. A szabad időt a pedagógusok nem „szervezik” hanem megteremtik a szabad idő értelmes felhasználásának egyénileg szabadon választható alkalmait. Bensőséges ünnepségre került sor csütörtökön délután Pécsett. Géza Tikvicki, a J ugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság magyar- országi nagykövete tizenöt egykori partizánnak nyújtotta át a Joszip Broz Tito elnök által adományozott „A Felszabadító Háború Emlékérme” kitüntetést. A kitüntetettek sorában volt Ádor József Szekszárd-szőlőhegvi lakos, Turbuk Menyhért Kalaznóról és Pollák Andpr, a megyei pártbizottság munkatársa, aki kérésünkre szívesen emlékezett vissza több, mint negyedszázaddal ezelőtti emlékeire. — 1943-ban kerültem a Eor-i koncentrációs táborba, ahonnan tízhónapi fogság után ötödmagammal sikerült megszöknöm, — mondotta. Az ülésen először dr. Kiss Frigyes vb-elnök jelentése hangzott el a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról. Ezt követően a mező- gazdasági és élelmezési osztály vezetője ismertette a háztáji gazdaságok helyzetét. Ismertetésében az előadó különös figyelmet szentelt a háztáji állatállomány mennyiségi és minőségi változásainak, és ötnapi bolyongás után találkoztunk a partizánokkal, 194-1. májusában. A XV.-ik maje- vicskai brigádba kerültem Bortól nem messze küzdött ekkoriban a brigád, közel a román határhoz. 1945. július 28-ra, mire leszereltem, át- verekedtük magunkat az egész Balkán-félszigeten és Ealmáciáig jutottunk. Pollák Andor a harcokban kétszer sebesült, 1944. október 27-én jobb vállát, két és fél hónappal később a jobb bokáját lőtték át. A kitüntetést, melyet a nagykövet kezéből vett át társaival együtt, kizárólag a jugoszláv nép felszabadításáért küzdött külföldi állampolgárok érdemeinek elismerésére alapították. foglalkozott az 1967-es évi III. tvr. hatásaival. A napirend harmadik pontjaként Földesi János községi vb-el- nök' Madocsa község kommunális, egészségügyi és kulturális ellátottsága, megoldásra váró feladatok címmel tartott beszámolót. Befejezésül bejelentések hangzottak el. Ülést tartott * a Paksi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága tóm, amit a kongresszus, a parasztság is csak jobb munkával tud előrejutni. De nem mindegy, mikor zárkózunk fel a gyári munkásság mellé — mondja nyomatúkkal. Nézzük meg részletesebben. Most a pártoktatásban részt vett szocialista brigádvezetőt, a magát munkásnak valló tsz-tagot kérdezem. — Miben gondolja a felzárkózást, mit tart a gyakran vitatott, nagyjából azonossá vált jövedelmi szintről? — Ahogy vállalta, régebben sokat, s most iá segít a falunak a város, a későbbiekben is meglesz, biztosítottak erről. Elérte, némelyik helyen el is hagyja a tsz-tagok átlagkeresete a munkásokét, már az ipariakról beszélek. Van hozzátennivalóm a vitához. Sokfelé járok, gépeket veszek át. kiállításra küldenek. Hallottam itt is, ott is, sokallják a tsz-tag keresetét. Ellene vetem, ne felejtsék el, hogy alkalmazkodni kell az időjáráshoz, aki jól keres, a szezonban nem nyolc órát dolgozik ám! Télen-nyáron dolgoznak a gépészek, az állat- tenyésztők. Hogy lehetett nekem például az év 365 napjából 334 — még pedig tízórás — ledolgozott munkanapom? — teszi fel a kérdést csendesen. — Való ■ igaz, a megyei pártértekezleten utaltak a meglévő különbségekre. Miben látja az elmaradást, mire gondol Molnár elvtárs, amikor a felzárkózásról szól? — Faluhelyen más az életmód, mások a munkakörülmények. Kisebbek még, bár már nőnek az igények, főleg a fiataloknál. Legyen is így, kultúrában, mindenben részesedjenek. Aztán itt van a nyugdíjkorhatár a tsz-ben. Elismerem én azt, hogy a 'jövőben indokoltnak látják a kor leszállítását, azt is, hogy nem a kongresszusra tartozik a döntés. Emlékeztetett az előzményekre, a különbségekre. Tudom, igaz, hogy a tsz-tag