Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)

1970-12-01 / 281. szám

^ywTyTt^rwwrrwYTvwrrwrrrrrrwrrTrfrrfrrrrrrrrrrrrrrrrrrrwrwf rr^rrTrrrrrjff'rrwwr'frtrrrwrrrTvrrrT'frrrrrrrTfrrrrrfftrT^ Dobosy Imre: Újra lehet kezdeni 17. — Nem akarod megérteni, hogy én nemcsak a bőrömet védem? Az elveimet, igen! Semmi közöm ehhez a nyilas bandához! Mást nem te­hetek, fegyver sose volt a kezemben, azzal tilta­kozom egész disznó, esztelen kalandjuk ellen ... az értelem, igen, és a humanitás nevében, hogy félreállok. Bujkálásommal tiltakozom! De azok­kal sem vállalok semmi közösséget, akik jön­nek ... Űristen, hát miért nem lehet megérteni, hogy most mindenféle kupec ravaszkodás csak lealjasítja az embert? — De fiam, drága fiam ... — Tudod te, kik az oroszok? Mit hoznak ma­gukban s magukkal? Tudod? De már komáznál velük, bolond vénember, talán épp azt a kést köszörülöd, melyet a nyakadnak szánnak! — Kiverik innen a németet — mondja Fésűs Járó. — Magyar embernek ez most elég kell legyen. — És ezzel vége? Hogy kiverik a németet? Te már tudod a folytatást is? Hát én is épp eleget tudok... egyik terrorból nem kívánok a má­sikba besétálni. Mitől szebb a vörös, mint a zöld? Vagy a barna? Nincs akarata köztük az embernek, semmi akarata, a diktatúrák nem tűrnek efféle rakoncátlankodást, akarat, véle­mény, egyéniség... de ha neked jók, csak sza­ladj hozzájuk. Magyar embernek ez elég kell legyen! Ilyen hülyeség, magyarságot emlegetni az oroszok szomszédságában, fütyülnek rá, ki milyen náció ... mikor mondták, hogy világ nemzetei egyesüljetek? Hallottál ilyet? Csak a világ proletárjairól szónokolnak, hát én magya­rázzam meg neked, hogy... — Különb hazafiak, mint te. Verekednek ér­te, ami az övék. — Hát csak bújj beléjük. Megtehetted volna, apám szénapajtájától ötszáz lépésre vannak. — Megpróbáltam. Ha lehetséges volna, azt hi­szed, itt lennék? És ne rágalmazz senkit, a ter­ror nem igaz. Mit tudhatsz róluk? Amit fasiszta szennylapokból összeolvastál, amit az ellenség el akar hitetni veled. — A katyni tömegsír se igaz? A lengyel tisz­tek lemészárlása? Csak úgy kitalálta a hullá­kat az ellenség... mi? Vagy felöltöztettek ötezer hazátlan hullát lengyelnek, mi? — Ott voltál? g — Én nem, de nekem. I? — Azt állítsd,, amit a saját szemeddel láttál? — És te? Mit láttál Oroszországból? Egy négyszögölet se. Még eleven oroszt se, nemhogy beszéltél volna velük. De azért mindent tudsz, mert veled, ugye Fésűs Járó Ferenccel nem le­het elhitetni semmit, csak velünk, hülyékkel! Sorki, Tarba az ajtóban állnak, meresztik a szemüket. Bartal elfakad sírva. Szörnyű. Inkább ordítana. Nyála is csepeg, nemcsak a könnye, nehéz teste ráng, izgalmában csuklik és böfög. Akár egy megriasztott, hajszolt, öreg állat. — Drága fiam, én csak... Miattad, énnekem mindegy, én már... De te, édes gyermekem, élj, élj, neked élned kell, mit bánom én, ezért az ördögnek is kezet csókolnék: ha élsz, Gézuka, kisfiam... majd lesz valahogy, hallgass rám, de ha elpusztul az ember... mindennek vége, ak­kor már nem tud fordítani semmin ... — Suba subával — mondja Deső lassan, de nem néz Fésűs