Tolna Megyei Népújság, 1970. december (20. évfolyam, 281-305. szám)
1970-12-25 / 302. szám
\ Iliimi mi 11 iiiiiiiiiiii — Ismét itt a karácsony, maholnap az újév, megint öregebbek lettünk egy évvel. — Már aki öregebb lett. Nem ritkaság az olyan eset, amikor a 23—24 éves játékosok egyik napról a másikra ifjúsági lcor.úvá válnak. . — Valami csodaszert használnak? — Nem kell ahhoz csodaszer, csak egy golyóstoll, ás kijavítani a minősítési könyvben az évszámot. — Még ilyen is előfordul? — Tényleg nem tud ilyen dolgokról? Véleményem szerint vasárnaponként sok sportoló fiatalodik néhány évet — a minősítési könyvben. — Látok a rajzon egy fut- ballcipőt. Ezt kinek szánta? — Sajnos, sok csapatnak kellene adni, mert több helyen láttam, az ifjúsági mérkőzés végén valóságos „sztriptízt" rendeznek a pálya szélén, a cipőtől a zokniig és a mezig rángatják le az ifjúsági játékosokról, hogy kezdődhessen a felnőttmérközés. » — Hát bevallom, ilyen jelenetnek csak akkor tudnék örülni, ha ezt egy női mérkőzésen 'látnám. így nem sok fantázia van benne. — A Békeszerződés című könyv kit illet? — Ezt is több helyre oda kell adni. Nem ártana például, ha Bátaszéken „kitörne” a bé- ke, mert maholnap annyira fajulnak a dolgok, hogy nem lesz sport a községben. — Nekem' más a véleményem. A labdarúgás változatlanul megmarad, és a vasutasklub helyett a gimnáziumban atlétizálnak majd a fiatalok. — Csak az a kérdés, hogy ez kinek jó. Nemcsak azok szeretnek atlétizálni, akik középiskolások, hanem a 20—24 évesek is. Erre viszont egy gimnáziumi sportkörben nincs lehetőség. Nem beszélve az anyagiakról... — Ebben van valami, mert míg a vasutas sportkör versenyzői úgyszólván díjtalanul utaznak, addig a gimnázium sportolói legjobb esetben 50 százalékos kedvezménnyel. De akárhogy is vesszük, ez így nem jó ... — Pedig egyhamar nem várható béke Bátaszéken. Fidel Castro hamarabb kibékül Nixonnal, mint Bátaszéken egyenesbe jönnek a dölgok. — Ez bizony szomorú. Legalább annyira, mint a.z, hogy Tolnán évről évre sokasodnak a gondok-bajok. — Akkor adjuk nekik azt a pénzköteget. — Úgy nyilatkoztak a tolnaiak, hogy jövőre nem lesz probléma, mert a tanács átveszi valamennyi létesítmény felett a gondnokságot, fedezik az anyagi részt. — Kívánom, hogy úgy legyen és akkor nem kell a tolnai sportvezetőknek és a Szekszárdi járási TS elnökének Andaxinon élni. — És az ébresztőóra kit illet? — Azt egy szertárosnak adjuk, hogy a jövőben a játékosoknak ott legyen az asztalon a felszerelés. — Mi történt tulajdonképpen? — NB HI-as csapatról van szó: a szertáros vasárnap jól beebédelt, és utána egy-két kortyot ivott, — bár egyesek szerint — megvolt az 100— 120 is. Közeledett a mérkőzés időpontja és kiment a sportpályára. Igaz, ez nehezére esett, keskenynek bizonyult az út, de leküzdött minden akadályt. . — Ez egy derék ember. — Várjon, nincs vége még a történetnek. A mérkőzés előtt egy órával megérkeztek a játékosok és az edző. Bementek; dé a szertárost nem találták. Végül felosztották egymás között a sarkokat, a padok alját és egyéb rejtekhelyeket, majd felderítő útra indultak. Tíz perc múlva az egyik felkiáltott, körülbelül úgy, mint annak idején Kolumbus matróza, mikor meglátta a szárazföldet. — Hol találták a szertárost? — At egyik sarokban, magára húzva néhány mezt, és az igazak álmát aludta. Mit tehettek a fiúk, összeszedték a felszerelést és öltözni kezdtek. Utána derült ki, hogy a mérkőzés nem kezdődhet, mert nincs labda. Végül q#t is szereztek egyet és így megkezdődhetett a küzdelem. Szegény szertáros mire magához tért, vége volt a mérkőzésnek. — Akkor adjuk a szertárosnak a virgácsot is, és esetleg vegyünk neki egy álmoskönyvet: ha legközelebb ilyen jót alszik, meg