még nem dolgozott a köznek annyi időn át és állandó jelleggel, mint az ipari munkás. Viszont aki becsülettel dolgozik, korosabb idejére már elfárad, megkopik — magyarázza a cáfolhatatlant. — Van bizodalmám, fokról fokra mindenben fel fog a falu zárkózni. Jó úton haladunk féléje. Elérjük, ha a város és a falu rajta lesz, ha teszünk érte, tudom ebben meglesz a támogatás a párt és a* állam részéről. Meggyőződtem erről, amikor figyeltem a kongresszust. Mindenkin múlik, aki érintett benne, hogy ami bekerült a határozatba, közös erővel megvalósítsuk. Ismeretei birtokában tudatos vállalásával fejezi be eszmecserének Molnár 3yula bátai gépszerelő, aki öntudatban együtt, erősödött, nőtt a termelőszövetkezettel. SOMI BENJAMIIVNÉ Népújság 1970, december 5. 7 ó bornak nem kell cégér” — tartja a közmondás. Nem igaz, kell, és ezért még csak neheztelni sem lehet se a bortermelőre, se a kereskedőre. A reklám — legalább is a szocialista erkölcs diktálta követelmények szerint — valamilyen tényleges értékre hívja fel a figyelmet, mely mellett enélkül esetleg elmennénk. Miért kelt mégis visszatetszést, okóz rossz szájízt, ha valaki következetesen igyekszik felhívni a figyelmet a maga termelte „borra”, és bár. fennen hangoztatja, hogy bortermelő tevékenységéért nem vár jutalmat, épp ezzel érzékelteti, hogy igenis vár?. Sőt: — megkövetel. Valószínűleg azért, mert magával aa eljárással ébreszt kétségeket munkája tényleges értékeivel szemben. Az önreklámmal. Ismertem' egyetemi tanárt, aki évek hosszú során át re-» zetett egy magas állami dotációval ellátott intézetet, melynek még a „tudomány ágát” is maga találta ki. Az Országos Széchényi Könyvtárban kartotékok sora hirdeti műveit. Ezek szinte kivétel nélkül ötven-hatvan másik kivonatainak ügyes összekeveréséből, átstilizálásából születtek meg és hoztak — ideig- óráig — elismerést „szerzőjüknek”. Az időközben már más hazát választott profesz- szor az önreklámozás Nobei- díj színvonalú művelője, művésze volt. Nem rossz módszer turistaként felkeresni külföldi vállalatokat sem, és az ott gyűjtött prospektusok adatait tapasztalatcsere eredményeként publikálni, minden külhonit (nyugatit) gyakran túlzottan is csodálni kész bal- honi berkekben. Sokszor a sűrű részvételek ténye sem megvetendő recept. Az egyik megyében alighanem máig „Résztvett Elvtársnőnek’' becéznek egy, különben cseppet sem rossz szakember hölgyet, aki minden elképzelhető értekezletre kiprovokálta meg- hívatását, hogy a következőkön az előzőkön való részvételének fényére hivatkozhasson. Ezzel sikerült elültetnie a köztudatban azt a tévhitet, hogy jelenléte nélkül nem végezhet gyümölcsöző munkát egyetlen tanácskozó testület sem. A példák sorát ki-ki tetszése és tapasztalata szerint szaporíthatja. Jl/1 iért érdemes erről szót ejteni? Írásban ugyan senki nem rögzítette, de az önreklámozásnak hovatovább kialakult filozófiája, „erköl- * esi” indoklása is lesz. Maradjunk a sokat summázó közmondásoknál, amolyan .Kaparj kurta, neked is jut” alapon. Azaz, hiába számít érvényesülésre, aki nem ,.adminisztrálja” önmagát. Nemcsak erről, de ezzel kapcsolatban is szögezte le határozatában a tizedik kongresszus, hogy „ .. .ha csökkenő mértékben is, még számottevő a kapitalista múlt maradványa és hatása az emberek szemléletében.” Az önreklámozás ide tartozik és vonatkozik rá, hogy „társadalmunkban az átmenet jellegéből fakadóan és a tőkés világ hatására is tovább él, időnként felerősödik, vagy újratermelődik a polgári erkölcsi szemlélet számos eleme. Az utóbbi időben a gazdaságirányítási reformot is félremagyarázva és abban I igazolást keresve, erőre kaI pott az individualizmus és egoizmus...” Az önreklámozás, egyebek ; »közt, az egoizmus bacillusáÍ nak, tiszta tenyészetben kimutatható formája. (ordas) Partizánok kitüntetése