Járóra. — Ez a realitás. Akik bújnak, összetartoznak. Bartal végighúzza a kezefejét nedves arcán. Olyan hálás Desőnek ezért a pár szóért, kutya­szemmel néz rá, a kezéhez kap, azt markolássza görcsösen. — Mondd csak, Kálmán, te is... Nem szabad válogatni! Nem, ezt nem szabad, ez iszonyú könnyelműség... — Most nem szabad — mondja Deső, meg­nyomva a mondat elejét. — Későbbre ez nem jelent semmit. Ha átvonul rajtunk a front, min­denki megy a maga útján. Addig azonban ugyan­azok üldöznek engem is, mint Fésűs Járót. Azt hiszem, pontos vagyok, ha azt mondom: nem a törekvéseink hoztak össze bennünket, hanem a szükség. Nos, amíg ez a szükség tart, semmi ki­fogásom ... Bartal feléled. — Erről van szó, drága gyermekeim? Amíg muszáj __És, hogy miért muszáj ? De kár tur­k álni ebben az egészben, hagyjuk a fenébe: itt Vagytok, együtt vagytok, és úgy lehet, Géza 4 4 ■4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 í AAAAAAAAAAÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAJlAAAAAAAAAAAAAAAAAAAíA.kAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA fiam, kedves doktor úr... ennek a szegény nyo­morultnak majd még szava lesz: ha akarja, ezt csak úgy mondom, meg is hálálhatja... — Elég, apám. Kálmán érveit elfogadom, de a többiről... — Magát is elhallgattatja, indula­tosan legyintve, és Fésűs Járóhoz fordul. — Ma­radj. — Maga zsidó? — kérdi Sorki. Utálkozó szemmel nézi Fésűs Járót, olyan ök- lendő pofája van ennek a Soriának, mint egy kifordított gyomor, aztán eszébe jut, hogy en­gedély nélkül megszólalt parancsnoka jelenlété­ben, egymáshoz rántja hát gatyája két szárát, fő- vetéssel tiszteleg Desőnek. — És ha az lennék? — Nem azt kérdeztem, maga vakarék, mi sze­retne lenni. Hanem, hogy valóságban kicsoda­micsoda. — Nem zsidó — mondom a törzsőrmesternek. Kínos ez az egész, hagyni kellene a fenébe^ menjünk aludni. — Ismerjük. — Megértettem, hadnagy úr. Csak azért mon­dom, jelentem alássan, mert a köpönyege karján ott a karszalag nyoma. Tetszik látni, ahol nem olyan koszos. — Büntetőszázadban voltam —■- mondja Fésűs Járó. — Az lehet. Oda is gyönyörű legényeket vit­tek. Meg még azért, hadnagy úr alázatosan, tes­sék csak nézi, a pofájától rabbi is lehetne, olyan gamós orra van, mint a kaszanyél gamója. Csúnya dologban hívtalak össze benneteket, mondta Madaras igazgató úr a sebtében össze­rántott iskolai gyűlésen, amikor Fésűs Járót ki­csapták a gimnáziumból. Olyan csúnya dolog­ban, ki sem mondom, nem akarlak megfertőzni titeket, elégedjetek meg annyival, hogy ez a disz­nó kölyök, Fésűs Járó Ferenc, bemocskolta isko­lánk jóhírét, diák létére nemzetellenes, haza- áruló, istentelen tevékenységen kapták rajta, ezért nemcsak innen, hanem az ország vala­mennyi középiskolájából örökre kitiltjuk. Fésűs Járó tehetetlenül bpgött a felsorakozott osztályok színe előtt, az udvaron volt a gyűlés, virágzott az orgona, mintha friss hóval csapkodták volna be a zöld bokrokat, csupa súlyos, dús fürt fe­hérlett mindenfelé, és a gyereknek az ítélet- hirdetés után rögtön haza kellett mennie, mi még ott álltunk büszkén és ártatlanul, hívek is­tenhez, hazához. Fésűs Járó meg ment kifelé, mint a vánszorgó szégyen, keskeny háta meggörbült, táskája a földet súrolta. (Folytatjuk.) ÍJ Hetvenéves a decsi önkéntes tűzoltótestület Három évig érvényes a gépjárműforgalmi engedély Megváltozik a műszaki vizsgára rendelés gyakorlata A decsi önkéntes tűzoltó­testület hetvenéves. Megala­kulásának számos előzménye volt. A községben gyakran pusztított tűzvész. 