tudja fejteni az álmát. — ö álmodott, de amit az ozoraiak mondtak, az valóság: ellenőrzésen volt náluk egy vezető, akinek lelkendezve újságolták, hogy elkészült a sporttelep, ahol az általános iskolások a testnevelési órát tartják. — Bizony, a megyében nincs még egy olyan társadalmi munkával épült létesítmény, mint Ozorán. Remélem, tetszett az illetőnek? — Nem, mert azt mondta, most nem ér rá megnézni. Ennvire lelkesedik, ennyire érdekli a falu sportja. — De remélem, nem szekszárdi volt? • — Elárulom, hogy nem. — Kit akar lelőni a revolverrel? Mert látom, az is van. — Ilyenekkel kellene felszerelni némely helyen a rendezőket ... — Na, meg néhány könnyfakasztó gránát sem ártana. — Nem bizony. Meg néhány olyan osztályozó, ami nemrég volt Szekszárdon. Legalábbis ezt mondja a Sió-csárda személyzete, mert akkor lenne nyereségrészesedésük. — Mi az összefüggés a Sió- csárda és az osztályozó között? — Csak annyi, hogy az osz- tályozón részt vett kézilabda- csapatok közül az egyik a Siócsárdában ünnepelte, hogy az utolsó helyen végzett, és állítólag az ünneplés olyan jól sikerült, hogy aznapi bevételük kiemelkedik az átlagból. — Kit illet a „Jó szereplést” felirat? — Elsősorban azokat, akiktől jobb, de nem utolsósorban szerencsésebb helytállást várunk. így például a Szekszárdi Bőrdíszmű kézilabdás lányainak kívánjuk, sikerüljön vég- Ve az NB II-be jutniuk, a Paksi Kinizsi labdarúgócsapatának, hosszú idő után teljesüljön vágyuk, kerülienek az NB íll-bá, de a Szekszárdi Dózsának sem árt, ha labdarúgói az NB II-ben dobogóra kerülnek. — De ne hagyjuk ki a dombóvári tekézőket sem. — Ne bizony, mert jó lenne már, ha ők is egy osztállyal feljebb lépnének. — Ha jól látom, melltartó is van az ajándékok között. Mit jelentsen ez? — Haladnunk kell a korral. Egymás titán alakulnak a női labdarúgócsapatok és gondoHallotta i lom a felszereléshez ez is hozzátartozik. Vagy talán nem? — Bevallom, még nem foglalkoztam ezzel a gondolattal, de annyit már tudok, hogy az egyik edző kijelentette: Szí-, vesen vállalja a élői csapat edzését. — Az is valami? Én ismerek eav szurkolói aki felaián- lotta: díjtalanul vállalja bár- melvitr női csapatnál a gyúrói tisztséget. — Azt meghiszem . I; — Visszavannak még a kerékpárosok és az ökölvívók is, hoav az atlétákról és a kosarasokról ne is beszéljek. — Bizony, nekik is kellene adni valamit. A kerékpárosoknak talán azt a jót kívánjuk, hogy nőiön nagyra a Mecsek Kupa idejére a kukorica és akkor még elsők is lehetnek. — Álljunk meg egy polgári szóra, ezt nem értem. — Erőltesse meg az agyát, és emlékezzen vissza. Mi történt jó- néhány éve a Mecsek Kupa körversenyén, amikor egy kerékpárost találtak a kukoricásban ... — Ja igen, most már emlékszem. Nem egészen úgy volt ám az, mint ahogy elmondták. no de mindegy. Legyen bő kukoricatermés, akkor még megyénk labdarúgósportja is esélyes a fejlődésre. — Mi az összefüggés a jó kukoricatermés és a labdarúgás színvonalának emelkedése között? — Ha jó a kukoricatermés, jobban híznak a disznók, és ha ez így van, akkor esetleg a másfél mázsás hízó helyett kétmázsásat is lehet adni prémiumként a focistának. — Ezt a blablát hol hallotta? — Ez nem blabla, ez való igazság. A „vendégjátékosők” kapják prémiumként. — Kiket nevez vendégjátékosoknak? — Akik községüktől távol, idegen csapatban játszanak vasárnaponként. — Csak nem a szedrest fiúra gondol, aki Bonyhádon játszik! — Ugyan kérem, a Zománcgyárból esetleg egy selejtezett edényt kaphat, amit áltálában éjjel használnak. — Ilyen „bőkezűek"? — Kényes téma, inkább beszéljünk másról. Például arról, milyen ürmöst szeret? — Urmös ben kövéret, legalább 120 kilósat szeretek, olyat, mint a Sárközi zenekar bőgőse. — jÉs hajnövesztő