1773-ban le­égett a falu temploma 8—10 házzal együtt, 1811-ben 27 ház pusztult el a lángokban, amint az a korabeli feljegy­zésekből kitűnik. A kisebb tüzekről rendszerint nem ma­radt írásos dokumentum, az idő múlásával csak apáról fiúra szálló, s a sok egyedit ál­talánosító szóbeszéd formájá­ban maradt nyomuk. Ilyen változatokban: „Mindig ret­tegnünk kellett a tűzvésztől’, „Felbecsülhetetlen az a kár, amit a tűzvész okozott fa­lunkban.” A szervezetlen, felkészület- let, tájékozatlan lakosság rendszerint tehetetlen volt akkor is, ha valahol kisebb tűz keletkezett: nem tudták eloltani a jajveszékelő, ide­geskedő, kapkodó emberek, s a lángok martaléka lett az is, ami egyébként könnyűszerrel megmenthető lett volna. A helyi tapasztalatok alap­ján és más helységek példái­ból okulva Decsen is mind többen kezdték fai: smérni, hogy nincs más megoldás, mint a tűzvédelmi szervez­kedés. Az első próbálkozások e ■faluban Erdős Gábor jegyző és Szél István bíró nevéhez fűződnek. 1893-ban megkísé­relték a tűzoltóegyesület meg­alakítását, de akkor csak egy tűzrendészet! szabályrendelet megalakításáig jutottak el. Végül 1900-ban alakult meg az egyesület. Kezdetben 32 tagot számlált, .első parancs­noka pedig Komandinger Kál­mán volt. A különböző intéz­mények és a lakosság zászlót adományozott a testületnek, annak jeléül, hogy tiszteletre méltónak tekintik célját, fel­adatkörét. A zászló szövet­anyaga a második világhábo­rúban megsemmisült, de a zászlórudat ma is őrzi a tes­tület, rajta az adományozók nevével. A jubileum alkalmából ben­sőséges ünnepséget rendeztek Decsen, amely keretében az eredeti rúdra új lobogót ka­pott a testület, s a különböző intézmények képviselői sza­laggal tisztelték meg a zász­lót, Az ünnepségen megjelent dr. Pillók János alezredes, a BM. Tűzrendészet! Parancs­nokságának parancsnokhelyet­tese és dr. Farkas Gyula al­ezredes, megyei tűzoltópa­rancsnok is. A megyei tanács végrehajtó bizottságát dr. Lencsés Gyula igazgatási osz­tályvezető képviselte. A já­rási művelődési központban rendezett ünnepségen dr. Pil­lók János köszönetét mondott a decsi önkénteseknek eddigi munkájukért, foglalkozott a magyar tűzrendészet fejlesz­tésének néhány időszerű kér­désével, majd előléptetéseket, jutalmakat adott át dr. Far­kas Gyula megyei parancs­nokkal együtt. A gépjárművek kőtelező műsza­ki ellenőrzése 1967 óta van ér­vényben, s azóta mintegy 800 000 járművet vizsgáltak lelül. A jövö évben megváltozik a gépjármüvek kötelező műszaki felülvizsgálatra berendelésének eddigi gyakorlata. Ezzel kapcsolatban a Belügymi­nisztérium és a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium illetékes osztályán a következő tájékozta­tást adták az MTI munkatársá­nak. A közeljövőben megjelenő mi­niszteri rendelet szerint MTI. feb-' ruár 1-től a gépjárművek forgal­mi engedélye csak az üzembe helyezéstől, illetve az időszakos műszaki felülvizsgálattól számí­tott három évig érvényes. Ezt kö­vetően a forgalmi engedély érvé­nyét veszti, s így a gépjármű nem üzemeltethető. Az engedély újra érvényesítéséhez szükséges idő­szakos műszaki felülvizsgálatra ezentúl a rendőrhatóság senkit sem rendel be, a felülvizsgálat ön­kéntes és előzetes jelentkezés alapján történik. Az ehhez szükséges okmányo­kat — úgynevezett egységcsomag­ban — december 15-től lehet be­szerezni a nagyobb fővárosi, vá­rosi és járásszékhelyi postahiva­talokban. A nyomtatványok kö­zött egyébként részletes tájékoz­tató van a teendőkről. A lényeg az, hogy mivel a műszaki vizsga­beosztás elkészítése, a kapacitás biztosítása stb. két-hárorfl hetet vesz igénybe, ezért a vizsgaszán­dékot a forgalmi engedély érvé­nyességének lejárta előtt, kellő időben — nem az utolsó napokban — kell bejelenteni. A gépjármű tulajdonosa egyébként a vizsgá­hoz két időpontot is megjelölhet, s az autófelügyelet értesíti arról, hogy melyikét fogadta el. A gép­járművek műszaki felülvizsgálata a jövőben is általában azokon a helyeken lesz, ahol eddig volt. A ■ KPM autófelügyelete rövidesen tájékoztatja az érdekelteket a vizsgák időpontjáról s azoknak az állomásoknak a címéről, ahova kérhető a műszaki vizsga. (MTI) Népújság 4 1970. december 1, Visszhang Felfelé nem „folyik” az oldj? De igen „folyik”! „A Tolna megyei Népúj­ságban 1970. november 14-én a hírek rovatban megjelent cikkre szeretnék válaszolni; hogy „folyik” az oiaj a Ba­kony utcában és „folyik” a Hermann Ottó lakótelepre is, hol a „megrakott autók szá­guldoznak”, de sajnos nem „folyik” abba a két épületbe, melyet az építők az utóbbi időben adtak át, ugyanis ide még nem épült ki a közút. E két épületet csak egy igen meredek földúton lehet megközelíteni, hová a Volán 2,5 to. GAZ 51-es típusú olaj­jal megrakott tehergépkocsijai a legjobb akarat ellenére sem tudnak felmenni. E tényt a Volán gépkocsi- vezetőkön kívül egy forgalmi és egy műszaki szakértékből álló bizottság is megállapí­totta. E két épületet a jelen- * leg kiépült úton tudjuk csak egyelőre — azok bejárataitól távol — megközelíteni és itt tudjuk a jövőben az út meg- épültéig a fűtőolajat kiszol­gálni. A megjelent bíráló cikk el­lenére a város egész terüle­tén, hol az út gépkocsival járható, továbbra is szállít­juk a fűtőolajat és várjuk kedves megrendelőinket úgy a városból, mint rövidesen a környező községekből, kik raj­tunk keresztül kívánják a fűtőolajukat beszerezni. Kovács Zoltán, a Volán utazási iroda vezetője, Szekszárd.” (A szerkesztő megjegyzése: Elfogadjuk, hogy a GAZ gép­kocsik a legjobb akarat elle­nére sem tudnak lel menni Eár az „akaratban” nem va­gyunk olyan biztosak. Elég sok meredek utca van a vá­rosban, ahová a tél beálltá­val ezek a gépkocsik nem tudnak majd feljutni. Mi lesz akkor? Nem lenne cél­szerű a Volánnak strapabíró járműveket is beszerezni? És akkor közzétenni: Várjuk ked­ves megrendelőinket.)

Next

/
Thumbnails
Contents