szert sem kedvel? — Az a kérdés, milyen célra? — Mi másból, minthogy a fejére kenje? — Egy szakembert kérdezzen meg, mondjuk Pakson a Molnár fodrászt. Igaz, hogy neki sincs sok haja, de hátha tud mégis valami jó hajnövesztőt ajánlani. — Most viszont én kívánok a szeretet ünnepén kosárlabdázóinknak és atlétáinknak minden e1kénzelhető jót. nem utolsó sorban azt, hogy az NB II- es lányok olyan jól szerepeljenek jövőre is, mint , az idén Szabó edző keze alatt. — Az edző szó juttatja eszembe hoav Szekszé-dnn a Vasasnál új edző működik a tavasztól? — Még nem biztos, de az edző nem új, csak ennél a csapatnál számít újoncnak. Annyit mondhatok róla, hogy a megyebajnokságból az NB III- ba annak megnyerése után az NB II-be vitt egy csapatot. Gondolom, most már sejti, kiről- van szó. — Igen. Bár mindjárt megmondhatom azt is, néhány játékosnak nem,, fog tetszeni az edző keménysége, határozottsága és nem utolsó sorban az, hogy az edzéseken nincs pardon, nincs színészkedés, fúrás, faragás, csak egy van, lelkiismeretes munka. — Hát majd beletörődnek. — Attól függ. Reméljük így lesz. d* azért ajánljuk neki a bokszkesztyűt — Labdarúgóedzőnek bokszkesztyű? — Hát nem kötelező használnia, anélkül is — csupasz ököllel — kiütheti azt a játé- kőst, aki először kísérli meg a fúrást. — Látok hanglemezeket is a polcon. — Igen, gazdag az idei karácsonyunk. — De még mindig nem tudom, milyen lemezeket találni köztük? — Akad néhány, aktuális. Egynéhány cím: Nem kell ahhoz csillag jósnak lenni.... Hol van az a nyár?..., Badacsonyi kéknyelű ..., Micsoda igények .... Csak még fáj, fáj ... — Tehát önkiválasztó rendszert vezetünk be, mindenki válassza ki, amiről úgy gondolja, legtesthezállóbb. — A mentőautó hová tart? — Lesz dolga bőt>en. Az ünnepek alatt elsősorban azokat szállítják kórházba, akik beig- H-mérgezést kapnak, esetleg, akit a kijózanítóba kell vinni. Ha elmúlnak az ünnepek, megjön a tavasz, a pályákról viheti a sebesülteket. — A bordatörötteket? — Tudom mire céloz, de kijelentem, ártatlan vagyok. Elsősorban nem én vizsgáltam meg; nekem így mondták. Azt sem ellenőriztem, hogy tényleg volt-e kórházban, de annyi bizonyos, hogy egy hét múlva már makkegészséges volt. — A tolnai szurkolók ígéretet tettek, ha majd az a színeikben játszik — két testvérével együtt —, akkor vigyáznak rá, hogy az ellenfél csapatának szurkolói ne tudjanak bordái közelébe jutni. — Ezt úgy értsem, hogy a Fazekasok a tolnai csapatban játszanak a' következő szezonban? — Igen uram, jól követi a gondolataimat> jobban, mint egyik-másik védő a rábízott csatárt. Tolnán játszik a következő bajnokságban a húrom Fazekas fiú... — És mi lesz Kisdoroggal? — Ne féltse azokat. Ott törődnek az utánpótlás-név eléssel, — Még nem esett szó kedvenceinkről, a labdarúgó-játékvezetőkről. — Pihennek a fiúk, gyűjtik az erőt a tavaszi rajtra, hogy jól tudjanak szaladni, — A mérkőzésen, vagy « mérkőzés után? — Értse, ahogy akarja. — Van még egy kedvene emberünk, aki időnként mosolyra, mondhatnám nevetésre késztet bennünket. Mi van vele? — A majosi „öreg fiúra71 gondol? — Igen, aki zöld-fehér ruhában jár. Elkészült a végrendelete, mely — állítólag — érdekes dolgokat tartalmaz. — Például mit? — Ügy mondják, arra kérte a Fradi vezetőségét, hogy biztosítsanak neki helyet az Üllői úti labdarúgópálya közepén, ott helyezzék örök nyugovóra, a kezdőkör a{att. — Jól értettem? — Igen, így beszélik. Sőt, azt is mondják, hogy a végrendeletben felkérte Albert Flóriánt, hogy a búcsúbeszédet ő mondja majd el koporsójánál. — Akkor a majosi barátunknak ítéljük óda az év legjobb Fradi-szurkolója címet. — Nem bánom: legyen úgy, — Mielőtt még elfelejtem: kellemes ünnepeket kívánok mindenkinek. — Magának is. kas.
